Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-11 / 239. szám
1990. október 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 ÉM sport Asztalitenisztoborzó Toborzőt hirdet a Hejő- csabai Cement Rt. SC asztalitenisz-szakosztálya. Olyan fiúk jelentkezését várják, akik 1980. július 1-je után születtek. Az érdeklődők hétfő és péntek között naponta 8—10, valamint 14— 16 óra között jelentkezhetnek a népkerti tornacsarnokban. A Vigadó épületében Kriston Béla edző várja a fiatalokat. A jelentkezők tornacipőt, felszerelést és ütőt vigyenek magukkal. ...a szakma már nem diktál Meddig lesz talpon a Borsodi Bányász ökölvívó-szakosztálya ? Annak rendje és módja szerint bejelentkeztem Takács Gáborhoz, a Borsodi Bányász ökölvívó-szakosztálya vezető edzőjéhez. Arra a kérdésére, hogy „miről szeretne szót váltani”, kiselőadással feleltem. Hosszan ecseteltem: úgy érzem, folyamatosan csúszik ki a talaj alóluk, képzeletbeli székük négy lábából kettő már kitört. Teljesen bizonytalan a klub jelene és jövője, költözködniük kell Sajószentpé- terről, a közelmúltban elveszítették két kulcsemberüket, további két klasszisuk külföldre kacsingat, anyagi gondjaik miatt az átigazolási piacon versenyképtelenek. Tavaly „elbukták” korábbi csapatbajnoki aranyukat, az egyéni OB-n négy elsőségről kettőre zsugorodtak. Ezek mind-mind figyelmeztető jelek, ililik és kell segíteni, amíg nem késő. A vezető edző egyik kollégájával, Nagy Imrével érkezett a megbeszélt randevúra. A diskurzust nem kellett beindítanom, Takácsból dőlt a szó. Kezdte bázisvállalatuk, a Borsodi Szénbányák Vállalat nehézségeivel, ettől nem tudják függetleníteni magukat. A cégtől — a súlyos gondok ellenére —. ígéretet kaptak a sportállásokra, ezek nélkül már a ’91 sem képzelhető el. Mert a magyar bajnokok, az olimpiai jelöltek nem dolgozhatnak napi nyolc órát, vagy ha erre kényszerülnek — nem lesznek sem bajnokok, sem barcelonai olimpikonok. Hol fognak gyakorolni, készülni? Már tudják. Sajó- szentpéterről költöznek, a klub bezár. Berentén kötnek ki, a Központi Szénosztályozó Üzem területén alakítanak át részükre egy csarnokot. Nagyobbat, mint a jelenlegi Bányász-sporttelepen levő otthonuk, a méretekkel tehát nem lesz baj. A nehézséget az jelenti majd, hogy a létesítmény vállalati kapuk közé kerül, és ki tudja, nem lesz-e átszervezés, leépítés, netán ott is bezárás ? Továbbá a leendő bokszcsarnok körül nincs futásra, kinti munkára alkalmas „atlétikai pálya”. Mehetnek az utcára, a forgalmas műutak- ra, esetleg besírhatják magukat a Sajószentpéteri Üveggyár komplexumába. Egyebet nem tehetnek, mivel elképzeléseik közül nem vált valóra sem a népkerti Vigadó, sem pedig a városi sportcsarnok. Ami keretüket illeti, a veszteség oldalra kellett könyvelniük Kol Ferencet, akit halálos autóbaleset ért és Szőke Lászlót, akinek felmondtak, mert magatartása nem felelt meg egy élsportolóval szemben támasztott, és alaposan „megnyújtott” kövatelmenynek. Arról nincs szó, hogy a helyükre senkit nem tudtak beállítani, de a tartailéksorból előre lépők tudásszintje lényegesen alacsonyabb. Miért nem igazolnak? Mert lehetőségeik szűkösek, pénztárcájuk vékony. Jövőre búcsúzik az aktív versenyzéstől Hranek Sándor, aki a felnőttek mezőnyében kilencszeres magyar bajnok, szép lenne, ha be- gyűjtené a tizediket is. Hra- nekkel egyébként Németországban már nem kötöttek szerződést, Isaszegivel viszont igen, így a jövőben ő jár majd a profik közé. Remélik, hogy a hazai CSB- meccsek nem ütköznek majd külföldi fellépéseivel, többször látjuk, mint Hrane- kot. Ha már a neveknél tartunk, a szövetségben napvilágra hozták az olimpiai keretet; Az 1992-es, ötkarikás játékokra eljuthat Isaszegi, Ötvös és Szűcs is. Bár mintha Isaszegiben megingott volna a bizalmuk, újabban a vasasos Lakatost favorizálják. Hiába, a pirosfehér „klán” erős egységet képvisel a MÖSZ-ben, ahol sajnálatos módon Takácsnak mindig arra kell emlékeztetnie a testület tagjait, hogy Robi az elmúlt viliágversenyeken öt érmet vehetett át, szemben Lakatos „nullájával”. Ma még az is kétséges, hogy a sajószentpéteri- ek szöuli bronzérmese utazik-e Bombay-be, a Világ Kupára, avagy Lakatos? A soron következő csapat- bajnokság a tervek szerint október 27—28-án kezdődik, a sorsolást a napokban készítik el. A mezőny: Paksi SE, Borsodi Bányász, Vasas, Honvéd, Kun Béla SE, Debreceni MTE, Űjpesti Dózsa. Továbbra is 14 súlycsoportban küzdenek majd az együttesek. Az nem titok, hogy a borsodiaknak nincs tizennégy ütőképes ifjúsági és felnőtt sportolójuk. Annak érdekében, hogy eséllyel pályázzanak az első helyre, két- két bokszoló! kell „szerezniük”. A kiírás lehetőséget ad arra, hogy „egybeolvadjanak” azokkal a klubokkal, amelyek távolmaradnak az OB I-es CSB-től. A piros-feketék ki is nézték az egyik testvérklubot, melynek kegyeiért viszont fővárosiak is harcolnak. A kulisszák mögött nyilván folynak az alkudozások ... Döntő lesz a pénz, a ki és mit ígér, mert a szakma már nem diktál. A CSB-rendszer egyébként változatlan, őszi—tavaszi formában, oda-visszavágós alapon folynak majd a csatározások. A péteriek nem tagadják: a most kezdődő „pénzügyi év” vízválasztó lesz. Ha átvészelik a viszontagságosnak ígérkező hónapokat, az 1992 könnyebbé válhat. Az olimpia évében ugyanis minden bizonnyal a mostanitól jobban megnyílnak a pénzcsatornák. Kolodzey Tamás Milánói gála Az olasz városban nagyszabású futballgálát rendeznek az egykori brazil kiválóság, Pelé 50. születésnapja alkalmából. A hatvanas évek kiváló labdamü- vésze maga is pályára lép egy alkalmi brazil csapat színeiben, s az ellenfél a világválogatott lesz, egy olyan együttes, amelyben többek között a holland Ruud Gullit, Marco van Basten, Frank Rijkaard és a német Lothar Matthäus is szerepel. A világ legjobb játékosaiból ösz- szeállttott gárdát Franz Beckenbauer, a francia Olympique Marseille technikai igazgatója irányítja majd az október 31-i találkozón. labdarúgás MEGYEI I. OSZTÁLY IFJÚSÁGIAK 1. M. Uveggy. 8 8 — — 34-10 16 2. Hejöcsaba 8 8 — — 30- 6 16 3. MVSC 8 7 — 1 49- 7 14 4. Mczőcsát 8 7 — 1 34- 6 14 5. Abaújsz. 8 6 — 2 17-13 12 6. KVSE II. 8 5 1 2 30-15 11 7. Putnok 8 4 2 2 22-14 10 8. M.-kövesd 8 4 — 4 28-19 8 9. S.-patak 8 3 — 5 22-20 6 10. SÜMSE 8 2 2 4 9-13 6 11. Hcgyalja SE 8 2 1 5 13-36 5 12. Gönc 8 2 — 6 9-34 4 13. Főnix SE 8 1 1 6 14-34 3 14. A.-zsolca 8 — 2 6 12-26 2 15. Karcsa 8 — 1 7 9-55 1 16. F.-zsolca 8 — — 8 12-36 — MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK FIGYELEM! Árengedményes akció Rába erő- és munkagépekre 15%-os árengedménnyel vásárolhatók a Rába erő- és munkagépek, így tárcsák, mélylazítók, gabona-, kukorica- és cukorrépa-vetőgépck a KITE-től OKTÓBER 31-ig. Jelenleg egy Rába-traktort több mint 400 000 Ft-tal lehet olcsóbban megvásárolni* de egy egytagú RÁBA—IH gabonavetőgép is 80 000 Ft-tal olcsóbb. A gépek megrendelhetők A TISZA VASVÁRI KITE ALKÖZPONTTÓL. CÍM: 4440 Tiszavasvári, Hét vezér út 18. Telex: 73-296 Telefon: Tiszavasvári 33 vagy 52/14-933 Gólhelyzetben... ... Popovics, a Lyulcóbónyai Bányász NB ll-es férfikézilabda-csapatának játékosa. Fotó: Juhász Vitorlást igen, autót nem... Csak röviden... KAJAK-KENU. Maratoni és D-típusú verseny — Miskolc, csorba-telepi tó. Az egymást követő versenyszámok győztesei, férfiak; Ka- suba (DVTK), Ullrich—Tokár (Tokaji Medosz), Jakab (TEV SC), Kovács (TEVSC), Tóth (TEV SC), Cziáky (MVSC), Sípos (TEV SC), Mészáros (TEV SC), Mócsán (TEV SC), Czibere (DVTK), Vörös (TEV SC), Márton (DVTK), Kasuba—Kiss (DVTK), Tarcsi (MVSC), Kökény—Vaskó (TEV SC), Kovács I. (TEV SC), Márkus (TEV SC), Kálmán—Bado- nics—Kazsimér—Sípos (TEV SC), Czibere (DVTK), Kasuba (DVTK), Tóth (TEV SC), Mészáros (TEV SC), Mócsán (TEV SC), Tarcsi (MVSC), Márton (DVTK), Márkus (TEV SC), Vécsei—Kovács (MVSC), Kökény—Vaskó (TEV SC), Kovács (TEVSC), Kasuba (DVTK), Czibere (DVTK). Nők: Szonda (TEV SC), Bíró (TEV SC), Majoros (Tokaj), Skobrák (TEV SC), Szonda—Hegyi (TEV SC), Skobrák (TEV SC), Szonda (TEV SC), Kiss—Makó (TEV SC), Hegyi—Szonda—• Bartók—Pilipecz (TEV SC), Szonda (TEV SC), Bélteki (TEV SC), Vass (TEV SC), Kiss (TEV SC). LABDARÚGÁS. Értekezletet tart a Borsod Megyei Labdarúgó Szövetség edzőbizottsága. Napirenden — többek között — a Magyar Labdarúgóedzők Testületének megalakítása, továbbá az edzők közgyűlésének kérdése szerepel. Az összejövetelre Miskolcon, a Korvin Ottó u. 9. szám alatt, október 15-én, hétfőn 15 óra 30- tól kerüli sor. Az elkövetkező évben vitorlást ugyan vezethet Florence Arthaud, a világhírű francia sportolónő, aki alig néhány hete állított fel világcsúcsot az Atlanti-óceán magányos áthajózásában — ám autó kormányához nem ülhet: egy bresti bíróság bevonta jogosítványát. Arthaud kisasszony ugyanis még a világcsúcs felállítását megelőzően, ez év tavaszán „alkoholos befolyásoltság alatt” vezette kocsi Tegnap este játszotta le első EB-selejtező mérkőzését a magyar labdarúgó-válogatott. A mieink idegenben léptek pályára, Bergen- ben a norvégok jelentették az első akadályt. ját, és nekivágódott egy korlátnak. A vizsgálat során el is ismerte, hogy a Franciaországban megengedett alkoholmennyiségnél többet fogyasztott — a vezetés előtt fél üveg pezsgőt hajtott fel. A bíróságot nem hatotta meg, hogy azóta világrekorder lett. Nemcsak a jogosítványát vonták be, hanem tizenöt nap felfüggesztett fogházra és ötezer frank pénzbüntetésre ítélték. VÉGEREDMÉNY: Norvégia—Magyarország 0-0, (Korai lapzártánk miatt bővebb részletekkel pénteki számunkban szolgálunk.) Európa-bajnoki selejtező Javában tart a mérkőzés. Fiatalok játszanak. A jobbhátvéd ügyesen elfut a szélen, beadása pontatlanra sikeredik, hallgathatja a társak szemrehányását. A fiúk pedig nem takarékoskodnak a jelzőkkel, mondják, „amúgy magyarosan”. S a „kifa- kadások” visszatérően ismétlődnek. Mivel kevesen vagyunk a nézőtéren, kristálytisztán értünk mindent. Figyeljük az eseményeket, elismerően bólogatunk, ha valamelyik srác ügyes dolgot produkál. Es persze csodálkozunk. Mert egyre nagyobb a „zaj” a pályán, egyre több a zaftos kiszólás. Olykor a bírót szapulják, persze ezt csak a háta mögött, kifelé fordulva, a foguk között elsziszegve a szalonképtelen jelzőket. Előfordul egy- egy játékvezetői tévedés, de ez velejárója a találkozóknak, végtére bárki hibázhat. Visszapergetem az elszállt évtizedeket, s eszembe jut, hogy akkoriban sem szentek bíráskodtak, amikor mi, a korosztályom rúgta a labdát. De valahogy nem volt merszünk még titokban sem rászólni a bíróra, nyíltan pedig még kevésbé. Magunkban persze mérgelődtünk egy sort, de igyekeztünk gyorsan napirendre térni a történtek felett, szaladtunk a labda után. Ezek a mai srácok önmagukat is felhec- celik, s dühüket sajátos módon vezetik le. Trágár szavakkal pocskondiázzák egymást, s nem rejtik túlságosan véka alá a véleményüket. A nyíltság és az őszinteség úgy egyébként dicséretes tulajdonság, de itt és most talán más kifejezési forma lenne helyénvaló. Nem azért küldték őket a pályára, hogy „magánszámokkal” szórakoztassák a publikumot. (Bár, semmi kifogás nem lehet egy-egy ígéretes megoldás, ügyes trükk bevetése ellen — ha kellékként a labda is szerephez jut.) Jó néhányan a jelek szerint nincsenek kellően felvilágosodva az általuk űzött sportág jellegét illetően. Gyanítom, a tudásbeli hiányosságok, s a szellemi restség is szerepet játszhat a „színes beszédben”. Nő bennem az elkeseredés, ahogy hallgatom őket, s azon töprengek, vajon hol, kitől tanulnak? Azt csak remélni merem, hogy edzőjük más irányt szab viselkedésüknek. De az tagadhatatlan, hogy a felnőttektől sok minden ráragad az ifjoncokra. S a ténnyel nem nagyon lehet vitatkozni: teret nyert a szabadszájúság, a piszkos beszéd, a másik ócsárlása, a sárbataposás. Az élet sok területén észlelhető a tendencia, elegendő, ha tömött buszon, villamoson utazik néhány megállót az ember. Vajon miért lenne ez alól a sport kivétel? Jómagam persze örülnék, ha a szabályt erősítő kivételként említhetném. Mert az rögzült a tudatunkban, hogy a sport az maga a szépség, a tisztaság, az erő, az ügyesség próbája. Ugyanakkor a sport napi gyötrelem, szenvedés, lemondás is. Felvillan bennem, hogy a nemzetközi jégkorong-mérkőzéseken soha nem látni a képernyőn vitatkozó, veszekedő játékosokat. Igaz, ott túl sok idő sem áll rendelkezésre, a rohanás, a lendület csaknem emberfeletti tempót kényszerít a hokisokra. De bizonyára sokan tanúsíthatják: a labdarúgó-vi- lágbajnokságon a nyugatnémetek sem azzal fecsérelték erejüket, hogy egymást pocskondiázzák, ha valami nem sikerül. Felfogásuk szerint apró hibák előfordulhatnak, ez benne van a játékban, de a cél érdekében a váltakat egymás mellé kell illeszteni, s közösen nekilódulni a feladatnak. Az olaszokról igazán nem mondható, hogy mimózalelkűek, ráadásul révbe sem jutottak, de tőlük sem tapasztaltam heves kifakadásokat — a csapaton belül, egymással szemben. Sorolhatnám még a példákat, akad jócskán. Helyette azonban tűnődök: vajon hová, meddig jutnak ezek az éretlen legénykék ezzel a mentalitással, viselkedéssel? Túl nagy magasságba egészen biztosan nem, mert a világhírnévhez, a kiugró teljesítményhez valamilyen fokú intelligenciára elengedhetetlenül szükség van. Na már most, ha valaki tizenöt-tizenhat évesen azzal akar kitűnni a többiek közül, hogy ő beszél a legordenárébb módon — hát az ilyen gyerekkel kapcsolatban aligha lehet illúziója mindenkori edzőjének. Formálása, nevelése, „hajlítása” érdekében azért lehet tenni. Jó szóval, bölcsességgel, kellő pedagógiai érzékkel. Az ugyanis semmiképpen nem jelenthet perspektívát, hogy esetleg eljön majd az idő, amikor a trükkös megoldások helyett a cifra bemondások szolgálnak a szurkolók szórakoztatására. Ök nem ezért járnak ki a pályákra, keresik fel a csarnokokat. S vélem, a fiúk, leányok, fiatalok sem elsődlegesen ilyen elképzeléssel kezdtek a rendszeres sportoláshoz. A rossz beidegződésen ördöngösség nélkül is lehet változtatni. Káromkodás helyett tehát a tudás gyarapítását! Doros László