Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-11 / 239. szám

1990. október 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 ÉM sport Asztalitenisz­toborzó Toborzőt hirdet a Hejő- csabai Cement Rt. SC asz­talitenisz-szakosztálya. Olyan fiúk jelentkezését várják, akik 1980. július 1-je után születtek. Az érdeklődők hétfő és péntek között na­ponta 8—10, valamint 14— 16 óra között jelentkezhet­nek a népkerti tornacsarnok­ban. A Vigadó épületében Kriston Béla edző várja a fiatalokat. A jelentkezők tornacipőt, felszerelést és ütőt vigyenek magukkal. ...a szakma már nem diktál Meddig lesz talpon a Borsodi Bányász ökölvívó-szakosztálya ? Annak rendje és módja szerint bejelentkeztem Ta­kács Gáborhoz, a Borsodi Bányász ökölvívó-szakosztá­lya vezető edzőjéhez. Arra a kérdésére, hogy „miről sze­retne szót váltani”, kiselő­adással feleltem. Hosszan ecseteltem: úgy érzem, fo­lyamatosan csúszik ki a ta­laj alóluk, képzeletbeli szé­kük négy lábából kettő már kitört. Teljesen bizonytalan a klub jelene és jövője, köl­tözködniük kell Sajószentpé- terről, a közelmúltban elve­szítették két kulcsemberüket, további két klasszisuk kül­földre kacsingat, anyagi gondjaik miatt az átigazolá­si piacon versenyképtelenek. Tavaly „elbukták” korábbi csapatbajnoki aranyukat, az egyéni OB-n négy elsőségről kettőre zsugorodtak. Ezek mind-mind figyelmeztető je­lek, ililik és kell segíteni, amíg nem késő. A vezető edző egyik kollé­gájával, Nagy Imrével érke­zett a megbeszélt randevú­ra. A diskurzust nem kellett beindítanom, Takácsból dőlt a szó. Kezdte bázisvállala­tuk, a Borsodi Szénbányák Vállalat nehézségeivel, ettől nem tudják függetleníteni magukat. A cégtől — a sú­lyos gondok ellenére —. ígé­retet kaptak a sportállások­ra, ezek nélkül már a ’91 sem képzelhető el. Mert a magyar bajnokok, az olim­piai jelöltek nem dolgozhat­nak napi nyolc órát, vagy ha erre kényszerülnek — nem lesznek sem bajnokok, sem barcelonai olimpikonok. Hol fognak gyakorolni, ké­szülni? Már tudják. Sajó- szentpéterről költöznek, a klub bezár. Berentén kötnek ki, a Központi Szénosztályo­zó Üzem területén alakíta­nak át részükre egy csarno­kot. Nagyobbat, mint a je­lenlegi Bányász-sporttelepen levő otthonuk, a méretekkel tehát nem lesz baj. A ne­hézséget az jelenti majd, hogy a létesítmény vállalati kapuk közé kerül, és ki tud­ja, nem lesz-e átszervezés, leépítés, netán ott is bezá­rás ? Továbbá a leendő boksz­csarnok körül nincs futásra, kinti munkára alkalmas „at­létikai pálya”. Mehetnek az utcára, a forgalmas műutak- ra, esetleg besírhatják ma­gukat a Sajószentpéteri Üveggyár komplexumába. Egyebet nem tehetnek, mi­vel elképzeléseik közül nem vált valóra sem a népkerti Vigadó, sem pedig a városi sportcsarnok. Ami keretüket illeti, a veszteség oldalra kellett könyvelniük Kol Ferencet, akit halálos autóbaleset ért és Szőke Lászlót, akinek fel­mondtak, mert magatartása nem felelt meg egy élspor­tolóval szemben támasztott, és alaposan „megnyújtott” kövatelmenynek. Arról nincs szó, hogy a helyükre sen­kit nem tudtak beállíta­ni, de a tartailéksorból előre lépők tudásszintje lényege­sen alacsonyabb. Miért nem igazolnak? Mert lehetősége­ik szűkösek, pénztárcájuk vé­kony. Jövőre búcsúzik az ak­tív versenyzéstől Hranek Sándor, aki a felnőttek me­zőnyében kilencszeres magyar bajnok, szép lenne, ha be- gyűjtené a tizediket is. Hra- nekkel egyébként Németor­szágban már nem kötöttek szerződést, Isaszegivel viszont igen, így a jövőben ő jár majd a profik közé. Remé­lik, hogy a hazai CSB- meccsek nem ütköznek majd külföldi fellépéseivel, több­ször látjuk, mint Hrane- kot. Ha már a nevek­nél tartunk, a szövetségben napvilágra hozták az olim­piai keretet; Az 1992-es, öt­karikás játékokra eljuthat Isaszegi, Ötvös és Szűcs is. Bár mintha Isaszegiben meg­ingott volna a bizalmuk, újabban a vasasos Lakatost favorizálják. Hiába, a piros­fehér „klán” erős egységet képvisel a MÖSZ-ben, ahol sajnálatos módon Takácsnak mindig arra kell emlékeztet­nie a testület tagjait, hogy Robi az elmúlt viliágverse­nyeken öt érmet vehetett át, szemben Lakatos „nullájá­val”. Ma még az is kétsé­ges, hogy a sajószentpéteri- ek szöuli bronzérmese uta­zik-e Bombay-be, a Világ Kupára, avagy Lakatos? A soron következő csapat- bajnokság a tervek szerint október 27—28-án kezdődik, a sorsolást a napokban ké­szítik el. A mezőny: Paksi SE, Borsodi Bányász, Vasas, Honvéd, Kun Béla SE, Deb­receni MTE, Űjpesti Dózsa. Továbbra is 14 súlycsoport­ban küzdenek majd az együt­tesek. Az nem titok, hogy a borsodiaknak nincs tizen­négy ütőképes ifjúsági és fel­nőtt sportolójuk. Annak ér­dekében, hogy eséllyel pá­lyázzanak az első helyre, két- két bokszoló! kell „szerez­niük”. A kiírás lehetőséget ad arra, hogy „egybeolvad­janak” azokkal a klubok­kal, amelyek távolmarad­nak az OB I-es CSB-től. A piros-feketék ki is nézték az egyik testvérklubot, melynek kegyeiért viszont fővárosiak is harcolnak. A kulisszák mögött nyilván folynak az alkudozások ... Döntő lesz a pénz, a ki és mit ígér, mert a szakma már nem diktál. A CSB-rendszer egyébként változatlan, őszi—tavaszi for­mában, oda-visszavágós ala­pon folynak majd a csatá­rozások. A péteriek nem tagadják: a most kezdődő „pénzügyi év” vízválasztó lesz. Ha át­vészelik a viszontagságos­nak ígérkező hónapokat, az 1992 könnyebbé válhat. Az olimpia évében ugyanis min­den bizonnyal a mostanitól jobban megnyílnak a pénz­csatornák. Kolodzey Tamás Milánói gála Az olasz városban nagyszabá­sú futballgálát rendeznek az egykori brazil kiválóság, Pelé 50. születésnapja alkalmából. A hatvanas évek kiváló labdamü- vésze maga is pályára lép egy alkalmi brazil csapat színeiben, s az ellenfél a világválogatott lesz, egy olyan együttes, amely­ben többek között a holland Ruud Gullit, Marco van Basten, Frank Rijkaard és a német Lothar Matthäus is szerepel. A világ legjobb játékosaiból ösz- szeállttott gárdát Franz Becken­bauer, a francia Olympique Marseille technikai igazgatója irányítja majd az október 31-i találkozón. labdarúgás MEGYEI I. OSZTÁLY IFJÚSÁGIAK 1. M. Uveggy. 8 8 — — 34-10 16 2. Hejöcsaba 8 8 — — 30- 6 16 3. MVSC 8 7 — 1 49- 7 14 4. Mczőcsát 8 7 — 1 34- 6 14 5. Abaújsz. 8 6 — 2 17-13 12 6. KVSE II. 8 5 1 2 30-15 11 7. Putnok 8 4 2 2 22-14 10 8. M.-kövesd 8 4 — 4 28-19 8 9. S.-patak 8 3 — 5 22-20 6 10. SÜMSE 8 2 2 4 9-13 6 11. Hcgyalja SE 8 2 1 5 13-36 5 12. Gönc 8 2 — 6 9-34 4 13. Főnix SE 8 1 1 6 14-34 3 14. A.-zsolca 8 — 2 6 12-26 2 15. Karcsa 8 — 1 7 9-55 1 16. F.-zsolca 8 — — 8 12-36 — MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK FIGYELEM! Árengedményes akció Rába erő- és munkagépekre 15%-os árengedménnyel vásárolhatók a Rába erő- és munkagépek, így tárcsák, mélylazítók, gabona-, kukorica- és cukorrépa-vetőgépck a KITE-től OKTÓBER 31-ig. Jelenleg egy Rába-traktort több mint 400 000 Ft-tal lehet olcsóbban megvásárolni* de egy egytagú RÁBA—IH gabonavetőgép is 80 000 Ft-tal olcsóbb. A gépek megrendelhetők A TISZA VASVÁRI KITE ALKÖZPONTTÓL. CÍM: 4440 Tiszavasvári, Hét vezér út 18. Telex: 73-296 Telefon: Tiszavasvári 33 vagy 52/14-933 Gólhelyzetben... ... Popovics, a Lyulcóbónyai Bányász NB ll-es férfikézilabda-csa­patának játékosa. Fotó: Juhász Vitorlást igen, autót nem... Csak röviden... KAJAK-KENU. Maratoni és D-típusú verseny — Mis­kolc, csorba-telepi tó. Az egymást követő versenyszá­mok győztesei, férfiak; Ka- suba (DVTK), Ullrich—To­kár (Tokaji Medosz), Jakab (TEV SC), Kovács (TEVSC), Tóth (TEV SC), Cziáky (MVSC), Sípos (TEV SC), Mészáros (TEV SC), Mócsán (TEV SC), Czibere (DVTK), Vörös (TEV SC), Márton (DVTK), Kasuba—Kiss (DVTK), Tarcsi (MVSC), Kö­kény—Vaskó (TEV SC), Ko­vács I. (TEV SC), Márkus (TEV SC), Kálmán—Bado- nics—Kazsimér—Sípos (TEV SC), Czibere (DVTK), Kasu­ba (DVTK), Tóth (TEV SC), Mészáros (TEV SC), Mócsán (TEV SC), Tarcsi (MVSC), Márton (DVTK), Márkus (TEV SC), Vécsei—Kovács (MVSC), Kökény—Vaskó (TEV SC), Kovács (TEVSC), Kasuba (DVTK), Czibere (DVTK). Nők: Szonda (TEV SC), Bíró (TEV SC), Majo­ros (Tokaj), Skobrák (TEV SC), Szonda—Hegyi (TEV SC), Skobrák (TEV SC), Szon­da (TEV SC), Kiss—Makó (TEV SC), Hegyi—Szonda—• Bartók—Pilipecz (TEV SC), Szonda (TEV SC), Bélteki (TEV SC), Vass (TEV SC), Kiss (TEV SC). LABDARÚGÁS. Értekezle­tet tart a Borsod Megyei Labdarúgó Szövetség edző­bizottsága. Napirenden — többek között — a Magyar Labdarúgóedzők Testületé­nek megalakítása, továbbá az edzők közgyűlésének kér­dése szerepel. Az összejöve­telre Miskolcon, a Korvin Ottó u. 9. szám alatt, októ­ber 15-én, hétfőn 15 óra 30- tól kerüli sor. Az elkövetkező évben vi­torlást ugyan vezethet Flo­rence Arthaud, a világhírű francia sportolónő, aki alig néhány hete állított fel vi­lágcsúcsot az Atlanti-óceán magányos áthajózásában — ám autó kormányához nem ülhet: egy bresti bíróság be­vonta jogosítványát. Arthaud kisasszony ugyan­is még a világcsúcs felállí­tását megelőzően, ez év ta­vaszán „alkoholos befolyá­soltság alatt” vezette kocsi ­Tegnap este játszotta le első EB-selejtező mérkőzé­sét a magyar labdarúgó-vá­logatott. A mieink idegen­ben léptek pályára, Bergen- ben a norvégok jelentették az első akadályt. ját, és nekivágódott egy kor­látnak. A vizsgálat során el is is­merte, hogy a Franciaország­ban megengedett alkohol­mennyiségnél többet fogyasz­tott — a vezetés előtt fél üveg pezsgőt hajtott fel. A bíróságot nem hatotta meg, hogy azóta világrekorder lett. Nemcsak a jogosítványát vonták be, hanem tizenöt nap felfüggesztett fogházra és ötezer frank pénzbünte­tésre ítélték. VÉGEREDMÉNY: Norvé­gia—Magyarország 0-0, (Korai lapzártánk miatt bővebb részletekkel pénteki számunkban szolgálunk.) Európa-bajnoki selejtező Javában tart a mérkőzés. Fiatalok ját­szanak. A jobbhátvéd ügyesen elfut a szé­len, beadása pontatlanra sikeredik, hallgat­hatja a társak szemrehányását. A fiúk pe­dig nem takarékoskodnak a jelzőkkel, mondják, „amúgy magyarosan”. S a „kifa- kadások” visszatérően ismétlődnek. Mivel kevesen vagyunk a nézőtéren, kristálytisz­tán értünk mindent. Figyeljük az eseményeket, elismerően bólogatunk, ha valamelyik srác ügyes dol­got produkál. Es persze csodálkozunk. Mert egyre nagyobb a „zaj” a pályán, egy­re több a zaftos kiszólás. Olykor a bírót szapulják, persze ezt csak a háta mögött, kifelé fordulva, a foguk között elsziszegve a szalonképtelen jelzőket. Előfordul egy- egy játékvezetői tévedés, de ez velejárója a találkozóknak, végtére bárki hibázhat. Visszapergetem az elszállt évtizedeket, s eszembe jut, hogy akkoriban sem szentek bíráskodtak, amikor mi, a korosztályom rúgta a labdát. De valahogy nem volt merszünk még titokban sem rászólni a bí­róra, nyíltan pedig még kevésbé. Magunk­ban persze mérgelődtünk egy sort, de igye­keztünk gyorsan napirendre térni a történ­tek felett, szaladtunk a labda után. Ezek a mai srácok önmagukat is felhec- celik, s dühüket sajátos módon vezetik le. Trágár szavakkal pocskondiázzák egymást, s nem rejtik túlságosan véka alá a véle­ményüket. A nyíltság és az őszinteség úgy egyébként dicséretes tulajdonság, de itt és most talán más kifejezési forma lenne he­lyénvaló. Nem azért küldték őket a pályá­ra, hogy „magánszámokkal” szórakoztassák a publikumot. (Bár, semmi kifogás nem le­het egy-egy ígéretes megoldás, ügyes trükk bevetése ellen — ha kellékként a labda is szerephez jut.) Jó néhányan a jelek szerint nincsenek kellően felvilágosodva az általuk űzött sportág jellegét illetően. Gyanítom, a tu­dásbeli hiányosságok, s a szellemi restség is szerepet játszhat a „színes beszédben”. Nő bennem az elkeseredés, ahogy hallga­tom őket, s azon töprengek, vajon hol, ki­től tanulnak? Azt csak remélni merem, hogy edzőjük más irányt szab viselkedé­süknek. De az tagadhatatlan, hogy a fel­nőttektől sok minden ráragad az ifjoncok­ra. S a ténnyel nem nagyon lehet vitatkoz­ni: teret nyert a szabadszájúság, a piszkos beszéd, a másik ócsárlása, a sárbataposás. Az élet sok területén észlelhető a tenden­cia, elegendő, ha tömött buszon, villamoson utazik néhány megállót az ember. Vajon miért lenne ez alól a sport kivé­tel? Jómagam persze örülnék, ha a szabályt erősítő kivételként említhetném. Mert az rögzült a tudatunkban, hogy a sport az maga a szépség, a tisztaság, az erő, az ügyesség próbája. Ugyanakkor a sport na­pi gyötrelem, szenvedés, lemondás is. Felvillan bennem, hogy a nemzetközi jégkorong-mérkőzéseken soha nem látni a képernyőn vitatkozó, veszekedő játékosokat. Igaz, ott túl sok idő sem áll rendelkezésre, a rohanás, a lendület csaknem emberfelet­ti tempót kényszerít a hokisokra. De bizo­nyára sokan tanúsíthatják: a labdarúgó-vi- lágbajnokságon a nyugatnémetek sem az­zal fecsérelték erejüket, hogy egymást pocskondiázzák, ha valami nem sikerül. Felfogásuk szerint apró hibák előfordulhat­nak, ez benne van a játékban, de a cél ér­dekében a váltakat egymás mellé kell il­leszteni, s közösen nekilódulni a feladat­nak. Az olaszokról igazán nem mondható, hogy mimózalelkűek, ráadásul révbe sem jutottak, de tőlük sem tapasztaltam heves kifakadásokat — a csapaton belül, egymás­sal szemben. Sorolhatnám még a példákat, akad jócs­kán. Helyette azonban tűnődök: vajon ho­vá, meddig jutnak ezek az éretlen legény­kék ezzel a mentalitással, viselkedéssel? Túl nagy magasságba egészen biztosan nem, mert a világhírnévhez, a kiugró tel­jesítményhez valamilyen fokú intelligen­ciára elengedhetetlenül szükség van. Na már most, ha valaki tizenöt-tizenhat éve­sen azzal akar kitűnni a többiek közül, hogy ő beszél a legordenárébb módon — hát az ilyen gyerekkel kapcsolatban aligha lehet illúziója mindenkori edzőjének. Formálása, nevelése, „hajlítása” érdeké­ben azért lehet tenni. Jó szóval, bölcses­séggel, kellő pedagógiai érzékkel. Az ugyanis semmiképpen nem jelenthet pers­pektívát, hogy esetleg eljön majd az idő, amikor a trükkös megoldások helyett a cifra bemondások szolgálnak a szurkolók szórakoztatására. Ök nem ezért járnak ki a pályákra, keresik fel a csarnokokat. S vélem, a fiúk, leányok, fiatalok sem elsőd­legesen ilyen elképzeléssel kezdtek a rend­szeres sportoláshoz. A rossz beidegződésen ördöngösség nélkül is lehet változtatni. Káromkodás helyett tehát a tudás gyara­pítását! Doros László

Next

/
Oldalképek
Tartalom