Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-05 / 208. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1990. szeptember 5., szerda Horthy Miklós: Emlékirataim IV. Ma kezdődnek Innovációs hetek Miskolcon Rangos eseménynek ad helyszínt mától a diósgyőri ko­hászat, a Dimag Részvénytársaság: hetedik alkalommal rendezik meg - ezúttal az Oktaéder Tudományos Egyesü­lés szervezésében — az innovációs hetek rendezvénysoro­zatát, amelyről tegnap tartottak sajtótájékoztatót. A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásá­ban, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. Hadba lépésünk hiteles története A ma délutáni megnyitó után — amelyet a kohászat műszaki klubjában tartanak — a Dimag Rt. és érdekelt­ségi szervezeteinek helyzete, időszerű feladatai és a jövő lehetőségei címmel tartanak fórumot. Ezen várhatóan szó lesz a privatizációról, a pénz- és hitelgazdálkodásról, a dolgozói érdekeltségről, a dolgozói részvények vásárlá­sának lehetőségeiről. Szeptember 12-e és 14-e között a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában tart­ják a negyedik diósgyőri fo­lyamatos öntési szimpóziu­Ünnepel a színházi világ. Kétszáz éve, hogy Magyar- országon is elindultak Thália papjainak ekhós szekerei. S már a miskolci színház is százhatvanhét éve szolgálja a közönséget. A tegnap dél­előtti társulati ülésen a szín­ház igazgatója, Gyarmati Béla ünnepélyesen megnyi­totta az 1990/91-es évadot. A köszöntő szavak után a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője, Galgóczy Judit szólt a társulat tagjaihoz. „Manapság mindenfajta felszólalásban zavaróik ér­ződnek. Elszámolások, ma­gyarázkodások, megtörtént dolgok összemosása tapasz­talható. Ilyenkor a szavaik devalválódnak. Ügy tűnik, ilyenkor a művészet, és ki­váltképpen a színház zavar­ba jön, elpirul” — kezdte a főrendező. Majd így folytat­ta: „A művész dolga, hogy művész legyen. És a művé­szet világának tisztának kell lennie, nem szabad engedni mot, melyre 23 külföldi elő­adót is várnak, többek között Kanadából és Egyiptomból is. A három nap során elő­adások hangzanak el a mi­nőségi acélok folyamatos ön­tésének jelentőségéről, vala­mint az Ózdi Acélmű Rész­vénytársaság fejlesztési el­képzeléseiről is. Nemzetközi rendezvénnyé avanzsált ezúttal az október 11-e és 13-a között tartandó energiagazdálkodási és kör­nyezetvédelmi napok soroza­tai is, hiszen jönnek elő­adók az Egyesült Államokból és Ausztriából is. Nemcsak semmiféle manipulációnak. Igaz, hogy dotáció nélkül nincs színház, de jó művé­szet nélkül nincs közönség. Mi ajándékot osztani va­gyunk a világon. Nem állá­sokért, a művészetért kell harcolnunk...” Az idei évad bemutatói­val kapcsolatban a főrende­ző elmondta, hogy esetleg érheti az a vád á színházat, hogy megfeledkezett a kor­társ szerzőkről, csupa klasz- szikus darabot láthat a kö­zönség. De éppen a mai kor, az átmeneti időik bizonyta­lansága követeli a színház­tól a szilárd alapokat, a biztos fogódzókat. A miskolci közönség és a társulat örömére huszonöt év után ismét a Miskolci Nemzeti Színház tagja Mar- gitai Ági. Ugyancsak új tag­ja a társulatnak Csarnóy Zsuzsa, Benedek Gyula, Fel- hőfi Kiss László, Gesztesi Károly és Marosi Péter. Az énekkar Fésűs Magdolnával, a kohászati üzemek energia­gazdálkodásáról és környe­zetvédelmi tevékenységéről tartanak beszámolókat, ha­nem a rendezvény résztvevői megvitatják az ország jelen­legi energetikai problémáit, a hazai villamosenergia-terme- lés fejlesztési koncepcióit is. Kétségkívül a leglátványo­sabb környezetvédelmi att­rakciót október 13-án tartják a Nádasréten, aholis másfél ezer facsemetét ültetnek el. A tizedik kohászati szemi­nárium, a mintakészítő na­pok, valamint a pneumatikái szakmai napok tartoznak még a november 6-ig tartó innovációs napok rendez­vénysorozatai közé. A zárás napja — nem véletlenül — egybeesik azzal a tíz évvel ezelőtti nappal, amikor elő­ször csapoltak a diósgyőri kohászat kombinált acélmű­vében. Erre emlékezve jubi­leumi csapolásra is sor kerül. a tánckar Anderkó Olgával és Gergely Petronellával egé­szült ki. A színházhoz szer­ződött Szász János rendező és Gillay András karnagy. Az évadkezdésre külső megjelenésében is megújult a színház. Lekerült az épü­letről az állványerdő, kor­szerűsítették a színpadot, a zsinórpadlást, a világítást, új horizont- és oldalfüggö­nyök készültek. Ezeken kí­vül felújítottak négy szí- nészlaikást, társadalmi mun­kában rendbehozták a mályi üdülőt is. A világítóberen­dezések cseréje miatt a ter­vezetthez képest egy héttel későbbre került az első be­mutató időpontja. Így elő­ször október 9-én láthatja a közönség Shakespeare Makrancos hölgy című víg­játékát. (filip) Ki a felelős Tőkés László balesetéért? (Folytatás az 1. oldalról) A nyomozóhivatal a továb­bi műszaki vizsgálat és bizo­nyítási eljárás során azt kí­vánja megállapítani, hogy miért haladtak a gépkocsik — a Tőkés Lászlót szállító és az azt követő, ugyancsak Mercedes típusú biztosító gépkocsi — Ilyen nagy se­bességgel. A főügyész szerint felvetődhet a parancsnoki fe­lelősség kérdése is, mert el­képzelhető, hogy a gépkocsi- vezető parancsot kapott a gyors haladásra. Muraközi Gábor az MTI debreceni tudósítójának ha­tározottan cáfolta azt a szó­beszédet, miszerint a kor­mányőr ittas vezetése okoz­ta volna a balesetet. Az ed­digi vizsgálatok szerint a baleset előtt sem a gépko­csivezető, sem a kerékpáros nem fogyasztott alkoholt. A Debreceni Ügyészségi Nyomozóhivatal az ügyben várhatóan szeptember végéig befejezi a vizsgálatot. ... Mi, amennyire csak lehetett, addig kivontuk magunkat a Hitler által óhajtott korlátlan szövetség megkötése alól, és még 1941. június 22-e után is ennek a politikánknak folytatására tettünk kísérletet. Közvetle­nül a német támadás meg­kezdése után ismét kaptam olyan levelet Hitlertől, ami­lyent az ember kelletlen ér­zéssel, vonakodva bont fel. Azt kívánta, hogy üzenjünk hadat a Szovjetuniónak. Az első minisztertanácson, mely erről tárgyalt, Bárdossy miniszterelnök még a dip­lomáciai összeköttetés meg­szakítására sem volt haj­landó, és úgy gondolta, hogy magatartásunkhoz moszkvai követségünk tájékoztató szolgálatának hasznosságára való hivatkozással a néme­tek belenyugvását is elér­heti. Amikor Jagow német követ a külügyminiszteri sajtóiroda közleményéből értesült erről, azonnal fel­kereste Bárdossyt, és kije­lentette, hogy a diplomáciai kapcsolat megszakítása a legkevesebb, amit Berlin a magyar kormánytól vár. Június 23-án ismét össze­ült a minisztertanács, és megtárgyalta Werth vezér­kari főnök előterjesztését, mely haladéktalan hadüze­net érdekében foglalt állást. Hivatkozott arra, hogy Ro­mánia máris belépett a há­borúba, úgyhogy Magyaror­szág ahelyett, hogy egész Erdély megszerzésére nyíl­nék kilátása, vonakodásá­val a bécsi döntésben visz- szakapott részét is kockára teszi. Bárdossy álláspontját ez az érv sem ingatta meg, és ehhez a kormány tagjai is csatlakoztak Győrffy- Bengyel tábornok kivételé­vel, aki a távol levő Bar- itha Károly honvédelmi mi­nisztert képviselte, és az ő utasítását követte. A hatá­rozat az volt, hogy a dip­lomáciai kapcsolatot meg­szakítjuk, de tovább nem megyünk. Ennek megfelelően adtam választ Hitlernek, és közöl­tem, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy Oroszországnak — méghozzá minden kihívás nélkül — hadat üzenjen. Az ilyen lépés a két ország méretei között fennálló igen nagy különbségre és erő­ink csekély voltára tekin­tettel valóban nevetséges­nek látszott előttem. Június 26-án az a hír le­pett meg bennünket, hogy Kassát és Munkácsot bom­batámadás érte. Werth ve­zérkari főnök jelentése sze­rint az azonnali vizsgálat azt állapította meg, hogy a támadást szovjet repülőgé­pek hajtották végre. Egy bombarepeszdarabon a le- ningrádi hadiszergyár je­gyét ismerték fel. Ezzel a „kihívás” bekövetkezett, és június 27-én megjelent a hivatalos nyilatkozat: „Ma­gyarország a felségterületén végrehajtott, nemzetközi- jog-ellenes, ismételt szov­jet-orosz légitámadás miatt a Szovjetunióval hadiálla­potban lévőnek tekinti ma­gát.” Nem kímélhetem meg Bárdossyt attól a szemre­hányástól, hogy azokban a válságos napokban eltitkol­ta előttem moszkvai köve­tünk egyik táviratát, mely­ről csak három évvel ké­sőbb értesültem. Ekkor Bárdossy, nyomatékos kér­désemre, be is ismerte ezt a tényt. Kristóffy követ távi­rata azt a jelentést tartal­mazta, hogy Molotov Ma­gyarország semleges maga­tartása esetére az erdélyi kérdésben a Szovjet támo­gatását helyezte kilátásba. Ennek az ajánlatnak ko­molyságára vallott, hogy követségünknek június 23- át követőleg még nyolc na­pon át lehetővé tették, hogy a szokásos rejtjeles távira­tok útján érintkezzék Bu­dapesttel. Moszkva ezenkí­vül erélyesen cáfolta, hogy a magyar városok ellen in­tézett „kihívó” bombatáma­dásokat szovjet repülőgépek hajtották végre. Molotov ígéretének, me­lyet Kristóffynak tett, bi­zonyára kérdéses az értéke; nagyhatalmak ilyen vonat­kozásban nem éppen tar­tózkodóak, ha arról van szó, hogy kis államokat be­vonjanak a háborúba, vagy attól távol tartsanak, külö­nösen pedig akkor, ha ígé­retük másnak a számlájára történik. Moszkva cáfolata azonban — szemben a sa­ját vezérkari főnökünk je­lentésével — megfelelt a valóságnak! Erre a keserű megállapí­tásra a tények kényszeríte­nek. Bárczy István minisz­terelnökségi államtitkár 1944-ben olyan titkos össze­játszásról tett nekem utó­lag jelentést, amilyennek lehetőségével sohasem szá­moltam. Az előzmények közvetlen ismerete alapján mondta el Bárczy, hogy Krúdy Ádám repülő száza­dos, a kassai repülőtér ok­tatótisztje írásban jelentet­te Bárdossy miniszterelnök­nek, hogy ő saját szemével látta, hogy a bombákat né­met repülőgépek dobták le. Időközben azonban a hadi­állapot már beállott. Ezért aztán Bárdossy Krúdy szá­zadost hallgatásra intette és figyelmeztette, hogy ellen­kező magatartása ránézve kellemetlen következmé­nyekkel járhat. A minisz­terelnökség tisztviselői is parancsot kaptak, hogy hallgassanak. Elméletileg ugyan nem teljesen kizárt az a lehető­ség, hogy Krúdy repülő szá­zados 1941. június 26-i meg­figyelése esetleg téves volt, ez azonban két okból na­gyon is valószínűtlen. Mint említettem, vezérkari főnö­künk éppúgy kívánta volt, akárcsak Hitler, hogy részt vegyünk a háborúban. Mindkettőjüknek tehát, hogy úgy mondjam, érdekében állott, hogy az a kihívás, amelynek hiányára Hitler­hez intézett levelemben el­utasító álláspontom meg- okolása során hivatkoztam, valóban bekövetkezzék. Másrészt ismeretes, hogy milyen gyenge lábon állt az orosz légierő különösen ak­kor, a gyors visszavonulás napjaiban. Nyilvánvaló, hogy az oroszok összes be­vetésre alkalmas gépeiket' az előnyomuló ellenség el­len fordították, és nem ren­delkeztek olyan felesleggel, hogy olyan állam városai­nak bombázására gondolja­nak, amelynek semlegessé­ge kétségtelenül érdekük­ben állott. Ez tehát a Szovjetunióval szemben bekövetkezett had­ba lépésünk hiteles törté­nete. Ennek előadásával tá­volról sem akarom azok­nak a bátor férfiaknak em­lékét és érdemét kisebbíte­ni, akik hazánkért vitézül küzdöttek, és sokan közü­lük hősi halált is haltak. Senki sem állíthatja bi­zonyossággal, hogy Magyar- ország az említett titkos összejátszás, mondhatnám, összeesküvés nélkül ugyan­azt a politikát folytathatta volna mindvégig, mint Bul­gária, amely egyáltalán nem üzent háborút a Szov­jetuniónak, olyan politikát, amely Bulgáriának sem vált hasznára. Moszkva 1944 szeptemberében, amikor a bolgár—angolszász fegyver­szüneti tárgyalások már folyamatban voltak, végül is váratlanul hadüzenetet küldött Szófiának. A való tényállást már azért is meg kellett világítanom, hogy tisztán álljon mindenki előtt: milyen természetű is volt tulajdonképpen ún. „szövetségünk”, amelynek alapján Hitler egyre foko­zódó követelésekkel lépett fel velünk szemben ... Magyarország 1941 júliu­sában mintegy 30 000 em­bert küldött a keleti arcvo­nalra: ezek egy részét sze­mélyes kérésemre Hitler ok­tóberben hazaengedte. Né­metország ugyan, a háború első hónapjaiban hatalmas győzelmeket aratott. Azon­ban Hitler nyilvánvalóan nagy stratégiai hibát köve­tett el, mikor elvetette a hadvezetőségnek azt a ja­vaslatát, amely védelmi vo­nal felállítását tanácsolta, és a támadást Moszkva ellen elrendelte. Erre aztán Moszkvából a németeket olyan érzékenyen érintő visszavágás érte, hogy a né­met csapatok győzhetetlen­ségébe vetett hit megren­dült. .. Minden hagyományos kül­sőség mellett is. amely Rib- bentrop birodalmi külügy­miniszter első budapesti lá­togatása alkalmával 1942. január 6-án megnyilvánult, a beavatottak előtt nyilván­való volt, hogy nagy az el­térés aközött, amit Hitler tőlünk követelt és aközött, aminek teljesítésére mi haj­landók és képesek voltunk. Aki túlzottan él a propa­gandával, az odajut, hogy szavát akkor is csak üres propagandának tartják, ha az történetesen valóságot tartalmaz. Mi nem egészen adtunk hitelt Ribbentrop közlésének, amely szerint az angolszászok „elvakult kész­ségükben odáig mentek, hogy tárgyalásaik során a bolsevizmusnak Európában szabad kezet ígértek, csak hogy újabb véráldozatra bírják a Szovjetet”. Január végén azonban, amidőn Kei­tel vezértábornagy látogatást tett Bartha honvédelmi mi­niszternél, és a szükséges páncélkocsik meg egyéb ha­dianyag rendelkezésünkre bocsátására ígéretet tett, mégis rászántuk magunkat, hogy Jány tábornok vezeté­se alatt 150 000 emberből ál­ló második hadsereget állít­sunk fel. Az említett ösz- szes hadianyagból hadsere­günk a többször megismé­telt ígéretek ellenére nem­csak útra kelése előtt, ha­nem a hadszíntérre érkezése után sem kapott meg soha semmit. Ennek az volt a következménye, hogy a Vo- ronyezs mellett folyt harcok során a mi csapataink egészen kivételesen súlyos veszteséget szenvedtek. Amikor Keitel , látogatásá­nak szomorú következménye ismeretessé vált, az elkese­redésben az a keserű mon­dás kelt szárnyra, hogy egy­mást kérdezték az embe­rek: „Mit hozott nekünk Keitel?”, s ezt válaszolták: „Egy filmet.” És ezen az akkor pergetett Halálos ta- vasz-t értették... (Folytatjuk) Értesítjük Tisztelt vevőinket, hogy az AMFORA Kereskedelmi Vállalat miskolci lerakata és raktárüzlete 1990. szeptember 25—29. közötti időszakban EIFFEL-TORONY, NOTRE-DAME, CHAMPS-ÉLYSÉES ... ! EZT NEM LEHET NEM MEGNÉZNI! 6 nap 4 éjszaka Részvételi díj: 6550 Ft + 180 DM, és még egy főváros, az „örök város” Róma 5 nap 2 éjszaka Részvételi díj: 4550 Ft -f- 80 DM. Utazás: a legújabb típusú IKARUS 365-ös autóbusszal. Munkahelyi kollektívák, brigádok, katolikus közösségek jelentkezését is várjuk. Bővebb felvilágosítás és jelentkezés a Glória Tours irodájában, a miskolci Centrum Áruház I. emeletén. Telefon: 16-331/23-as mellék. GLORIA TOURS Utazás magas színvonalon! Évadnyitó társulati ülés a Miskolci Nemzeti Színházban „Ajándékot osztani vagyunk a világon”

Next

/
Oldalképek
Tartalom