Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-18 / 245. szám

1990. október 18., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kiket választottunk az önkormányzatokba? Savas eső, aszály, sivatagosodás t Éhezünk 2000-ben ? Olvasóink kérését teljesít­ve, megkezdjük a megyénk városaiban megválasztott ön- kormányzati tagok névsorá­nak közlését. Zárójelben je­lezzük, hogy a képviselők mely párt, egyesület, szö­vetség képviseletében ju­tottak a mandátumhoz. Miskolcon 59 képviselőt választottak, az egyéni vá­lasztókerületekben 30, a lis­táról 29 főt. Az egyéni vá­lasztókerületekben a követ­kezőket választották meg: 1. vk.: Huszár Sándor (MDF), 2. vk.: Somogyi István (MDF), 3. vk.: Skapinyecz Lajos (MDF), 4. vk.: Tavaszi Zsolt (Fidesz), 5. vk.: dr. Molnár Pál (KDNP), 6. vk.: Szabó Árpád (Fidesz), 7. vk.: Vass Andrássi György (SzDSz). 8. vk.: Szabó Ist­vánná (SzDSz). 9. vk.: Pin­tér István Zsolt (SzDSz— Fidasz), 10. vk.: Számadó Endréné (SzDSz), 11. vk.: dr. Pirkó József (Fidesz—SzDSz), 12. vk.: dr. Sutóczki Zoltán (SzDSz—Fidesz), 13. vk.: Bá­nyai Lajos (SzDSz—Fidesz), 14. vk.: Latrán Béla (SzDSz—Fidesz—SZETA), 15. vk.: Juga György (Fidesz), 16. vk.: Kovács Eleonóra (Fidesz), 17. vk.: dr. Gyurkó Péter (MDF), 18. vk.: Üveges Lajos (KDNP), 19. vk.: Há­mori Zoltán (SzDSz—Fidesz), 20. vk.: Feledy Péter (KDNP), 21. vk.: Ronyecz István (SzDSz—Fidesz—SZETA), 22. vk.: Fülöp Tibor (SzDSz— Fidesz), 23. vk.: Kobold Ta­más (KDNP), 24. vk.: Csoba Tamás (Fidesz—SzDSz), 25. vk.: Horváth Sándor (SzDSz —Fidesz—SZETA), 26. vk.: Ott Antal (SzDSz—Fidesz), 27. vk.: Párkányi Zsolt (MSZMP), 28. vk.: Ruszkabányai And­rás (MDF), 29. vk.: Kis Pé tér (MDF), 30. vk.: Seres László (SzDSz—Fidesz). Listáról kerültek az önkor" mányzatba: az MDF színei­ből Zambó Péter, Kujbus Attila, dr. Szabadfalvi Jó­zsef, Gulyás István, Petra- sovszki István, dr. Gondos Csaba, Fejér István; a Fi­desz soraiból: Halász József - né, Ragályi Hajdú Zsuzsa, Turcu János, Gyulai Tibor, Szendrák Dóra, Kovács Ber­talan. Földessy Judit; az SzDSz színeiben: Karvajszky István. Tóthné Asztalos Ildi­kó. Petheő Lászlóné. dr. Steierhoffer György, Szabó Tamás; a Kereszténydemok­rata Néppárt soraiból: dr. Mádai Gyula, dr. Csiba Gá­bor, dr. Orosz Gábor, Kele­men István, az MSZP-ből: dr. Berkessy Sándor, Tóth Pál, Salamon József; az MSZMP-ből: dr. Emődi Gyu­la; a Magyarországi Zöld Pártból: dr. Förster Gyula; a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Pártból: dr. Csukás Zoltán. Edelényben 19 képviselőt választottak, az egyéni vá­lasztókerületekben 10, a lis­táról pedig 9 főt. Ezek: az egyéni választókerületekben: 1. vk.: Sztankóné Sándor Ibolya (független), 2. vk.: Juhász Andor (MDF), 3. vk.: Zabari József (független), 4. vk.: Molnár Oszkár (SzDSz), 5. vk.: Nagy Attila (MDF), 6. vk.: Simkó Csaba (MDF), 7. vk.: Kis-Pál Gyuláné (Vál­lalkozók Pártja—Edelényi Bányász SE—Kiscsásztai Gaz­dakör), 8. vk.: Varga András (Fidesz—SzDSz), 9. vk.: Abodi János (FKgP), 10. vk.: Szabó Árpád (SzDSz). Lis­táról kerültek az önkormány­zatba: az MDF-ből Bara- nyi Ferenc, dr. Pap Dezső, Gyenes István, Galkó Tibor; a Vállalkozók Pártja, az Edelényi Bányász SE és a Kiscsásztai Gazdakör sorai­ból: Urbán László, Slezsák Lajos; az SzDSz-ből Baleda István; a Fideszből Vilinyi István; az FKgP-ből Kom- játi Miklós. Encsen listáról választottak a szavazók 13 képviselőt: Blaskó Tibor (Vállalkozók Pártja), Boriszné dr. Janocz- kó Erzsébet (független), Bor­sos István (független), Jó­nás Ferenc (független), Ju­hász Éva (független), Kurek István (Vállalkozók Pártja), Megulesz János (független), Mercz Dániel (független), Meszmer Károly (független) Pataki Szabolcs (Abaújii Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség—MSZP—SzDSz—MDF —FKgP—Vállalkozók Párt­ja), Szabó László (független), Tímár László (független), Zádeczki Lászlóné (KDNP). A városban az állampolgá­rok közvetlenül választottak polgármestert: Krózser Já­nost. Pár évtizede, a hatvanas években világméretű volt az aggodalom, hogy hamarosan tömeges lesz a földön az éhínség, milliókat veszélyez­tet majd az éhhalál. Aztán a „zöld forradalom” néven ismert mezőgazdasági tech­nológiaváltás úgy tűnt, mintegy másfél évtizede megoldotta a problémákat. Az új fajták, az öntözés, a vegyszerek alkalmazása, tö­meges bevezetése, a fejlődő országokban hihetetlen ter­mésemelkedéshez vezetett. Olyannyira, hogy a nyolcva­nas évek elején e legszegé­nyebb országot leszámítva világszerte élelmiszer-túlter­melés alakult ki. Ennek kö­vetkeztében a készleteket drasztikusan csökkentették, a gazdákat jó néhány fejlett országban abban tették ér­dekeltté, hogy hagyják a földjüket parlagon. Napjainkban úgy tűnik, az ingamozgás elve szerint újabb élelmiszerhiányos kor­szák határára jutottunk. A New Scientist című ameri­kai folyóirat beszámol a World watch Institute leg­újabb vizsgálatairól, ame­lyek szerint máris az a kri­tikus helyzet állt elő, hogy az emberiség létszáma éven­te 1,7 százalékkal, míg az élelmiszer-termelés csak egy százalékkal nő. Ha a készle­tek tovább apadnak, példá­ul több egymás utáni aszá­lyos évben, akár már 1992- re olyan gabonakrízis ala­kulhat ki, amely az egész világgazdaságot veszélybe so­dorja. Elpusztult A tanulmány szerzője sze­rint az új élelmiszerválság fő oka a környezet mind drámaibb pusztulása. A klí­maváltozás miatt egyre gya­koribbak az aszályos évek, amelyek a nagy gabonater- mő vidékeken katasztrofáli­san gyenge terméssel jár­nak. Világszerte mind nagyobb probléma a talajerózió, amely a termőföldeket hoz­za végveszélybe. Mára kide­rült, hogy a kellő előrelátás és szakértelem nélküli öntö­zés ugyancsak az erózió me­legágya és különösen a Szovjetunióban, Kínában va­lamint az Egyesült Államok­ban okozott máris vissza­fordíthatatlan környezeti változásokat. Nagy bajok vannak a vízzel is. Ameri­kában évente egy méterrel, a Kínai Alföldön két mé­terrel csökken a karsztvíz- szint, a túlhasználat miatt a teljes kiszáradás fenyegeti az Arai-tavat. Az apadó erőforrásokon kívül az új technológiák hiá­nya veti vissza a mezőgaz­dasági termelés növekedését. Olyan forradalmi újítások, mint a műtrágyák, az új fajták bevezetése, ma nin­csenek napirenden, s a gén- technológia sem váltotta be eddig a hozzá fűzött remé­nyeket. A technológiai felté­telek stagnálása a kutatók szerint azt jelenti, hogy a legfejlettebb mezőgazdasági vidékek terméseredménvei megközelítették a biológiai maximumot, azaz egyes nö­vények már annyi napener­giát hasznosítanak, amennyit egyáltalán képesék, mivel a tápanyag és víz felvétele maximális. Ugyanakkor a környezeti ártalmak rohamos növeke­dése az eddigi termelési eredményeket komolyan ve­szélyezteti. A sivatagosodás, az üvegházhatással összefüg­gő klímaváltozás, a savas esők és a biológiai tartalé­kok gyengülése — azaz a növény- és állatfajok töme­ges kipusztulása — mind a világ élelmiszer-termelésének csökkenése irányába hat. U váci börtönben 1956-ban Kevesebb az újítás Csökkent az újítókedv a Borsodi Vegyi Kombinátban. Ez lemérhető azon, hogy míg 1986-ban és 1987-ben ezer-ezer- egyszáz újítási javaslat érkezett az elbírálókhoz, addig az elmúlt esztendőben már csak háromszázötvenöt „bátor” ember akadt a vállalatnál. Az viszont előrelépés, hogy az utóbbi időben benyújtott újítások tartalmasabbak. Ügy is megfogalmazhatjuk, hogy értékesebb szellemi termékeket állítanak elő a kellő újítókedvvel megáldott vállalkozók. A működő tőke hétköznapjai 1956 tavaszán, amikor Ká­dár Jánost kiengedték a Kisfogházból, már tudtuk, hogy Magyarországon törté­nelmi fordulat következik be. Az őrök is többször be­széltek róla, de megközelítő dátumot senki sem tudott mondani. Éreztük és tudtuk, azt, hogy a lavina rövidesen megindul. 1956. június 10-vel a váci börtönben — két osztályon —■ hadbírók jelentek meg az elítéltek büntetésének felül­vizsgálatára. Már júniusban nyilvánvaló volt, hogy ezek­ből a felülvizsgálatokból előbb vagy utóbb — de sza­badulás lesz! Csak azt nem tudtuk, hogy kiknek a ré­szére jön el a várva várt szabadulás! Engem 1956. június 23-án hallgatott ki egy hadbíró százados. Belépésem után a százados úr arra kért, hogy üljek le, foglaljak helyet. Az asztal előtt, pontosan az asztal közepe előtt volt a szék elhelyezve — se jobb­ra, se balra, pontosan közé­pen. Erre a székre kellett volna nekem leülni, de én szabadkoztam — mondván, jobban szeretek állni. A szá­zados úr egy pillanatig gon­dolkozott és most már ne­gyedszer kínált meg hellyel. Üljön le, így jobban el tu­dunk beszélgetni!... Most is szabadkoztam, mert tud­tam azt. hogv átrendezték a smasszeri irodát erre a ki­hallgatásra és az asztalba mikrofon van beszerelve. És én ezt a mikrofont nem akar­tam igénybe venni. Mégis kénytelen voltam leülni. Két órán keresztül folyt a ki­hallgatásom. A legapróbb részletekig ismerte az ügve- met. Sőt, olyanokat is kér­dezett, ami nem tartozott szorosan az elítélésemhez. Például: mi a véleményem Horthy Miklós kormányzó­ról, Hitlerről, a németekről, Sztálini-ól. Elmondta többek között, hogy a háborús cselekmény bem bűn, mert a parancso­kat minden időben végre kell hajtani. Mondja meg társainak, hogy nem bűnö­sök a parancsok végrehajtá­sáért. A kihallgatásokat követő­en 1956. június 30-val meg­indultak a szabadulások. Fo­lyamatosan engedték ki: a papokat, a katonákat, a ci­vileket, de visszatartották a csendőröket, a nyilasokat, a különleges beosztásúakat. A váci elítéltek 70 százaléka a nyár folyamán szabadult. 1956. Október 27-én pedig azok szabadultaik, akiket a nép, a váci ifjúság szabadí­tott ki. 1956. október 23-án az események már Vácon is megindultak, de a rabok ki- szabadulására csak 1956. Ok­tóber 27-én került sor. A börtönőrök 23-án már na­gyon idegesek voltak. Meg­erősítették a belső és a kül­ső ÁVH-őrséget. Nagy izga­lommal, vártuk a fejlemé­nyeket, egyes bizalmas őrök jelezték, hogy a város már megmozdult és rövidesen bekövetkezik a várva várt esemény: a szabadulásunk! Vártuk, nagyon vártuk a fejleményeket. 1956. október 27-én a dél­előtti órákban a Városházá­ról megindult egy 40 fős csoport — felnőttek és fiata­lok — a váci rabok kiszaba­dítására. Egyes őrök már je­leztek a közeli szabadulá­sunkat. 1956. október 27-én délelőtt a fegyőrök és a kül­ső ÁVH-s őrök megkapták a parancsot a börtön elhagyá­sára. Azok a rabok, akik házi beosztásban voltak — megkezdték a zárkák felnyi­tását, feltörését, de ez igen nehezen ment, mivel az őrök a lakatkulcsokat magukkal vitték, így a zárkákat fel kellett törni, ahhoz, hogy ki­szabaduljunk. Mi — a zárkában lévő ra­bok is elkezdtük az ajtók szétverését: erre a művelet­re a vaságyakat szedtük szét és ennék segítségével pró­báltuk kifeszíteni, szétverni a bezárt vasajtókat. Rövid félóra leforgása után min­den zárka nyitva volt és mindnyájan kint voltunk a folyosón. Ezekben a percekben min­denki öltözködni akart. Ki akarta vonni a raktárból a letétbe helyezett dolgait, a ruháit. Most ez volt a leg­nagyobb probléma. Nyolc­száz ember, már szabad em­ber, akart kijutni a börtön­ből — mielőtt még az ÁV.H- sök visszajönnének és vér­fürdőt rendeznének. Nagyon sokan voltak olyanok, akik raibruhában hagyták el a börtönt — gondolva — vala­hol majd kérnek civil ruhát, átöltöznek, így térnek haza . szeretteikhez. Hangos kiál­tással szót kértem: mint ré­gi írnok, akit a rabok mind a 4 osztályon ismertek. Ar­ra kértem társaimat, próbál­junk meg szép rendben sorba állni, mert csak így lehetséges a 800 embernek a letétben lévő dolgait kiadni. A felkérés után megkezdtük a sorbaállást. Lassan meg­kezdődött a letéti dolgok ki­adása. Dr. Major Kálmán teoló­giai paptanár — raktáros — két társával megkezdte a ruhák kiadását. Körülbelül 3 órára minden rab meg­kapta csomagját, ruháját. Így 1956. október 27-én dél­után 4 órakor már nem volt rab a váci fegyházban! Ezekben az időkben na­gyon kellett vigyázni arra, hogy az ember életben ma­radjon, mert az ÁVH-soknál még ott volt a géppisztoly, és ők azt gyorsan használták is. Amint hallottuk, többen áldozatul estek. Én kénytelen voltam vá­rakozó álláspontra helyez­kedni, mivel családomhoz — Sátoraljaújhelyre kellett vol­na eljutnom, de a harcok miatt ez nem volt lehetsé­ges. Október 27-én éjjel több társammal a börtönnel szemben lévő iskolában a padokban aludtunk — bol­dogan! ... Majd 1956. októ­ber 28-án délelőtt — amint a katonai parancsnokságra igyekeztem — megszólítot­tam egy kislányt. Nem tud­na-e valahol egy szállást, mivel most szabadultam a börtönből és még hazamen­ni Üjhelybe nem tudok, mi­vel harcok vannak. A kész­séges kislány — Bartus Klá­rika — tanítónő volt, aki Csukás István református lelkészékhez vezetett el, akik nagy szeretettel adtak szál­lást, és elláttak mindennel 1956. november 30-ig, amíg haza tudtam jutni. 1956. no­vember 4-én fordult a kocka és Vácról ki kellett mennem Kósdra, ahol ifj. Juhász Já­nos adott menedéket, akik szintén nagy szeretettel lát­tak. Mindkét családnak megköszöntem áldozatukat, szeretetüket, a gondoskodá­sukat. 1956. november 30-án először azokat a drága em­bereket látogattam meg, akik nagy szeretettel, gon­doskodással, áldozatvállalás­sal mentették meg életemet: Rubi Eerencét Fancsalba, Kiss Pali báesi családját Csenyétón, özv. Kavalecz Ferencet Csenyétén, majd boldogan repültem haza: családomhoz — feleségem­hez, Imi fiamhoz. Édes­apámnak, édesanyámnak, akik börtönéveimkor haltak meg — vittem egy csokor őszirózsát. És sírjuknál ki­sírtam magamat. Csajka Imre (Folytatás az 1. oldalról) — A piacgazdaságra kell elsősorban összpontosítani, így került sor holland, iz­raeli, angol és NSZK-s tő­keerős cégek bevonására. Az átadott korszerű techno­lógiák hazai adaptálása re­ményen felül sikerült, s már az első mintadarabok I. osz­tályú minősége biztosította az üzleti sikert. Az említett budapesti be­mutatkozás egyaránt stan­dunkra vonzotta a japán, az iráni és a svájci üzletem­bereket csakúgy, mint a ha­zai nagy áruházak vezetőit. Műanyagkollekcióink, ame­lyeket elsősorban a háztar­tásokban használnak, külle­mükkel, praktikusságukkal és megbízhatóságukkal ke­lendővé váltak. Ízelítőt kí­náltunk az 1991-ben forga­lomba kerülő termékekből, s ezt a fajta megnyilvánu­lást örömmel nyugtázták a fogyasztók. Közel 20 millió forintos nagyságrendű szer­ződést kötöttünk, jószerével Értesítjük Tisztelt Ügyfelein­ket, hogy az 1990. október 23-i munkarend-változás miatt, a szemétbegyűjtés és -szállítás az alábbiak szerint módosul: — október 20-án (szombat) Ede- lény, Sajószentpéter, Dédesta- polcsány, Nagybarca és Sajóka- za településeken, — október 21-én (vasárnap) francia, görög, olasz és cip­rusi értékesítésre. A Vitri Corning mikro­hullámú sütők edényei iránt a kereslet pedig minden ed­digi képzeletet felülmúlt. S jóllehet, a külkereskedelem­ben KGST és piaci értékíté­lete gyökeresen megválto­zott, mi, ennek ellenére koo­perációs és kereskedelmi le­hetőségeket teremtettünk közvetlen szomszédainkkal. Ennek jegyében még ebben a hónapban önálló kiállítá­son mutatkozunk be Prágá­ban. A szűnni nem akaró ár­emelkedések hatását egyre nehezebb kivédeni, de az ál­talunk garantált nemzetközi minőség mindezeket vala­melyest M tudja egyenlíteni. A Műanyagfeldolgozó Rt műszaki hátterének kiépíté­se év végére befejeződik, biztosítva az eddig jól mű­ködő tőke folyamatosságát, a szélesedő piaci kínálatot, a fogyasztók megelégedésé­Kazincbarcikán (Alsóváros és Berente), Sajószentpéter, Sajó- ivánka és Sajókaza települése­ken végezzük a szemétgyűjtést. Kérjük a lakók megértését, szives közreműködésüket kö­szönjük. Kazincbarcikai V árosgazdálkodási és Ingatlankezelő V. re. KÖZLEMÉNY 1 — etc —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom