Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-10 / 212. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1990. szeptember 10., hétfő A bíróságokon nem lesz nagytakarítás (Folytatás az 1. oldalról) lentsen, s ehhez igazodó bé­rezést nyújtson, garantál­jon. Tudom, ismerem a bí­róságok helyzetét — mondta a miniszter. Van bíróság, ahol száz évvel ezelőttiek az állapotok: nincs villany­írógép, nincs telefax, nincs telexgép, rossz a telefonhá­lózat, a telefon a leggyak­rabban nem működik, nincs gépkocsi... Az új kormány 109 napja alatt természete­sen nem következhetett be alapvető változás, de remé­lem — jelentette ki Balsai István — hivatali időm le­hetővé teszi a tervezett, vé­giggondolt változások, kor­szerűsítések megvalósítását. A tájékoztató után „pár­beszéd”, konzultáció kezdő­dött. Jó légkörű, őszinte be­szélgetés a rossz munkakö­rülményekről, a bíróságok túlterheltségéről, a bírák la­kásproblémáiról, a műszáki és ingatlanszakértői rendszer módosításáról; arról, hogy a minisztérium újabb felada­tokat csak akkor vállaljon fel, ha a kormányzat hozzá az anyagiakat, a pénzt is biztosítja. Felvetették: a bí­rósági saját bevételekből (il­leték, stb.) nem lehetne-e javítani a működési feltéte­leket. Elhangzott, hogy a bíráknak a miniszter által elmondott minősítésével el­lentétben a sajtóban újab­ban gyakran bírálnak igaz­ságtalanul bírákat. Balsai István kijelentette: — A sajtó útján elkövetett rágalmazás ellen mindenki lépjen fel. Lépjen fel a bí­róságokat érő megalapozat­lan, indokolatlan megnyilvá­nulások ellen. Érvényt kell szerezni a szankcionálásnak. A közelmúltban idős em­berek keresték meg a mis­kolci bölcsészhallgatókat, s elmondták, hogy nagyon szeretnének segíteni, de csak székeket tudnak aján­dékba adni. E kedves gesz­tus volt az ötletadó a „szék­foglalóhoz”. A fiatalok elhe­lyezték az ajándékot a volt miskolci pártház több szint­jén. Igényüket — hogy több helyre van szükségük — már régóta bejelentették a tanácsnál, ám miután azt a választ kap'ák, hogy a dön­tésre a helyhatósági válasz­tások után kerülhet sor, így most (a remélhetően pozitív döntésig) jelképesen birto­kukba vették a szinteket. Tegnap délelőtt tartotta a Miskolci Bölcsész Egyesület tanévnyitó ünnepségét, az MSZB tér 1. szám alatt, az Megnyugtató, hogy a közvé­lemény nem bíróságellenes. A tanácskozást dr. Szo- lyálk Ferenc, a megyei bíró­ság elnöke — a miniszter további programja miatt — kénytelen volt berekeszteni. Azzal, hogy a résztvevők hétfőn újra találkoznak. Azért, hogy az igazságügyi szervezet korszerűsítésének tervezetét — most már a minisztertől hallottak alap­ján — részleteiben megvi­tassák. (faragó) Fotó: Dobos Klára auditórium maximumban. S bármily nagy ez az előadó, mégsem fért be minden di­ák, minden érdeklődő. Sza­bó Árpád professzor többek között arról szólt, hogy a legfontosabb, amit az egye­temeken tanulni kell, és le­het, az a világra való rácso- dálkozás képessége. A kér­désekre csak próbálkozha­tunk a válaszadással, ám nincs olyan tétel, amelyik meg nem dönthető. A vendégek felszólalásuk­ban egyaránt elmondták, hogy Miskolc város számára nagyon fontos a bölcsészkar létrejötte. Mert minden kor­nak olyan a művészete és kultúrája, amilyet megérde­mel. Ezért kell tehát igé­nyesnek, igényesebbnek len­nünk ... (dk) Évnyitó a bölcsészeknél Fiatalok „székfoglalója” 0 Philips-shop az Iparcikk Áruházban Hétfőn 14 órakor Miskol­con menyílik, az Eszperantó téri Iparcikk Kereskedelmi Áruházban a Philips-shop. A világhírű .cég hasonló shop- ot nyitott már Nyíregyházán és Debrecenben is. Amint azt Sárosi Pál kft. ügyvezető­igazgatótól megtudtuk, a 100 négyzetméter területen kiala­kított speciális „boltban” egyebek között tartós fo­1990. szeptember 6-án megalakult a Keresztényde­mokrata Néppárt tardi szer­vezete. Az alakuló ülésen megválasztották az ideigle­nes vezetőséget, melynek el­nöke, Pelyhe Mihály, ügyve­zető titkára Gomány Balázs- né lett. Az öttagú vezető­ségnek tagja lett még Ko­vács Gyula, Petri k Imre és Szendrei Andrásné. Az alakuló ülés résztvevő­it a megyei vezetőség részé­ről meleg szavakkal köszön­tötte dr. Pethő Szilveszter elnök és Szappanos István, gazdasági vezető. A vezetőség megválasztása után a tagság a helyi ön- kormányzati választások előtti teendőket beszélték meg. Kérik támogatóikat, szimpatizánsaikat, hogy je­löltjeikre az ajánló szelvé­nyeiket minél előbb adják le. KÖZLEMÉNYEK betanító tanfolyamok a SZTAV-Progress Oktatási, To­vábbképzési és Szolgáltató Kft.- nél: HILTI szögbelövő; alulról vezérelt daru (Demag) kezelő; csörlőkezelö; ívhegesztő; láng- hegesztő; ipari olaj- és gáztü­zelő berendezés kezelő; lángvá- gó-fúvató; boylerkezelő; infra- hősugárzó kezelő; karbantartó. Keressen, hívjon bennünket! Cím: Miskolc, Herczeg F. u. 43. Telefon: 52-404, 52-966/129. Az Émász Vállalat Kazincbar­cikai Üzemigazgatósága értesíti a lakosságot, hogy Özd. Márci­us 15. úttól a temető mellett megépített. 20 kV-os hálózat és transzformátorállomás 1990. szep­tember ll-én feszültség alá ke­rül. A vezeték, a tartószerkezet és a transzformátorállomás meg­közelítése tilos és életveszélyes. gyasztási és háztartási cik­keket, szórakoztató elektro­nikai cikkeket kínálnak majd a formaruhás eladók. Ter­mészetesen valamennyit a Phiilips-termékeiből. A RUBIKON Ruhaipari Gépgyártó Kft. pályázatot hirdet munkakör betöltésére. A mintegy 800 főt foglalkoztató kft., varrógépeket, vasaló­berendezéseket, kerékpáralkatrészeket gyárt. A munkakörnek megfelelő szakmai és gyakorlati ismere­tekkel rendelkező, felsőfokú végzettségű szakemberek je­lentkezését várjuk. A pályázatot a hirdetés megjelenését követő 30 napon belül kérjük az alábbi címre eljuttatni: RUBIKON Kft. 3950 Sárospatak, Dorkái út 1. A borítékra kérjük ráirni: PÁLYÁZAT. A jelentkezéseket diszkréten kezeljük. A pályázatot elnyert jelentkező részére, Sárospatak köz­pontjában, 2 szobás, összkomfortos LAKÁST biztosítunk, azonnali beköltözéssel. A Kazincbarcika és Vidéke ÁFÉSZ által 1990. augusztus 9-én megjelent hirdetésében, a 15. sz. eszpresszó; III. osztály, Dédestapolcsány, Hunyadi út 22. sz. egységére bérleti szerződéses üzemeltetésre kitűzött versenytárgyalás ideje megváltozik. Új időpont: 1990. szeptember 21. délután 13 óra Pályázatok benyújtási határideje: 1990. szeptember 18. Versenytárgyalás helye: Kazincbarcika, Széchenyi u. 92. sz. ÁFÉSZ vezetősége Horthy Miklós: Emlékirataim VII. A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Hor­thy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemléke­zését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásában, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. Lemondásom érvénytelen A várpalotából távoztam- kor semmit sem hoztam ma­gammal, s így szükséges­nek láttam, hogy a legszük­ségesebbek összecsomagolása végett visszatérjek oda. 16 óra körül megjelent nálam Feine követségi tanácsos, és a várpalotába kísért. Elké­szültem rá, hogy végrehaj­tott „házkutatás” nyomai várnak, de amit láttam, minden elképzelést felül­múlt. A selyemdamaszt bú­torokon. Skorzeny legényei nyújtózkodtak. Minden szek­rényt és fiókot feltörtek. Pusztító szabad rablás képe tárult elém. Feleségem ék­szereitől kezdve, a cseléd­ség megtakarított pénzéig minden elemelhetőt elvittek, aminek csak értéket tulajdo­nítottak. A visszataszító lát­vány-színterén még komi­kusán ható jelenség is akadt: amint beléptem fürdőszo­bámba, hogy mosdószereimet magamhoz vegyem, saját für­dőköpenyembe öltözött kato­na jött velem szembe, nyil­ván akkor fejezte be fürdő­jét. Néhai István fiam és foglyul ejtett Miklós fiam lakosztályait csakúgy kira­bolták, mint minden egyéb helyiséget. Utasítást adtam régi ina­somnak, hogy megmaradt ruháimat, fehérneműmet és egyéb holmimat becsomagol­ja. Még a fürdőszobában tartózkodtam, ahová három géppisztolyos őr kísért, mi­dőn váratlanul betoppant Lakatos miniszterelnök, aki Veesenmayerrel együtt ér­kezett a várpalotába. Laka­tos papírlapot nyújtott át, amely német nyelven lemon­dó nyilatkozatomat és Szá- lasi miniszterelnöki kineve­zését tartalmazta. Átfutottam a géppel írt la­pot, amelyen a német szö­veg alatt — ugyancsak gé­pelve — ez volt olvasható: „géz. Horthy’, vagyis „Horthy s. k.”. Visszaadtam és meg­kérdeztem: „Mit jelentsen ez? Írjam ezt alá?” Lakatos igenlően válaszolt, mire cso­dálkozva emlékeztettem, hogy Szálasi a nap folyamán már kétszer is kérte kinevezését, és hogy ő tanúja volt an­nak, hogy én mindkét eset­ben elutasítottam kérését. A dolgot ezzel befejezett­nek tekintettem, és folytat­tam a csomagolást. Lakatos azonban tétovázva, tovább­ra is ott maradt. Észrevet­tem határozatlanságát, mint­ha nem értené magatartáso­mat, megkérdeztem tehát, mi oka van arra, hogy alá­írásomat kérje. Hiszen neki mint miniszterelnöknek ép­pen az elutasításra kellene tanácsot adnia. Ekkor olyan célzást tett, amelyből meg­értettem, hogy Miklós fiam életéről van szó. Szóltam, hogy hívják Veesenmayert, aki a fürdő­szoba ajtaja előtt állt, és nyomban megerősítette, hogy fiam élete és szabadon bo­csátása valóban az én aláírá­somtól függ. Fel kellett té­teleznem, hogy akár aláírom a szöveget, akár nem min­denképpen azt fogják közöl­ni majd a nyilvánossággal, hogy lemondtam és Szála- sit kineveztem. Ezt a szán­dékot elárulta, és bizonyítja a lapra előre rávezetett „Horthy s. k.”. Ügy láttam, hogy aláírásom megtagadá­sával már semmit sem se­gíthetek, viszont ha aláírom, talán megmenthetem Miklós fiamnak, most már egyetlen gyermekemnek életét. Azt mondtam tehát Veesen- mayernek: — Látom, hogy ön az államcsínyhez a tör­vényesség látszatát keresi. Adhatja-e becsületszavát, hogy fiam szabad lesz és hozzánk csatlakozhat, ha aláírom ezt a papirost? — Igenis, Főméltósógos — felelte Veesenmayer —, a becsületszavamat adom rá. Erre kijelentettem előtte, hogy én sem le nem mon­dok, sem Szálasit miniszter­elnökké ki nem nevezem, és hogy aláírásommal csakis a fiam életét akarom meg­menteni. Géppisztolyok fe­nyegetése közben kizsarolt aláírásnak nem lehet és nincs is alkotmányjogi érvé­nye. Veesenmayer és Rahn nagykövet igen boldog volt, hogy „békés úton’ oldhatta meg rábízott feladatát, amelynek keresztülviteléért mindkettő ,a fejével felelt”, eljárásuk megakadályozta Magyarországot a fegyver- szünet végrehajtásában, és kikényszerítette, hogy a had­viselést tovább folytassa. Akármilyen szempontból nézzük is a dolgot, az én kierőszakolt „lemondásom”, a fogságban tartott aláírása semmis és érvénytelen. A nyilvánvaló erkölcsi és jogi hiányokat az sem pótolhat­ta, hogy Lakatos miniszter- elnökkel aláírattak egy ma­gyar szövegű, az október 15-i kiáltványom visszavoná­sát tartalmazó iratot azzal a megjegyzéssel, hogy ennek eredeti szövegét az ő jelen­létében írtam alá. Ezt az ira­tot sohasem láttam, és kö­vetkezésképp nem is írhat­tam alá. Mikor Lakatos ezt a neki tollba mondott meg­jegyzést leírta, maga is fo­goly volt. Későbbi szabadon bocsátásakor úgynevezett „szabadlábra helyezési iga­zolványt” kézbesítettek szá­mára. Október 21-én Szálasi tá­viratban mondott köszönetét Hitlernek „a bajtársi hűsé­gért, mely a magyar—német élet- és sorsközösség jegyé­ben október 15-én és 16-án olyan felemelő módon nyil­vánult meg”. Hitler válaszá­ban Szálasit „felelős mi­niszterelnöknek’ nevezte, és biztosította, hogy „Német­ország sem fogja soha cser­benhagyni Magyarországot”. Csak ezután, éspedig no­vember 2-án ült össze a kép­viselőház, mely számos, a Sztójay-kormány idejében elhurcol taknál is nagyobb számú tagjának időközben történt letartóztatása után erősen megcsonkult és meg­félemlített együttes volt. Az ülés elején Tasnády Nagy András házelnök nekem tu­lajdonított két nyilatkozatot olvasott fel, amelyen bizo­nyára az előbb ismertetett két írást értette. Tudósítás nem szól arról, hogy ezeket megtekintésre a Ház aszta­lára tette volna. A kor­mányzóválasztást elhalasztot­ták. A csonka képviselőház „tudomásul vette”, . hogy Szálasi a „miniszterelnök”, és hogy „ideiglenesen a kor­mányzó jogkörét is gyako­rolja”, mint úgynevezett „nemzetvezető”. Ez az együt­tes természetesen már nem volt törvényes népképvise­letnek tekinthető. Az úgyne­vezett nemzetvezető minden kísérlete meghiúsult, hogy úgynevezett kormányát a semleges államokban elis­mertethesse. Kapkodó csomagolás befe­jezése után a várpalotából visszatértem az SS székházá­ba. Este meglátogatott fele­ségem és menyem. A német követség gépkocsiján jöttek át a nunciatúráról, ahová — a területenkívüliséget sem­mibe véve — ugyancsak be­hatolt a fegyveres SS. Fővárosunkat és hazámat október 17-én hagytam el mint fogoly. Délután fél 5 óra körül megjelent Feine követségi tanácsos, hogy a pályaudvarra kísérjen. Erős katonai fedezettel mentünk gépkocsin a kelenföldi állo­másra. A különvonatban fe­leségem és menyem is he­lyet foglalt már fiacskájá­val, s indulásra készen ál­lott. Veesenmayer még elő­ző napon megkérdezte, hogy kíséretemből kit kívánom magammal vinni. Én Amb- róczyt. Lázárt, Vattayt és Tostot neveztem meg, aki akkor még életben volt. Veesenmayer semmi ellenve­tést sem tett, azonban a vo­naton csak Vattayt talál­tam meg Brunswik altábor­nagyot, akit pedig nem ne­veztem meg. Életemnek ez volt a leg­szomorúbb utazása. Majd­nem teljes negyedszázadon át álltam hazám élén, amely ezalatt állandóan fejlődött, amíg csak Hitler Európát háborúba nem döntötte, és akaratunk ellenére Magyar- országot is a háború örvé­nyébe nem sodorta. Most tá­voznom kellett, mert idegen erőszak segítségével kiszorí­tott a bitorló, aki a magyar névhez nem méltó uralmat vezetett be. Ide-oda kéne menni Nótás kedvű volt az apám. Lehetett. Mert én őt nem ismertem. Mármint az apámat. No, de sebaj I Hiszen nó­tás kedvű vagyok én is. Dalolok magasan. Éjjel-nappal. Lá-lázok. Debrecenbe kéne menni... Nem. Mert most nem a legalkalmasabb Debrecenbe menni. Üzemanyag meg miegymás. Váltok hát. Utcára nyílik a kocsmaajtó. Ez azl Ebbe kezdek bele. Persze! Azonban mégse. Mert unalmas már, annyira utcára nyílik. Megint váltok. Ámde nem csak. Hanem költők is egy szik­rát. Könnyű az nekem. Elismert, frissen mai szövegű nép­dalok költője vagyok. Pászl Debrecenbe kéne menni. Me­gint. De ez már csak minta. Kaptafa. Ráhúzom, hogy Ide- oda kéne menni, s trá-lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá- Tetszik, ugye? Hát akkor további Polgármester kéne lenni, s trá-lá-lá-lá- lá-Iá-Iá. Ennyi. Egyelőre. Mert később kicsinálom. Otsza- kaszosra. Ha valóban polgármester leszek, akkor. Csak­hogy. Villandozik bennem valami. Az, hogy egy ilyen, akármilyen, vékony nótával megbukhatok. A választáso­kon. Ott. Akkor is, ha oly csalogányos a hangom. S még akkor is, ha oly paradicsomi a fizimiskám dalolás közben. Kellene hát a dal mellé valami. Azt hiszem. Sör. Bor. Pá­linka. Pénz. Akármi. Amit szétoszthatnék a választók kö­zött. Csak úgy... Tessék? Mit tetszik mondani? Hogy sza­bálytalan? Hogy paragrafus? Fütyülök rá! Azazhogy dalolok minden paragrafusra. Mégpediglen azt dalolom, hogy Ide-oda kéne menni, polgármester kéne lenni, szavazatot kéne venni, s trá-lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá ... Réthy István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom