Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám

Ninos egy hely... Eurőpa-hir után a süllyesztőbe „Nem akarok munkanélkUflg" Kint hideg és nyirkos éj­szaka. bent meleg és álom­ittas félhomály. Az intenzív szobából alig hallatszik ki a szív működését jelző halk gépi hang. az alvók csend­jét csak az éjszakás nővé­rek hangja töri meg. A be­tegek többsége már alszik, csak egy van, aki most éb­redezik lassan gyógyszerrel mérgezett álmából, amit ő véglegesnek szánt. A megyei kórház II. idegosztályán, a toxikológián ha van is sza­bad ágy, nagy a forgalom: ide szállítják a mérgezést szenvedetteket, s mindazo­kat, a'kik kilátástalannak, fölöslegesnek vélt életüket el akarták dobni. A hosszú, nyugalmas este után újabb, — az ügyeleti idő allatt már a negyedik — mentő érkezik. A tolókocsi­ban egy fiatalasszony sá­padtan, meggyötörve és egy kicsit kívülállóként nézi a körülötte és miatta íelboly- dult életet. Szófogadóan vá­laszol minden kérdésre, bár a választ alig hallani, in­kább csak szájáról lehet le­olvasni. Teszi amit monda­nak, ellenvetés néDkül tűri, hogy a székhez kössék és kimossák a gyomrát, enge­delmesen követi az orvosi utasításokat, majd pillana­tók alatt elalszik. Szerencsé­re nem örökre, mint azt a nyolc szem nyugtató, s a rá ivott alkohol elfogyasztása­kor tervezte. Hogy hogyan jutott el idáig? Reménytelen vállal­kozás lenne kideríteni. Az azonban világos, mi volt az Utolsó csepp a pohárban. A fiatalasszony éppen felmon­dási idejét tölti, még né­hány nap, s már nem fize­tés, csaik segély jár neki. Az eddiginél is kevesebb pénz­nél talán jobban bántotta a fölöslegessé válás. „Nem akarok munkanélküli len­ni!” — irta a búcsúlevele aljára. Miért nincs Miskolcon éj­szakai élet? Csak éjszaka, méghozzá sűrű és sötét? Ha a semmiféle szempontból nem előnyösebb helyzetű Nyíregyháza, vagy az éjsza­ka szakemberei szerint nem számottevő, minden útvonal­ból kieső Székesfehérvár el tud tartani drága és műso­ros éjszakai bárokat, akkor nehezen hihető, hogy Mis­kolcon ne lenne esténként 50 ember, aki ilyen szóra­kozást keresne magának. S ha még sincs, annak mi az oka? Az éjszakát jól ismerő emberekkel, Lang László menedzserrel, Gratzl Ferenc zenésszel és Képes Miklós üzletvezetővel kerestük erre a választ. — Régi, húsz évvel ezelőtti telt házas táncestekről gyak­ran hallunk még ma is jó­ízű történeteket. Mi történt ez alatt a rövid idő alatt, hová tűnt a kultúrált esti szórakozás lehetősége Mis­kolcról? — A Jereván még '82—’83- ban is működött, s az Anna sem oly régen égett le és zárt be. Addig, ha csak nyá­ron is, de működött a bár. — Gratzl Ferenc győri szár­mazása ellenére igazán jól ismeri a miskolci éjszakát, hiszen több mint húsz évig dolgozott benne. — Az egész helyzet romlása azonban már a ’70-es évek elején elkez­dődött. Akkor voltak az el­ső leépítések. A Pálmát — a Szemere utca környékén volt — 1965 táján záratta be a város vezetése, mert kétes értékű és biztonságú hely­nek tartotta. A négy éjsza­kai bárból ez volt az első, amit eltemettek. Azután jött Azok a régi szép időjj '°1 jut erre. De imit le­mondani a 20 évnél is a'abb fiúnak, aki már másodszor próbálja itthagy­ni az életet, csak mert nincs elég pénz valamire, amit nagyon szeretne? S hogyan lehet segíteni vala­kinek visszatalálni a többi­ek közé, ha éppen azért alkart öngyilkos lenni, mert vallaimiért vagy valakiért otthagyta addigi életterét, otthagyott mindenkit, s most egyetlen társa is el­hagyja, vagy mert ő képte­len vele élni durvasága mi­att. A mentő érkezése után komorrá vált csöndben hiá­ba keressük ezekre a kér­déseikre a választ a fiatal ügyeletes doktornővel. Ke­rékgyártó Máriával. Alig mérhető hónapokkal az az idő, amit az osztályon töl­tött, mégis számtalan halál­ra szánt ember történetét ismeri már. Orvosi és em­beri hitvallása szerint min­dig az életért küzd. bár tudja, aki komolyan meg akart halni, annak szörnyű az ébredés. Sejti azt is, — vannak, lehetnek esetek —, amikor a betegnek van iga­za. Ha biztos, hogy halálos beteg, vagy ha olyan káro­sodást szenvedett már a szervezete, amivel már nem élhetne teljes életet. De ő az életre esküdött Az épületben csönd van mindenütt, csak a dühöngő betegeknek készült rácsos ágyak egyikében horkol fel időnként egv inkább részeg, mint mérgezett sárgás-ősz kóchajú nő. Még néhány perc, s átlépünk a holnap­ba. Mindannyian, a ma megmentett többi életre ítél ttel együtt. Az utcán e.gy vidám részeg pajzán nótát énekel, lassan az utolsó ab- lakökban is kihúny a fény. S hiába \ an oly’ közel, mégsem lehet tudni, mit hoz az új nap. Mert min­dig van valaki, aki álrnat- íanul virraszt, aki nem tud­ja levenni szemét a plafon­ról lógó csillárról, vagy egy­szerűen elindul a gyógysze­res szekrény felé. a Hámor 1974-ben, majd ké­sőbb az Anna és a Junó bár. De akkor még hajnali kettő­ig volt nyitva a Katowice és a Polónia, a mostani Arany­csillag is. Egyszóval volt vá­laszték. — A kérdés hasonlít a tyúk és a tojás problémájá­hoz. Mégis kérdés, hogy a vendégek száma csökkent-e először, vagy a vendéglátás színvonala? — A hatvanas években még biztos megélhetést nyújtott az ipar — folytatja Gratzl Ferenc. — Jobban volt az embereknek pénzük, s még nem volt tv, videó, sőt a saját telek is csak álom volt akkoriban, köny- nyebben kimozdultak hát otthonról. Csakhogy éppen az ipar vonzott ide olyano­kat is szép számmal, akik­nek nem a kulturált szóra­kozásra volt igényük. így azután, mikor a peremkerü­letek italboltjait bezárták (merthogy a szocialista kul­túrával összeegyeztethetetlen volt a létük), a törzsközön­ségük szépen beszivárgott a városi, sőt a belvárosi szó­rakozóhelyekre. A többi vendégnek pedig elég volt egy-két kellemetlen tapasz­talat, vagy elrontott este, s többé nem ment oda. A tu­lajdonosok — bocsánat —, a boltvezetők ekkor kezdtek a zenén, a zenészek számán mint a debreceni Kölcsey? Vagy, mi a hír mostanában a Gárdonyiról, ami egykor az ifjúság fellegvára volt? Hány város van az ország­ban, amelyik megengedhet­né magának, hogy egy olyan csodálatos adottságokkal ren­delkező szálloda, mint az Avas, parlagon heverjen? Hol hagyják ennyire kiakná­zatlanul a természeti adott­ságokat? Itt nincs se műem­lék-, se konferencia-turiz­mus, csak bevásárló, az pe­dig nem sokat hoz a kony­hára. Vagy melyik városban engedték ennyire tönkreten­ni a belvárost? Az épülete­ket és közbiztonságot egy­aránt. önmagát fojtotta meg Miskolc. Egyszóval nem­csak az éjszakáról van itt szó. A másik baj pedig, hogy a mostani vendéglátósok nem mernek vállalkozni. Csak ülnek a pénzen, gyűj­tik, s nem forgatják. Mert kérdem én, miért nincs a Pannóniában éjszakai bár? Oda be lehet állni taxival, nem úgy, mint a Jereván­hoz, nem esik messze a vá­rostól, mint a Junó. No, persze befektetést igényel. De a vendéglátásból sem egyszerre kellene meggazda­godni, nem rablógazdálko­dást kellene folytatni, már­pedig az oly divatos szerző­déses rendszer éppen erre ösztökéli az embereket. — Beszélgettem külföldet is megjárt táncos lányokkal, s bizony nem szívesen áll­nának itt színpadra. S nem­csak azért, mert külföldön a kocsmákban is színpad­dal és technikával — tehát felkészülve — várják a mű­sort, hanem azért, mert itt­hon a táncosnőket eleve mindenre kaphatónak tart­nem festmény, , vagy akkor sem oly értékes, ha ugyanazt volna. kőbe 1 ű Ó a varieté, az orfeum, a kabaré, az csodálatos, könnyű világ lehetett, lát­hattuk épp dlég régi film­ben, s ha máshonnan nein, a Csárdáslkirálynőből min­denki ismeri egy aprócska szeletét a zenés éjszaká­nak. Vagy az éjszakai bá­rok, lokálok, esetleg a haj­nalig nyitva tartó „kocs­mák”, ahol go-go-zó lá­nyok gyújtják fel a ma­gányos férfiak fantáziáját! Ezeket is ismerjük nagyon jól — a nyugati import filmekből. Annál is izgal­masabb ez a világ, mert tudvalevőleg az alvilági figurák — akárcsak az éj­jeli ragadozók — éjszakai életet élnek, s itt vannak a pillangónak becézett lá­nyok is. Igaz, ki vagyunk téve a veszélynek, hogy egy-egy törvényesnek ép­pen nem nevezhető üzlet, vagy ákció szenvedő ala­nyai leszűrik, de minél in­kább elit, s így drága he­lyet választunk, annál na­gyobb bizalommal lehetünk a mellettünk ülő iránt. Egy ilyen helyet szeret­tünk volna találni Miskol­con. Ügy képzeltük, vendé­geink vannak, szórakozni szeretnénk. Megvacsorázni, azután táncolni egyet, s ha megunjuk, álékor beszélget­ni, meginni egy-lkét italt, hogy jobb legyen a hangu­lat; táncos lábú lányokat és fiúikat szerettünk volna látni és bűvészt és zsong­lőrt, élőzenét .hallgatni, va­lódi zenekarral és valódi énekessel. Aki miskolci, s aki már volt hasonló hely­zetben, az nagyon jól tud­ja az eredményt. Nem ta­láltunk egyetlen helyet sem! Pedig nem voltak extra igényeink, csak egy BÁR-t szerettünk volna, olyat, amilyen minden na­gyobb városban működik, sőt a kisebbekben is. Ami­lyen az Aranybikáé Debre­cenben, vagy a Koronáé Nyíregyházán, hogy a két legközelebbit említsem csaik. Menjünk a Kupolába ? Nem disZkózni szerettünk volna, s különben is egy­re több verekedés híre jön onnan. Induljunk a Jere­vánba? A minden esti mű­sorból hétvégi lett, majd az is megszűnt. A Junóban csak régen, a Pannóniában sosem volt bár, főleg mű­soros. Nem maradt más vá­lasztásunk, mint a Tokaj Variété. A szakmai ellen­felék is elismerik, hogy Európa-szerte ismert volt a nevük, nem járhatunk hát rosszul velük, legfeljebb nem „lumpolurtk” hajnalig. S az Európa-hírű varie­té nézőterén beültünk há­rom orosz turistacsoport közé, mert magánember­ként nehéz ide bejutni, a csoportokkal biztosítják a teltházat, azokra építették létüket. S nemcsak a létü­ket, műsorukat is. A két­szer negyven percnek mintegy egynegyede oro­szul hangzik el, de hiába. S hiába énekli el a „pri­madonna” oroszul a „Ká­linkét”, „á tyiper vszje mésztye” felkiáltással biz­tatva mindenkit a közös éneklésre, jó, ha a megér­demelt taps bejön. A vál­lukon senkit nem fognak hazavinni. De hát a tu­risták nem szórakozni jöt­tek ide. Vásárolni. A va­rieté benne van a prog­ramban, hát megnézik. Előtte vacsora, utána siet­nék a buszhoz, indulnak a szállásra. Ilyen hangulatban ugyan mit várhatnánk a művé­szektől? Pedig a műsor jó. Sőt olyan szám is van ben­ne, amelyhez hasonlót nem valószínű, hogy az ország­ban valahol még látni le­hetne. S ez a varieté, amit állítólag egy 200 ezres vá­ros nem tud eltartani, dísz­leteivel, művészeivel és Európa-hírével együtt eltű­nik a színről. A Tokaj Va­rieté hamarosan bezárja kapuit, éppen úgy, ahogy a diszkó már megtette. Hogy mi lesz helyette, az egyelőre üzleti titok, de egy biztos: teljesen más jellegű szórakozást kínál­nak majd vendégeiknek. S ha valamelyik városunkba látogató pénzes turista, vagy egy névnapját ünnep­lő őslakos szórakozni sze­retne, annak három válasz­tása marad: lejjeb engedi az igényeit, beül az autó­jába, s átmegy egy másik városba, vagy egyszerűen otthon marad. Bekapcsolja a tévét vagy a videót, ma­ga mellé tesz egy üveg sört, s belesüpped a már észre sem vett unalomba. Ha valaki ez utóbbi lehe­tőség ecsetelésében magára ismerne, bocsásson meg nékem. Nem én tehetek ró­la! Itt a tél, kevés a férőhely Az éjjeli menedékhelyen ják. Nem ismerik, de leg­alábbis nem fogadják el a konzumálást. Nem veszik tu­domásul. hogy az üveg pezs­gőért, amit fizettek, nem várhatnak mást, mint be­szélgetést. — Ha lenne rá alkalom, talán előbb-utóbb megtanul­ná mindenki a viselkedési normákat. A magyar bár­művészek java egyébként is inkább külföldön dolgozik, vagy legalább arra kacsint­gat. De vannak helyettük külföldiek. Az éjszakában dolgozók élete vándorélet, egy hónapra szólnak általá­ban a hazai szerződések, azután csomagolnak, mennek újaibb városba, újabb műsor­ba. Ezért is kötődik talán hozzájuk annyi félreértés. A zenészekkel más lenne a helyzet, de közöttük egyre nagyobb a munkanélküliség. Régebben csak az Avas 10 zenészt foglalkoztatott, most az egész városban alig van annyi. Beérik egy szinteti­zátorral egy helyen. Próbál­jon valaki egy ilyen zenész­től régi számot kérni! A színvonalról nem is beszél­ve. S ráadásul ez a szemlé­let csak a billentyűsöknek kedvez. Egyszóval a jövő nem éppen rózsás, s ez a térség nagyon függ az orszá­gos helyzettől. Nincsenek tartalékai. Azt azonban re­méljük, minket nem akar­nak majd átképezni, mert ha egy dobosból billentyűst sze­retnének csinálni, az körül­belül olyan, mintha egy szobrászt arra kényszeríte­nének, hogy fessen. Lehet, hogy születik valami, de az csak festék és vászon, s A közelmúltban történt. Amikor éjszakára már „mínuszba” is átment a hőmérséklet. Hajnali két óraikor egyszál ingben, vé­kony nadrágban, nyári ci­pőben, dideregve kopogta­tott egy férfi Miskolcon az éjjöli menedékhely ajtaján. Korábban törzslakója volt a 36 'személynek szállást biztosító intézménynek, de italozásai és az ezt követő rendbontásai miatt, több­szöri figyelmeztetés után ki­tiltották. Most mégis ko­pogtat. Dideregve, a bebo­csátás reményében és sír­va. Beengedik. Emberség is van a világon — mondja a gondnok — pedig nehéz az errtberség meg a szabály között a tisztességnek meg­felelően eligazodni. Az éppen ügyeletes gond­nok, Pörnéki János mond­ja: — Ahogy közelít a tél, egyre több szállásigénylőt kell elutasítani. Naponta öt-'hat férfit. Mi ugyanis csak férfiakat fogadhatunk, de egyre gyakrabban nők is kérnének beboosát’tatást. Kik? Ne gondoljon rossz­ra! Egyikőjük személyi iga­zolványával bizonyította, hogy a vasútnál dolgozik, három gyermeke van, de nincs lakása. Volt olyan asszony, Oki gyermekével a karján kopogtatott, mert it­tas férje baltával kergette őket ki éjinék évadján a lakásból. Szinte minden es­te kérne helyet nálunk két-három nő, gyakran öt­venéves is. Elkeseredve, felháborodva kifogásolják, hogy a tanács csak a fér­fiak elhelyezésére gondol. Mi csak azit ígérhetjük, hogy igényüket továbbít­juk. Ahogy hűvösebbre fordul az idő, a korábban meg­szabott tizenkilenc órától hamarabb, fél hat körül nyitunk. Jönnek húsztól, hatvamhárom éves korig a szállásigónyllők. öt-ihat nyugdíjas, s az aktív kor­osztályba tartozók: túlnyo­mórészt alkalmi munká­sok, de vannak közöttük kőművesek, villanyszerelők, festők, lakatosok ... Nem tudjuk mindenkiről ponto­san, hogy dolgozik-e. Ügy halljuk, hogy a mostani 36 főből ketten folyamatosan munkaviszonyban vannak egy áruszállító kisiparos­nál, h ár man -négyen régi épületek bontását végzik, kőművesek mellett, segéd­munkásként hárman dol­goznak. Vannak, akik idénymunkát végeznek. Né- hányan mostanában szüre­telni jártak, meg a kertek felásását vállalták. Van egy idős bácsika, áki rendsze­resen eljár boltokba a rak­tárakat takarítani. A töb­biek? Kukáznak, üveget gyűjtenek. Annyit dolgoz­nák, hogy meglegyen a ci­garettára, meg a napi sör­re való. Nopal a pályaud­varokon, meg a városiban szédelegnek, estére pedig visszajönnék. Időközben — folytatja Pönneki János — a tanács a Mésztelepen nyitott egy átmeneti munkásszállást. Ide először csak munkavi­szonnyal rendelkezőiket fo­gadták. Ma már bárkit be­engednek, aki a havi ezer forintos térítési díjat meg­fizeti. Aki teheti, akinek sike­rül, megy is innen. Mi, „csák” ingyenszáMást, tisz­tálkodási lehetőséget, meg reggelire egy csésze teát és egy karéj zsíros kenyeret biztosítunk. Rendet tar­tunk, de azért ittasság is előfordul. Nem lehet ki­szűrni, megállapítani, hogy esetenként egy, vagy két üveg sör van-e a szállás- keresőben. Aztán jön ale- cigányozás, elhangzik a börtöntöltelók megneve­zés ... aztán összeugranak. Persze nem ez az általá­nos. Az összetartás, egymás segítése is kialakult. Van egy idős bácsi például most. A fél oldalára meg­bénult, szociális otthoni el­helyezésre vár. A többiek segítik. Rendberakják az ágyát, segítik az öltözkö­désben, az étkezésben. Ahogy mondtam, fél hat körül nyitunk. Aztán a la­kók vacsoráznák, tisztál­kodnak, televíziót néznek, alszanak. Családi kapcsolatokról nemigen tudunk. Néhányam vanmák, akik két-három havonta elmennek idős hozzátartozóikat megláto­gatni. A többségnek nincs senlkije. Nincs senkivel kapcsolata. Vagy meghal­tak, vagy nem tartanak ve­lük kapcsolatot. Hát így élnék az éjjeli menedék­hely lakói. És akik még ide sem fémek be? Ai összeállítást Csörnök Mariann, Faragó Lajos, Udvordy József, Dobos Klára, Farkas Maya fényképezte. S nem ő az egyetkj nem a megváltoztak lannalk tűnő jelene, Jj a bizonytalan jövő elő nélkül. A „hagyom'1' szerelmi, házastársi Pl mák mellett egyre gf. ban öl az anyagi g° munkanélküliség réme, olyan, aki előző önf9, sági kísérlete után ,e. és 'lelkileg egyaránt"í0! ve távozik az ősz“ majd rövid idő uitá1', nyugtátokkal mérge21 ! magát, mert nem munkahelyet magánad j dig mindent eh1' Mindent, bármilyen í erőltető fizikai műn" De nincs hely s úgl' ' 4 dolgozók között nincs akkor az élőik között 'ehet. ’^tragédiák végső állo­5 ez a hely. S ami a !°rnorúbb, csak a dön­6 tudnák beleszólni az 'sok, a kiváltó okokba ■ Nem tudják megjaví- sem az iszákos férjet, "32, ellenséges munká­ltát, nem tudják visz­°?.ni az elveszített sze- '6t, de pénzt sem tud­ódni az újrakezdéshez. lelki támaszt, any­■ amennyire erejükből, a .gyógyítása mellett ide- a°l jut erre. De mit le­mondani a 20 évnél is a'ahh fiúnak, aki már spórolni, ami minőséi!' láshoz vezetett. t0 Az, hogy az előbb ^ -I tottam magam, ko>'8 \ véletlen. Óriási P<0, ;c ni' volt, hogy még az " j. évek elején lefejezték jj ^ gánvendéglátást. AZ 3 (J zetők többsége Pe, . | tisztelet a kivételi)6^! ^ saját zsebére dóig0*, ! mivel fejétől bűzlik . (j ez a szemlélet 3. i esetben a pincéreké, ^ tott. A régi szákembsí, i dig lassan mind 'ftf" ^ mentek, meghaltak ,j| i| egyszerűen félreál'i, <, őket, mert nem vöLL pártosak. No, meg <) volt, hogy ha egy ^ tj kicsit többet költött; * ! arra voltak kíváncsi8* ij. vatalos” emberek, J j i; van pénze? A bárok8 j; j az R-csoport létezése ; \ elég sokat zaklatta 'Ll; őrség. Volt, hogy ,, j j kétszer is „betértek 9 \ reván ba, leá Ilit tatták ,, nőt. kérték az igazaivá'jj ;i Igaz, így néha sike*V emelniük egy-két B ' de ezt megtehették | finomabb, nem ilyen \ ij| riasztó ellenőrzési Ivr \ rek nélkül is. Egy'e® \ zia után akár be is A tott volna a bár, a Jl már úgysem jött v*sS % — A mai nemzed^ pissza kellene szoktatni "rakozóhelyekre, mert a Jatos leszoktatással el­űz igény is? Igen, most tényleg igény az ilyesmire, s .Pénz sincs. — Képes °s véleménye eléggé le- 01Ö. — Ha indul is va- új, előbb-utóbb színvo- phláshoz vezet, ha meg iák tartani a közönsé- ^ legtöbb fiatalnak elég s*kó. A harmincon felü- jönnének ugyan, de l'g másra kell a pénz. heg sok van valakinek, r elmegy Debrecenbe, e, vagy a Dunántúlra, k szeretnénk egy ideá­kért nyitni viszonylag ^ árakkal, igényes mű- h, ugyan ki jönne be? h szemlélet, hogy egy mindent támogattak, csak az volt a fontos, jól érezze magát az hpolgár, hogy lássa, több l6ki, mint a többi keleti 8 lakójának, most üt a. 1 már alig lehet találni L'lyet, ahol este 10 után ’hhat vacsorát a vendég. ,hg László az ország '6h részére „ad el” bér­ceket, tudja, hol, ho- mennek a dolgok. — háromtagú, vagy an- hkgyobb zenekar van a sban? Miért nincs itt valódi kultúrközpont,

Next

/
Oldalképek
Tartalom