Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2

1990. október 1., hétfő

Göncz Árpád Kárpátalján

MÉRSÉKELT ÉRDEKLŐDÉS

(Folytatás az 1. oldalról)

dallamát dúdoljuk, a szót nem tudjuk — mondja.

Erre a soknemzetiségű, átalakuló Kárpátaljára látogatott az elmúlt hét végén köztársasági elnökünk, Göncz Árpád. Beregszászon rövid ideig, mintegy negyedóráig ha tartózkodott, de még sok programja volt hátra. Megállt, tiszteletét tette a beregszászi főutcán a Petőfi-, a Kazinczy-emléktáblák, az Illyés-szobor előtt.

— Várták Göncz Árpád érkezését? — kérdeztem egy idősebb úrtól.

— Hogyne, nagyon jó szívvel vártuk a magyar köz- társasági elnököt. Különben nem is gyűltünk volna ösz- sze ennyien. Ám azt már nem tudom, mire ez a nagy rohanás...

Ungváron Petőfi Sándor szobrát avatták. „Magyar vagyok, legszebb ország hazám az öt világrész nagy területén.” — szavalta egy kisiskolás. S a legfőbb vendég itt is Göncz Árpád volt, aki többek között elmondta:

— Különös jelentőségű, hogy három ölelkező himnusz elhangzása után beszélhetek Petőfi Sándorról, szabadságharcunk jelképéről. Aki vallotta, s életével bizonyította, hogy magyarnak lenni nem származás, hanem sorsvállalás...

Reményét fejezte ki az elnök azzal kapcsolatban is, hogy ez a látogatás hasznos volt a két nemzet további sorsának, egymáshoz való viszonyának alakulásában.

A Ferenczy Béni készítette szép szobrot többen is megkoszorúzták, így a KDNP és dr. Surján László nevében dr. Mádai Gyula és Szappanos István, a párt megyei és Miskolc városi vezetői. Jelen voltak más pártok képviselői is.

(dobos)

Másféle vásárpolitikát kell folytatnia a Hungexpónak a jövőben, jobban igazodva a (kiállítók igényeihez — mondotta Horváth János, a BNV igazgatója az MTI-nek a fogyasztási cikkek őszi seregszemléjének tapasztalatait összegezve. A megváltozott gazdasági (körülmények a kiállítók túlnyomó többségét érdekeltté teszik abban, hogy a vásáron árusítsák , üo termékeiket: részben piackutatási céllal, részben azért, ■ hogy a kiállításra fordított költségeikből ilyen módon valamennyi ' megtérüljön. A Nemzetközi Vá•I ' Jti .. j • . • |

sárok Szövetségének szabályzatai szerint a kiállító standokon továbbra sem szabad árusítani, az ez irányú igények kielégítésére azonban a Hungexpö a jövőben a ki nem használt szabadterületeket is‘ az árusítók rendelkezésére bocsátja. Mindez nem jelenti, hogy a BNV az általános vásárok felé tolódik el, arra törekszenek, hogy erősödjék a szakkiállítási jelleg. A kiállító szakemberek ugyanis üzleti partnereikkel egyetemben igénylik a kulturált kereskedelmi tárgyalási körülményeket. Látszik ez a Business Center szolgáltatásai iránt tanúsított növekvő érdeklődésből. Éppen

ezért a jövőben a Hungexpö e szolgáltatását tovább bővíti: az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal közösen olyan információs rendszer kiépítését tervezi, amely számítógépek segítségével ad céginformációkat.

A kiállításszervezők gondjairól Horváth János elmondta, hogy a szaporodó vegyesvállalatok kiállítóinak részvétele miatt ütközik a nemzetgazdaság és a Hung- expo érdeke. Az ország érdeke ugyanis a vegyesvállalatok támogatása, ami abban is megmutatkozik, hogy forintban fizethetik részvételi díjukat, a Hungexpö viszont emiatt tetemes deviza- bevételtől esik el. Ráadásul a külföldi kiállítók méltánytalannak is tartják a kétféle díjszabást. Éppen ezért azt tervezik, hogy fokozatosan a nemzetközi tarifákhoz igazítják áraikat. így két-három éven belül eltűnik a jelenlegi 1200—1800 forintos négyzetméterenkénti magyar részvételi díj és a külföldiek által fizetendő háromszor nagyobb összeg közötti különbség — mondotta az igazgató.

Vasárnap este bezárta kapuit a 92. Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek őszi szakkiállítása. (MTI)

A női konfekcióosztály a

jubileumi héten

OKTÓBER 1-TÖl

reklámárun kínál

bakfis és női blúzokat 360 Ft-tól 560 Ft-ig, □míg a készlet tart!

VÁRJA ÖNT A

CENTRUM» j

MISKOLCI ÁRUHÁZA

Dányi Mária, a megye egyetlen cigány polgármesterjelöltje leadja szavazatát Rakacán

Fotó: Kozma István

(Folytatás az 1. oldalról)

A kövesdi 4-es körzetben a jegyzőkönyvvezetést Nagy Lajosné végzi, akit a közeli Bükkzsércen polgármesternek jelöltek. Reggel korán maga is leadta otthon a szavazatát, és estig Mezőkövesden látja el megbízatását. Eddig a városi tanácson dolgozott, bejárt mindennap, de holnaptól — most vasárnap délelőtt — még minden bizonytalan. A várakozás feszültségéből valami átragad szavazatszedő társára, To- pornicki Ferencnére is, akivel rövid cigarettaszünetet tartanak, amíg átmenetileg csökken a választókor forgalma. Topomickiné lakhelye szerint ugyanabban a körzetben jogosult szavazni, ahol egész napos munkája köti. „Délutánig marad idő gondolkodásra” mondja huncut mosollyal.

A kövesdi 5-ös körzetben immár ötödik alkalommal ül

Fiatalok, öregek

együtt a szavazatszedők csoportja, Pál István és dr. Jobbágy Károly vezetésével, ök úgy látják, ezt a mostani választást nagyobb érdeklődés kíséri a városban az előzőnél, de szolidabb a parlamenti választásoknál.

Egy jó megjelenésű fiatalember lép ki a szavazókor épületéből, kezében az egyik listával. Hajtogatja, gyűrö- geti, és a zsebébe süllyeszti. Kérdezni sem kell, ő hozakodik elő a miérttel.

— Pártot találtam magamnak, de egy olyan nevet, amelyikre a voksomat adnám, nem. Nem dobtam be a szelvényt, mert így üresen azt írhatnak rá, amit akarnak — mondja, és csak akkor vált, amikor az ott álló ismerőse, dr. Jobbágy a bizalomról rögtönöz egyet, s mást. A fiatalember ábrázatán úgy látszik, meggyőzték. De jobb, ha az a szelvény a zsebben marad, gondolja, és így távozik.

nagy számban

iLeninvárosban, a 2-es választókerület 3-as szavazókörében Páhy Sándorral, a TVK dolgozójával arról beszélgettünk, hogy mintha az idősebbek lennének a legaktívabbak, holott ezt a várost az egész országban a fiatalok városának hívták. Kiigazít: az nem tegnap volt, tegnapelőtt, és azóta itt is nőtt az időskorúak száma. Látva aktivitásukat, tényleg úgy tűnik, senki sem maradt otthon. További elemzést érdemelne, miért is érzékenyebb politikai életünk változásaira ez a korosztály. Itt meglesz a 40 százalék fölötti szavazati arány, úgy mutatkozik, de a jelöltek nagy száma miatt második forduló várható.

Bezdán Zsplt és felesége a fiatal házasok generációjának véleményét képviseli, amikor a lakáshelyzetről, a jövő tervezéséről beszél, közvetlen a szavazás után.

— Kölcsönbútorunk van, de a lakás a miénk. Tovább szeretnénk lépni, és nemcsak a szülők segítségével. De túl a mi egyéni céljainkon, most azért jöttünk el, hogy a városért többet fáradozó vezetői legyenek a lakóhelyünknek. Lehetne Leninváros tisztább, az ellátás színvonalasabb, az ügyintézés flottabb, mint eddig volt. Mi erre szavaztunk ...

Nem választási a forgalom

Nyolc órakör indultunk Ózd felé, de az egyébként zsúfolt útszakaszon most nem tapasztaltunk nagy forgalmat. Sajószentpéteren a gyalogosok száma sem mutatta, hogy az országban választás van. Kazincbarcikán, a Ságvári Gimnázium ajtaján hívogat ugyan a „szavazókör” felirat, mégis ritkán érkeznek a választópolgárok.

A bejárattól Puszta Pált és nejét elsőválasztós leányuk, Orsolya, a gimnázium negyedik osztályos tanulója kalauzolja otthonosan a választási helyiségig.

— Családi vita volt nálunk — mondja Puszta Pál. — Minden szavazókörben négy-öt jelölt van, és mindegyikük jelölése reális. Nem lefutott a küzdelem. Kicsi város Kazincbarcika. Itt mindenki mindenkit ismer. Az állampolgárok döntését nem a pártállás határozza meg, hanem a jelöltek emberi tulajdonsága. Második fordulóra számítok. Vegyes összetételű önkormányzatot tartanék helyesnek. Olyat, amely se nem bal-, se nem jobboldali. Olyat, amelyik egyenlő erők képviseletében okos, kompromisszumokkal végződő viták alapján hozza meg mindnyájunk javára az előremutató döntéseket.

Az először választó Orsolya komolyan, felelősségteljesen készül az urnához.

— Örülök, hogy szavazhatok, hiszen — úgy érzem —, tényleg felnőttem. Amire most szavazok, azzal tisztában vagyok. Hogy milyenek voltak a korábbi választások? Nem tudom, de azt igen, hogy én biztosan komolyan fogok a későbbiekben is választani.

A feleség tovább pontosítja a választással kapcsolatos családi vita tartalmát:

— Pedagógus vagyok. Felháborított, amikor a televízióban Beke Kata kijelentette: a pedagógus, ha nincs munkahelye, menjen el takarítani. Ez engem kétségbe ejt. Általánosságban is bánt, hogy ilyen, felelős beosztásban lévő emberektől elhangzó kijelentések után a magyarázkodás következik. A magyarázkodás arról, hogy én nem azt mondtam, hogy engem félreértettek, hogy az általam elmondottakat elírták... Én felelősségteljesebb megnyilvánulásokat várok. Fent is, és itt a városban, az ön- kormányzattól is.

Ózdon a római katolikus templomban misére gyülekeznek a hívek, öt idősebb férfi a templom bejáratánál

mes emberek kellenek. Velük lehet csak működtetni egy várost, egy gazdaságot, egy országot.

Az esztergagépek mellől szólítottunk ki két fiatalembert. Forgács András 29 éves, nőtlen, Kissikátorból jár ide dolgozni.

— Műszak után én is megyek szavazni. Ez a választás az utolsó lökés ahhoz, hogy változtassunk. Ismerem azokat személyesen, akik közül választanunk kell. Vannak közöttük, akik most kapcsolódnak be a politikába, de azt sem tudják, mi lenne a dolguk. Szűk látókörűek ahhoz, hogy egy falu életébe beleszóljanak. Pedig van teendő. Kissikátorban is kell önálló tanács, kell gázcseretelep ... Sok mindent meg kell oldani helyben, rugalmasan.

Barta József is fiatalember. Farkaslyuk-bányatelep- ről jár ide dolgozni. Feleségét a gyes után helyben még foglalkoztatják. Most vásárolták, majd újították fel egy lakást. Van gondjuk elég.

— Feleségemmel, meg a kislányommal megyünk majd szavazni. Miért? Szerintem most lehet eldönteni, ki legyen az, aki a telep érdekében tud tenni valamit. Mert teendő van bőven. Munkahely kell Farkaslyukban, fejlesztés kell. Többen vannak alkalmas jelöltek. Mi elmegyünk szavazni, és munkatársaim egy része is elmegy. Van, aki tartózkodik, van aki azt mondja, minek. Ügysem változik semmi.

tokért. Jól járt, aki elígérkezett. Mások viszont hoppon maradtak, még ki sem szolgálták őket...

Közbevágok:

— A „vásárló” honnan tudja meg, hogy valóban az ő neve mellé került a kereszt?

— Becsületszóra ment itt kérem minden. Persze mi tudjuk, ki melyik pártra állt. Itt nem maradhat titokban semmi.

Az 5-ös számú körzetben, a 3-as iskolában most csend van. Bodnár Béláné, a szavazatszámláló bizottság titkára :

— Itt rendben zajlik a szavazás. A „Tanyából” valóban gépkocsikkal érkeznek az állampolgárok, de ezt nem tiltja semmi. Én is- kább azt érzem bajnak, hogy az analfabéták végképp nem értették meg, hogyan kell szavazniuk. Ha segítünk, máris gyanúba keveredünk.

Alsózsolcán tegnap két

polgármester- és 13 önkormányzati tagjelöltre szavaztak a helybéliek. Volt, aki a listán szereplő valamennyi név mellé berajzolta keresztjét. Javíthatott — szabályosan — új lapot kaphatott.

Délután öt óra.

— Szerencsére nem történt semmi különös —.

mondja Nagyné Halmai Katalin a választási csoport megbízott vezetője. — Most 46 százalékos a részvételi arány. A választás tehát érvényes. Talán az is eldől, ki lesz a polgármester.

Mád felé autózva, öröm nézni a szeptember végi napsütésben fürdőző szőlősorokat. Békesség, csend üli meg a tájat. A település utcáin is a csendesség az úr, mozgás alig észlelhető. Feltűnik, hogy amilyen „tolongás” van itt a polgármesteri tisztségért, amilyen bőkezűek voltak az itt élők az „ajánlásban-?, e vasárnapi órában olyan kihalt minden. „Csendben, nyugodtan folynak a dolgok” — nyugtatnak meg az 1. számú választókor szavazat- számláló bizottságának tagjai. Itt 889 szavazásra jogosultból 230-an adták le vok- sukat délelőtt 11 óráig. A bejárat előtt Nagy János lakatos-hegesztővel állunk meg beszélgetni. Biztos „tippekkel” jött szavazni, átgondolta, kire, miért mond igent. Sorra veszi a kifüggesztett listán a 37 képviselőjelöltet, a nevekhez egy-két szavas kommentárt fűz, ki lehet közülük 11-et választani. Nincs gondja a polgármesterjelölteket illetően sem; bár itt

(Folytatás a 3. oldalon)

beszélget. Nagy János nyugdíjas viszi a szót.

— Talán tizenhárom ember közül is lehet választani. Mi a Kereszténydemokrata Néppárt tagjai vagyunk, és természetesen a saját jelöltünket támogatjuk. Benne látunk hitet, áldást és békességet. Mit várunk az önkormányzattól? Sok mindent és semmit. Olyan ez, minthogy a feleségem nagyon jól tud főzni, de ha a spájzban semmi sincs, akkor hiábavaló a főzőtudomány. Akkor nincsen semmi, ami megfőzhető. Hallottuk a televízióban, hogy hétfőtől megint több pénzzel kell mennünk a boltba. De meddig még? A nyugdíjunk marad. Hírek járja, hogy egy liter tej ára 30 forint lesz. Itt vannak a kisgyermekek. Mi lesz velük? Borzalmatosság ez, meg az is, hogy a cukor, meg a hús árát is emelik.

Petrenkó János parkolási helyet keres a portája előtt, aztán barátságosan fogad.

— Mint képviselőt és mint a Pekó Acélipari Művek tulajdonosát is érdekel a választás. Meg azért, hogy az országban egyszer már elinduljon a privatizáció. Kialakuljon az a normális rend, amely egy ország működéséhez szükséges. Függetlenül attól, hogy melyik párt az irányadó, a gazdaságot kell teljes egészében a helyére tenni. Özdon a munkanélküliség már tény. Több mint kétezer ember van munka nélkül, és ez a szám néhány hónapon belül ezer-ezerötszázzal nő. Az önkormányzatba — pártállástól függetlenül — értelNyugtalanság Alsózsolcán

Hírek érkeznek kora délelőtt: forrong a nép Alsózsolcán. A megyei választási bizottságnál is úgy tudják, hogy volt valami remi- bontás a nagyközségben, meg nem erősített információk szerint „különböző csoportok inzultálták” egymást.

A helyi választási bizottság tagjai viszont semmiről sem hallottak. Állítják, hogy rendben folyik a szavazás, igaz reggel voltak kisebb incidensek. Félre ne értsem, szó sem volt verekedésről, összecsapásról, csupán any- nyi történt, hogy néhányan türelmetlenkedtek, mert lassan haladt előttük a sor.

A „Tanyában” azaz a Dan- kó Pista telepen kisebb-na- gyobb csoportok álldogálnak, vitatkoznak. Nyugtalanság lóg a levegőben. Csikorgó gumikkal kanyarodik ki az egyik utcából egy özönvíz előtti Dacia — ülnek benne vagy nyolcán. Megtudom, a „Tanyából” gépkocsikkal hordják az állampolgárokat szavazni, bár a szavazókor alig egy kilométernyire ha van.

— Hát szabad ezt? — kérdezi Vadászi Gábor. — És szabad volt pénzt, ételt, italt ígérni a voksokért?

Alig telik el egy perc, máris szoros gyűrűbe fog a méltatlankodók csoportja. Bólogatnak, majd egymás szavába vágva mesélik az alsózsolcai kortesháború mende-mondáit.

— A kocsmában egy deci pálinkát ígértek a szavazaSok jelölt — kevés szavazó?

Véget ért az őszi BNV