Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-10 / 238. szám
1990. október 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 IX. Visszatérés a pályára Az ezerkilencszázötvenki- lences amnesztia sok politikai elítéltnek jelentett szabadulást. Magam is tisztában voltam vele, a közkegyelem jóvoltából ugyan szabadlábra kerülök, ez azonban nem jelent teljes szabadságot. Sajnos sok előítélet vett körül bennünket, akik akkortájt szabadultunk a börtönből. Mindenütt csak azt hallottuk, hogy akik az ellenforradalomban részt vettek, azoknak nincs kegyelem. Ezek után mit remélhettem én, a börtönviselt állampolgár? Aki közkegyedemben részesült, annak huszonnégy órán belül jelentkeznie kellett az illetékes rendőr- kapitányságon. Miután hazaérkeztem, másnap, 1959. április 4-én reggel, már ott ültem a csongrádi rendőrkapitányság egyik szobájában. Nem tápláltam túlzott reményeket a fogadtatást illetően, hiszen gyanítottam, hogy aki a börtönből szabadul, arra ferde szemmel néznek mindenütt. Nem csalódtam. — Egy újabb ellenforradalmár — jegyezte meg az ügyeletes rendőrtiszt, miután átnyújtottam a szabadlábra helyezést tanúsító iratomat. S ebben a hangnemben folytatódott közöttünk a további „társalgás” is, ami felettébb „emelkedetté” tette az ünnep hangulatát. Gondolom, igencsak szálka lehettem a rendőrség szemében, amire több eset ailapján következtettem. Történt például egyszer, hogy a szüleim csongrádi lakásán, ahol feleségemmel és kisfiámmal éveken át éltünk, valamilyen névnapi, vagy születésnapi megemlékezésre került sor. Egy „éppen arra szolgálatot” teljesítő rendőr benyitott hozzánk és tudtunkra adta: hangosabban viselkedtünk a megengedettnél. Édesapám jól ismerte a rendőrt, ennek ellenére jobbnak láttuk, ha meghúzódunk saját lakásunkban, ugyanis gyanítottuk, nem véletlen műve volt ez a látogatás. Persze, hogy tudtak róla, milyen múltam van, nem akartam tehát felesleges kellemetlenséget. Az egyébként is akadt bőven a magamfajta ember számára. Szerencsére, feleségem, aki a kereskedelemben jó szakember hírében állt, miután Csongrádra költöztünk, rögtön álláshoz jutott, így hát anyagilag nem kerültünk a teljes csőd szélére. Mert hát, amit én akkoriban kerestem, abból aligha tudtunk volna megélni. Mert hol is tudtam elhelyezkedni ? AZ ALKALOIDA VEGYÉSZETI GYÁR VÁLLALATI TANÁCSA PÁLYÁZATOT HIRDET igazgatói munkakör betöltésére Az igazgatót a vállalati tanács 5 cvre választja meg, s a megbízás alkalmasság esetén meghosszabbítható. Az Alkaloida Vegyészeti Gyár „A” kategóriájú, egy telephelyen működő, 2100 főt foglalkoztató vállalat. Tevékenységi körébe gyógyszerek, intermedierek, növényvédő szerek gyártása, valamint az ezzel kapcsolatos kutatási és fejlesztési tevékenység tartozik. Éves forgalma 5 milliárd forint, melynek 50%-a exportból származó árbevétel. AZ IGAZGATÓ LEGFONTOSABB FELADATAI: — a vállalati tanács által elfogadott stratégia megvalósítása — a vállalat hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerének építése és bővítése — a vállalat nyereséges működésének biztosítása — a termékszerkezet piacorientált fejlesztése és korszerűsítése — a vállalati vagyon gyarapítása — a szervezeti és tevékenységi rendszer irányítása és fejlesztése — a dolgozók munkakörülményeinek javítása, jövedelmének növelése, az érdekeltségi rendszer korszerűsítése. A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: — műszaki és/vagy gazdasági egyetemi végzettség — legalább 5 éves vezetői gyakorlat — legfeljebb 50 éves életkor A PÁLYÁZAT ELBÍRÁLÁSÁNÁL ELŐNYT JELENT: — az ipar területén szerzett gyakorlat — a vállalatirányítási tapasztalat — idegen nyelv ismerete Az igazgató alapbérét, anyagi érdekeltségét a jogszabály adta kereteken belül a vállalati tanács határozza meg. A PALYÄZAT TARTALMAZZA A PÄLYÄZ0: — személyi adatait — részletes szakmai önéletrajzát — végzettségét tanúsító okiratainak hiteles másolatát — három hónapnál nem régebbi keltezésű erkölcsi bizonyítványt — elképzeléseit a vállalat eredményes működésére vonatkozóan A pályázatot október 3I-ig lehet benyújtani a vállalati tanács elnökének. Cím: Puskás Attila vt. elnök Alkaloida Vegyészeti Gyár 4440 Tiszavasvári, Kabay J. u. 29—31. A borítékra írják rá: „PÄLYÄZAT”. A pályázatokat értékelő bizottság értékeli és terjeszti döntésre a vállalati tanács elé legkésőbb november 10-ig. A vállalati tanács a döntés előtt kérheti, hogy a pályázó szóban is fejtse ki elképzeléseit A pályázókat a döntést követő 10 napon belül — a pályázatok egyidejű visszaküldésével — levélben értesítjük. A munkakör a döntést követően azonnal, de legkésőbb 1990. december 1-től tölthető be A pályázattal kapcsolatos részletes felvilágosítást a vállalati tanács elnöke ad. Tel.: (42)-12-233. A pályázatokat bizalmasan kezeljük. Elmehettem segédmunkásnak, más választásom nemigen akadt. Szerencsére a Vízügyi Igazgatóság csongrádi szakaszmérnökségén, ahol édesapám is dolgozott, akadtak rendes, megértő emberek, akik nemcsak megtűrtek, de igyekeztek olyan munkát biztosítani, amely nem volt megalázó számomra. így hát dolgoztam figurásként mérnökök, technikusok mellett, voltam betanított vasbetonszerelő, segítettem a gátőröknek a papírmunkában. Azután 1963-ban felkerekedtünk és Borsodba tettük át lakhelyünket, egy évig Tiszapal- konyán éltünk egy szükséglakásban. Akkoriban a régi észa- kos kollégák közül többen megkerestek, akik tulajdonképpen barátként tiszteltek, hiszen tudták, amit 1956-ban tettem, az az újságíró hivatással együtt járt. Előbb külsősként dolgoztam, majd több hónapos előkészítés után, szinte „visszaloptak” a szakmába, először a Borsodi Vegyésznél kaptam újságírói státust, a hetvenes évek elejétől pedig az Északnál dolgozom, jelenleg főmunkatárs vagyok. Hozzám hasonlóan visszakerült a pályára Boda István, korábbi főszerkesztő — az Észak- Magyarország esti szerkesztőjeként dolgozott —, valamint Holdi János is. Rutt- kai György, a Pest megyei Hírlap olvasószerkesztő je- ként ment nyugdíjba, Gé- czi Gyula viszont sajnos, nem tudott visszakerülni a szakmába, hányatott sorsa volt haláláig. Természetesen nem lettem párttag. Most, a legutóbbi időkben sem köteleztem el magamat egyetlen politikai csoportosulásnak sem. (Vége) Már a diplomások körében is Az ötezret közelíti Különösen nehéz helyzetben a nők, a pályakezdők (Folytatás az 1. oldalról) — Június háromtól vagyok munkanélküli — mondja egy hölgy —, gimnáziumi érettségim van és magasépítő-ipari technikumom. Egyik gyermekem elsőéves az egyetemen, a másik nyolcadikos. A férjem dolgozik. Üjsághirdetés alapján voltam három helyen is, de a kapun sem jutottam túl. A portás közölte: az állást betöltötték. — Felsőfokú mezőgazda- sági végzettségű vagyok. Huszonhét év alatt három munkahelyem volt. Április 1-től vagyok munkanélküli 49 évesen. Én mondtam fel. Amíg nem lesz új földtörvény, addig nemigen lesz a mezőgazdaságban állásom. — Tanító vagyok, június közepétől munkanélküli. Egy évet dolgoztam, utána elmentem gyedre. Közben a szerződésem lejárt, nem hosszabbították meg. A művelődési osztályon azt mondták, szüljek még egy gyereket, mert nincs állás. Pedig tudom, hogy van, csak ny ugd í jaisoka t alkalmazn aik. Gondolom, az előnyösebb. Én 26 éves vagyok. A beszélgetésből kiderül, hogy a résztvevők nem önAzf beszélik... Már nyomják a cukorjegyet? Többen tudni vélik, hogy a Diósgyőri Papírgyárban már készülnék a „cukorje- gyék”, annak ellenére, hogy az újság azt írta. nem Ikéll számítani cukorhiányra. Másak úgy értesülték, nem is ezért Ikell a jegy, a jegyrendszer, hanem azért, hogy a Ikülfö'.diek ne tudják nálunk felvásárolni, megvásárolni az édesítőszert. Mi tagadás, felcsigáztak ezék az „információk”. Igaz ugyan, hogy illetékesek nyilatkozták: nem volt ugyan túl jó a cukorrépatermés, de nem is olyan rossz, hogy hiányra lehessen számítani, mégis! Nem zörög a haraszt ■■ Felhívtam hát a papírgyárat. ahol a kereskedelmi igazgató- helyettes közölte, tőlém hallott erről először. Ök nem kaptak ilyen megrendelést sem a jegypapír gyártására, sem a nyomásra. De kérdezzem meg a Borsodi Nyomdát, hátha ők többet tudnak. Mondanom se kélll, a nyomda igazgatója is ekképpen nyilatkozott. Mégis zörgött a haraszt, anélkül hogy ..? Remélem, a szóbeszéd — ha mégoly keserű szájízt hagyott is maga után — nem rontja el a cukor édességét, amikor teánkban kavargatva az újabb pletykákat hallgatjuk. Kovács J. hibájukból váltak munka- nélkülivé, hogy az elhelyezkedéshez jó ismerős kell, hogy ötven éven felül már ez ás kevés, hogy baj aiz iss ha az ember sokat járt iskolába, hogy a nőket még nagyobb fenntartással fogadják, hiszen beteg lehet a gyerek ..., hogy mindenütt minél alacsonyabb munkabérű dolgozót akarnak alkalmazni. A „foglalkozás” után beszélgetünk Rózsa Ferenccel, budapesti munkaerőpiaci szakértővel. — Kikkel találkozott ma? — Kilenc órától szakmunkások voltak Sitt, most 11 órakor diplomások, tanárok, mérnökök, délután két órakor pedig pályakezdők jönnek, akiknek ugyancsak nincs állásuk. A munkanélküliek összetétele nagyjából olyan, mint a keresőké. A háromnegyed részük fizikai dolgozó, a negyedrészük szellemi. Van köztük diplomás is. Átlagéletkoruk 40— 42 év. Volt itt 55—60 és volt 20 éves is. A problémát a fiataloknál az okozza, hogy nem jogosultak munkanélküli-segélyre, mert munkaviszonyuk még nem volt, munkájuk viszont nincs. Ahogy én látom, az országban százezer fiatal úgy fejezte be az elmúlt tanévben a tanulmányait, hogy nem tanul . tovább, dolgozni szeretne. Egyharmaduk tudott csak elhelyezkedni, kétharmaduk a családban maradt, munkahelyre várva. — Mi a helyzet Miskolcon, a megyében? — Ugyanez. Augusztus végi adatok szerint, Borsod- Abaúj-Zemplén megyében 4500 fő részesült munkanélküli-segélyben. Ezt a számot csak Szabolos-Szatmár- Bereg lépi túl a maga 6 ezer munkanélkülijével. A legtöbb embert — pláne a diplomásokat — traumasze- rűen éri a munkanélküliség. El sem hiszik, hogy ők is erre a sorsra juthatnak. Egyfajta készség kell, meg egyfajta reagálás, viselkedés, aktivitás, hogy az ember ebből a kátyúból kimásszon. A munkanélkülisegély a diplomásoknak nem megoldás. Másoknak sem az. Kiesnek a szakmából. Arra biztatom őket, hogy akár fizikai munkára, akár középfokú végzettséget igénylő munkára is elmenjenek, és közben tanuljanak meg még valamit. Tanuljanak, mert a Ugye nem felejtette el? Október 1^-én, helyi önkormányzati választás, második forduló Mindenki szavazata számít! BM VÁLASZTÁSI IRODA diplomák, főleg pedig a műszaki és agrárdiplomák felett nagyon hamar eljár az idő. Nagyon nagy a telítettség, kevés a munkaerő iránti kereslet, tehát valami mást kell csinálni. — Rózsa úr, miért szorgalmazza ezt az akcióit? — Az ötvenezre» munkanélküli-rétegtől nagyon tartanak a hivatalos állami szervek. Nagyon tartanak, mert a munkanélküli egy elégedetlen ember. Mérges, döhös, hirtelen elveszti a türelmét. Én ettől egyáltalán nem féltem. Ök segítséget várnak, lehet nekik tanácsokat adni. Tippet adni, hogy'an lehet magukat eladni >a piacon. Tudatosítani, hogy csak magukra építhetnek. Szóval, kicsit a munkaerőpiaci- elhelyezkedési készséget próbálom nem is Oktatni, hanem átadni. — Mennyi a diplomás munkanélküli Borsod-Aba- új-Zemplénben? — Az előbb említett 4500- böl közel ezer ember a nem fizikai. Az ezerből 300—400 a diplomás. Ebben a számban nincsenek benne a pályakezdők. Okét nem tartják nyilván. Velük együtt a munka nélküli diplomások számát ezer fölöttinek mondhatom. — Mit tanácsol a munka nélküli diplomásoknak? — Én úgy látom, ott válnak a diplomások munka- nélkülivé, ahol egyfajta túltermelés van. Az aktív keresők körében, ott ahol állandó leépítések vannak. A műszaki diplomások például ■ilyen helyzetben vannak Azt tudom tanácsolni, hogy próbáljanak még valamit megtanulni. Kicsit valami idegen nyelvet, kicsit valamilyen fizikai szakmát, kicsit a diplomájukhoz kapcsolódóan. Ha valaki gépész, vagy építészmérnök, akkor tanuljon gépésztechnikusnak, lakatosnak, kőművesnek, festő-mázolónak... És próbáljon meg vállalkozásba kezdeni... Vagy próbáljon külföldön elhelyezkedni. Ehhez az kell, hogy valamit jól meg tudjon csinálni, és értse a nyelvet. Meg kell próbálni ehhez a Munkaügyi Szolgáltató Iroda segítségét igényelni. Közreműködésükkel valamilyen új szakmát elsajátítani, illetve ennek költségeit részben megpróbálni az államra áthárítani. Faragó Lajos Facsemeteforgalom Kinyitottak a faiskolák, megkezdődött a szölöoltványok. gyümölcs- és díszfák őszi vására. A keresletet több vonatkozásban is bizonytalanság jellemzi. így például a borszőlő gyökeres vesszőre a 30—32 forintos ajánlott árnál jóval olcsóbban lehet vevőt találni. Az úgynevezett konténeres, földlabdás szőlőoltvány ára viszont már most 40—45 forint. A kistermelők körében keresett csemegeszőlők vesszőiből eleve szegényesebb a kínálat. Az árak alakulása nyilvánvalóan összefügg a borexport, illetve a telepítési kedv csökkenésével, s nem kevésbé azzal, hogy a szovjet külkereskedelem az idén alig vásárol szölővesszőt. Lényegében hasonló a helyzet a gyümölcsfacsemeték kínálatában és keresletében is. noha itt az NDK-ból kapott megrendelések visszamondása á túlkínálat egyik oka. (MTI)
