Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
1990. november 1., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 7 sport Hárman búrnak Borsodnádasdon Három labdarúgóját búcsúztatja el az aktív játéktól a Borsodnádasd NB III- as csapata a szombaton sorra kerülő Borsodnádasdi Kohász—Honvéd Gáspár SE találkozó élőtt — kaptuk a hírt Sándor Miklóstól, a klub ügyvezető elnökétől. Kasza János, Varga Gábor és Szilágyi Imre együttesen több, mint hétszáz mérkőzésen képviselte az egyesület színeit. A szurkolóktól rövid ünnepség keretében köszönnek dl. Kasza nem válik meg a klubtól, pálya- és kapusedzőként dolgozik a jövőben. Jól vizsgázott az utánpótlás Ahol a fiatalok jelentik a derékhadat ELŐSZÖR A DICSÉRET hangján azokról, akik lehetővé tették, hogy mindenki elégedetten távozzon Kazincbarcikáról. Négy napon keresztül ugyanis a hazai vegyipar egyik fellegvára adott otthont az idei országos úttörő és serdülő súlyemelő- bajnokságnak, s a házigazdák remekül vizsgáztak. Egyedül persze nem boldogulhattak volna, ezért hívták segítségül a BVK-t, az ÉRVjt, a Borsodi Hőerőművet, az Állami Biztosítót, a KÖSZIG-et, a Kazinc Áruházát és az ÉMÁSZ-t. A szponzorok hozzáállása példamutatónak bizonyult, nemcsak anyagilag támogatták a fiatalok randevúját, de személyes részvételükkel is jelezték érdeklődésüket a Sportág iránt. Erre — különösen mostanság — igen nagy szükség van. Mint ahogy elképzelhetetlen a helytállás hozzáértő, égni, lobogni képes szakemberek nélkül. Nos, az eseményen kiemelkedő teljesítménnyel rukkoltak elő a KVSE fiataljai, akik négy Many«.!, kél ezüstérmet szertó teK, messze megelőzve mindenkit a pontversenyben. A kék-sárgák szerencséje, hogy január 1-jétől vezető edzőként dolgozik náluk Pátrovics Géza (segítője Egri Csaba), a szakosztály plnöki tisztét pedig az a Papp István tölti be, áld jótündérként őrködik az egységen. programokat szervez, Személyesen mutat példát (senki nem cigarettázik, az italozás pedig ismeretlen fogalom), így aztán olyan a hangulat, mint egy igazi családban. TERVSZERŰEN ÉS TUDATOSAN. Ez a két szó jelenti a „talány” megfejtését, a kulcsot a zárhoz, amely magyarázza a barcikaiak helytállását. Pátrovics így készült az első számú szakmai vezető szerepkörére, ilyen volt sportolóként és ebben a szellemben neveli tanítványait is. Átvette Zsuga Imre örökségét, a gyerekeket, toborzásra egyelőre nincs ideje, a napi két foglalkozás teljesen leköti. A szakosztály össZlétszáma 60 körül mozog, szeptembertől a feltöltésen munkálkodnak. Az OB-n a vegyészeket 15- en képviselték (egyetlen más klubot sem tudtak ennyien reprezentálni!), s közülük 13-an pontszerző helyen végeztek. HaLlgassuk csak Pátrovicsot! „— Nem rendelkeztem edzői múlttal, tapasztalatlanul vágtam neki a feladat megoldásának. Egy ideig még követtem a régi módszereket, aztán saját elképzelést vezettem be, amely hasonlít a bolgár szisztémához. Nem tűrök fegyelmezetlenséget, de ilyen jellegű probléma nem is merül fel, öröm ezekkel a gyerekekkel együtt dolgozni. A gyakorlás intenzív igénybevételt jelent, a kiegészítő gyakorlatok száma, így például a guggolásé, csökkent, nőtt viszont a szakítás és a lökés mennyisége, az életszerű produkció. Nálunk most szerencsés a helyzet, mert sok jó sportoló jött össze, megtartásuk évek múltán bizonyára komoly fejtörést okoz majd. Bár, a mieink nem vándormadár- típusok, amit az jelez, hogy a leszerelő Zsuga Csaba is hozzánk tért vissza. A magyarázat egyszerű: szeretnek ebben a közösségben élni. A jó közösségi szellemet nagyon fontosnak tartom, nagy súlyt is helyezek rá: aki hozzánk jön, annak ezt a ritmust kell felvennie, máskülönben nem fogadják el a többiek.” A MEGYÉBEN — csak az utánpótlás korosztályt figyelembe véve — a KVSE a listavezető. Talán megkockáztatható, hogy féloldalas a barcikai súlyemelő-szakosztály. Papp István: „— Mi ezt soha nem tagadtuk, tény, hogy felnőtt versenyző mindössze kettő van, s a juniorok között is csak egy sportolót jegyzünk. Azt aligha vitathatja bárki, hogy egy teljes felnőtt gárda kialakítása nagyságrendekkel többe kerül, mint amiből mi gazdálkodunk. Tavaly és az idén egyaránt 400 ezer forintot fordíthattunk a szorosan vett működési kiadásokra. Ebből nem lehet a rongyot rázni, lehet viszont ütőképes utánpótlást nevelni. A KVSE az országos ranglistán az összesítésben ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — az első tíz között foglal helyet. Hadd világítsak rá. arra: vidékről, kisebb városból is el lehet jutni a világot jelentő dobogóra, példázza ezt éppen Pátrovics Géza versenyzői múltja. Biztos vagyok abban, hogy ha mondjuk nálunk nő ki egy világbajnokságon jól szereplő súlyemelő, akkor az egyesület, a BVK, a város megtalálja annak a módját, hogy itthon tartsa, s ne máshol keressen boldogttlást. Egyébként ebben a roppant változó világban azzal mindenkinek számot kell vetni: áldozatok nélkül nem megy. Szakosztályunk 17 éve alakult, sok fenntartás közepette kezdte meg működését. Lám, valamilyen eredménye azért csak volt az eltelt kél évtizednek!" MEGSZÍVLELENDŐ SZAVAK, érdemes tűnődni rajtuk. Azt is a barcikai. vezetőktől tudom, hogy rendkívül szigorú edzésmetodikát vezették be, a 3,5 órás gyakorlás ugyanis akkor hasznos. célravezető, ha semmilyen külső hatás nem zavarja. A szakosztályban természetes a szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás, s azon sem ütközik meg senki. ha időközönként ellenőrzőket kérnek el — szemrevételezés céljából, hol tartanak tanulmányaikban az ifjak. Óriási jelentőséget tulajdonítanak a jellemformálásnak, azt akarják, ne csak jó súlyemelők nőjenek fel a csarnokban, hanem értékes emberek, hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Jövőre emelik a mércét, noha ebben a sportágban különösen nehéz előre tervezni, mert nem látható események alaposan felboríthatják az elképzeléseket. Mindenesetre azt már előzetes egyeztetés után kimondták: az első osztályú sportollók számát szeretnék növelni. Az OB -sikerek fölötti öröm lassan a múlt ködébe vész. Az év végi mérlegkészítésre csendes derűvel, jóleső érzésekkel készülődhetnek. Doros László Labdarúgó EB-selejtezön: Magyarország—Ciprus 4-2 (3-1) Budapest, Hungária körúti MTK-VM-pálya. 4 ezer néző. Vezette: Kotherja (albán). Magyarország: Petry Disztl - Garaba, Limperger - Mónos, Kozma, Bognár, Lö- rincz, Szalma - Kiprich, Kovács K. Ciprus: Onisziforu - Szókra- túsz - Hrisztodulu, Kasztanasz, Konsztantinu, Miamiliotisz — Kaloteu, Jiangudakisz, Szavva - Kantilosz, Hsziuruppasz. Pillanatokkal a középkezdés után bebizonyosodott, hogy a vendégek nem alaptalanul félteik a csúszós pályáitól: rögtön az első magyar támadás eredményesen végződött, .Bognár bal oldali szögletét Lőriincz iá védőket megelőzve, öt méterről a kapu bal oldalába fejelte, (.1-0), Űigy tűnt, csak a gólarány javítása lehet már a tét Mészöly Kálmán csapatának, de iá 114. percben ezt a .reményt a ciprusiak — egy időre — kérdésessé tették. A csúszkáló magyar védők között Hsziuruppasz megtalálta a rést, s iio méterről tPétry felett emelt a hálóba, (1-1). Csak pár percig tartott a dermedtség, s az, hogy a kedélyek hamar llecsillapodtak, elsősorban az egyetlen ciprusi idegenlégiósnak, Hrisz'loduilumak köszönhetően. A görög Olympiakos Pi- reus védője ugyanis előbb Lőrincz fejesébe ért szerencsétlenül, s lábáról a labda a hálóba pattant, (2-1). A vendégek még az öngól miatt bánkódtak, amikor Hrisz- todulu újabb szarvashibát vétett, ezúttal a veszélyesen betörő Kovácsot vágta frei a büntetőterületen belül. A tizenegyest Kiipriah a jobbra vetődő Onisziforu mellett a bál sarokba helyezte, (3-1). A 66. perdben Kiprich rákéDöntéskényszer Nehéz napokat élt át az ország, a gondok kisugároztak, elérték a sportpályákat, az egyesületeket, a csapatokat. Pergessük csak vissza az eseményeket! Pénteken már megbénult a közlekedés, szó szerint égni kezdtek a telefonvonalak. Mindenki a szövetségeket, a versenyek rendezőit hívta. Most mi lesz, játszunk, nem játszunk? Ki így, ki úgy döntött, intézkedett. Ezekben a határozatokban megtestesült a tanácstalanság, a kapkodás, a tehetetlenség. De hát ki tudott azokban az órákban valamit tenni, higgadtan cselekedni? A válságra a testkultúra képviselői sem készültek, készülhettek fel. Nehezítette, sőt kimondottan bonyolította a helyzetet, hogy előttünk álltak a hét vége programjai. Szokásos sportműsorunkban több tucatnyi eseményt hirdettünk, harangoztunk be. Volt. aki kifogásolta is, hogy lapunkban nem adtunk kimerítő tájékoztatást arról, mi marad el, és mit tartanak meg. A „szurkolások” részben célt tévesztettek, mert erősen feltételes módban fogalmaztunk az Ongrotrade Kupa jégkorongtornával kapcsolatban, no és a DVTK-futballelőzetes bevezetője is tartalmazott kérdőjeleket. A többi — úgy ötven, hatvan — bajnoki találkozó és emlékverseny, csapatmér.kőzés és pontszerző viadal esetében képtelenek voltunk informálódni és informálni. Talán jellemző, hogy az egyik szakosztályvezető azt hitte, mi forró drótot tartunk a fővárossal, így „csak tudunk valamit...” A két, két és fél napos „kihagyást’'' — szigorúan a maga területét érintve — most dolgozza fel a honi sportsajtó. Az országos napilapok megszólaltatták a legfőbb érintetteket, a sportolókat, vezetőiket, továbbá idézték a szurkolókat. Az általuk kialakított kép rendkívül érdekes, tanulságos! Kiderült ugyanis, hogy aki, akik nagyon akartak, játszottak. Csak éppen nem busszal, hanem vonattal utaztak, aztán gyalogoltak néhány kilométert, cipelték a felszereléseket, mert a sportot, a sportszerűséget, a kiírást tartották elsődlegesnek. Akadtak persze együttesek, amelyek állítólag csak az egyik utcából a másikba jutottak, de ugyan ki tud valamit rájuk bizonyítani? Most persze senki nem akar bizonyítani semmit, nincs is rá szükség, az elmaradt meccseiket, versenyeket pótolni lehet, és kell. A ..kettesek” hozzáállásáról kapott képet azért raktározzuk el. Azok a szurkolók, akik több száz kilométert vonatoztak kedvenceikért és célbaérke- zésühkor jöttek rá, hogy feleslegesen — egykönnyen nem felejtenek. Sajátos helyzet alakult ki szűkebb pátriánkban. Szombaton gyakorlatilag minden esemény elmaradt, vasárnap viszont sok település fölött kiderült az ég. A rend helyreállítása után szereztünk róla tudomást, hogy a megyei labdarúgó-bajnoki küzdelmek közül csupán a borsodit fújták le. Máshol fociztak, mindössze néhány, találkozó ment „veszendőbe”. A szövetség intézkedése vita tárgyát képezte a testület szokásos hivatali „fogadónapján” is. Az edzők, a játékvezetők, az ellenőrök, az aktíváik azt boncolgatták, helyes volt-e a kezdés előtti hármas sípszó? Mert az már „történelem”, hogy szombaton nem lehetett meccseket tartani, de vasárnap igen. Es ha feltételesen fogalmaznak, ha — — úgymond — diplomatikusabbak, ha hangsúlyozzák: amennyiben elhárulnak az akadályok, ám legyen. A felsoroltaik, a megjelentek közül mégsem próbált senki okoskodni, a másikra mutogatni, utólag látnokot játszani. A szövetség vezetőire, az elnökre és a főtitkárra eavetlen rossz szó. csúnya megjegyzés sem fröccsent. Teljes volt az egyetértés, lépésüket a szombat reggeli átláthatatlan „utcai köd” kényszere szülte. Határozottan, mi több, bátran intézkedtek. És itt álljunk meg néhány gondolatra. A „megboldogult” időkben sokat szidtuk a társadalmi munkásokat. Okkal, ok nélkül. Hatalom, jogosítvány nem volt a kezükben — mégis sokat vártunk tőlük. Nem a maguk uraiként, telies felhatalmazással és felelősséggel tevékenykedtek. Köziben szerencsére változott a világ, a sportba is betört a demokrácia. Szabad kézhez, önállósághoz jutottak azok. akik korábban is a munka dandárját végezték. Igen, pontosan a szövetségekről. a társadalmi munkásokról van szó. És máris visszakanyarodhatunk a borsodi labdarúeó-szö- vgtséehez, melynek csúcsán egy pillanatra sem haboztak. Nem játszottak kivárásra, mint az MLSZ-ben (kaptak is érte némelyik klubtól szénen ...), felmérték a zavaros állapotokat és kerek perec ítélkeztek. Gondoltak a sors „kegyeltjeire”, a vendégcsapatokra, az oda-visszautazás várható viszontagságaira. a fiatalokra, a gyerekekre, a játékvezetőkre, a nézőkre. A biztos mellett voksoltak. A futballszövetségek közül egyedül az országban. Mi veszett Mohácsnál? Semmi. Majd játszanak november 13-án és december 2-án. Ha pedig az idő ,n~m engedi akkor tavasszal. Remélhetőleg rendben, konszolidálódott viszonyok között. K. T. Döntetlen a nyolcadik parti Csak röviden... LABDARÚGÁS. A megyei II. osztályú bajnókság eredményei, Keleti csoport, 10. forduló: Prügy—Encs 1-1. Hollóháza—Hal máj 1-1. Nova j idrány—Hernádnémeti 6-1. Sátoraljaújhely—Erdőbé- nye 5-0. Szialaszend—Forró 2- 3. Tiszakarád—Tokaj Bodrog SE 1-1. Gesztely—iRátika 3- 1. Északi csoport, 10 forduló: Lak—A1 sóvadász 3-3. Borsodszentgyöngy—Tisza- pailíkonya 3-0. Boldva—Szu- havölgy 1-1. Szirmabesenyő —Tiszatarján 3-2. Mezőkeresztes—Tárdona 3-0. Ernőd —Bükikábrány 0-2. Ónod— Hidvégardö-2-3. AUTÓSPORT. A III. Magyar Mavad Rali mezőnye november 3-án Borsod megyében halad végig. A 2000 kilométeres autós, motoros verseny résztvevői reggel 8 órától a következő útvonalon láthatók: • Tisza híd — Tiszapalkonya — Oszlár — Nemesbikk — Igrici — Csinosé — Bükkábrány — Tárd. Ismét Forma—1, élen A Japán Nagydíj után, november 4-én, vasárnap Ausztráliából is egyenes adásban közvetíti a Nap Tv a Forma—1 gyorsasági autósversenyt. A világbajnoki sorozat zárófutamát a nemzetközi sajtó presztízsküzdelemnek tekinti. A kérdés: elégtételt vesz-e Prost a már világbajnok Sennán a tokiói — véletlen (?), vagy szándékos (?) — ütközésért? A nagy érdeklődéssel várt futam egyenes közvetítésére az Állami Biztosító Rt., a Dunaholding Rt., a Keravill Kereskedelmi Vállalat, a Magyar Hitelbank Rt. és az Országos Takarékpénztár támogatásával kerülhet sor a Magyar Televízió sportosztálya, az RTV Belkereskedelmi Igazgatósága és. a Nap Tv együttműködésének eredményeként. Az élő adás vasárnap hajnali 4.20 órától várhatóan 6.30 óráig tart. Az MTV kettes csatornáján, vasárnap 13.45 órától ötvenperces ösz- szefoglalót sugároz a versenyről. taként indult el, a 16-oson belül Miamiliotisz csak elkaszálni tudta. Erre a szabálytalanságra — nem úgy. mint az első félidő hajrájában — az albán bíró igent bólintott, újabb tizenegyest adott. Kiprich ezúttal is könnyedén vágta a labdát a ikapu bal oldalába, (4-1). Alig egy perc volt hátra, amikor a kacsáit önfeledt mámorba „feledkezett” magyar védelmen Tszolakisz átkígyózott, és a kapu bal oldalába helyezett, (4-2). Az év harmadik lEB-selej- tezője olyan játékkal és eredménnyel zárult, amire a magyar futball-válogatott iránt kifejezett rosszindulattal viselte tők is osak egy dolgot tehetnek: megemelhetik a kalapjukat. Magyar idő szerint, szerdán hajnalban New Yorkban döntetlennel fejeződött be a címvédő szovjet Garri Kaszparov és honfitárs kihívója, Anatolij Karpov között a sakkvilágbajnoki döntő egy nappal korábban függőben maradt nyolcadik játszmája. A folytatás előtt a szakértők Karpovot tartották esélyesebbnek, ám előnyét nem tudta érvényre juttatni, a 84. lépésben döntetlent ajánlott, s ezt ellenfele elfogadta. Fotó: Juhász Emese