Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-09 / 263. szám

1990. november 9., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) PÁLYÁZATOT HIRDET Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezetének miskolci Tudomány és Technika Háza igazgatói munkakör betöltésére. AZ IGAZGATÓ FELADATA: A Tudomány és Technika Háza pénzügyi, gazdasági mű­ködőképességének biztosítása. A megyei szervezet függet­lenített munkatársainak irányítása, összehangolt rendszer­szemléletű együttműködés biztosítása a társadalmi testü­let és a függetlenített apparátus között. Az egyesületek megyei szervezete működési rendszerének biztosítása. A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: Műszaki jellegű egyetemi, vagy főiskolai végzettség, leg­alább 10 éves szakmai és 5 éves vezetői gyakorlat, bün­tetlen előélet. A MTESZ valamelyik tagegyesületénél egye­sületi tagság, nyugati nyelv ismerete előny, valamint elő­zetes munkaalkalmassági vizsgálat. A PALY AZAT TARTALMAZZA: A személyi adatokat, részletes szakmai önéletrajzát, bér- és jövedelemigényét, a munkakörrel kapcsolatos vezetői, szakmai elképzeléseit, iskolai végzettségeket, idegen nyelv­tudást tanúsító okiratok másolatát, 1990. január 1. után készült fényképet. A munkakör a pályázatok elbírálása után azonnal betölt­hető. Az alapbér megállapítása a 13/1987. (X. 25.) ÁBMH számú rendelettel módosított 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH sz. ren­delet alapján történik. A pályázatokat a MTESZ személyzeti és munkaügyi önálló osztály (1027 Bp., Fő u. 68.) címére kérjük küldeni. Beér­kezési határidő: november 20. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad a MTESZ személyzeti és munkaügyi ön­álló osztálya, telefon: 1-152-410. A pályázatot bizalmasan kezeljük és az elbírálás ered­ményéről levélben értesítjük a pályázókat. A RÉGIÓ KFT. A MAGYAR VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉSI ALAPÍTVÁNY anyagi támogatásával INGYENES, ILLETVE ENGEDMÉNYES tanácsadó szolgálatot biztosít vállalkozók, valamint vállalkozni szándékozók részére. JÖJJÖN, VARJUK! Cimünk: 3600 Ózd, Vörös Hadsereg út 56. sz. Telefon: 06-47-12-971, 06-47-11-966 Telefax: 06-47-11-553 Telex: 64-322 Borsod Volán magyar-német érdekeltségű szállítmányozó szervezetében munkakör betöltésére pályázatot hirdet. FELTÉTELEK: 0 szakirányú felsőfokú végzettség, 0 legalább középfokú német nyelvvizsga, • 0 közlekedési szakma gyakorlati ismerete, 0 legfeljebb 40 éves életkor. Angol, olasz nyelvismeret, számítástechnikai jártasság előny I A PALYAZAT TARTALMAZZA A PÁLYÁZÓ: 0 részletes szakmai önéletrajzát, 0 iskolai végzettségét és nyelvismeretét igazoló t okmányok másolatát, 0 erkölcsi bizonyítványát. Bérezés megállapodás szerint. Nyereségorientált jövede­lem. Továbbképzési lehetőség. A pályázatokat november 15-ig lehet benyújtani, a Borsod Volán, Miskolc, József A. u. 70. sz., személyzeti és munkaügyi önálló osztályára, melyek november 20-ig elbírálásra kerülnek, miután a munkakör azonnal betölthető. Az Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztési és Átképző Központ (3518 Miskolc, Erenyö u. 1. sz.) tájékoztatja Tisztelt Ügyfeleit, hogy 1991. május végéig telefonszáma átmenetileg megváltozott a 79-217-re. Helyileg a Miskolc, Kiss Ernő u. 45. szám alatt vagyunk elérhetőek. Postacímünk változatlan: Miskolc, Pf.: 560., 3518 Átképző központ titkársága A régi mundér Tudom, nem én vagyok az egyetlen, akiben vegyes ér­zelmeket keltett az ön ne­vével fémjelzett „'Ne sajnál­jon minket!” című, az Észak- Miagyarországban megjelent írás, melyet nem tudom, vé­dő-, vagy vádbeszédként könyveljek él. Vádolja Tárgyán urat azon kijelentéséért, hogy „ahogy távolodik Budapest­től, annál fokozottabb mér­tékben találkozik a sze­génységgel, elégedetlenség­gel.” Én viszont mélysége­sen egyetértek vele abban az esetben, ha megjelöli az irányt is. Ha ön múltbéli hivatalos útjai során, vagy esetleg családi kiránduláso­kon megismerkedett már a Duna másik oldalán lakók életszínvonalával, nem ér­tem a felháborodását. Megjegyzem, országunk ezen részének megismerése nagyon sok — a környékün­kön élő — állampolgárnak eddig kevésszer, vagy egyál­talán nem adatott meg. Az ön által felsorolt „lu­xuscikkék” használatára, a jogos kulturális, sport, szó­rakozási igények kielégíté­sére a másodgazdaságok el­látása és a felvett kölcsö­nök visszafizetése miatt sem idő, sem pénz nincs. Ezt ne­vezem én cifra nyomorúság­nak. Ügy érzem, e túlzott érzékenység, a sajnálattól való féltésünk a mundér be­csületét akarja védeni (már­mint a régiét). ön, mint valamikori ta­nácselnök, jól tudja, hogy Aggtelék mindig többet ka­pott és kap településük épí­tésére, szépítésére. Igenis el kell fogadnunk, de ezen felül még meg is kell köszönnünk, ha néha egy politikus — legyen az kormánypárti vágj' ellenzéki — eljön hozzánk, érzékeli, sőt, el is mondja problémá­inkat, feltárja elmaradottsá­gunkat, mert csak tőlük vár­hatjuk, hogy segítsék nem rózsadombi, de egy konszo­lidált polgári színvonalra ke­rülésünket. Helyzetünk igazolására idé­zek a Csereháti Település- szövetség plakátújságjának 2. számából: „Civakodjanak csak egymással a sanda (?) toliforgatók és a politikai ha­talmasok! Civakodjanak! De mellesleg szolgáltassanak ró­lunk hiteles képet a nagy­politika döntéshozóinak, akik meg — ezen felbuzdulva — adjanak hitet, szerepeket, s főleg kiegészítő állami támo­gatást az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben levő települési önkormányzata­inknak.” Ezt szorgalmazza a parlamenti képviselőnk is, és ezt kell szorgalmaznunk ne­künk is. Én nem Amerikát szeret­nék, de állampolgári jogon elváram, hogy térségünk fel­zárkóztatását minden illeté­kes elősegítse, ezt várom községem minden lakójától, ezt akarom cselekedni én is. Mester Árpid, Szendrő nagyközség polgármestere Á demokráciát féltve A másik oldalról Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy ki­nyilvánítsam H. B. nov. 5- én megjelent írásával egybe­hangzó reményemet, mi­szerint a taxisak és a fuva­rozók csak a saját autóju­kat fogják kormányozni és nem az országot! Sajnos ■szerepzavar keletkezett ná­luk. Kár. És az is kár, sőt szomorú, hogy véleményünk kinyilvánítása esetén és a demokrácia igénylése köz­ben félnünk kell, mert eset­leg bosszút állnak! Leírom őszintén, én is félek. Nem vágyóik olyan bátor, mint az ugyanebben a szám­iján megjélent cikk írója: ■Polgár Sándomé (akinek ■ugyan nem is kell semmi­től tartani, hiszen a bani- ■kádépítőik pártján áll), aki­vel nem akarok vitát kez­deni, csupán reagálni so­raira. Nem tudom, miért ne lenne elfogadható a Keresz­tény Értelmiségiek Szövetsé­ge és a Keresztény Orvosok Szövetsége véleménvének ki- nyilvánítása a törvényesség mellett? Ez nem pénztárca, hanem erkölcsi felfogás és igenis a demokrácia félté­sének kérdése. Negyven évig az erőszak törvénytelenségé­vel tartottak távol a sza­badságtól, most pedig egye­sek éopen a szabadságot fel­használva, törvénytelen esz­közök igénybevételével véd­ték anyagi előnyeiket, mi­közben másokat legelemibb jogaiktól fosztottak meg. Ne­kem ez a kettő nagyon ösz­szejön, hogy ne mondjam, egybecseng! Mindkettő vala­milyen diktatúrának a gyü­mölcse. Az ország útjai nem a társadalom egyetlen réte­gének a tulajdona. Ahhoz pedig még kevésbé van joga bárkinek is, hogy lebénítsa az egész országot! Ügyes fondorlattal sók emberrel el lehet még hitetni, hogy az ilyen megmozdulások ..min­denkiért” történnek! Közben az okozott jelentős veszteség miatt még jobban csúszunk lefelé! Mindemellett pedig a „szolgáltatást” nyújtók szé­pen beéDÍtik számlájukba többletköltségeiknek minden forintját. Hadd fizessen az állampolgár, ha már ilyen „jók” .voltak hozzá. A vélt. vagy valós sérel­mek orvoslására vannak már követhető utak és lehetősé­gek. Különben az árak a benzin árától függetlenül is emelkednek, hiszen a kor­mány többször is hangsú­lyozta. hogy máskénn nem lehet ebből a gazdasági esőd­ből kijutni, mint a nehéz­ségéle vállalásával. Ezért azt szeretném aján­lani mindnvájuínknák. hogy az elégedetlenkedés hélvett próbáljuk egymást jól segít­ve és lelkileg is erőt adva léküzdeni súlyosbodó gond­jainkat. Hiszem, hogy a ba­rik ádém'tésnél az áldozatho- zaital jobban megitermi majd jó gyümölcsét. Tisztelettel: Tóth Józsefné SZAKKÉPESÍTÉST ADÓ SZÁMÍTÓGÉPES TANFOLYAMOK .vy//> r\V\\\ 1. Személyiszámítógép kezelő (alapfokú) 150 órás 2. Személyi számítógép szoftver üzemeltető (középfokú) 350 órés 3. Számítógépkezelő (operátor) (középfokú) 400 órás tanfolyamainkat fotyamatosan indítjuk. A képzés heti 2x5 órában történik; ál- landó géphasználatot biztosítunk. Érettségizettek és felsőfokú végzettségűek jelentkezését várjuk! Tisztelt Balázsi Tibor képviselő úr! Az Észak-Magyarország 1990. november 1-jén megjelent cikkére szeretnék reflektálni. Azt megértem, hogy ön elítéli a taxisok megmozdulását, de azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy a demonstrációban résztvevők több, mint há­romnegyed része nem taxis volt, hanem olyan egyszerű ma­gyar állampolgár, mint jómagam, akiknek nincs olyan fi­zetésük, mint önöknek. Csak megjegyezni szeretném, hogy kétkeresős család vagyunk és a kettőnk nettó jövedelme 15—16 ezer forint, a bérlet, a lakásrezsi kifizetése után ma­rad 7—8 ezer forintunk, ebből kell élni ötödmagammal, te­hát nem rózsás a helyzetünk, és nem telik belőle a 60 fo­rintos benzinre. A belügyminiszter úr a hadsereggel fenyegetőzik. Szabad György úr az Alkotmánybírósághoz fordul, gondolom pél­dásan meg akarja jutalmazni a demonstráció szervezőit, ahelyett, hogy a képviselők fegyelmezetlenségével foglalkoz­na, mert hiányoznak az ülésekről. A dolgozó, ha igazolatlanul hiányzik munkahelyéről, bün­tetést kap érte. A miniszterek, államtitkárok prémiumáról nem is beszélve, mert olyan jól alkalmazták az áremelése­ket, hogy nagyon megérdemlik a vigaszdíjat. Ezek a fe­szültségek egyre erősebben foglalkoztatják az egyre elsze- gényedőbb lakosságot, mert életkörülményük napról napra romlik. Ha szekerünket ki akarjuk húzni a kátyúból, egy­forma istrángot kell készíteni mindnyájunk számára, és egyformán is kell húzni az igát, mert másképp hiába (in­dultunk el az Európába vezető úton, soha nem fogunk oda­érni, hiába állunk Csengey Dénessel bármelyik hídfőre, nem ott van Európa! Tisztelettel: Kása Bálint Miskolc Taxi-zárás A taxisok sztrájkjával kapcsolatban lapunkban számos véleménynek adtunk helyet. Az első időszakban érkezett le­velek főként a taxisokat pártolták, igazat adtak nekik, hang­súlyozva, hogy nem csupán róluk, hanem mindahányunkről van szó. Mostanában inkább azok a levelek szaporodtak meg, amelyek elítélik a taxisok barikádjait. Részünkről az ügyet lezártnak tekintjük, a továbbiakban nem kívánunk kö­zölni sem pro, sem kontra leveleket. (sz) T. Szerkesztőség! Kérem, ha lehetőség és főképpen hely van az újság­jukban, akkor az alábbi szö­vegű köszönő soraimat szí­veskedjenek leközölni. Szívességüket előre is meg­köszönöm, és bízom benne, hogy a tisztességes és szol­gálatkész rendőrök méltá­nyos anyagi, illetve erkölcsi elismerésben fognak része­sülni az alábbi, leközlendő anyag elolvasása után. Tisztelt míiskolci Rendőr- főkapitány Ür! A keresztlányom esküvője előre megtervezetten 1990. október 27-én délután 1/2 5- kor volt a Rendezvények Házában. Saját gépkocsim­mal sikerült több .taxis blo­kádon keresztül eljutni az Augusztus 20. strandfürdőig, ahol felvettem két, 80 év felé közeledő beteg nagyné- német, hogy az esküvőre el­vigyem őket. A Rendezvé­nyek Házából a Pálos étte­remben rendezett esküvői vacsorához a villamos útvo­nalának megfelelő útszaka­szon a hat kocsiból álló es­küvői konlvojt a taxisok és embereik átengedték. A jó hangulatú esküvői vacsora után ért bennünket a meg­lepetés, mert előzetes ígé­ret ellenére a taxisok már a diósgyőri Táncsics 'térnél nem engedtek át. Visszafor­dultam és a 101 B-s autó­busz végállomásánál talál­koztam egy rendőr járőrko­csival, melynek rendszáma RA' 89-46-os volt. Kértem segítségüket, hogy a két idős nagynénim hazaszállítását segítsék elő. Utólag meg­tudtam, hogy a járőrkocsi­ban Horváth Bertalan had­nagy és Kiss László zászlós rendőr urak voltak szolgá­latban október 27-én este 20 óra 30 körüli időpontban. Az ő segítségükkel sikerült a két öreg nagynénimet a la­kásukig a saját gépkocsimon elszállítanom. Szívességüket akkor is megköszöntem, de szeretném, ha a nagy nyil­vánosság ás megismerné en­nek a két segítőkész ember­nek a nevét, akik a rendkí­vüli nehéz időkben is csak növelték a demokratikus rendőrség jó hírnevét. A nagy nyilvánosság előtt ismételten köszönöm a két rendőr úr szíves segítségét, akik nem habozva, az első kérésre tettre készen szolgá­latunkra álltak. Nikázy Gusztáv Miskolc, Győri kapu 65. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom