Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-27 / 227. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 1990. szeptember 27., csütörtök Pártok, jelöltek, esélyek (Folytatás az 1. oldalról) Lapunkban most a parlamenti pártok véleményét adjuk közre az elmúlt hetekről. Kérdéseink a következők voltak: a választási gyűléseken milyen tapasztalatokat szereztek? E találkozók alapján mi foglalkoztatja most leginkább a közvéleményt? Mi az esélye annak, hogy a helyhatóságokba, a polgár- mesteri székbe valóban a rátermett, és emberileg hiteles jelöltek kerüljenek? Végül arra kértük a pártok képviseletében megszólalókat, hogy beszéljenek a választási esélyekről. * Dr. Furmann- Imre, a Magyar Demokrata Fórum országos alelnöke: — Nagyon sok helyen megfordultam, nemcsak a megyében, az ország más részein is. Az a tapasztalatom, hogy a közhiedelem — vagy fogalmazzuk úgy, hogy közsugalmazás ellenére —, az ország komolyan és felelősségteljesen készül a helyhatósági választásokra. Ezt alátámasztják a statisztikai adatok, hiszen szeptember 30-án csupán 13 helyen nem fognak választani, mert kevesebb volt a jelölt, mint amennyit a törvény megkövetel. Közel 3200 helyen viszont lesz választás. — Azt érzékeltem, hogy nem csupán a gazdasági helyzet foglalkoztatja az embereket, hanem az életük más minősége is. Sok kérdés hangzott el az egzisztencia-alappal, a vállalkozásokat beindító hitelekkel kapcsolatban. Az emberek dolgozni, vállalkozni, keresni akarnak. Ha magyarul és világosan elmondjuk azt, miilyen helyzetben van az ország —, akkor azt az emberek megértik, el is fogadják, néhány szélsőséges hangadó kivételével. Azt is tapasztaltam: az emberek tisztában vannak azzal, hogy egyik napról a másikra lehetetlen eltakarítani több, mint negyven év romjait. Értik és tudják az emberek, hogy cselekvő részvételük nélkül, Magyarországon demokráciáról még csak beszélni se lehet. Az emberek bele akarnak szólni saját sorsuk alakításába. Ez ad ma garanciát arra, hogy a politika nem lehet többé ebben az országban néhány ember kiváltsága. Annak nyilvánosnak, a közösség által kontrolláltnak kell lenni. — A Magyar Demokrata Fórum már a parlamenti választások során — a mostani választások előtt pedig méginkább —, abból az alapelvből indult ki, hogy csak ott és csak azokban a körzetekben indít jelöltet, ahol megfelelő szakmai és emberi rátermettséggel bíró embert tud állítani. Ha tehát most indítottunk jelöltet, őt bízvást és nyugodt lelkiismerettel ajánlhatjuk a választóknak. — A nyilvánosságra került statisztikai adatok és felmérések alapján úgy vélem, hogy a Magyar Demokrata Fórumot olyan komornak és felelősségteljesnek tartják az emberek, amelyre a nehézségek ellenére is liehet számítani. Úgy gondolom, hogy a kormányzásban résztvevő pártok győzelme megismétlődik a helyhatósági választásokon. Egy nagy veszélyre hívnám fel a figyelmet; ez pedig a függetlenek aránya. Nem agitálnék pártpolitika mellett, de meg kell jegyeznem, hogy nagyon sok, magát függetlennek „eladó” jelölt — korántsem független. A választók közössége vélhetően ugyanúgy látja ezt mint én, és olyan jelöltre fog szavazni, aki megítélése szerint legjobban képviseli majd érdekeit. Az MDF azt mondja: válasszanak olyan jelöltet, aki a hatalmat szolgálattá tudja nemesíteni. Azért, hogy végre — itthon is otthon lehessünk. Szabó Tamas, a Szabad Demokraták Szövetsége miskolci szervezetének egyik ügyvivője: — A miskolci helyzetről beszélhetek, hiszen azt ismerem. Az általános tapasztalatom az, hogy az emberek elégedetlenek a helyzettel, a kormány eddigi működésével. Egyre rosszabb körülmények között élnek, erősödik az infláció, csökken az életszínvonal. Nem látják azokat az előremutató változásokat, amelyek kivezetnének a válságból. Általában csökkent az emberek politikai érdeklődése, elegük van már belőle. Sajnos, ez bizonyos értelemben az ellenzékre is rávetül, mert a parlamenti munkában a két oldal összemosódik a szemükben. — Teljes közömbösségről azért szerencsére nem beszélhetünk. Általános kérdések, gondolok itt az áremelkedésekre, a munkanélküliség rémére, tehát országos gondokra, éppúgy érdeklik az embereket, mint a helyi ügyek. Itt, Miskolcon, leginkább az örökös gond, a környezetszennyezés foglalkoztatja őket, s ehhez kapcsolódva a megoldatlan belvárosi közlekedés. De az Avas bérkaszárnyajellege, s kiépítetlen intézményrendszere, vagy Tapolca gyors beépítése épp oly fontos az ottlakóknak. Megint más a probléma Diósgyőrben, a Győri kapuban és még folytathatnám a sort. E gondok megoldásában is igen fontos lesz — s ez egyben az SZDSZ álláspontja hogy ne a pártérdekeket, hanem az adott település ösz- sz.es lakóját szolgáló, azok érdekeit képviselő hiteles és szakértő jelöltek legyenek a polgármesterek. De hogy a választópolgárok valóban ezen értékek alapján fognak-e dönteni, azt előre nem tudhatjuk. Mi ennek érdekében annyit tehettünk, hogy kampányunk során a szakmai értékeket helyeztük előtérbe, s igyekeztünk elkerülni az „ellenfeleinkkel” való kapcsolatunk elmérgesedését, tehát úgynevezett pozitív kampányt folytattunk. A választásokkal kapcsolatban pedig bizakodóak vagyunk. Részben, mert úgy érezzük, hogy programunk, jelöltjeink sokak számára elfogadhatóak, s a lakosságot, a független, erős ön- kormányzatot szolgálják. Részben pedig azért, mert ez a választás hosszú évekig az utolsó lehetőség, hogy az emberek kifejezzék véleményüket a kormány, illetve a kormánypártok eddigi munkájáról. Ha a polgárok jelentős része az urnák elé járul — s erre ezúton is buzdítani szeretnék mindenkit —, akkor jobb eredményre számíthatunk, mint a parlamenti választásoknál. A többi párt esélyeit viszont hadd ne latolgassam. Ebben még sok a bizonytalanság, s nyilatkozzon mindenki a saját helyzetéről. * Demicó Sándor, a Független Kisgazda-. Földmunkás- és Polgári Párt ügyvezető alelnöke: — Sajnos, elég nagy az érdektelenség a választópolgárok között. Félő, hogy már ezt a választást sem veszik komolyan. A választási gyűléseken is gyér érdeklődést tapasztaltunk, pedig most valóban szükség lenne arra, hogy minden állampolgár elmenjen szavazni, és azokat a személyeket támogassa, akik a helyi közösségi érdekeket a legjobban tudják képviselni. Tapasztalatunk szerint megnövekedett az ún „független” jelöltek száma Ezek egy része valóban független, de másik része — és ez a veszélyesebb és a meg- tévesztőbb — ilyen módon kívánja eltüntetni politikai múltját. A választási etikát nagyobb részben mindenki betartja. Előfordul, szerencsére ritkábban, az ellenfél alaptalan besározása. — A választókat élénken foglalkoztatja, miként működnek majd az önkormányzatok, milyen jogokat élveznek és tevékenységük eredményeként milyen változások várhatók az adott közösség mindennapi életében, környezetében. Sok helyen aggódnak amiatt, hogy a tanács üres kasszát hagy az önkormányzatokra. Előfordult, hogy a jelenlegi vezetők egyes helyeken kiosztották az egész évi szociális segélyeket. Tették ezt azért, hogy jó színben tündökölhessenek, és elősegítsék ezzel is saját újraválasztásukat. Sürgetik a földtörvény azonnali elfogadását. Az ellenzék akadékoskodó magatartását bírálják. Ügy vélik, az ellenzék félt attól, hogy a földtörvény elfogadása esetén a Független Kisgazda- párt tábora jelentősen előretör. A szükséges létszámtól mindenhol több jelöltet indítottak. A lakosság józan ítélőképességén múlik, hogy ezek közül a legrátermettebb és a közösség érdekeit leghitelesebben közvetítő képviselőkre adják-e szavazatukat, vagy megtévesztő manőverek áldozatai lesznek. — A kisgazdapártnak sikerült kellő számban kiállítani arra érdemes, hiteles személyeket a polgármesteri és a képviselőjelölti posztokra. A kislistás jelöltek száma tekintetében a megyében az első helyen állunk. Bízunk abban, hogy a koalíciós pártok, ezen belül főleg a Független Kisgazdapárt pozíciója a választások eredményeként megerősödik, és az ellenzéki pártok fokozatosan lemaradnak. Elfoglalják így az őket megillető helyet. * Az MSZP országos választmányának tagja, Tóth Pál: — Pártunk választási gyűléseire alapvetően jellemző az érdeklődés hiánya, ami a látogatottságban is megmutatkozott, valamint a nagyfokú tájékozatlanság. Ennek több oka van: az emberek általános zavarban szenvednek, nem értik, miért kell ismét szavazniuk. Az egymás utáni választások az embereket szkeptikussá tették, a pártoknak sem használt az örökös mozgás. A választó- polgárok jelentős része nem tudja, mi a tanácsok és a leendő önkormányzatok működése közötti alapvető különbség. — A választási gyűlések rámutattak arra, mi az, ami a lakosságot a leginkább foglalkoztatja. Saját bőrén érzi mindenki, hogy a belpolitika a legégetőbb kérdés. Az általános politikai helyzet mellett evakran szóba került a nyugdíjrendszer és a gazdaság labilis helyzete. Veszélyesek és felelőtlenek azok a kormánypárti tervek, amelyek a régi vezetők elszámoltatására épülnek. A bűnbakok keresése és indulatok szítása végső esetben elhatalmasodhat a lényegi kérdések felett. Az érdeklődés középpontjában a jövőtérintő teendők állnak, így a helyi önkormányzatok működése, a rendszerváltás kiteljesedése. A helyi problémák kisebb súllyal szerepelnek a napirenden. — A város legsúlyosabb problémáinak — lakbér megállapítása, helyi adók nagysága, közműfejlesztés — megoldása természetesen szakmai ismerettel rendelkező embereket igényel. A polgár- mesteri székbe mindenekelőtt jó menedzser kell, aki növelni tudja a város bevételeit, s kellően megalapozza annak hitelét. Legyen a polgármester diplomata, aki színvonalasan képviseli a városlakók érdekeit. A város arculatát életképes ötletekkel, elképzelésekkel formálja. — Példátlan a bizonytalanság az esélyek latolgatásában is. Június elején a lapokban közölt felmérés óta sok változás történt. A lakosság megszokta már. hogy negyven év alatt, minden ügyes-bajos dolgával a tanácsi hivatalhoz fordult segítségért. Most ugyanezt várják a helyi önkormányzatoktól is. A vasárnapi választás jó alkalom arra. hogy a kormánypárt igazolja népszerűségét. az ellenzék pedig felmérje saját erőit. * Kobold Tamás, a Kereszténydemokrata Néppárt ügyvezető titkára: — Az országgyűlési választásokhoz képest oldódott az emberekben a félelemérzet, bár még tapasztalható. Nem mernek nyíltan állást foglalni, ami nem azt jelenti, hogv a választáskor otthon maradnak. A tudatos fé'elemkeltés jellemzi a jelenleg még hatalmon levőket. Ennek köszönhető az emberek közömbö'séee is. Akik a választási gyűlésekre eljönnek, azok akarja« lelkesen akarják a változásokat. Miniszter a Napzárta vallatószékében Semmi pénzért nem lenit nék most miniszter. Sem- milyen. Pe ha már minisz- 1 tér lennék, messze elkerülném a Szabadság tér 17- !§ et, különösen Napzúrta idején. Amivel egyáltalán §§ nem azt akarom mondani, hogy nem tetszik ez a mű- sor. Vannak napok, amikor csak késő éjszaka ülök a képernyő elé, hogy megnézzem a soros vallatást. Oly sok rosszat mondanak mostanában a sajtóról, a tévéről is —, s éppen a V: kormány tagjai. Mit nem adtunk volna akár két éve |: Is, ha így tetemre lehetett Ét volna hívni minisztereket, 1 vezetőket?! Még ma is érdekelne, hogy mit mond Havasi Ferenc, vagy Foek Jenő a bányák állapotáról, sorsáról, az eocénprogram- I! ról stb., stb. Most viszont az a helyzet, hogy megértem, sőt együtt érzek Andrásfalvy || Bertalannal, de a diákok- Ü ka! is, s akkor még nem szóltam az egyetemisták, f főiskolások szüleiről. Mert a témához több minőságii ben is hozzá tudok szólni Annak idején, mini bölcsészhallgató állandóan éhes (és 50 kg) voltam. Apám (egyetlen) fizetéséből hárman voltunk, egyszerre egyetemisták. Még ma sem tudom felfogni, ' hogyan csinálták ezt a szüléink. Ügy, hogy anyánk mosást vállalt, mint József Áronné, s mi is vállaltunk mindenféle munkát. Megalázó volt a szegénységünk, s annál elviselhetetlenebb, hogy közben lelkesedni „illett”. Nem rám tartozik megítélni, hogy milyen értelmiségivé váltunk. Meglehetősen gyarlóvá, gyengén „el- eresztettekké”. A mai apák-anyák generációjáról beszélek, akik középkorúak, akik most a legnagyobb terheket viszik. Nincs bennem semmi nosztalgia az odahagyott évek után, de lény, hogy akkor szebb jövőt képzeltünk magunknak, a gyerekeinknek. A legkeserűbb éppen azt tudomásul venni, hogy ennek a csődtömegnek a „termelésében” már mi is jócskán részt vettünk. Ámbátor? Nem tudom mennyit kell magamra vállalnom ebből a húszmilliárdos államadósságból, amikor mint értelmiséginek mindig megalázóan kis fizetéssel szúrták ki a iszemün- ket??! összegezve, tehát azt mondhatom, hogy a Kádár-rezsim „adott” diplomát, de mint diplomás^ már semmibe vett. Semmi gond nem lenne a most vitatott ösztöndíjrendszerrel. ha mi: szülők ióbban keresnénk! Mert abban is igaza van a miniszternek, hogy a diploma megszerzésének a terhét nem vállalhatja csak az állam magára. De ez a gondolatmenet nagyon veszélyes is! Mert azt sugallja, hogy a tanulás magánügy, holott nem az! Soha nem érjük utói Európát — és magunkat —, ha konzerváljuk a butaságot. A tudomány és technika forradalma idején a diploma nem luxus. Sőt! A jelen gazdasági válságának csak egyik oka az elavult iparszerkezet (az „ipari múzeumok”), ennél talán súlyosabb az emberi tényező, amelyet elhanyagoltunk az elmúlt évtizedekben. Félanalfabétn, alulképzett emberekkel nem lehet modern ipart és gazdaságot csinálni, az át- képezhetetlen ember teher önmagának, az államnak is. (Nem véletlen, hogy nyugati szomszédaink sorban húzzák le a sorompót a közéo-kelet-európai bevándorlók előtt...) Ugvanakkor — emlékezvén huszonéves magamra — a fiataloknak is igazat adok. Pontosan azért, mert minket is azzal „fizettek ki” évtizedeken át, hogy az, előttünk járó generációk nehézségeiről papoltak, siránkoztak. Nincs undorítóbb egy fiatalnak, mint a „bezzeg az én időmben” szövegelés. A múltat — mindenkor — mindenáron meg kell haladni! De hiszen tudja azt a miniszter, sőt a miniszterelnök is (kifütyülték Szegeden ...), hogy a legjobb befektetés az emberi, a tanulás-tanítás. Egy olyan országnak, amely csak 3 százalékot tud oktatásra, művelődésre fordítani a nemzeti jövedelméből, egyszerűen nincs esélye! (Japán, Dél-Korea 20 százalékot fordít rá.) Még, ha elismerjük is, hogy a csődtömeget örököltük, ezt a hólabdát nem szabad tovább görgetni, mert lavinává bőszül. Ha most lennék egyetemista — talán én is tüntetnék. Mi még nem mertünk, pedig lett volna miért. Végezetül egy megjegyzés a demokráciáról, mert van azért a rosszban valami jó is. Hatalmas erő a nyilvánosság. Nem kell mindig igazat adni az ellenzéknek, de jó tudni, hogy van, már lehet. Hogy a holnap értelmisége már nem nyúlszívű alattvalóként éli meg a létét, de fórumokat kereshet és találhat, ahol hallathatja szavát, képviselheti érdekeit. Ez lehet garancia arra, hogy az unokáink már nem. abban nőnek föl, amiben mi... ho — A választópolgárokat leginkább saját egzisztenciájuk alakulása foglalkoztatja. Az új demokratikus rend építése során nagyon zavaros a helyzet, az életszínvonal romlik, ami a negyven éven keresztül folytatott „helyes” társadalmi és gazdasági politikának köszönhető. Ezzel a ténnyel nagyon nehezen tudnak szembenézni, de a demokrácia felé vezető úthoz ez is hozzátartozik. Ennek ellenére úgy tapasztaltam, az emberek készek meghozni egyéni áldozatukat annak érdekében, hogy elérhető közelségbe kerüljön a jóléti társadalom. — Az országgyűlési választások óta pártunk iránti szimpátia jelentősen megno- vekedett a megyében. Ennek az az oka, hogy ez a mozgalom mindig reális alapokon állt, nem ígérgettünk soha. Határozott, az emberek számára elfogadható elképzeléseink vannak azon problémák kezelésére, amelyek az egész magyar társadalmat foglalkoztatják. A személyeskedés mindig távol állt tőlünk, kampányunkban arra törekedtünk, hogy a kereszténydemokrácia célkitűzéseit, programját ismerjék meg az emberek. A 9,32 százalékos ország- gyűlési választási eredmény után 15 százalék szavazat nagyon jó lenne számunkra. A részvételi arányról any- ny.it: bízom a társadalom bölcsességében, hogy felismerik azt, ez a választás a demokrácia felé vezető úton legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint az országgyűlési képviselőválasztás, hiszen itt közvetlen érdekeikről van szó. ★ Juga György, a Fidesz megyei kampány főnöke: — Nagygyűléseinkre mindig rengetegen eljönnek, ami nagy öröm számunkra, hiszen azt jelzi, hogy nagy az. érdeklődés a pártunk iránt. S persze azt is, hogy az emberek kíváncsiak arra, mit mond a Fidesz, mi a mi véleményünk. A kisebb gyűlések — ahol képviselőjelöltjeink mutatkoznak be — ugyanolyan látogatottak, mint az országgyűlési választások előtt. — A találkozások arról győznek meg bennünket, hogy nagyon elégedetlenek az emberek. A rendszerváltozástól várt előrelépés nem következett be, sőt egyre romlanak az életkörülmények. Ez foglalkoztatja leginkább őket. Persze, nem lehetett várni a kormánytól, hogy ilyen rövid idő alatt megváltoztassa az örökölt rossz gazdasági helyzetet, de az is igaz, hogy sokmindent elmulasztott, amiben léphetett volna. Mi éppen ezért minden gyűlésen elmondjuk, most a választáskor — érkezett el az az idő, hogy saját életünket rendezzük, környezetünket átalakítsuk. — Ennek pedig alapvető feltétele, hogy a legmegfelelőbb emberek kerüljenek az önkormányzatokba. Nyíl - vánvaló, hogy indulnak a régi „nomenklatúra” emberei is — különböző színekben —, de nagyon sok tehetséges és rátermett szakember is. A szavazókon múlik, hogy sikerül-e kiválasztani a legmegfelelőbbeket. Az esély megvan erre, ehhez azonban mindenkinek el kell mennie voksolni. — Pártunk nagyon jó eséllyel indul, a Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint a pártok között, második helyen állunk a népszerűségi listán. Húsz le- lepüésen van jelöltünk a megyében, s biztos, hogy mindenhol lesz is Fidesz-es önkormányzati képviselő. A városokban a Fidesz, az SZDSZ és az MDF ielöltiei a legesélyesebbek, míg vidéken a függetlenek is komoly arányt képviselnek. Sajnos azonban sokszor éppen a régi vezetők indulnak függetlenként.
