Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-08 / 211. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. szeptember 8., szombat 1990. szeptember 8., szombat ESZ) Jakab Csaba: - Ide tervezzük az életünket Aki bizakodik, elmegy szavazni Házat alapoznak Rásony- sápberencsen. A telek kívül esik a helységnévtáblán, egyelőre ez a legszélső ház a faluban. Ha azok az álmok, amelyeket a most építkező fiatalok dédelgetnek magukban, megvalósulnak, hogy ez a föld itt a jó megélhetésükhöz elegendő lesz, nem sokáig maradnak a sor végén. Majd a táblát viszik kijjebb. A készülő- faragott kőalapon Jabak Csaba családi háza áll majd, aki a Digép- be jár dolgozni naoonta, a felesége pedig a December 4. Drótművefcbe. összesen tizenhétezret visznek haza havonta. Épülő otthonukba két gyereket szeretnének maguk körül, így még egyet „vállaltak”. Akik segítenek, gépgvári, drótgyári barátok, munkatársak. Ez máskéooen nem megy ennyi fizetésből. Jakab Csaba: — Ide tervezem az életünket, ezért azt szeretném, hogy fiatal vezetői legyenek a falunak. Megbecsülésüket a közéleti tisztaság és a tanultság, valamint az alkalmasság magas -mércéjével kellene mérnie. Ne a saját hasznát nézze, és legyen önzetlen! — Ha önt kérnék rá, vállalná? — Születni kell erre is, ide fáradhatatlan, bizakodó emberek kellenek, mert most abból van a legkevesebb. Elfáradtak, reményvesztettek az emberek. Szükség lenne rá, hogy érezzék, aki több náluk, előbbre látó, .arra rábízhatják a sorsukat. Csakis jobb lehet a holnapunk, de tegyem hozzá, a türelemkérésből már elege van mindenkinek. Erre közelebb lép Jakab János, aki Kázsmánkról van itt segíteni. Ő már nem fiatal, 52 éves. — Minden községnek a kezébe kell adni a jövőjét. Remélem lesznek, akik vállalják ezt. Bár, aki jó szakember és jól keres, az nem vállalja. Önjelölt meg lenne bőven, csakhogy... Tudja, milyen volt a régi önigazgatás? A bíró, a jegyző mindenkit ismert, az egyszerű ember is megkapta a tiszteletet. Ez az elmúlt negyvenöt év alatt sokszor hiányzott. Energikus, rámenős, ötletekben gazdag ember kell a falu élére, akire felnézhetünk. A digépesék, drótgyáriak házépítőcsapata azért megy el szeptember 30-án szavazni, hogy valóban azok kerüljenek a helyi önkormányzatokba, akik megfelelnek napjaink kihívásainak, egy szélesebb alapú bizalomnak. I Tisztességes kampányt, tisztességes ön- kormányzati választásokat szeretnének választók és jelöltek egyaránt. A gyainú, hogy a másik esetleg nem így gondolkodik, mégis sokakban él, és él még a fé.elem is: „Mi lesz, ha kinyitom a számat?”. Így aztán lábra kap a pletyka, terjed, újabb „adatokkal” bővül elferdítik a valóságot. Tisza- kesziben is valami hasonló történt alig egy héttel a kampány kezdete után. „Tisztességtelen módon, hatalmi helyzetüket is felhasználva akarnak egyesék ajánlócédulákat, majd szavazatokat szerezni a jelenlegi tanácselnök polgármesterré választásához! — kaptuk a felháborodott jelzést. Az egyik helyszín a cipőgyár, a másik az iskola. A tanács egyéb manipulációjáról nem is beszélvé...” Tiszakeszi nem nagy település, szinte mindenki ismeri a másikat, lehetséges hát ilyen? Vagy éppen ezért, szorosabb a függés, az esetleges összefonódás? Megpróbáltunk utána járni a dolgoknak. A cipőgyárban a névtelenség biztonságába burkölódzó asszonyok mondták el: — A múlt héten egy cigarettaszünetben a műszakvezetőnk, Szapu László kihívott miniket. Szólt, hogy a Kesziben lakók jöjjenek. s elmondta, hogyan 'kell kitölteni az ajánlóíve’ket. Felsorolta a jelölteket is, de Maradómét, a független polgármester-jelöltet kihagyta. Azt viszont hangsúlyozta, hogy ő a tanácselnökre, Kiss Lajosra szavaz. Végül azzal zárta az egészet, adjuk ,oda neki a cédulákat, majd ő elviszi a tanácsra. Szapu László igen kedélyesen fogja föl a vádakat. Igen, kihívta a dolgozóikat, de nemcsak a Kesziéket, hanem mindenkit. Nem az önkormányzati választás volt a fő téma, ismertette a vállalat átalakulási terveit is. Az ajánlócédulák kapcsán valóban elmondta, ő kit támogat, de ezzel senkit nem akart befolyásolni. Csak segíteni szeretett volna, hiszen elég bonyolult az ajánlási rendszer. A pletykákon pedig már csodálkozni sem tud, jót nevet az egész ügyön. Nem az első vádaskodás ez, ilyesmire mindig akad ember Kesziben. A végén azért még hozzátette: „Tényleg csak jót akartam, sajnálom, ha nem úgy sült el.” Csak néhány dolgozó értette félre őt, vagy az önmentés legegyszerűbb módját, az „én nem így akartam”-ot használja sajátos kampányának megmagyarázására. Ki döntheti ezt el? A pletyka elindult, s hozzácsapódott egy hír: az általános iskolában az igazgatónő néhány pedagógust, köztük a szakszervezeti bizalmit kérte meg: vegyék rá a többieket is, hogy a mostani elnökre szavazzanak. Innen azonban sem névvel, sem név nélkül nem vállalta senki, hogy mindezt az újságírónak is elmondja. Honnan tudjuk meg akkor, mi történt, történt-e valami egyáltalán. Hogyan segítsünk nekik tisztázni a helyzetet? Hiába beszélgettünk többekkel, hiába jártuk a failut, csak a kérdések szaporodnak. Nézzük hát a tanácsot ért vádakat, hátha azzal több szerencsénk lesz. Állítólag a mostani elnök kampányát támogatják tanácsi pénzen, aminek módja a következő: Eddig semmire nem volt pénz, tavaly is csak az alsó tagozatos diákok kapták ingyen a tankkönyveket, most mind a nyolc osztály, és hirtelen a közelmúltban 40 ezer forint segélyt osztottak szét a cigányak között. Mi ez, ha nem reklámfogás? — kérdezik többen is. Pedig csak tájékozatlanság. Az ingyenes tankönyvekről szóló rendelkezés még az év elején, a tanácsi költség- vetés elkészítésekor született, egyáltalán nem újkeletű. A 40 ezer forintos segély is igaz, csakhogy ezt minden évben kiosztják így a nyár végén, ősz elején. — A neve: rendkívüli nevelési segély. Az összeg pedig alacsonyabb a tavalyinál. Ennyi jutott. A Tiszakesziben működő pártok közül eddig egyik sem emelt kifogást a jelölt- állítással, a céduilagyűjtéssel, a kampánnyal kapcsolatban. A faluban azonban egyre tovább kígyózik a pletyika, előkerülnek régi vélt vagy valós sérelmek, a néhány évvel ezelőtti hatalmas méretű gyári lopás, s a tavaszi parlamenti választásök állítólagos manipulációi. Most jobban odafigyelnek, kinek :ki a barátja, ki kihez kötődik. A kézlegyintések szaporodnak: „Én nem ajánlok senkit, nem megyek szavazni. Minek? Úgyis az lesz, amit ők akarnak.” Ök? Kik azok az Ok? Törjük le végre mi magunk a szánkról a lakatot. Higgyük el, hogy a szavazócédulá- va'l a sorsunkat tartjuk a kezünkben, mert ha hisszük, akkor valóban úgy is lesz. — Miért? Lehet választani? - kérdezett vissza valaki a megkeresettek közül. Persze, hogy lehet, de csak azok közül, akiket most a választási kampány idején felvesznek a jelöltek listájára. Hogy mekkora gondot okoz ez most szerte az országban és a megyében, nem könnyű megitélni. Mert tagadhatatlan, van még bizalmatlanság is a választókban, sőt, találkozni néhol a félelemmel is. Megnyilatkozhat-e az ember a legfontosabb belpolitikai kérdésekben következmények nélkül. Irigyelhetjük azokat, akik már most biztosan tudják, mit akarnak, kiket jelölnek a helyi önkormányzat felelős posztjaira. Vannak szép számmal visszahúzódók, bizonytalanok, akik legfeljebb szeptember 30-án reggel döntenek. Választásunk a teljes demokráciája ellenére nem tud elégtételt nyújtani több olyan kis település iakói számára, akik most mint az erőltetett városiasitás „áldozatai” negyed képviselőt állíthatnak, szemben az azonos lélekszámú kis falvakkal, ahol megadatik a hiteles emberek számára a megmérettetés esélye. Választások előtt állunk, jelölteket keresünk és reméljük, a legmegfelelőbbeket találjuk szőkébb és tágabb környezetünkben. Hogy ki, mit szeretne, arról készült munkatársaink összeállítása. Segítjük a változásokat Laczkó Gábor: - Az új vezetés lehetne akár a mostani is — Elmaradott volt ez a térség, de miértünk ez a baktakéki vezetés erején felül vállalt. Sokat fejlődött a falu. Szép is, de lehetne gazdagabb is, szebb is, hogy jobban érezzük magunkat benne, akik itt élünk — fogad a beköszönés után, a deteki főutca másik oldalán Laczkó Gábor. — A hangulat itt sem vigasztaló. Az igazi változásokból* amit nagyon vártunk, még nem sok látszik. A faluban aztán a többség már legyint mindenre. — Az imént még dicsérte a helyi vezetők munkáját! Három hét múlva kikre teszi le voksát bizalommal? — Vannak Itt értékes emberek, de azok a foglalkozásuknak, a családnak élnek. Nincs igazi közéleti elkötelezettségük. — Hátha van, csak eddig nem nyílt alkalmuk a bizonyításra. — Ha valakit fűt az, hogy tegyen másokért, az kinevezés nélkül is kiderül róla. A helyi értelmiség megállja a helyét, elvégzi munkáját becsületesen. Kívülről úgy látszik, elég is az a számukra, nem kérnek többet a tennivalókból. — Ahogy a szavaiból kiveszem, lenne néhány ötlete az önkormányzati képviselők, a polgármester számára. Mivel kopogtatna az ajtajukon? — Az ellátás eléggé szervezetlen, a magyarázatokkal, kifogásokkal tele van a vásárlók kosara. Minden fontosabb áruért utazni kell, legkevesebb tizenhét kilométert. Ma, amikor amúgy is nagy drágaság van, az utazás költségeivel együtt nekünk minden még többe kerül. Persze, hogy marad itt tennivaló bőven az új vezetésnek. Kisebb szünet után megrágva mondanivalóját, ezt mondja: „Mégis úgy érzem, az új vezetés lehetne akár a mostani is.” * Soltész István baktakéki tanácselnök azzal fogad, hogy tudtával rajta kívül más polgármester-jelölt még nincs. Pedig jó lenne, ha akadna egy igazi versenytársa a választási küzdelemben. Ám úgy látszik, a hét település gondja-baja a kétségkívül kedvező változások ellenére sem túlságosan vonzó a közéleti töltésű emberek számára. — Baktakéken — az elnök szerint — egyetlen pártnak sincs alapszervezete. így ő is független jelölje a községnek. — Ügy érzi, van elég tartalék muníciója ahhoz, hogy nekivágjon az új rendszer keretein belül szerveződő feladatoknak ? — Egészséges ivóvizet kapott a körzet minden faluja. A helybeliek erőfeszítéseivel, új egészségház épült, kiépített útjaink jók. Mindezeket úgy értük el, hogy valamennyi kiírt pályázatra jelentkeztünk. Indulási alapnak a jövőre ez nem kevés. De nem tudok beszámolni arról,, hogy ezeken a kistelepüléseken — Baktakék kivételével — a lakosság száma emelkedne. Itt stagnál, másutt tovább fogy. Alacsony a földek aranykorona értéke (7—8) és ez a területen tevékenykedő termelő- szövetkezetek munkájára is rányomja bélyegét. Az egyik, a Szárazvölgy állandóan veszteséges, a Virágzó is alig jobb valamivel. Munkahely kellene a földművelésen kívül. A legközelebbi nagyüzem, ahová sokan járnak, negyven kilométerre van. Korán kell kelni, későn érnek haza a buszok, a bejáróknak a háztáji munkára már nem marad erejük. — A leendő kisgazdaságok milyen kilátásokat villantanak meg? — A gépek drágák, és itt a lakosság nagyrésze már az idős korosztályhoz tartozik. A föld meg olyan, amilyen. — Akkor miből lehet majd fejleszteni? — Ismerve a környéket, nem lesz könnyű dolga az önkormányzati vezetésnek. Kiskeresetű környezetben az itt maradó személyi jövedelemadóból is csak alig csur- ran-cseppen valami. Az október elején alakuló önkormányzatoknak kemény feladatokkal kell megbirkózniuk. A társközségek öt-öt fős képviselete, a jelöltek köre még csak most alakul. így az a szándék, hogy a jövőt együtt, vagy külön képzelik el Bak- takékkel, .egyelőre még ismeretlen. Soltész István: - Marad feladat az új vezetésnek is Nyílt levél névtelenül „Hadjárat” Sályban A választási hadjárat nem (csak) nyílt sisakkal folyik Sályban. Ennek (egyik) bizonysága az a levél, amelynek írója „nyílt levelének” teljes terjedelemben történő közlését kérte szerkesztőségünktől. Utána néztünk, hogyan készülnek az önkormányzati, polgármesteri választásra Sályban. A falu szélén egy fiatal- asszonyt próbáltunk faggatni, de elzárkózott. Következő riportalanyunk is tősgyökeres sályi. A bükkábrányi bányában dolgozik és készségesen elmondja a véleményét: — össze kellene hívni egy falugyűlést. Vannak olyan értelmiségi emberek, akik el tudnák ezt a beosztást vállalni. Helyiek! Nem kell ide jöttment. Nem kell ide bevándorolt. — Személy szerint kire gondol ? — Erre nem válaszolok. A következő beszélgetőpartnerünk Farkas Józsefné: — Ügy gondolom, hogy a mostani tanácselnök lehetne a polgármester. Nagyon meg vagyunk vele elégedve, nemigen mond rá senki rosszat. A tanácsházán hatan vannak bent, az elnökasszony és a titkár Miskolcra utazott. „Elővezetem” mondandómat. Elsorolom a névtelen levélíró által felsorolt vádakat:- az elnökasszony rivális nélküli polgármesterválasztást akar, önmaga jelölését a tanácsi dolgozókkal szerveztette ... Diktatórikus, agresszív... Ahogy olvasom a levelet, és ahogy érződnek belőle a névtelen levélíró indulatai, egJTe inkább felháborodnak a jelenlévők. Mondják, szinte egymás szavába vágva, sértődötten, indulatosan, de őszintén: — Ez rágalmazás. Hat— nyolc éve dolgozunk az elnökasszonnyal, ismerjük. Csak jó dolgokat mondhatunk róla. de a falu lakossága is. Huszonöt éve -tanácsi dolgozó, hét éve tanácselnök. A faluért él, mégis jelentgetik. A beszélgetés során kiderül, nem egyedüli polgárDssze kellene hívni a falugyűlést mesterjelölt Sályban a! jelenlegi tanácselnökasszony. Felkerestük a másik jelöltet, Papp Lászlót is: — A lakosság soraiból né- hányan olyanokat vetnek fel, hogy a tanácson összefonódások vannak. A titkár pedig udvariatlan, néha durva. Novemberben elkezdtük a szervezést. Többen felkeresnek engem, hogy induljak. Augusztus 27-től kezdődően engem többen felkerestek és elmondták: tisztességtelenül dolgozik az elnökasszony meg a titkár úr. Felvetették, hogy a -tanácsi dolgozók hordják ki a cédulákat — ami szabályos —, de az már nem, hogy .kérik a cédula kitöltését és vissza is viszik. Ekkor merült fel több emberben: biztos az, hogy visszajutnak a szelvények, különösképpen azok, amelyeken nem rájuk szavaztak? Csütörtökön (augusztus 30-án) jelentettem be, hogy indulni fogok a választáson, ne mondhassák: egyetlen jelölt van a polgármesteri címre. A kilenc -képviselőjelöltre is ők javasoltak embereket. Olyanokat, akiknek például a felesége a tanács alkalmazottja. Ráadásul olyan volt tanácstagokat, akik eddig soha nem szóltak semmihez. Ezek után megpróbáltunk bizonyítékokat gyűjteni. A választási bizottsághoz címzett levelünkben mindezt leírtuk. Ez a levél a postán van zárolva. Zárolva azért, mert szerintünk még a faluban nem alakult meg a hizottság. Fordultunk tanácsért a képviselő úrhoz, a megyei választási bizottsághoz és hallottam a Miskolci Rádióban, hogy egy sályi lakos meg hozzájuk fordult. Időközben beborult az ég, szemerkélni kezdett -az eső, mi pedig behúzódtunk a boltajtóba, ahol egy fiatal- asszonnyal sikerült szóba elegyedni. Vaskó Jolán pedagógus mondta: — A jelenlegi tanácsi vezetés segítőkész, az elnökasszony szájából soha nem hallottam, hogy nem, csak azt, hogy megpróbáljuk. Visszafelé jövet már a tanácsházán találjuk az elnökasszonyt, Fekete János- nét: — A megyei tanács több pályázatot hirdetett, ebből 8—9-et megnyertünk, most kötöttük meg a szerződést Miskolcon. — Mi az, amiért így igyekeznek, amikor mandátumuk lassan már lejár és támadások is érik önöket? — Ez nem számíthat., A falut képviseljük. Rágalom, hogy a tanácsi dolgozókat megválasztásom szervezésére utasítottam. „Ha nekem már erre van szükségem, hogy a dolgozóinkat ennek megszervezésére küld- jem ki, azért, hogy az állampolgárok három százalékának támogatósát az induláshoz megszerezzem, akkor nekem nemhogy a tanácsház kapuján, de a lakásomból sem szabad kilépni. Ha én, úgy mint ember, és vezető nem bizonyítottam, és az elmúlt időszak községbeli fejlődése sem bizonyítja, hogy rászolgáltam a lakosság bizalmára, akkor elküldés nélkül kell hazavonulnom." A húgom esetében megfordult bennem, hogy alkalmazásával támadásnak teszem ki magam. De a fiam esetében ? Még véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy valaki majd irigyelni fogja a WC-pucolói álláshelyet. Az ellenség más oldalról gúnyosan is megjegyezte: nézzétek. WC-pu- colót csinált a fiából. A fiam ugyanis a szippantókocsi vezetője. Kifelé jövet a faluból, megálltunk a termelőszövetkezet telephelyén. Már hazafelé készültek az emberek. Mi kerül szóba? Az, hogy Borsodgeszt, a tagközség keveset, kapott az elmúlt években ..., hogy nem drágán berendezett házasság- kötő termet kellett volna létesíteni, hanem kulturházat, meg az, hogy a falu két végén szemétdomb van. Aztán» kicsit csillapulva mondja egyikőjük: — Engem ne akarjanak azok meggyőzni, akik most, a választást szervezve kocsikkal járják a falut. Arra szavazok, aki 'tett a faluért. Nem az ígéretek szerint. Ezekből elegünk van. Jó volna falugyűlést összehívni. Ott nyilatkozzon minden jelölt. Lehangoltan, töprenked- ve jöttünk el Sályból. Aludtunk egyet az „élményeinkre”. A névtelen levélíró külsejét próbálom kitalálni. Ideje lenne már letennie az álarcot... Folytassuk csak a választási hadjáratot, de nyílt sisakkal. Szemtől szembe, akár falugyűlésen is. Ha hívnak bennünket, elmegyünk. A helyhatósági választások igazi tétje k k n P 1< a n 1í n t< n e Is l> ü k; te a la fe P' ni L L fé zi dt la is S3 Az önkormányzat a demokratikus helyi hatalomgyakorlás módja. Ámde az önkormányzat önmagában még semmit nem old meg, „csak” — s az sem kevés — a települések lakóinak lehetőségét szélesíti. Annak a lehetőségét, hogy saját sorsukat, életük mindennapjait, minőségét magul? alakíthassák. Mint minden új dologhoz, az önkormányzathoz is sok-sok illúzió tapad. Az önkormányzatról szóló írásainkkal egyfelől tehát illúziókat szeretnénk eloszlatni, másfelől pedig az önkormányzatban rejlő valódi lehetőségeket felvillantani. Az országos politikát alakító nagy pártok a XX. század első felében még nem sok figyelmet fordítottak a helyi önkormányzatokra. Az elmúlt két-három évtizedben azonban a helyi önkormányzatok a nyugati demokráciákban kezdték elveszteni korábbi viszonylagos függetlenségüket az országos pártpolitikáktól. Ez különösen ott jelentkezett nyílt formában, ahol az országos választásokon győztes nagy párt képes volt megnyerni a helyhatósági választások többségét. * Aktualitása miatt el kell gondolkodnunk azon, amit az önkormányzatok nemzetközi szövetségének egyik dokumentumában olvashatunk. Azt olvashatjuk ebben a dokumentumban, hogy a helyi választások egyre inkább a pártok közötti politikai harc színterévé változtak ahelyett, hogy lehetőséget adnának a helyi kérdésekben rejlő helyi állampolgári érdekek felderítésére, tisztázására. Ahelyett, hogy a helyi választásokon olyan kérdések körül folyna a harc, mint például egy újabb iskola telepítése, vagy a helyi adók emelése, kiegészítő szolgáltatások biztosítása végett, a helyi választásokat mostanra egyre inkább úgy tekintik, mint a központi kormánypolitika és e politika népszerűsége próbakövét. Ma tehát mindenütt, ahol demokrácia van és ön- kormányzatok léteznek, a helyhatósági választások igazi, valódi szerepe pusztán ennyi és semmi egyéb. A helyhatósági választások utón a legtöbb országban a nagy pártok folyamatosan irányítják a pártok listáján megválasztott városatyákat és városanyákat. A kevés kivétel közé számít az Egyesült Államok, ahol a két nagy párt inkább csak a választásokra és a központi szervekre figyel oda. Európában viszont szoros befolyások alatt kívánják tartani — és tartják is — a helyi önkormányzatok napi működését. Persze, a többpártrendszerű országokban gyakran előfordul, hogy központi kormányzásban többséget nyert pártok valamelyik helyi kormányzatban kisebbségbe kerülnek. Kétségtelen, hogy ilyenkor a helyi önkormányzat a központi kormányzathoz képest erőteljesebb önállóságra törekszik? helyileg opponálni próbál és igyekszik a saját embereit pozíciókba helyezni. A tapasztalat azonban az, hogy ilyen oppozíciós törekvéseknek csak igen korlátozott sikerük van. * Semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy az önkormányzati választások tétje hazánkban is ugyanaz, mint ami bárhol másutt: az eddigi kormányzati politika mérettetik meg a választások során. Amennyiben a koalíciós kormány és különösen annak vezető pártja képes lesz megismételni tavasszal elért sikerét, akkor az ennek a kormányzati politikának a még markánsabb továbbvitelét alapozza meg Ám akkor, ha az MDF ázsiója csak néhány százalékkal esik, vagy, ha a koalíciós partnerek szavazói tábora a vezető párt rovására gyarapodik, vagy netán, az ellenzék, vagy az ellenzék valamelyik pártja „hozza” magát a választásokon, nos, akkor ez a kormányt és a kormánypártokat egész eddigi politikájuk újragondolására késztetheti. — hl — bi a cs gj m h< ál it A té er el ill at he cs: he jól
