Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-04 / 207. szám
ESZAK-MAGYAROR5ZAG 2 1990. szeptember 4., kedd Országgyűlési ülésszak (Folytatás az 1. oldalról) 'több hasonló, lényegében azonos tartalmú módosító javaslat közül melyiket vegyék figyelembe. Az elfogadott határozat szerint a kormány az önkormányzati választásokra két részletben, több -mint fél- milliárd Ft-ot bocsát a Belügyminisztérium rendelkezésére — utólagos elszámolási kötelezettséggel. Ebből az összegből fedezhetik egyebeik iközött a tiszteletdíj'akat, a túlmunka 'költségeit, a nyilvántartások elkészítését, az értesítők kiküldését, a helyi hirdetmények és plakátok költségeit, a szavazókörök élelmezési kiadásait, az információs rendszer működtetéséhez szükséges összeget, a hírösszeköttetés költségeit. Külön 10 millió forinttal támogatják a nemzeti és etnikai 'kisebbségek képviseletében induló független jelölteket — ez 'személyenként mintegy 2000 forintot jelenthet. Az Országgyűlés hétfőn 16 óra után néhány perccel befejezte rendes ülésszakának első munkanapját. A törvényhozók a hétfői ülésnap utolsó napirendi pontjaiként határozatot hoztak a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggő egyes törvények módosításáról. A parlament kedden várhatóan a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat részletes vitájával folytatja munkáját. A jogszabálytervezettel kapcsolatban benyújtott módosító indítványok ügyében illetékes bizottságok hétfőn, az esti óráikban foglalnak állást. (MTI) ítélte el Kuvait iraki megszállását.) A politikus szavai szerint azt várja, hogy az ENSZ- főtibkár és az iraki külügyminiszter ammani megbeszéléseinek kudarca után a nagyhatalmak újabb intézkedéseket hoznak Irak ellen a világszervezet alapokmányának a katonai akciókról rendelkező 51. cikkelye alapján. Az iraki invázió óta Kairóban megjelenő Al-Anba című kuvaiti lap hétfői száma szerint két nappal ezelőtt egy kuvaiti ellenálló gépfegyverrel iraki katonákra nyitott tüzet. Négy irakit megölt, 16-ot megsebesített egy rendőrőrsnél végrehajtott akcióban, majd gépkocsival sértetlenül elmenekült. Kuvaiti ellenállók csoportjai iraki teherautókat robbantanak fel, egyedül közlekedő iraki katonákat támadnak meg és veszik el fegyvereiket. Nemzetiségi rádióműsorok Keddtől tovább bővül az országosan sugárzott nemzetiségi rádióműsorok adásideje. Az eddigi kettő helyett hetente hat napon — hétfő kivételével mindennap — sugározzák a pécsi körzeti ' és nemzetiségi stúdió német és szerbhorvát, illetve a szegedi stúdió szlovák és román nyelvű, húsz-húsz- perces nemzetiségi műsorát a Bartók rádió hullámhosz- szán. A nemzetiségi adások, a Pécsett és Szegeden szerkesztett műsorok ezután már nemcsak a dél-dunántúli, illetve a dél-alföldi régióban, hanem az ország minden pontján hallhatók lesznek. Kuvait száműzetésbe kény- szerített kormányának álláspontja szerint az Öböl térségébe vezényelt külföldi csapatoknak mindaddig ott kell maradniok, amíg Irak ki nem vonul a megszállt országból. A kuvaiti külügyminiszter a Reuter brit hírügynökségnek Szaúd-Arábiában adott nyilatkozatában közvetve az ENSZ katonai fellépését szorgalmazta. Szabah el-Ahmad el-Dzsábir esz- Szabah kifejezte reményét, hogy nem sokáig lesz szükség a külföldi csapatokra a térségben. Hangsúlyozta, hogy kormánya a történtek után nemzetközi garanciákat kér egy újabb invázió megakadályozására. A külügyminiszter elhessegette egyes arab országok fenntartásait a nyugati katonai jelenléttel szemben. A szaúdi politikus emlékezteit Churchill híres (a Hitler elleni brit—szovjet szövetségről mondott) kijelentésére, amely szerint „az ördöggel is együttműködnék hazám felszabadítása érdekében”. Esz-Szabah elmondta, hogy Kuvait, a PFSZ régi támogatója, ezentúl különbséget tesz a palesztin nép és néhány PFSZ-vezető között. (A PFSZ legtöbb vezetője nem Százezer forint „hever” Miskolc utcáin Sokunkat irritáltak az elmúlt választás „melléktermékei”, a házak falára ragasztott választási plakátok maradványai. A szakadt, poros, kipingált papírcafatok, málló vakolatok, a villanyoszlopokra, kapualjakra „nyalt" propa- gandaonyagok, még ma is kísértenek, az új választás küszöbén. Nemcsak látványnak csúfak, de jelentős anyagi kárt is okoztak Miskolcon városszerte. Hogy ez o csúfság a mostani kampányidöszakban ne ismétlődhessen meg, a Városgondnokságon hirdeföpara- vánokat készítettek, s helyeztek el Miskolc utcáin. Kizárólag azért, hogy a választási plakátok ide kerülhessenek. Nos, egy hete tart már a választási kampány, a felállított paravánok azonban még üresek. Remélhetőleg nem azért, mert maradnak a régi, „jól bevált” módszernél az érintettek. Persze van még idejük bőven, de félő, hogy később nem lesz már hová ragasztani, s csak az említett házfal-kapualj-villanyoszlop lehetőség marad. Tegnap ugyanis nem egy, s nem kettő hirdetőtáblát láttam a földön heverve, helyenként összetörve, pedig még csak néhány napja kerültek az utcára. Jó lenne hinni, hogy csupán a hét végi vihar okozta vesztüket, s nem más játszott közre sorsuk ilyetén alakulásában. Mindenesetre ez így is lesújtó látvány, hiszen több mint százezer forintba került elkésziiésük. Ráadásul nem is egy kampányra tervezték őket, hanem többszöri felhasználásra. Ha azonban ez így folytatódik, s tovább rongálódnak, akkor egyszer sem láthatják el feladatukat. (kovács) Választási gyűlés Miskolcon és Kazincbarcikán Kis János Borsodban Javában tart a választási kampány országszerte és ennek részeként ezekben a hetekben gyűléseken vesznek részt a pártok vezetői, képviselői azzal a céllal, hogy minél több mandátumot szerezzenek az önkormányzatokban. Szeptember 5-én Borsodba látogat Kis János, az SZDSZ elnöke, aki 17 órakor Kazincbarcikán az Egressy Béni Művelődési Központban választási nagygyűlésen aktuális politikai kérdésekről tart előadást, illetve a vállalati tanácsok újraválasztásával kapcsolatos tapasztalatairól beszél. Ugyanezen a napon este fél nyolckor a Rónai Sándor Művelődési Házban ugyancsak választási nagygyűlésen vesz részt az SZDSZ elnöke. A nagygyűlés témája: miként megy végbe a rendszerváltás a munkahelyeken? Az érdeklődőket szeretettel várják. Válaszlevél Tőkés Lászlétél A BV Intézet Református Fogvatartottjainak, Miskolc Egyedi esetnek kijáró meglepődéssel vettem kézhez levelüket. Ilyen levelet még soha nem kaptam, de az is igaz, hogy életemben hasonló nehéz helyzetben sem szenvedtem. — Életünk rendkívüli helyekre sodorhat bennünket, adódik tovább a gondolat, de mindenütt velünk lehet az Isten, hogyha mi is befogadjuk Öt. Kedves Uraim! Elesettségükben én is imádkozni fogok Önökért. Kívánom, hogy emelkedjenek túl és felül nyomorúságos helyzetükön, s — végső távlatában — ne legyen hiábavaló fogságuk. Köszönöm imádságaikat és együttérzésüket. Más vallású társaikkal együtt, Isten áldását kérem további életükre — testvéri érzésekkel. Tőkés László Párthírek 1990. augusztus 30-án megalakult a Kereszténydemokrata Néippárt encsi szervezete. Az alakuló gyűlésen megválasztották az ideiglenes vezetőséget, melynek elnöke dr. Pető Ferenc, ügyvezető titkára Keller Ferenc lett. A vezetőségben helyet kapott Radeczky János, a Demokrata Néppárt régi tagja is. A vezetőségválasztás után a tagság a helyi önkormányzati választások előtti teendőket beszélte meg. Kérik támogatóikat, szimpatizánsaikat, hogy encsi jelöltjeik részére az ajánló- szelvényeiket adják le. Horthy Miklós: Emlékirataim III. A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásában, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. Találkozások Hitlerrel Hitler Adolf német birodalmi kancellár már több ízben hívott látogatóba. Míg a szomszédos Ausztria és Németország között feszültség állt fenn, úgy találtam, hogy ennek az utazásnak még nem jött el az ideje. Ez az ok azonban az 1936. július 11-i német—osztrák egyezménnyel megszűnt. Ezután már Hitlert is és Mik- las szövetségi elnököt is meglátogathattam anélkül, hogy bármelyiket is elkedvetlenítsem. Abban az időben aligha akadt Európában valaki, aki ne kísérte volna érdeklődéssel Hitler felemelkedését, akinek származására és ifjúságára szándékosan homályt borítottak, és aki az első világháborúban mindössze csak őrvezetőségig vitte, azután pedig mint birodalmi kancellár, sok tekintetben hihetetlen eredményeket ért el. Ez az érdeklődés, és — miért tagadjam — bizonyos kíváncsiság is keveredett bennem kelletlen érzésekkel. Budapesti újságok a berlini propagandaminisztérium bosszúságára nyíltan kifejezték kételyüket, hogy a birodalmi gyűlés épületének felgyújtása a kommunisták műve lett volna. Bennem még élt az a mély megbotránkozás, mely az 1934. június 30-i véres önbíráskodás és a Dollfuss-gyilkosság hatásaként elfogott, és ezen az a híresztelés sem enyhített, hogy Hindenburg birodalmi elnök a történtekért állítólag felmentést adott. Ha az idők meg is változtak azóta, amikor Ferenc József őfelsége szárnysegéde voltam, de az ö nemes példája nyomán alkotott felfogásom a becsületről, jogról és igazságosságról változatlan maradt. De utóvégre is nem tartozott rám, hogy bíráskodjam Hitler felett. Elhatároztam tehát 1936- ban, hogy egy ausztriai vadászatot felhasználok arra, hogy Hitlernél magánjellegű látogatást, tegyek. Schuschnigg szövetségi kancellár három vadászterületet kínált fel, és én a hinterrissit választottam, mert egyrészt híres erős zergebakjairól, másrészt csak Bajorországon át érhető el. Berchtesgadenben Hitler hadsegéde fogadott, aki Obersalzbergbe kísért. Hitler a lépcső előtt várt. Dolgozó- szobájába mentünk, s itt nagy vonásokban ismertette programját. Természetesen ekkor is Versailles-jal kezdte, és mivel a trianoni szerződés Magyarországgal szemben ugyanazokat a bűnöket követte el, mint a versailles-i Németországgal szemben, semmi okom nem volt ellenvetésre. Már ekkor feltűnt rendkívüli emlékezőtehetsége, ennek segítségével ez az autodidakta sok mindent átfogó ismeretekre tett szert. Hitler igen szíves vendéglátónak mutatkozott. Ellentétben későbbi szokásával, számos kérdést intézett hozzám, és élénken érdeklődött a Németországon kívüli állapotok iránt, majd váratlanul ezt a kérdést tette fel: — Mit tenne Főméltóságod, ha hatalmában állna, hogy Németország politikai irányát meghatározza? — Excellenciád kérdése meglep engem — feleltem. — De ha már érdekli véleményem, megmondom: mindent elkövetnék, hogy Németország és Anglia között minél szorosabb barátságot hozzak létre. Előttem, a volt tengerésztiszt előtt nem látszott megoldhatatlannak ez a probléma, ha Németország nem ismétli meg azt a hibát, amelyet II. Vilmos császár és Tirpitz tengernagy elkövetett, hanem lemond arról, hogy a- flotta fejlesztése terén Angliával versengésre keljen. Ez egyenesen köny- nyebbségére szolgálna Németországnak, mondottam, mert amúgy is lehetetlen, hogy egy időben legyen képes hatalmas hadsereg és az angollal egyenértékű flotta felállítására. Ha Angliával véd- és dacszövetséget köt, akkor a német flotta fejlesztése különben is fölöslegessé válik. Arra a megjegyzésemre, hogy nagy tapasztalatainál fogva egyedül Anglia képes arra, hogy aránylag csekély hatalmi eszközökkel tartsa fenn a rendet a világon, Hitler azt a kérdést szegezte nekem, hogy nézetem szerint miért nem teheti meg ugyanezt iNémetország is. — A dolog igen egyszerű — feleltem —, az angolok eddig mindig jól értettek ahhoz, hogy a kormányzatuk alá tartozó országokban a népesség megbecsülését megszerezzék, mert jólétet teremtenek, véget vetnek a belső harcoknak, tisztakezű közigazgatást gyakorolnak, és sohasem törekednek arra, hogy a népet rendőri vagy egyéb zaklatásokkal hagyományos életformájából kiforgassák ... 1938 nyarán Hitler meghívása olyan alkalomra szólt, amelyet különös megtiszteltetésnek szánt. A német haditengerészet az osztrák csatlakozás után hivatást érzett arra, hogy az egykori cs. és kir. flotta emlékét felújítsa és hagyományait képviselje. Ebből származott, az a gondolat, hogy egy új német nehézcirkáló vízre bocsátásán jelen legyek, mint az osztrák-magyar hadiflotta utolsó parancsnoka, és a keresztanya szerepét feleségem töltse be. Augusztus 21-én nagy kísérettel különvonaton indultunk utunkra. Ezt német részről igen alapos körültekintéssel készítették elő. Eredetileg az volt a szándék, hogy a nehézcirkáló a Te- getthoff nevet kapja, ez szembeötlővé tette volna az osztrák-magyar hagyományokba való bekapcsolódást. Az ünnepi sorrend előzetes kidolgozása során azonban észrevételt tettem ez ellen, mert a lisai győző neve olasz barátaink körében el- kedvetlenedésre adhatott volna okot. Végül a szavojai herceg után Prinz Eugen lett a hajó neve ... Midőn ismét Kiélnék vettünk irányt, Hitler négy- szemközti beszélgetésre kért. Két év múlt el obersalzbergi eszmecserénk óta, és elért sikerei erősen megváltoztatták Hitlert. Viselkedése arra vallott, hogy Európa urának tartja már magát. Minden kertelés nélkül elém tárta a később Unternehmen Grünk fedőnév alatt ismertté vált tervét. Ennek végrehajtása során — mint mondotta — a cseheket iszéttapossa, Prágát, ha kell, elpusztítja, és Csehszlovákiát német védnökség alá kényszeríti. Ügy látszott, háborúra is elszánta magát, és tőlem várta a biztosítékot, hogy a német előrenyomulással egy időben dél felől mi megtámadjuk Szlovákiát. Nem mondta ugyan ki, de mégis érthetővé tette számomra, hogy amit elfoglalunk, azt megtarthatjuk. Mindezt kérés alakjában adta elő; erre azonban én udvariasan, de határozottan azt válaszoltam, hogy ebben az akció- j ban Magyarország részvételéről nem lehet szó. Magyarországnak, mondottam, magától értetődően vannak Csehszlovákiával szemben revíziós igényei, azonban az óhajunk és szándékunk, hogy ezeket békés eszközökkel valósítjuk meg. Egyébként nincs is meg a lehetőségünk, hogy a határunk mentén nagy számban felsorakozó erődöket a rendelkezésünkre álló szerény eszközeinkkel megsemmisíthessük. „Majd mi szállítjuk a szükséges fegyvereket” — vetette ellen Hitler. En azonban kitartottam a kimondott „nem” mellett, sőt figyelmeztettem arra is, hogy nagy kiterjedésű háború veszélyével kell számolnia, mert véleményem szerint a németek bevonulását Csehszlovákiába sem Anglia, sem Franciaország, de talán a Szovjetunió sem nézi majd tétlenül. A délelőtti barátságos hangulat elszállt: beszélgetésünk végén szinte kellemetlen légkör nyomása nehezedett ránk. Hasonló tárgyalást, mint én Hitlerrel, Rib- bentrop, Imrédy és Kánya is folytatott, s ennek során jellemző megjegyzés hangzott el: „Aki részt akar venni a j lakomán, annak a főzésből is ki kell vennie részét.” Weizsäcker államtitkár, aki a megbeszélésen jelen volt, feljegyezte, hogy a magyar résztvevők válasza ellenvetésekből állott. Miniszterelnökünk és külügyminiszterünk tényleg, ugyanúgy, mint én, minden katonai közreműködést elutasított. A Berlin kelet—nyugati tengelyét alkotó útvonalon augusztus 25-én tartott katonai ! díszszemle minden korábbit ! felülmúlt. Valóban bámulat- ! ra késztetett a páncélkocsik j nagy tömege, a gépesített és fogatolt lövegek sokasága, mely két és fél órán át vonult el előttünk. A csapatok megjelenése és felfegyverzése kitűnő hatást keltett. Midőn szemben velünk az emelvényen megláttam a diplomaták és katonai attasék seregét, nem volt kétséges előttem, hogy Hitler szándékosan számított erre a hatásra. A délután folyamán sorra került második négyszemközti megbeszélésem Hitlerrel. Azonban ez sem oldotta fel hanem még inkább fokozta az első alkalommal közöttünk keletkezett feszültséget. Ő ugyanis tapintatlan hangon kifogást emelt az ellen, hogy én Brauchitsch vezértábornagy előtt szóba hoztam és megbeszéltem vele a Csehszlovákia ellen tervezett katonai akciót és azzal szemben elfoglalt elutasító álláspontomat. Szemrehányását igen nyomatékosan visszautasítottam, és tudomására adtam, hogy szokásom szerint magam választom meg, hogy kivel és miről beszéljek ... ...Este saját különvona- tunkra szálltunk, és hazaindultunk. Ha Hitlernek az volt a szándéka, hogy nagyszabású rendezések, ünnepségek, szemlék és ajándékok révén hatást tegyen ránk, ezt elérte, igaz, hogy kissé másként, mint ahogyan várta. Az 1933 óta eltelt rövid idő alatt elért nagy teljesítmény, a német nép fegyelmezettsége és sokoldalú tehetsége valóban figyelemre méltó volt. A kémények füstöltek, a hajógyárakban folyt a szorgalmas munka, a föld- mívelők nagy szorgalommal j takarították be a termést. Az egész kép azonban any- nyira lázas tevékenységet is mutatott, hogy láttára nem tudtam szabadulni bizonyos nyugtalanító hatástól. Elkerülhetetlenül szegeződött elém a kérdés: hová vezet majd mindez? (Folytatjuk) A kuvaiti iiipiniszter nyilatkozata
