Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-18 / 296. szám

1990. december 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Zöldért Vállalat hogy a 700. sz. Kertész Áruház (Miskolc, Búza tér 10. sz.) 1991. január 2-től január 19-ig leltározás miatt zárra tart Ez idő alatt a Győri kapu 42. sz. alatt levő Kertész-barkács Kisáruház zavartalanul üzemel Ez évi vásárlásaikat tisztelettel megköszönjük, egyben kellemes ünnepekei" kívánunk! A Zöldért Vállalat munkatársai A PROVIDENCIA OSZTRAK-MAGYAR BIZTOSÍTÓ RT. főállásban és megbízásos alapon, alkalmaz tárgyalóképes üzletkötőket Jelentkezés írásban, önéletrajzzal. 3510 MISKOLC, Pf.: 527. címen. CONSULTING-SZENZOR Osztrák—Magyar Marketing és Pénzügyi Tanácsadó Kft. miskolci irodája pénzügyi, számviteli gyakorlattal rendelkező üzemgazdászt, közgazdát, továbbá mérnök-közgazdász munkatársat keres Továbbképzési lehetőséget és kiemelt jövedelmet biztosít! Német nyelvtudással rendelkezők a pályázat elbírálásakor előnyben részesülnek. A pályázatokat a kft. miskolci irodájának címére - Miskolc, Vologda u. 4. - kérjük beküldeni! Hordóvásár! A TOKAJ-HEGYALJAI ÁLLAMI GAZDASÁGI BORKOMBINAT a tállyai és sárospataki kádárműhelyében kedvezményes HORDÓVASÁRT RENDEZ, amíg a készlet tart! ÁR: 300 literig 10 Ft/liter, 300 liter felett 7 Ft/liter. Vásárlás a fent nevezett helységekben, készpénzfizetés ellenében, munkanapokon: 8—14 óráig. Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát A pokol tornácán 3. Valahol a Volga mentén... (II Hejöttfl a Volgáig. Egy „hadifogoly” visszaemlékezései) Hányán írták már meg a különböző lágerek borzalma­it? Hány film készült a sze­rencsétlen láger lakók sorsá­ról, élethalálharcáról és haláláról?! S mégis, ami­kor egy-egy újabb történe­tet hallunk, nem mondjuk, hogy ezt már ismerjük, ne untassanak vele. Mert min­den szereplő története egyé­ni tragédia1 is, ami csak egy emberrel történhetett meg. Őket hallgatva össze-össze- szorul a torkunk, :a szívünk ha arra gondolunk, mindaz, aimnit átéltek, velünk is meg­történhetett volna. S ha eszünkre jut, hogy vajon mi kibírtuk volna e? ... A gorkiji láger hejőcsa- bai „vendégei” karan'ténnel kezdték. Vasrudakkal, stan- gákkal WC-gödröket ásat- tak velük a keményre fa­gyott földbe. Amikor egyi­kük a föld helyett saját lá­bába vágta véletlenül a stan- gát, öncsonkítás miattit 'azon­nal fogdába zárták. Fertőt­lenítés, fürdés. Egymástól tá­vol a két hely, a két mű­velet. A köztes utat mezíte­lenül, egyszál bakancsban teszik meg futva Kóródy József ék a dermesztő hi­degben. A X-es barakkban „szállásolják” el. A félig földbevájrt deszkaépítmény parancsnoka egy délvidéki „janicsár”, Zsirkov. Aki mindent elkövetett, nogy „kedveskóit” minél jobban meggyötörje. Antikor az egyik idős fogoly lázálmában kiabálni kezdett, az álmá­ból felriasztott Zsirkov min­denki szeme láttára derék­szíjjal halálra verte. — A karantén után —me­sél tovább Kóród}' József — sorsunk egy kicsit jobbra fordult. Erőállapotunk sze­rint szortíroztak bennünket: munkára alkalmasok, köny- nyű munkára1 alkalmas, sem­mire se jók — csoportokba osztottak. Az első csoport, a „normások” a Volgára jár­tak fáért, vág}' gyárakban dolgoztak. A könnyű mun­kára alkalmasok, az „OK”- sok a lágeren belül dol­goztak. Mi pedig, „disztró- fiások”, tengettük az életün­ket a prices tetején. Jártá- nyü erőnk sem volt. Aztán hál’ istennek Zárkovot ke­gyetlenségei miatt leváltot­ták, s egy Szénási nevű ma­gyar lett a parancsnokunk a barakkban. Sokat segített rajtunk a parancsnokság egy jólelkű fiatal alhadnagya is. Vigasztalt bennünket, hogy hamar hazamegyünk majd. mert nemsokára vége a há­borúnak. Én meg el-eléne- keltem neki, hogy Valahol a Volga mentén, élt egyszer egy kis leány ... De fogolytársadm is sze­rették, ha énekeltem. A ke­gyetlen orosz télben mesz- sze-messze szállt a dal: Vi­rít már a sízarkaláb, odaha­za régen, ezer tücsök mu­zsikál, most is künn a ré­ten .. S amikor a Hazámba vágyom-ra zemdítettem, könnyesek lettek a szemek. S azután már együtt éne­kelte a barakk: Daru madár fenn az égen, hazafelé száll- godál... — Így teltek a napjaink. S eljött március 15-e, az 1848-as szabadságharc ün­nepe. Szerencsére a fiatal orosz tiszt megengedte, hogy ünnepséget rendezzünk. Volt ünnepli beszéd, szavalat, ének. S egyre közelebb ke­rült hozzánk a háború vé­gének reménysugara. Szinte megrészegített bennünket a tudat, hogy nem leszünk to­vább hadifoglyok. Hadifog­lyok?! Hiszen sokunk kato­na sem volt soha! * S eljött a várva várt nap. Május 9-én és 10-én fegy­verropogástól lett hangos Gorkij. A Volga parti vá­ros a háború végét, a békét ünnepelte. Természetesen nagy volt az öröm a magyar foglyok között is. Amikor elterjedt a hír, hogy hamarosan meg­látogatja őket a nemzetközi ellenőrző bizottság, valamics­két javult a helyzetük. De egyre több lett köztük a be­teg hiszen orvost, gyógy­szert legfeljebb csak álmuk­ban láttak. S végül az egyik reggel sorakozó! rendeltek el. Névsorolvasás után vá­szonfejű facipőt, alsóruhát kaptak. Másnap pedig elin­dulhattak a állomásra, ahol legnagyobb meglepetésükre fekhelyes személykocsikban helyezték el őket. Késő este hagyták el a so­kuk számára halált hozó Gorkijt. A „LÁGER”-t, amelyben annyi megalázta­tásban, annyi keserűségben, annyi megpróbáltatásban volt részük. S ők még örül­hettek, hiszen éltek, s már reménykedhettek, hogy talán haza is jutnak szeretteikhez. Este indult el a szerelvény. A pokol tornáca mögöttük maradt. (Folytatjuk) Ny. I. Inkább a feltámadás, mint a halál A mtíh'i csata 750. évfor­dulójára a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács a „Magyar Golgota” c. alko­tást kívánja kiviteleztetni. Ez egy domb, rajta 70—80 düledező falkereszt, és még néhány kellék. Kiss Sándor ■alkotása. Láttuk az Észák- Magyaronszág XI. 30-ii szá­mában. Ugyanezen újság VII. 9-i számában hozzászólásomban már kifejtettem — igaz, csak mint laikus —, hogy sem formailag, sem tartalmilag, sem időállósági szempontból nem féléi meg ez az em­lékmű a követelményeknek. Nem tettem említést azon­ban még két fontos ténye­zőről. Az együk a mű címe: „Ma­gyar Golgota”. Kétségtelen, hogy súlyos Icát asz tréfa volt a muhi csata és az utána következő vérengzés, még­sem nevelhetjük magyar Golgotának. Más tragédiák is voltak, más „vész”-ek is hánytak bennünket, sőt más nemzeteiknek is voltak ha­sonló pusztulásaik — de nem nevezték német, orosz, francia Golgotának, mert Golgota csak egy volt, Jeru­zsálemben, amelyiken Jézus Krisztus meghalt az embe­riség megváltásáért. Így ez a jelképrendszer nem hoz­ható összefüggésbe a tatár­járás áldozataival. A másik egy súlyos tár­gyi tévedés. Az emlékmű alkotója egyéb kellékként ágyúcsöveket is tervezett al­kotásához. Pedig 1241-ben még nem vdlta'k ágyúik, csak a XV. században! A muh'i csatában nyilakat, kardokat, dárdákat, tűzcsóvákat stb. használtak és 7 hajítógép (!) szórta a köveket a Sajó-híd- ra — de ágyúknak híire- hamvia sem volt. Hogyan kerülhet első hely­re ilyen súlyos tárgyi téve­dést magába foglaló pálya­mű? Hogyain kerülhet kivi­telezésre? A béküldött nyolc pályamű közül csak kettő dolgozta föl a témát tárgy­szerűen, a többi — mimt az iménti is — csak általános­ságokban mozgott. A kettő közül — a helyszín miatt — csak a Kirchmayer Károly alkotását léhöt kivitelezni. Ez inemcsak a pusztulást, de a felemelkedést is magában hordozza. Nemcsak szenve­désről beszél, Iranern újjá- épülésről, második honala- pításről. Sőt, erre helyezi a hangsúlyt. Ennek az emlékműnek vám mondanivalója a mai ember­számára, nagyobb dolog a feltámadás, mint a halál. Ágoston István református lelkész Karácsonyi halak Karácsony vigíliájának, ünnepi asztalának hagyo­mányos étke a hal. Megye- szerte mindenhol meg is kezdődött a halvásár, ame­lyekre többek között a to­kaji, valamint a geleji ha­lászati szövetkezetből szál­lítják a pontyot, busát. Árul­ják halászok is a halat, pél­dául a Tokaj környéki köz­ségekben, de a miskolci pia­con is. Akik pedig a különlege­sen finom falatokat kedve­lik, azbk pisztrángot is be­szerezhetnek, többek között a Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság garadnai telepén. Mint Hoitsy György, a telep vezetője elmondta, az ünnepekre nagyobb meny- nyiségű, fogyasztásra legal­kalmasabb és legízletesebb méretű halat hoznak forga­lomba. így nemcsak a közű­leteket, éttermeket, szállo­dákat, de a magánfogyasz­tókat, vásárlókat is ki tud­ják elégíteni. A telep vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy csúcsmun- ka időszak van most a te­lepen. Megkezdték ugyanis a mesterséges megterméke­nyítést. Mintegy 150 anya­hal ikráját termékenyítették meg eddig. Ezek már a kel­tetőházban vannak. Hozzá­fogtak már 120 sebetspiszt- ráng anyahal fejőséhez is. A tervek szerint ebből aj ízletes húsú ragadozó fajtá­ból a korábbi évekhez ha­sonló mennyiséget keltetnek ki. Az ugyancsak kedvelt szivárványos pisztrángok keltetésére viszont csak a jövő évben kerül sor. Az egy-, illetve kétéves ivadé­kokat nagyság szerint szét­válogatták, s a teleltető ta­vakban helyezték el A szegénység fokozatai Már a lengyel piac sem a régi, ugyanis jelenleg a gyors átalakulás állapotában van, több ott a román, az orosz, az erdélyi magyar, mint a lengyel. Gémberedett, elmacskáso- dott lábakkal vackolódnak ki hajnalok hajnalán a szegé­nyes kacatokkal teli autókból, amelyek ablakán belül fo­lyik le a pára, az alvók éjszakai lehelete. Mosdás műanyag­flakonból tenyérbe öntött vízzel, borotválkozás a vissza pil­lantó tükörben. Az egyebekről a környéken széltől kerge­tett papírdarabok adnak képet. A piac kezdettől a szegé­nyek piaca volt, itt ritkán cserélnek gazdát dollárezresek, és ha igen, akkor sem biztos, hogy valódiak. Annál való­dibb a giccses lila ernyőjű lámpa, a pálmafás nyakkendő, a műbőrkabát és így tovább. Még a legjobbnak látszó ruhadarabok is enyhén visel­tesnek, kissé hordóitoknak látszanak. Sok az eladó, sok a bámészkodó, a keresgélő, turkáló ember is, de vevő szinte alig, üzlet itt ritkán köttetik. Legalábbis ma. Sátoraljaúj­helyben spongyává mosta a decemberi eső a „KGST-piac” hét eleji árusait és érdeklődőit. Déltájt csupán egy sáros Dácia körül alakult ki némi élénkülés. A magas kucsmás negyvenes férfi sokszoknyás feleségével sorra huzigálta elő a kocsi különböző zugaiból a szépen kidolgozott konyhai sarokgarnitúrát. Fa- és textil borítású elemeivel szemre rá­érősen foglalatoskodtak, ügyesen illesztették, csavarozták egymáshoz a kisebb és nagyobb darabokat. Amilyen jól összedolgoztak, akár bútorgyári szalag mellett is érezhettük magunkat. Semmi kapkodás, semmi tévedés, mindegyikük­nek kézreállt a csavarhúzó, a kulcs és lám egyszerre ott állt a placcon a kedves konyhagamitúra teljes szépségében. Amíg szereltek, nem szóltak egymáshoz, csak amikor az utolsó csavar is a helyére került, mondta a férfi, „megládd asszony, úgy viszik, mint a szaloncukrot". A szép kis bútor fölé fóliát kanyaritott és elégedetten szétnézett. — Hozhatod már a többit is, a kendőt, a pruszlikot, a csergét, a hímzéseket. Gyorsan igazi kis vásárt rendeztek maguk körül. A kevéske nép, akit a decemberi hideg égi permet sem tudott elriasztani, pedig folyvást jött, nézelő­dött, alkudott, hátrahagyva a többi kopottas kacatot. Feled­ve, hogy az előbb még mások ócskaságai között turkáltak. Csakhogy az mind olyan volt, hogy a „KGST-piacok" min­dennapos csavargóinak sem kellettek, mert olyanból nekik is van otthon. Csak olyan van. Nmgy Jómét fi csontvelőbeteg gyerekekért Annak idején széleskörű visszhangra talált az or­szágban „Az életért, a csontvelőbeteg gyerekekért” alapítvány felhívása. Ebben elmondták, milyen sok gyerek szenved hazánkban is ebben a rettenetes, ne­hezen és drágán gyógyítható beiegségben. Gyógyulá­sukra esély csak akkor van, ha a társadalom is áldoz, ha a munkahelyek dolgozói is összefognak gyógyítta­tásukért. A kérés megértésre talált az ÉÁÉV-böl alakult »AUMAS fipitésgépesítö és Szolgáltató Kft.-nél is. Ki mennyit tudott, adott, s végülis az összeget átutalták az alapítvány számlájára. A közelmúltban a BAUMAS Kft. köszönőlevelet ka­pott Vargha Tamástól, az alapítvány egyik szervező­jétől. Ebben egyebek között az is olvasható, hogy az alapítvány segítségével sikeres csontvelőátültetést haj­tottak végre az orvosok Kollek Bálintkán. s hamaro­san a gyógyulás útjára léphet, a kétéves Örvös Já­noska is osztrák orvosok közreműködésével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom