Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-17 / 270. szám
1990. november 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Audiencián a pápánál 1 Meiey István: Műteremben Kongresszusra készül a MTESZ így látják Borsodból A MTESZ Borsod megyei tagegyesületei több mint tízezer műszaki értelmiségit tömörítenék. Itt is állandó vita tárgya volt: lei kit irányítson, kinek legyen alárendelve a megyei szervezet, és a technika háza ügyeit intéző aparátus; ki fizessen kinek? Ezért idén tavasszal megváltoztatták a korábbi irányítási struktúrát és a többségben delegált tagokból álló végrehajtó bizottság helyett a tudományos egyesületek elnökeiből, illetve titkáraiból egyesületi tanácsot alakítottak. Ily módon a testület minden tagja választás útján került funkciójába. — Ezzel azonban csak az első reformlépést tettük meg — mondja Valaska László egyesületi elnök, aki a 92-es sorszámú küldöttigazolvánnyal vesz részt a kongresszuson. Vélekedésem szerint a szervezetirányításban történő változásoknak országos méretűvé kell válnioik, beleértve a fővárosi központot is, ahol az elmúlt negyven évben különösképp összekeveredett a tulajdonos és a tulajdont működtető szervek funkciója. Ellentmondásos helyzeteket szül, hogy a MTESZ főtitkára gyakorlatilag egy személyben képviseli a különböző fórumokon a .szervezethez tartozó tudományos egyesületeket, tehát a tulajdonosokat, ugyanakkor ő a felelős a tulajdon működtetéséért is ... Borsod megyében azt tekintettük kiinduló alapnak, hogy szét kell választani a szerepeket. Egyfelől van a csaknem tizenegyezer fős tagság, mint tulajdonos, másfelől van a technika házát működtető apparátus, amely a tulajdonosokat képviselő egyesületi tanácsnak van alárendelve. Az elmondottakból kitűnik, hogy tagegyesületeink a miskolci Tudomány és Technika Házát, tehát a tulajdonukat a különböző rendezvényekre díjmentesen vehetik igénybe. Ugyanakkor az egyesületi tanács arra ösztönzi az intézmény vezetőit, hogy kövessenek el mindent a korszerűen felszerelt ház széles körű hasznosítására, ily módon iis biztosítva az egyesületi élet anyagi alapjait, hiszen köztudott, hogy az eddigi támogatások csaknem egészében megszűntek. Értelemszerűen a házat működtetőknek menedzseri tevékenységet kell végezni, ezért pályázati felhívást tettünk közzé a technika háza igazgatói állásának betöltésére. A pályázatokat az egyesületi tanács bírálja el és a MTESZ-központ, mint munkáltató, csak a ,mi döntésünk után veszi a kiválasztottat állományba. Az a véleményünk, hogy a MTESZ valamennyi szervezetében, a budapesti központban is ebbe az irányba kellene mozdulni. Kettéválasztva a tudományos élet és a technika házak tevékenységét. Vagyis: tulajdonosi oldalról a tudományos egyesületek elnökeiből és főtitkáraiból kerüljenek ki a választott tisztségviselők, ez a szervezet írjon ki nyilvános pályázatot a tulajdont működtetőkre. A gazdasági rendszerváltás, a tulajdonosi formák rendezése is ezt a logikát támasztja alá. Ó. M. Füzes László Isten ujjából Isten ujjából ki kell venni a tüskét, ami beletört mig a világot megcsinálta. Legalább ne fájjon neki félresikerült igazsága. Szemenszedett igazságok TANÁCS, MAGYAROKNAK „Andreotti, a 24 órás látogatása során nemcsak politizált a magyar fővárosban. Sétáit a Duna-parton, kezet szorított, autogramot osztott, és azt tanácsolta a múlt rezsim szobrait döntögető vezetőknek, hogy he dobjanak szemétbe semmit, mert Olaszországban még Mussolini gatyáját is árverésre bocsátották.” NÉPSZERŰSÉG „Margaret Thatcher, ugyanúgy mint Gorbacsov, rendkívül népszerű. De természetein csak külföldön.” HELYZETJELENTÉS „Meglehet, nevetségesnek tűnik, amit Jhondok, de az egyetlen biztos dolog a Szovjetunióban — maga a bizonytalanság.” Akác István Katalin nélkül Beissza az ég könnyét a föld — könnyeimet elrendezi az arcom — Istenem, milyen rovások! arcomra zuhanom, elalszom Hudy Ferenc Lillafüredi vízesés Csacsogva fut, dermedten megáll. Lenéz a mélybe ő tudja már az első útnak itt a vége este, éjszaka, reggel, délben. Fütyül, süvít a zuhanása fürge, szédítő gyorsaságba, súlyát tonnákra többszörözve pörölyként zuhan a kövekre, 5 fröccskölve hinti szerte - szét a habos, harsogó énekét. Kiemelkedő ünnepre készül a hazai katolicizmus: 1991-ben Magyarországra látogat a Római Katolikus Egyház feje. II. János Pál pápa. Érkezését hihetetlenül nagy várakozás előzi meg és nemcsak a római katolikusok körében. A megkülönböztett érdeklődés nemcsak a pápa személyének szól, hanem a világ népei iránt felelősséget érző embernek is, aki megértést és békességet hirdet a viszálykodók között. II. János Pál jóval a kelet-európai változások előtt e térség válságoktól vajúdó népeire irányította az együttérző világ figyelmét, szimpátiáját, lévén ő maga is az egykori keleti blokk lakója. Kedvez a közelgő látogatásnak az a letisztuló, őszinte légkör is, ami kölüveszi újabban hazánkban az egyházak, köztük a Római Katolikus Egyház munkáját, működését, kézzelfogható térhódítását. Hogyan lehet megelőlegezni valamit a jövőre esedékes látogatás élményeiből, milyen úton lehetne előbb a Szent Atya színid elé járulni? Ha igaz a mondás, hogy minden út Rómába vezet, akkor csak, el kell indulni, rá kell szánni az időt, a mint azt a türlemes zarándokok tették valaha. Könnyebbségül: nem kell elkoptatni tíz pár boc.skort odáig, ma busszal, vagy autóval, útközben alkalmi szerény szállókban, vagy sátor ponyvája alatt erőt gyűjtve néhány nap alatt elvergődhetünk az örök város; faláig. Ha néhol riaszt is a kopott külváros, a kétes külsejű déliek rámenős tolakodása, ott már nem érdemes feladni. Amíg az utcán érdeklődünk, egyszerrre ne hagyjunk több ajtót nyitva a kocsin és ha olajosán villogó szemű suhancok pontos időt tudakolják, jobb, ha azonnal válaszolunk és nem a számlapon magyarázzuk el, hány óra van, kivált, ha a kezünkön levő óra márkásabb darab.. Ám a közeledők szándékát bármilyen indítékú is, ha megtudják, hogy zarándokkal állnak szemben, szívesen igazítanak útba. Mint ió szemfényvesztők, azért észrevétlenül a külső zsebek tartalmáról is meggyőződnek. Július végén hőségben/ fuldoklók az örök város és aki ilyenkor teheti szellős szobák redőnyei mögött sziesztáéik kézközeiben egy párás pohár fanyar üdítővel, jégkockákat olvasztó koktéllal. — A több'i hat millió, aki ezt nem teheti meg — itt van az utcán, az üzletekben, vitatkozik, ad, vesz. eszik, iszik — hunyorít félszemmel alkalmi idegenvezetőnk. Igen, mi szolgáljuk ki a milliónyi turistát, aklik naponta elözönlik Rómát. Mi úgy keressük ai kedvüket, ahogy tudjuk, mert mind kevesebb azi igazi krőzus, a számiárai nagyvonalúan tekintő vendég. Így azt kell megbecsülnünk, ami van. Carlo: holló fekete hajú, gyors- eszű, gyors beszédű diák, aki nyáron görkorcsolyával tenyerén keréknyi tálca habos sörrel rohangál egy vendéglő asztalai között. Társa ritkábban köti fel a korcsolyát, de karambol olyankor sincs. — Innen Rómából úgy látszik egyre több a szegény ember a világban és az mind ide törli magát — folytatja Carlo—. Ezek mind ásványvízzel, dőzsölnek, zsacskóból kényeztetik magukat. Carlo még sohasem látta a pápát, legfeljebb a tévében, mégis megindultan beszél a Vatikánról. — Egy igazi audiencián uram! Helyettem is mormoljon el egy imát a pápa közelében. Állunk a hirtelen jött csendben, és Carlo gyakorlott mozdulattal csúsztatja zsebbe az ásványvíz árát — borravaló nélkül. A hét dombon épült ősli város épületei közül ki-* emelkednek a Vatikán tornyai, a Szent Péter bazilika és az Angyalvár. Egy nappal az audiencia előtt hatalmas tömeg hullámzik a kollonádáktól ölelt téren a bazilika bejáratánál. Az ember kicsinységét, az Isten nagyságát érzékeltetik az oszlopsorok, az épületek arányai, a Vatikán gazdagsága, a hatalom jelenléte, a várossal örök vetélkedésben' élő egyházi állam meghatározó valósága. Holnap ugyanitt, e pompás tér középpontjában, a magasba nyúló obeliszk alatt találkozunk a pápát látni akaró zarándokok ezreivel. Ám addig is gyerünk egy szállásra, egy cim alapján keressük meg a tűt a szénakazalban. Másnap délelőtt valóban foglalt volt a- bazilika előtti tér. A középkori öltözékre emlékeztető vatikáni őrök állják a sarat, csak az előre bejelentetteknek engednek utat. Ekkora em- beráradatban nehéz együtt tartani egy-egy ország zarándokait, mert a szigorú szektorbeosztás ellenére mindenki a pápa közelébe, az első sorokba szeretne kerülni. Csak a közös gondolkodás, a hit mélysége hozza mégis fölénk a rezzenéstelen csendet. Aztán feledhetetlen pillanatok +anúi lehetünk, amikor kíséretével megjelenik a pária. Villogó, csattogó fényképezőgépek ezrei emelkednek a magasba, videósok, filmesek, százai tüsténkednek. Taps és kiáltozások, Viva pápa! viva pápa! Síró és imádkozó öregek tapadnak tekintetükkel a szelídség méltóságával érfkező Szent Atyára. Hálaadó és köszöntő szavak egyházi énekek és imádságok követik egymást a világ minden nyelvén. Tisztán, akkurátusán mondja a német, mély alázattal a spanyol, és ad olasz, hadarva a bolíviai család. Gyermekeket emelnek a magasba kétségbeesett szülők és kiálltják, álddja meg a gyermekem! Aztán visszazökken minden az audiencia megszokott ünnepélyességébe. Szépséges katalán népviseletben érkezik egy kórus || és az őket köszöntő tapsból bújik elő a szülőföld szeretetét suttogó dal, majd érces fortisszimók dübörögnek föl angolok ajkán. A pápa minden ország || zarándokait anyanyelvükön köszönti, így sohasem marad el a kitörő tetszésny.il- ; vánítás, a taps. Legszolidab- ban, legfegyelmezettebben a japánok válaszolnak II. János Pál szavaira, fejük fölött apró papírzászlóikat zizegtetik. Már lankadóbam a figyelem, amikor magyarul formálja mondatait a pápa, és éles füllel kivehető, hogy békéscsabaiakat, borsodiakat is köszönt ezen > a mai audiencián. S jól, halljuk? „Köszöntőm a felvidéki sajtó képviselőjét.” : Így mondta, így közölték; vele jelenlétünkre figyelmes házigazdáink, a Szent István Ház apácái, illetve a vatikáni hivatalban tevékenykedő dr. Kada Lajos érsek. Lassan, menet közben állt össze a dallam folyója a hálás magyarok ajkán: gf Boldog asszony anyánk, régi nagy patrónánk, Nagy Iá ínségben lévén így szólít f| meg hazánk. Magyarországról. édes hazánkról, ne fe- § ledkezzél el szegény magyarokról !... Koreaiak, peruiak, portugálok, amerikai tengerész- gyalogosok, majd végül a harsány és igen népes cso- oortot alkotó lengyelek, legeslegvégül az olaszok válaszolhattak a pápa szavaira. Aztán folyosók nyíltak a1 tömegben és a rendezett széksorok közt egymás nyakába, vállára kapaszkodva várták a közelebb és közelebb érkező Szent Atyát. Egy szó, egy simoga- tás. egv jóságos tekintet, ki mit tudott megőrizni ebből mára. Üjra a téren, újra Itália forró ege alatt. Kifelé magunkhoz vehettük a vatikáni őrök lábaihoz lerakott csomagunkat, konzerv- jéinket, (ami miatt Carlo sem szereti a turistákat! és meglepetésünkre — mert máshoz vagyunk szokva — minden ott volt. ahol órákkal előbb hagytuk. Még nem múlt el laz audiencia meghitt óráinak varázsa, még fülünkben zengtek az egyházi dalok, amikor az egyik kijáratnál ezt halljuk: „hozz még két Coca-Colát, úgyse tudják kié volt! Ezeknek meg nem hiányzik.” És elporzott a tömegben a két fiatal a csabai busz felé. Nagy József
