Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-27 / 252. szám

1990. október 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Magyar rendőr Amerikában — Demokrácia és szigorúság — Nem ismerik a pótvizsgát — Gyors, hibátlan nyilvántartás Dr. Tergalecx Ferenc Amire néhány évvel ez­előtt magyar rendőr még ál­mában sem gondolhatott —, hogy hivatalos útra mehet az Egyesült Államökbá, és ha már ott van, egyúttal szétnézhet akár az EBI há­za táján is — az a közieil- múltban valósággá vált jó néhány vezető rendőrtiszt számára. Köztük volt dr. Tergalecz Ferenc rendőral­ezredes, a Borsod-Abaúj- Zemplón Megyei Rendőr-fő­kapitányság bűnüldözési osz­tályvezetője is, aikivel köz­vetlenül hazaérkezése után beszélgettünk. — Először is hadd kér­dezzük meg, kinek a ven­dégei voltak, hogyan teltek a kint töltött napok? — Programunkat az USA iküllügy minisztériumának megbízásából a Rendőrvég- rehajtási Kutató Fórum szer­vezte. Malév-géppel utaz­tunk Frankfurtig, onnan pe­dig a PANAM repülőjével Washingtonba. Ami már az érkezés után meglepett ben­nünket: a nálunk szokásos és kötelező formaságokon nagyon hamar átestünk, ilyesmire ott nem sok időt vesztegetnek. Az első három nap elméleti előadások hall­gatásával telt, valójában megfelelő áttekintést kap­tunk az amerikai rendőrség felépítéséről, az önkormány­zati és a szövetségi rendőr­ség munkájáról. Ehhez szükség volt a helyi jog­rendszer vázlatos ismereté­re, amiről ugyancsak. gon­doskodtak a házigazdáink. A rendőrség alapos megismeré­séhez az is hozzátartozott, hogy nem volt titok előt­tünk a létszám, a korszerű technika, a szolgálati fél­építés, de még a krízishely­zetek kezelése sem (aminek az itthoni felbukkanásával, jelenlétével a jövőben mind­inkább számolni kell.) — Az első benyomásai alapián milyen következte­tésre jutott, mivel lehet megtékezni az itthon meg­lehetősen elszabadult bűnö­zési rohamot? — A meglevő létszám ügyes átcsoportosításával. 'Kevesebb papírmunkát vég­ző. ülő rendőr kell. keve- # sebb hivatalnok és sokkal több járőröző. A rendőr je- • lenléte — bizonvíték erre sok amerikai példa — ko­moly visszatartóerővel bír. — El tudja képzelni ezt nálunk is, hogy a tegnap még hivatalnokként alkal­mazott rendőr a miskolci utcákat járja? — Ebbe előbb-utóbb bele­kényszerülünk. Sokfelé jár­tunk, és ez meggyőző erővel hatott ránk kinttartózkodá­sunk ideje allatt. A balti- moorei területen például a háttérintézmények helyzetét tanulmányoztuk, betekintést nyerhettünk a pénzügyi, anyagi ellátottság viszonyai közé is. — Mozi, video és tévéfil­mek élményei alapján reá­lis-e az a kép, ami a hazai nézőben alakul ki az ame­rikai rendőrség akcióiról, munkájának intenzitásáról? — Ha arra gondol, fog­lalkoztunk a terrorizmussal is. Nemzetközi szaktekinté­lyek előadásai, bemutatói tették számunkra kézzelfog­hatóan érthetővé, mi is a lé­nyege ennek, milyenek a terrorista pszichikai indíté­kai. Koptattuk a nagy tel­jesítményű járőrkocsik ülé­seit, helikopter fedélzetéről láthattuk, milyen a békés és a nem mindig békés utcák, terek élete. Ezek a gépek, a kocsik is fel vannak szerel­ve a radartól a számítógé­pig, mindennel. Megfordul­tunk egy külterületi kapi­tányságon is, ahol megtud­tuk, a 25 ezres lakosság nyugalmára 35 rendőr járőr- koesi szolgálatban tartásával vigyáznak. — Szerepelt-e a narkó- sok. csempészek elleni rend­őri munka megismerése a programban? — Természetesen. Sőt, egy gyakorlati bemutatóra is meghívtak bennünket a par­ti őrség közreműködésével. Ez már Floridában volt. ahol egy oktatási kiképzőbázis vendégeiként beavattak min­ket a napi rendőri munka részleteibe, mondhatom nyu­godtan. bellső ügyekbe is. Megtudtuk például, hogy a rendőr fegyverhasználat után a rendőrség épületébe sem léphet be a vizsgálat befe­jezéséig, illetve annak érté­keléséig. Láthattuk, miként fénvszórózzák éjszakánként repülőről, helikopterről a la­kott területeket a „légi jár­őrök”, hogy nyomára akad­janak azoknak, akik az ál­lampolgárok nyugalmát há­borgatják, biztonságát veszé­lyeztetik. Aztán igencsak tetszett, hogy nincs kötött­ség a ruházat megválasztá­sában, aminek színéről te­rületenként szabadon dönt­hetnek, sőt, ha a körülmé­nyek úgy hozzák, a rendőri öltözék alkalmi megválasz­tásába sem szólnak bele, ugyanúgy megfelel a rövid nadrág, rövid ujjú ing, stb. — önök azonban, gondo­lom, elsősorban arra voltak kíváncsiak, milyen különb­ségek mutatkoznak a tartal­mi munkában, és mi az, ami abból mielőbb adaptálható a hazai viszonyokra? — Természetes, hiszen a tanulmányutat is eleve ilyen szándékkal szervezték. Fi­gyelemre méltó a teljes, tö­kéletes nyilvántartás, ami a gyors, pontos rendőri mun­kához nélkülözhetetlen. Így például az ujjlenyomat-készí­tés, az alkoholteszt és az azonosítási eljárások, írd és mondd, három perc alatt rendelkezésre állnak. Mint ahogy riasztás után három percnél több nem telik el a helyszínre érkezésig sem. Ehhez persze megfelelő fel­szereltségre van szükség, mint az ötezer köbcentimé­teres motorral felszerelt autók, a hathengeres, négy­ütemű motorkerékpárok stb. — És jó rendőrökre is szükség van, ugye? — Jártunk a St. Peters­burg-! főiskolán, ahol el­mondták, a toborzástól kezdve, minden fázisban igen magasak a felvételi kö­vetelmények. Egyszerűen nincs pótvizsga, mert abból indulnak ki, hogy aki ma nem felel meg, nincs rá semmi esély, hogy holnap jobb lesz mai önmagánál. Igaz, a rendőr nem a tár­sadalom alsó rétegeihez tar­tozik, még akkor sem, ha a krimikben rendszerint talál­nak valami okot arra, hogy panaszkodjanak. A képzés általában gyors és igen in­tenzív. A kötelező teljesít­ményszinteket évente újra teljesíteni kell annak, aki maradni akar. Akinél szel­lemi, fizikai hanyatlás mu­tatkozik, azt leminősítik, il­letve elbocsáthatják. — Beszélgetésünk végén hadd kérdezzem meg, mi­lyen az amerikai rendőr kapcsolata a nyilvánosság­gal, a sajtóval? — Egy biztos, a rendőr­ség olyat nem mondhat, hogy tájékoztatást nem ad, bármilyen ügyben kérdezik. Legfeljebb a nyomozás to­vábbi kimenetelét befolyá­soló részletek közreadásá­ban lehet óvatos. (Ha a lapok rendőri infor­mációkkal való ellátására gondolunk, akkor elégedet­ten nyugtázhatjuk, hogy en­nek a tanulmányútnak köz­vetetten még az olvasók is hasznát látják majd.) Ugyanúgy, mint az óceá­non túli rendőrképzés, a gyakorlati munkával össze­kapcsolt tanfolyam is inten­zív volt. Sokkal több fért bele, mint amennyi most egy újságcikkben rögzíthető beszélgetésként megjelenhet — mondta végül dr. Terga­lecz Ferenc alezredes. Nagy József V-VW % ‘Police ’Executive %scare ft 'Jorum , inSi Smn£ Tmjnia*2 *vxu&i&f u» wjm \*f Unity ii» ihrytoitpftö <>x>i >.</ ift a £y .SfpU'H&ei ■ \. i . -.;s; . A továbbképzést tanúsító okmány Panyik József szikszói polgármester Képaláírás: Panyik József Két és fél szobás tanácsi (most már önkormányzati ?) lakásban él Panyik József a osaládjával Szikszón, ö az, — a volt tanácselnök —, akinek a város most, a leg­utóbbi választásökon is bi­zalmat szavazott, s polgár- mesterként folytathatja munkáját. — Voltak, ákik azt jósol­ták, hogy nem leszek pol­gármester, mert volt MSZMP-s vagyok, meg hogy nem köszönök mindenkinek, nem járdk a borospincébe, presszóba ... nem beszélge­tek eleget az emberekkel. Én úgy gondolom, hogy a komoly döntéseket nem ba­ráti csevegés közben kell meghozni. Becsületesen, lel­kiismeretesen kell dolgozni, ha kell, napi 14 órát is. Kü­lönben függetlenként indul­tam, nem vagyak semmi­lyen párt tagja, s amíg vol­tam, a tanácsi munkát ak­kor sem politikusként vé­geztem. Egyébként hallot­tam, hogy egyesek azért sza­vaztak rám, mert még min­dig egy nyolcéves kis Pols­kival járok. — Ennél azért nagyobb érdemei is vannak tudomá­som szerint, bár a szikszói­ak kemény, nehéz embernek tartják önt... — Mindig vállaltam és vállalni is fogom a népsze­rűtlen döntéseket a cél, az eredmény érdekében. Amit eltervezünk, azt meg is csi­náljuk. Ettől a kijelentéstől sokan a „falra másznak”, de egyszerűen nem látok más utat. Mondják, fejjel me­gyek a falnák, s egyszer még betörik a koponyám. Erre mindig azt válaszolom, én legalább tudom, miért fog betörni, míg a csendben vegetálóknák ez sem adatik meg. Szerencsés vagyok, ugyanis a „falnakmenés- hez” mindig találok megfe­lelő partnereket. Velük, és csakis együtt tudtuk és re­mélem, tudjuk is ellátni fel­adatainkat. Megválogatom a munkatársaimat. Akik bír­ták ezt a nehéz munkát, azok maradtak, akik nem, maguktól elmentek. Érdemes lenne megnézni az elmúlt év jutalmazási összegeit. Volt, akit 20 ezer forintot kapott, mert jól „húzott”, volt, aki semmit, mert „csak” a mun­káját végezte, — még ha jól is —, amiért megkapta a fi­zetését. Komolyan foglalkoz­tattam a Gameszt is, gon­dolván, ha jó mesterek, mindent meg tudnak csinál­ni, amivel pénzt takarítha­tunk meg. így történt, hogy a volt pártházból egy hó­nap alatt iskolát alakítottak ki. Augusztusban kezdték a munkát, szeptemberben már megkezdődött a tanítás, Vagy például ott van a mű­velődési ház — az igazgató­ja éppen a feleségem. — Komoly gondokkal küszköd­tek, ennek ellenére — ösz- szevonva a könyvtárral —, önálló gazdálkodóvá tettük, őket. Mondták is, milyen férj az, aki így megnehezí­ti a felesége dolgát. Én azonban azt tartom, hogy az önkormányzat vagyonárai felelősen, de bátran kell gazdálkodni! A tanácsi rend­szer korábban nem volt ér­dekorientált, sok vezető csak arra törekedett, hogy el tud­jon számolni a rábízott ösz- szegekkel, s kipipálhassa a költségvetést. Szikszón 1987 körül csináltak egy autó- buszforduló-tervet Í60 ezer forintért, a beruházást pe­dig 2,5 millió forintra tak­sálták. Nos, ezt mi most kihoztuk 590 ezer forintból! — ön tanácselnökként, s most polgármesterként is az egyik legfiatalabb a megyé­ben. Hogyan került erre a pályára? — Szikszón születtem 1958- ban, itt éltem, tanultam, a gimnáziumot is itt végez­tem. Jó tanuló voltam, az országos középiskolai verse­nyen negyedik helyezést ér­tem el történelemből. Jogra jelentkeztem, de nem vettek fel. Talán a nagy számnak köszönhetem. Mint mondják, már akkor is túl sok volt a véleményem. így aztán gya­kornoknak szegődtem a szikszói tanácshoz. Időköz­ben elvégeztem a tanács- akadémiát, az Államigazga­tási Főiskolát, s igazgatási előadó lettem. Nyolc évvel ezelőtt, 1982-ben Hidasné­metibe hívtak vb-titkárnak, majd öt évvel később Alsó- zsolcára, ugyancsak arra a posztra. Még 1985-ben meg­kerestek Szikszóról, hogy jöjjek haza tanácselnöknek. Azt mondtam: kizárólag úgy, ha csak a lakossági érdeke­ket képviselhetem. Nem kí­vántam minden piszlicsáré dologban a párttal egyez­kedni, egyeztetni. Ügv lát­szik, túl nagy árat kértem, abban az időben ez még nem ment, így hát nem is jöttem. Két évvel ezelőtt új­ra megkerestek, hogy in­duljak az időközi tanácsel­nök-választáson. Igaz, csak 29 százalék esélyt jósoltak nekem, 70 lett belőle. Azóta itt vagyok, most már, mint polgármester. Rengeteg ter­vem, tervünk van — ragyo­gó képviselőtestülettel lesz alkalmam dolgozni. Valószí­nű azonban, hogy népsze­rűtlen döntéséket is hozunk majd, de kizárólag a tele­pülés érdekében. Kovács Judit Fotó: Farkas Maya Nyilvános rádiófelvétel Biborszél-koncart „, i A tavalyi Rock gyermekei táborban még GMK néven mutatkozott be a miskolci Bíborszél együttes. A név­változással együtt némileg módosult a zenéjük is. A dallamos rockmuzsikát ját­szó együttes legközelebb ok­tóber 29-én este hat órától a Diósgyőri Vasas Művelő­dési és Oktatási Központban ad koncertet. Ez a fellépé­sük egyben nyilvános rádió- felvétel lesz. Majd egy hét múlva, november 4-én, a Rónai Sándor Művelődési Központban a Bíborszél együttes nyitja meg a Biki­ni-koncertet. A Glóbus Kulturális Mű- sorszervezö Irodának kö­szönhetően a következő év nyarán Bordéux-ba és Madridba utazhat a Bíbor­szél. Várhatóan fellépnek még Csehszlovákiában, Len­gyelországban, Jugoszláviá­ban, Romániában és Olasz­országban is. A miskolci kö­zönség még a? idén a Mis­kolci Nemzeti Színházban is hallhatja a Bíborszél mu­zsikáját, ugyanis részt vesz­nek Gozzi: A szarvaskirály című bemutató zenéjének összeállításában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom