Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-20 / 247. szám

1990. október 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 sport a Borsodi Bányász—Herz-FTC 16-13 (10-5). Miskolc. városi sportcsarnok. 500 nézű. Vezette: Taizs. Zavaczki, NB 1-es női bajnoki kézilabda-mérkőzés. B. Bányász: Demeter — Nagy A. 2. Tóth I. 3. Nagy H.. Nagyné 1, Furts ■!. Kovács I. 6. Csere: Marcsukova. Vismeg. Edző: Berzsenyi Mária. Végig irányí­tották a mérkőzést a hazaiak és az átlagostól jobb játékkal teljesen megérdemelten nyer­tek. Jók: Kovács I.. Furts. F elelősségem teljes tudatában írom le: meggyőződésem, hogy valami megváltozott, vagy inkább megpezsdült a megye röplabdaéletében. Nem kell arra gondolni, hogy világot rengető dolgok történtek, más mércével mérhetünk. A sportág barátai korábban azt regisztrálhatták, hogy hol van élvonalbeli együttese Borsodnak, hol nincs. Az átszállójegyet rendre a Mis­kolci VSC női gárdája váltotta, amely hosszú távon mindig el­bukott. A férfi vonalon teljes volt a tanácstalanság . . . Így ment ez addig, amíg a Kazincbarcikai Vegyész be nem verekedte magát a legjobbak közé. Nem akarom részletekkel untatni az olvasót, elégedjünk meg a puszta tény rögzítésével: a vegyészvárosban folyó szakmai, csapatépitési munka megalapo­zottságát senki nem vonhatja kétségbe, ugyanis az eredmények ezt igazolják. A KVSE előbb megkapaszkodott a B-csoportban, aztán a következő évben kiharcolta az A-csoportba kerülést, most pedig — immár a legjobbak között! — sorra veri a vetély- társakat. Tudom, lesznek kevésbé ünnepi pillanatok az együttes életében, előfordulhat a „kútbaesés" is, de amit elértek, az előtt kalapot illik emelni. A megyét a sokéves csend, hallgatás, üresjárat utón immár jegyzik a röplabdázás berkeiben! S hogy a lúd kövérebb legyen, hajtsuk meg az elismerés zászlaját a Hejőcsabai Cement Rt. SC előtt is. A csabaiak már tavaly kiharcolta a feljutást, akkor azonban még nem voltak olyan „állapotban", hogy felelősséggel vállalhatták volna az NB l-es indulást. Maradtak a második osztályban, ahol még biztosabban verték újra végig az ellenlábasakat, s másodszor már nem mondtak nemet. Igaz, sikerült a csapat megerősítése, köszönhető ez a BÉV SC-vel kötött megállapodásnak, valamint a két, Romániából importált szerzeménynek. Ettől függetlenül senki sem számolt úgy velük, hogy „na, itt egy újonc, akire jó lesz figyelni!" Ne szépítsük: előre elkönyvelték kiesésüket, leír­ták őket. A cementesek persze nem zavartatták magukat, ha­ladtak a saját úton, s amikor a Ganz-MÁVAG miskolci legyő­zése után Zalaegerszegről is hazahozták a két pontot, egycsa- pásra megváltozott megítélésük. TÉNYEZŐVÉ váltak, számolnak velük. Az MVSC női gárdájáról csak annyit, hogy velük esett meg az, ami „emberemlékezet" óta először fordult elő: a zöld-fehé­rek képesek voltak idegenben (!!!) NB l-es mérkőzést nyerni. Aki figyelemmel kíséri az együttes életét, az pontosan érzékel­heti, micsoda jelentőséggel bír a Kőbányai Közért fővárosi le­győzése. A három csapat szereplése, fejlődése között persze rengeteg az eltérés. Lehetne elemezni, ki mikor kezdett együttest formálni; cikkezhetnénk arról, milyen szerencsés szituációban dolgozhat az az edző, akinek sportolói egyszerre értek a felnőttkor küszöbére. Tegyük mindezt időlegesen félre — nem azért, mintha ezek el­hanyagolható tényezőként jönnének szóba. Amit érintőlegesen említettem — azok objektiv dolgok, az ilyesmire pedig kívülről nem nagyon mutatkozik mód, hogy bárki is befolyást gyakorol­jon. Sokkal lényegesebbnek ítélem, hogy a borsodi együttesek élén olyan SZAKEMBEREK állnak, akik tudnak lobogni, akik együtt lélegzenek játékosaikkal, akik képesek arra, hogy erőt öntse­nek a lankadókba, összegezve: olyan ambiciózus sportemberek, akik VALAMI MÁST AKARNAK, mint eddig volt. Nincsenek köny- nyű, legfőképpen pedig irigylésre méltó helyzetben. A magyar sport létéért harcol, mindenki panaszkodik, kevés a pénz, már­pedig a játékosokat valamilyen módon motiválni kell. Az anya­gi ösztönzésnél a tudomány jelenlegi állása szerint — jobb még nincs. E s mégis ... Az említett klubokban, szakosztályokban meg­teremtették azokat a nélkülözhetetlen feltételeket, amelyek alapvetőek a sikeres helytálláshoz. A többi — már a szak­vezetőkön múlott. És ők eddig éltek a lehetőséggel, noha ki- sebb-nagyobb, ilyen-olyan gondokkal nekik is szembesülniük kellett az utóbbi hónapokban, hetekben. De nem fordultak visz- sza, mentek tovább azon az úton, amelyet belső késztetéstől ve­zérelve (?) jelöltek ki saját maguk és együttesük számára. Sza­kítottak a középszerűséggel, úgy határoztak, kitörnek a posvány­bái, s hadat üzentek a „langyos víz-elméletnek". Nem engedik, hogy a tehetséges játékos elkallódjon, mindenkiből a maximu­mot sajtolják ki. így van ez rendjén, alkotni akaró ember ér­telmes célok elérése érdekében száll sikra. Ebben, ennyiben érzékelem közösnek a három szakvezető te­vékenykedését. S befejezésül annyit: a végeredményt nem is­merem, jóslásra nincs értelme vállalkozni. Abban azonban biz­tos vagyok: rajtunk semmiképpen sem bukhat el a terv kivitele­zése. Doros László Dancsra nehéz feladat vár, a nyíregyházi csatárok meleg pillanatokat okozhatnak. Fotó: Juhász Rangadóra utazik a DVTK Szamosi kezdő emberként lép pályára a Szolnok ellen, a KVSE csapatában. KIISE: harmadszor is győzelem? A labdarúgás második vo­nalában vasárnap a 10. for­duló mérkőzéseit játsszák a csapatok. A Kazincbarcikai Vegyész hazai környezetben fogadja a Szolnokot, míg a DVTK rangadóra utazik a Nyírségbe. A barcikaiák szekere — a szurkolók legnagyobb örö­mére — igencsak nekilódult. Egymás után két összecsa­páson is győztesen vonulha­tott az öltözőbe Varga Zol­tán legénysége, s a hét rú­gott gól ellenében egyet sem kaptak! Vajon most (következik sorozatban a harmadik siker? — Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ez bekövetkez­zen — jegyezte meg a ve­zető edző. — Láttuk a Szol­nok mérkőzését a főváros­ban a BVSC ellen, s kije­lenthetem, hogy a tábláza­ton elfoglalt helyezésük nem tükrözi valós képessé­güket. A Szolnok jó csapat, a Szőnyi úton ők futballoz­tak, de kihagyták helyzetei­ket, a hazaiak pedig „talál­tak" egy gólt. Fentiek elle­nére mégis azt mondom, hogy nekünk nyerni kell! Semmiképpen sem szabad vendégeinket lebecsülni, olyan felfogásban kell har­colni, mint tettük azt a DMTE ellen. A szakvezető arról is in­formált. hogy Kondás még mindig nem teljesen egész­séges, talán a kispadon he­lyet foglalhat; Planéta két hétig gipszkötést visel; Asz- szonyra ezúttal három sár­ga lap miatt nem számít­hat. Azt is elmondta, hogy nehéz találkozóik lesznek, mert kétszer idegenbe utaz­nak, s a BVSC, valamint a Salgótarjáni Síküveggyár elleni 90 percek rázósnak ígérkeznek. Nem titkolta az összeállítást sem, a KVSE vasárnap délután így kezd: Májer — Szabó, Sztahon, Nagy Z., Orlóczki — Ba­logh, Hauberger, Szamosi — Ternován, Csipke, De- szatnik. A felsorolásból ki­tűnik, hogy először jut szó­hoz a Marosvásárhelyről igazolt beállós, a 28 eszten­dős Nagy Zoltán. * Minden valószínűség sze­rint új labdarúgó mutatko­zik be a DVTK együttesé­ben is. Palicskó Tibor veze­tő edző súlyos gondokkal küzd. Egyre terebélyesedik a maródiak listája, jelenleg Csizire és Lakatosra nem számíthat, de bizonytalan Bém és Kertész szerepelte­tésének lehetősége is. A di­ósgyőriek tárgyalásai ered­ményre vezettek, s szerdán az esti órákban ikerült pont Novath György átigazolásá­nak ügyére. A Videoton- Waltham együttesében is­mertté vált futballista beái- lósként és középpályásként is használható. — Mindez picike remény­sugár, mert a sérülések nem kímélnek bennünket — fo­galmazott Palicskó. — Az említetteken kívül Leskó is kidőlt a sorból, Budai, Danes és Kiser pedig ko­rábbi sérülésüket érzik. — Egy rangadó előtt mindez nem sarkall1 túl nagy optimizmusra ... — Ilyen hullám ritka, de olykor szembe találkozha­tunk vele. Nos, szeretnénk megőrizni veretlenségünket, de azzal tisztában vagyok, hogy ehhez gólt kell rúgni! Képtelenség 0-0-ra játszani, ráadásul veszélyes is. A Nyíregyháza meglehetősen szélsőséges teljesítményt nyújt, ki tudja, vasárnap melyik arcát mutatja? Igye­keztem oldani az öltözőben a veretlenség okozta feszült­séget, ugyanis görcsösen nem lehet eredményt elér­ni. Az tény: csak hatalmas erőfeszítések árán állhatunk helyt a Nyírség fővárosá­ban. A vasárnapi mérkőzések délután fél 2-kor kezdőd­nek. Kazincbarcikán Tóth V., Nyíregyházán Mester bí­ráskodik majd. A forduló további mérkő­zései : Bajai SK—Szarvas, Csepel—Eger SE. Kecskemé­ti SC—DMTE, Kaba—BVSC, Hatvan-Deko—Kecskeméti TE. Salgótarjáni Síküveg­gyár—Meiripond SE. Teljes fordulót rendeznek a labdarúgás első vonalá­ban. A párosítás: FTC—Vi- deoton-Waltham, Üjpesti Dózsa—Váci Izzó, Siófok— Vasas, Szeged SC—Pécsi MSC (szombaton), Debrecen —Bp. Honvéd, Tatabánya— MTK-VM, Veszprémi SE— Bp. Volán, Békéscsaba—'Rá­ba ETO ’vasárnap). Megalakult... \ Csak röviden... ... a borsodi sportági szakszövetségek érdekképvi­seleti szerve. Fogalmazha­tunk úgy is, hogy létrehoz­ták a sportszövetségek szö­vetségét. Az alakuló ülésen amint azt Czapák László, a SPORI vezetője elmondta ~~ a 23 (meghívott szövetség­ből 19 jelent meg. Héttagú elnökséget választottak, a testület tagjai: Kiss Lajos kajak-kenu), dr. Madarász János (atlétika), Gál Zoltán (labdarúgás), Hornyátc István (súlyemelés), Szlaboda István (asztalitenisz). Határoztak arc­ról is, ihogy mandátumhoz juttatják a Megyei Diáksport Tanács mindenkori elnökét — jelenleg Fazekas Miklósné tölti be a funkciót — és a Borsod Megyei Sportszövet­ségi és Rendezvény Iroda vezetőjét, Czapák Lászlót. MEGGY KUPA elnevezés­sel pénzdíjas labdarúgó-tor­nát rendez november 10—11- én a Miskolci .Egyetemisták Diákszövetkezeti Csoportja. Érdeklődni és nevezni az egyetem Ad-es épületében lehet, a Meggy-irodában. Te­lefon: 65-111 13-01-es mellék. HÉTFŐN KERÜL SOR a serdülő cselgáncsozók Vasu­tas Kupa elnevezésű viada­lára. Az eseményt az MVSC tornacsarnokában bonyolít­ják le. Kezdés 10 órákor. MÁSODIK LETT a máso­dik válogatóversenyen a mű­korcsolyázó Papp Zoltán. Az Olefin SC sportolója mind­össze 13 esztendős és nem sok hiányzott ahhoz, hogy résztvevője legyen a junior VB-nek. Puccs történt, vagy az élet hozta így? Lapunkban már megír­tuk: megállapodás történt a Miskolci Kinizsi és a Miskolci Hoki Club között, ennek értelmében az előb­bi megszűnteti jégkorong szakosztályát és mindenes­tül átadja az utóbbinak. Meghalt a király, éljen a király! TÚTH JÁNOS, a Miskol­ci Kinizsi ügyvezető elnö­ke: — Klubunk súlyos anya­gi gondokkal küzd, ugyan­úgy, minit ahogy bázisszer­veink. Már az lis felvető­dött, hogy (Szűnjünk meg, mondanom sem kell: a gondolat nem tőlem szár­mazott. Szerencsére a sport szeretete győzött, így mind a klub, mind a ‘szakosztály megmaradt, túlélte a leg­nehezebb pillanatokat. Több cégtől kaptunk ígé­retet, de ezekből csak egy realizálódott. Fáradozása­ink következtében annyi összejött, hogy kimondha- tük: meg tudjuk kezdeni a jeges idényt, aztán majd lesz valahogy. Elmentünk Budapestre, az országos szövetséghez, vázoltuk a hogyan továbbot?. A fel­nőtt gárda — már aki a fedélzeten volt — elkezd­te az edzésmunkát. Lép­tünk a szlovák edző és a játékosok megszerzése ügyében .is. Aztán, egy szép napon kinyitottam az Észak-Magyarországot és azt hittem, hogy rosszul lá­tok. Megalakult a Miskol­ci Hoki Club ... Nagyot néztem. Nem tudtam sem­miről., nem avattak be semmibe. Aztán, ahogy tel- tek-múltak a napok, szá­momra világossá vált: a szervezőmunka réges régen megkezdődött. Méghozzá gyakorlatilag a Miskolci Kiniizsi ellen. Most már lá- tom-tudom: egyesek azért szurkoltak, hogy nálunk minél rosszabbul haladja­nak a dolgok, mert nekik annál jobb. Egy szó mint száz; az MHC megalakulá­sa után felkerestek, vázol­ták terveiket, elképzelései­ket, elmondták, hogy van pénzük, sőt kecsegtető ki­látások állnak előttük. Azt kérték, hogy — első lép­csőben — adjuk át a gye­rekeket, mert szeretnének valahol elindulni. Rögtön felismertem, hogy ez nem akármilyen anomáliát szül­ne, az „üzletből” csak a Miskolci Kinizsi húzná a rövidebbet. Azt a választ adtam, hogy ne csak a ki­csiket vegyék át, hanem a nagyokat is, vagyis az egész szakosztályt, szőrös­tül, bőröstül. A döntést egyedül nem voLt jogom meghozni, összeült a Ki­nizsi elnöksége és áldását adta az átadásra. Elsősor­ban a szakmai szemponto­kat vettük figyelembe és szem előtt tartottuk a sportág jelenét, jövőjét. Minden ingóságunkat, fel­szerelésünket átpasszoltuk, sőt még a szakosztály ré­szére rendelkezésre álló pénzt is átutaljuk. Sok si­kert kívánunk a Miskolci Hoki Clubnak! Reméljük, hogy lényegesen kevesebb gonddal, nehézséggel kell majd szembenézniük, mint nekünk. A dolgok lénye­gét tekintve az már telje­sen mindegy, hogy a hát­térből ki, kik mozgatták a szálakat: hogy milyen sze­repet (töltöttek be a gye­rekjátékosok szülei: hogy miért nem a Kinizsit ka­rolták föl: hogy miért hagytak ki engem minden­ből. Elnökségi tagnak ugyan felkértek, de :a tör­téntek miatt ezt természe­tesen nem fogadhattam el. Még annyit, hogy a Mis­kolci Kinizsii tovább él, nem szűn t meg, csupán egy szakosztállyal, a jégkorong­gal lett szegényebb, kar­csúbb. DR. POLÁNYl GYÖRGY, a Miskolci Hoki Club tár­sadalmi elnöke: — A miskolci hokisport megmentése érdekében ha­ditervek készültek. Egyik­ből sem lett semmi. Miként zátonyra futott a Miskol­ciak a jégkorongért elne­vezésű alapítvány is. Mi, a Kinizsiitől teljesen függet­lenül úgy gondoltuk, hogy a sportágnak oxigénre van szüksége, ezért megszerez- veztük az MHC-t. Miután elkészítettük alapszabá­lyunkat, kiosztottuk a fel­adatokat, elnökségi ülést tartottunk. Erre meghívtuk Tóth Jánost, a Kinizsi el­nökét is. Vázoltuk, hogy több lábon szeretnénk megállni és örülnénk, ha a kicsiket átadnák nekünk. Ott és akkor — elnökségé­nek felhatalmazása nélkül — érthetően elzárkózott az egyértelmű válasz elől, amely azonban pár nap múlva megérkezett és az átadás-átvételben testesült meg. Mi ezzel, a magunk részéről lezártuk a múltat, nyakunkon a bajnoki sze­zon, nincs időnk az érzel­gősségre! Mivel a Kinizsi jogutóda lettünk, termé­szetes, hogy minden köte­lezettségét örököltük. Elő­dünk adott szavát mind az országos szövetség, mind pedig a városi sportcsarnok vezetése előtt tartanunk kell. Erőteljes lépéseket tesznük a szlovák játéko­sok leigazolása felé, pilla­natnyilag úgy tűnik, hogy Bacsó Péter edzőn kívül Wilmon, Libor, Jeszenszky, Petricskó, Matiskó, Tom- csik, Horváth. Durkaj és Susienka állhat rendel­kezésünkre. Nyilván nem valamennyien, hiszen egy­szerre nem szerepelhet ki­lenc idegenlégiós. Össze­szedjük a miskolciakat is. Most nekiveselkedünk, mindenen átrágjuk magun­kat, mindent testre sza­bunk. Klubunk mögött je­lentős szponzorok állnak, pénzünk tehát lesz. A vá­rosi műjégpályán megkez­dődtek a munkálatok. Át­helyezik a kiapadókat, a zsűriasztalt, ezeket befe­dik. Meg kell oldani a vi­lágítás kérdését is. Meg­erősítjük a rendezői gár­dát, tárgyalunk a rendőr­séggel, szóval minden tő­tünk telhetőt megteszünk. Azt természetesen nem ga­rantáljuk, hogy a pályán kívül, úgymond a miskolci utakon sem történik várat­lan esemény. Csak emlé­keztetni szeretnénk az FTC-re: a zöld-fehérek ás tehetetlenül állnak renitens szurkolóik viselkedése előtt és ennek isszák a levét. Az OB I-es bajnoki rajttól néhány hét választ el ben­nünket,, addig kell minden nyitott ügyet lerendeznünk. AZ ÉRINTETTEK véle­ményéhez csupán néhány szavas kommentár szüksé­geltetik. Azon már kár vi­tatkozni, hogy jól szerve­zett puccs történt-e, avagy a Miskolci Kinizsi, kantra Miskolci Hoki Club közöt­ti „pengeváltás” mögé kik és milyen szándékkal vo­nultak fel. Az tény, hogy a Kinizsi nehéz helyzetben volt, és van, vezetése nem tudott megbirkózna a fel­adatokkal, magára maradt. És ekkor — csodák csodá­jára — a homályból elő­bukkant a Miskolci Hoki Club, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Ha szervezettebben, tudatosabban dolgozik majd, ha maga köré tudja gyűjteni a sportág híveit, a szponzorokat, ha rendet teremt az utánpótlás-neve­lés terén és főként kikü­szöböli a „balhékat” — csatát fog nyerni’ Egyelő­re sok a „ha”, a felételes mód. Tisztábban csak pár hónap múlva láthatunk. Kolodzcy Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom