Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-05 / 285. szám
1990. december 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 BORSODIVÁNKA KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐTESTÜLETE községi jegyzői állás betöltésére pályázatot hirdet PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — büntetlen előélet,- állam- és jogtudományi doktori, vagy államigazgatási főiskolán szerzett igazgatásszervezői képesítés, — államigazgatási szervnél 3 éves szakmai gyakorlat,- rövid önéletrajz Bérezés: az érvényben levő jogszabályokra való tekintettel, megegyezés szerint A pályázatokat a helyi polgármesterhez lehet benyújtani 1990. DECEMBER 15-IG BORSODIVANKA KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐTESTÜLETE BÉRBE ADJUK KATÓ 20 t, KIROV 50 t, IFA 6 és 8 t teherbírású mobildarujainkat, Volvo L-50 homlokrakodónkat, POCLAIN PY—75, DH—112 rakodógépeinket, valamint OTM—50 típusú hőlégfúvóinkat VÁLLALUNK TALAJViZSZINT-SüLLYESZTÉST! Bérleti dijaink: a piaci viszonyok függvényében, megegyezés alapján ÉPSZER NYÍRGÉPFU VALLALAT Nyíregyháza, Káliói u. 4. sz. Tel.: 10-822/86 Gépgazdálkodási üzem Pályázati felhívás Abaújvár - Kéked - Pányok - Zsujta községek önkormányzati testületé pályázatot hirdet körjegyzői munkakör betöltésére PÁLYÁZ ATI FELTÉTELEK:- Államigazgatási Főiskola,- igazgatásszervezői, vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés,- államigazgatási szervnél legalább kétévi államigazgatási gyakorlat Pályázni részletes, a szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajz, diplomamásolat, valamint erkölcsi bizonyítvány benyújtásával lehet. A munkakör betöltéséről a képviselő- testületek döntenek, a kinevezés határozatlan időre szól. A pályázat beérkezési határideje: 1990. DECEMBER 31. A pályázatot az abaújvári községi képviselőtestület hivatalához kell benyújtani (3898 Abaújvár, Petőfi út 4.) Bérezés a vonatkozó jogszabályok szerint, szolgálati lakást biztosítunk! FELSÖDOBSZA, HERNÁDKÉRCS, NAGYKINIZS, SZENTISTVANBAKSA ÖNKORMÁNYZATÁNAK Intézményirányító Bizottsága nyilvános árverést rendez 1990. december 15-én 11 órakor Fclsődobszán, a ménistálló melletti telepen, ahol az alábbi gépjármüvek kerülnek értékesítésre: — 1 db Dizil tip., fixplatós, önrakodós tehergépkocsi (12 éves) — 1 db Wartburg-Trans tip. kistchergépkocsi (3 éves) Várjuk az érdeklődőket Ernőd Nagyközség Képviselőtestülete pályázatot hirdet betöltésére PÁLYÁZATI FELTÉTELEK:- büntetlen előélet,- állami és jogtudományi doktori, vagy igazgatásszervezői képesítés,- legalább 5 éves szakmai gyakorlat Az állás a pályázatok elbírálása után azonnal betölthető Bérezés : az érvényben levő jogszabályok alapján, megegyezés szerint. Szolgálati lakás biztosított! A pályázatok beérkezésének határideje: 1990. DECEMBER 17. A pályázatokat a nagyközség polgármesteréhez kell benyújtani Két választás Finkén A választásoknak vége, az emberek döntöttek. Miért fogok mégis tollat és bolygatom ezeket a régi dolgokat ... Csupán azért, mert hat embert kiforgattak a becsületéből minden ok és indok nélkül. Ebből a hat emberből három tanító, akiknek a becsülete mindenek- felett kell, hogy álljon, hiszen az emberek a legféltettebb kincsük, a gyermekük nevelését bízzák rájuk, s nem mindegy, hogy kit nevelnek belőlük. Márpedig csaló, hazug, csak csalót és hazugot nevel. A szeptember 30-ai választáson is maximálisan ügyeltünk a törvényesség betartására, mégis már aznap este feljelentettek minket. Idézem a Kazincbarcikai Városi Bíróság 1. PK. 50895/ 1990/2. számú végzését. (A továbbiakban az idézőjelben megjelenő részeknél csak azt jelzem: uo. = ugyanonnan.) „ ... olyan választópolgárokat is feltüntettek a választók névjegyzékében szavazóként, akik személyesen nem is voltak szavazni, erre vonatkozóan 85 nevet tartalmazó listát „csatoltak” rágalmazóink. Az Edelényi Városi Választási Bizottság 1990. október 1-jén úgy döntött, hogy a szeptember 30-ai választási eredményt megsemmisítik, bár semmilyen bizonyítékuk nem volt, csupán a „kifogás” alapján hozták meg döntésüket. Az ezt követő napon a városi választási bizottság elnöke további bizonyítási eljárást rendelt el, vagyis felbontották az urnát, és ellenőrizték, hogy a 85 ember valóban ott volt-e szavazni. Uo.: „E bizonyítás eredményéről jegyzőkönyv, más hivatalos nyilatkozat nem készült”. Vajon miért nem? Kinek, vagy kiknek állt érdekében, hogy az igazság, a szavazatszámláló bizottság ártatlansága ne derüljön ki? A városi választási bizottság tagjai beszélték azoknak az embereknek egy jó részével, akik helyett állítólag mi szavaztunk, és csodával határos módon, mind azt mondták, hogy voltak szavazni, mint ahogy ténylegesen voltak is. Köszönet nekik. Bár ez természetes kellene, hogy legyen, ennyi rágalom közepette az ember már megköszöni azt is, ha valakik becsületesek maradnak. 1990. Október 4-én, a helyi választási bizottság módosította saját hatáskörében korábbi döntését, és elutasította Vámosi Lajosnéék „kifogását”. Uo.: „E határozat ellen jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Kazincbarcikai Városi Bíróság előtt PK. 50.914/1990. sz. alatt Vámosi Lajosné, Molnár Oszkár és Barna István, valamint jelen ügyben Szarka László, Gyulai Tibor és Bűdi László választópolgárok.” Ezek után a bíróság megismételtette a szavazást. Igaz ugyan, hogy a városi választási bizottság október 1-i határozata törvénysértő (ez rendeli el a választás megismétlését), de kihirdetettnek tekintendő, mert ez ellen is azonnal kifogást nyújtottak be, így az első határozat marad érvényben. A bíróság minket, „vádlottakat” meg se hallgatott. Miért untatom Önöket egy bírói határozat idézeteivel, és azok kommentálásával? — Azért, mert ez a bizonyítékunk arra, hogy ártatlanul mocskolták be a nevünket. Mind az első, mind a második választás rendben, tisztán zajlott le, de nem állhatunk oda minden finkei elé, hogy önmagunkat igazoljuk. Az első választást Almási Gézáné nyerte 30 szavazattal, Varga András előtt, a másodikat Varga András nyerte 26 szavazattal, ezért ő Finke törvényes képviselője. Az egyszerűen és logikusan gondolkodó emberek is azt mondják, „valamit csak csinálták, ha meg kellett ismételni a szavazást”. Igen, csináltak, de nem mi, hanem azok, akik nem tudtak veszíteni, ezért igyekeztek sárba tiporni mások becsületét, megrontani szavahihetőségünket. Ezt a becsületet nem nekünk kellene magyarázni, de senki nem veszi a fáradságot, hogy kiálljon a szavazatszámláló bizottság tagjai becsületéért, csak annak kiforgatását segítették elő. A mocskolódások, vádaskodások pedig még mindig nem fejeződtek be. Kocsmában, faluszerte még mindig elhangzanak a hamis vádak. Nagyon el voltam keseredve. Egy ismerősöm vigasztalni próbált, és kijelentette, hogy buták a finkeiek. Egy arculcsapás nem fájt volna úgy, mint ez a mondat. Nem igaz! Visszautasítom ! Finkén is élnek — mint bárhol másutt — buta emberek is, akik a jóra és a rosszra is könnyen befolyásolhatók, de az emberek zöme tisztességes és becsületes. Minket, tanítókat gyerekkorunk óta ismernek. Az eddigi életünk is bizonyíték arra, hogy ilyen ocsmány csalásra soha nem lennénk képesek sem mi, sem a bizottság másik három tagja. Köszönjük az embereknek, hogy másodszor is eljöttek szavazni — teljesen mindegy, hogy kire adták le a vöksukat —, és ezzel bizonyították, hogy nem hiszik el a vádakat, mert ha nem bíztak volna bennünk, másodszorra nem merték volna ránk bízni a szavazólapjukat. Oroszné Demeter Ilona, Magyart Miklósáé, Osgyáni Hedvig Hozzászólás cikkünkhöz Nem igy a szegénység ellen! Tisztelt Miczán József úr! Egyetlen mondat van a „Szegénység ellen” című javaslatában (Észak-Magyaror- szág, nov. 23.), amivel egyetértek önnel, s amit a riporternő is megfogalmazott, miszerint „nincs elkeserítőbb annál, ha egy gyerek éhezik, fázik”. A többi mondanivalója csak önt, esetleg pár férfitársát érinti. Azt hiszem, felesleges ilyen cikkekkel rontani a közhangulatot. Ha figyelmesen elolvassa a riporternő írását, szerepel pár mondat arról, hogy a fiatalasszony milyen előzmények után került ebbe a helyzetbe. Alkoholista, verekedés férje volt. Vagy talán ön szerint a „holtomiglan- holtodiglan” addig kell, hogy tartson, amíg agyonveri a feleségét és idegbeteggé teszi a gyerekeit egy brutális „férfi”? Mert ugye nem gondolja komolyan, hogy az ilyet szülőnek lehet nevezni? Véleménye szerint nincs tűrőképességük a nőknek. Kedves Uram! Hál’ istennek, már nem köteles eltűrni egy ember sem, hogy fizikailag bántalmazzák, vagy bármi módon megalázzák, főleg hosszabb távon. Tudja, a félelemnél rosszabb érzés nincsen, s a gyerekek is vállalva a nélkülözéseket (mellesleg egy iszákos apa mellett sokkal kevesebb jut számukra) boldogabbak, ha nyugodtan élhetnek. ön szerint nem költik az édesanyák a gyerekekre a pénzt. Persze, hogy nem! Mindet nem is lehet. Sajnos, olyan korban élünk, amikor egy édesanya fizetése kevés a rezsiköltségek fedezésére, igy mindnyájan a gyerektartásból és a családi pótlékból élnek. A cikkben szereplő anyuka kölcsönt is fizet, amiből a lakást felújította, ezzel is emberibb körülményeket akart teremteni gyermekeinek. Valamikor, a nők munkába állításakor lettek kedvezőtlenül megállapítva a bérek, s azóta is csak kevesen érik el, hogy annyit keressenek, mint férfitársaik. Képzelje el, hogyan fog megélni bármelyik elvált asz- szony, ha megnőnek a gyerekek, és nem lesz egyéb jövedelem! Tudja egyáltalán, mennyibe kerül ma 1 pár cipő, nadrág, pulóver (a lányoknak több is kell), s főleg, ha mindent 3-mal kell beszoí ' iMMMHit rozni? Azt talán nem kell elmondani, mennyibe kerül ma egy nagyon egyszerű reggeli és vacsora. És ott vannak a hétvégék is. Ebben nincs benne az anya ebédje, mert valahol spórolni kell. Éppen elég az ebédet az iskolában fizetni. Nem hiszem, hogy bárkit ösztönözne az a pár száz forint, amit egy egyedül álló kap családi pótlékként ahhoz, hogy elváljon. Azt sem hiszem, hogy egy többgyermekes édesanya naponta változtatni tudja élettársát. Nem kétlem, hogy van ilyen, de ezen esetekben lehet élni a törvény adta jogokkal. Ugyanúgy fel tudná nevelni az apa is gyermekeit, csak kevesen vállalkoznak rá, mert így kényelmesebb. ön szerint egyedül az anyának kell viselnie a terheket? Megkérdezném — bár ez teljesen a magánügye —, ha olyan jó szülő, miért nem tudja, mi van a gyermekeivel? Ha úgy gondolja, hogy hátrányos körülmények között élnek, mi az akadálya annak, hogy' Önnel éljenek? Kedvező a helyzete abból a szempontból, hogy nem kell félnie attól, hogy munkahelyén létszámcsökkentés esetén elbocsájtják, hisz’ először azokat küldik el, akik többet vannak táppénzen (s a gyerekneveléshez ez is hozzátartozik). ön nem megy tönkre idegileg, mert még nem próbálta ki, meddig tudna tűrni valakinek, ha fordított helyzet állna fenn. Végezetül csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy akik egyetértenek önnel, azok nem is szeretik a gyermekeiket. Sok férfi még a gyermektartáson felül is mindent megvesz azért, hogy' gyermekük ne szenvedjen hiányt semmiben. Arról nem ők tehetnek, ha egy kapcsolat elromlik, de az sem igaz, hogy' boldogabban fognak élni egy rossz házasságban. Tudom, nagyon rossz a helyzetük a 40—50 százalékos apáknak, de senki nem vállalhatja helyettük a terheket összegezve, véleményem szerint, ön nem a szegénység ellen szólt írásában, hanem még nagyobb nyomorba süllyesztené gyermekeit a javasolt, gyerekenkénti 15% tartásdíjjal. Vagy talán úgygondolta, hogy a nagyobb részt vállalja az állam magára? Ha ilyen törvény valamikor is életbe lépne, ennek következménye az lenne, hogy' a férfiak „csak” gyerekeket nemzenének, a nők pedig kínlódnának robotmunkával, hogy eltartsák őket. Tisztelettel: Szendrei Klaudia Miskolc Villamossínek Lerakták és fölszedték Kettős jubileumra is emlékezhetnénk az idén a miskolci városi forgalmat figyelembe véve. Az egyik, hogy 80 éve, 1910-ben helyezték üzembe a Forgóhíd (mai villanyrendőr) és Hejőcsaba, akkor még önálló nagyközség közötti villamos vonalat. A 112 ezer korona költséggel megépült villamospályán 10 megállót alakítottak ki, s ezzel ezt a települést bekapcsolták a város vérkeringésébe. A másik jubileum ugyancsak a hejőcsabai villamosvonallal kapcsolatos. Nevezetesen pedig, hogy kereken fél évszázaddal később, 1960-ban, tehát 30 esztendeje ezt az összeköttetést megszüntették. A villamossíneket felszedték, s hely'ébe a most is közlekedő autó- buszjáratokat állították. Miskolc és környéke közlekedésének fejlődéséről írott tanulmányában dr. Zsadányi Guidó arról is szólott, hogy tervezték a hejőcsabai vonal kiépítését egészen Miskolc- Tapolcáig. Ám nem ez volt az első terv, amely Miskolc és Tapolca közötti közlekedést meg kívánta könnyíteni. Már 1892-ben bécsi vállalkozók az előmunkálatokra, majd pedig az építésre is engedélyt nyerték. Tervük nem valósult meg — miként csak terv maradt az 1898ban kezdeményezett akció is. Újabb dátum: 1912, ami- koris egyvágányú pálya építése került ismét napirendre. Ez sem valósult meg. Kialakult aztán még néhány terv, így a mészmű iparvas- útjának villamosítására és a csabai villamos végállomásig történő meghosszabbítására. Hói az akarat volt kevés a megvalósításhoz, hol pedig a pénz hiányzott. Napjainkig tartó probléma — s marad az 1960-ban bevezetett autóbusz-közlekedés. Ami viszont különösen a nyári hónapokban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
