Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-24 / 224. szám
1990. szeptember 24., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 tr Uj átlsieW a szovjet—kínai haláron Az Amur-menti Komszo- molszk kikötőjében először vetett horgonyt kínai kereskedelmi hajó ez év augusztusában — adja hírül a No- vosztyi. Az esemény rendkívüli, mert az Amur-menti Komszomolszk „zárt város” volt a helyi gépipari óriások miatt, és a kikötőbe külföldi hajót eddig még nem engedtek be. Augusztus 21. óta már nem „zárt város” a város: kikötőjében szabadon közlekedhetnek a Harbinból és a Szungari folyó más kikötőiből érkező kínai teherhajók. Az Amur folyón ez a negyedik átkelőhely a határon azóta, hogy enyhültek a szovjet—kínai kapcsolatok. A Szovjetunió Minisztertanácsának vonatkozó határozata értelmében a Távolkeleti Határőr-parancsnokság a szovjet—kínai határon sok műszaki akadályt lebontott, megkönnyítette a látogatást a határsávban élő lakosság számára. Jelenleg további két átkelőhely megnyitásáról tárgyalnak, sőt, szó van arról, hogy kishatármenti relációban turistacsoportok szabadon utazhassanak oda, visz- sza, innen is, onnan is. AN A töke és a munka együttes épülését akarjuk Petrasovits Anna Kazincbarcikán Fotó: Fojtón L. Választási gyűlést tartott pénteken este Kazincbarcikán a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Kitzin- ger Ferenc, a párt városi vezetője köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy az MSZDP városi szervezete már egy nappal a párt országos zászlóbontása után megalakult. A település mértékadó körei azóta tudják, hogy léteznek. Ezt. a kerékasztal-tárgyalásokon volt részvételük is bizonyítja. Külön üzent a város munkásainak, hangsúlyozva: ellenükre nem történhet semmi, csak javukra! Programjukban továbbá az infrastruktúra továbbfejlesztése, a környezetvédelem, a kereskedelmi, a kommunális ellátás, a szolgáltatás javítása szerepel. A párt tíz jelöltet állított a városban. Velük szemben olyan követelményeket támasztottak, hogy az garancia a tisztességes képviseletre. Bemutatta a képviselőtestületi jelölteket, majd a párt országos elnökét kérte szólásra. Petrasovits Anna elmondta, hogy az MSZDP-t megalakulása óta nehézségek, botrányok kísérik. Miért minket akarnak disakredi- tálni? Miért a párt elnöke i a legtöbbet támadott személy? — kérdezte. A politikában nincsenek véletlenek Amikor 1989 novemberében felálltunk, akkor akadtunk fenn a torikukon. Kérdés volt: reformkommunista pártként, vagy valódi nyugat-európai szociáldemokrata hagyományokat képviselve dolgozunk-e. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a nyugati típusú szociáldemokrata értékek hordozója. Tagjaink sorába — hangsúlyozta az előadó —| egy évig nem vettünk fel régi MSZMP-tagot. Ma már felveszünk, de intézményesen a párttal nem lépünk kapcsolatba. Nem akarunk kommunisták által vezetett baloldali egységet — jelentette ki —, nem azért voltak mártírjaink, vezetőink nem azért emigráltak. Ma pártunk egy munkáspárt képét mutatja, a tagság 80 százaléka kétkezi munkás. Nyugaton ennek alapján mondják rólunk, hogy jó úton járunk. Programunk szerint mi polgári demokratikus intézmény- rendszert, liberális gazdasági eszközöket hirdetünk. Az MSZDP szociális érzékenységet mutató párt. Jól mű- : ködő tőkés gazdaságot akarunk. A tőke és a munka együttes épülésére alapozzuk szociáldemokrata politikánkat. Tudjuk, hogy egyes rétegek helyzete lényegesen rosszabb lesz. Eszközöket keresünk, hogy ez elviselhetőbb legyen. Szervezzük a független szakszervezeteket, a munkástanácsokat. Mai helyzetünkről szólva Petrasovits Anna hangsúlyozta: amíg a munkahelyeken, a lakótelepeken nem lesz változás, amíg a civil társadalom nem mozdul, addig nem lesz igazi rendszer- váltás. Ehhez — többék között — új szakszervezeti törvény kell. „Csípőből szitává lőhetnénk a kormány programját” — mondta az elnökasszony —, de tudjuk, a csődtömeget három hónap alatt nem lehet felszámolni. Bírálta a parlamentet, mert sok mindennel foglalkozik, de sok lényeges kérdéssel nem. Kijelentette, az agrárkérdésben a kisgazdák 1947-es állapotokból kiinduló javaslatát támogatják. A külpolitikáról szólva Petrasovits Anna elmondta, hogy a kormány egyes vezetőinek félreérthető nyilatkozata, a környező országok mellett a két nagyhatalmat is ellenünk hangolta. Félő, nem alakul-e ki újra velünk szemben egy kisantant. A szocdemék közép-európai régióban gondolkodnak. A gyűlés a képviselőtestületi jelöltek bemutatkozásával folytatódott, majd beszélgetéssel Kazincbarcikáról, a pártról, az ország helyzetéről. (faragó) A nyolcvanas évek közepe táján, amikor az egész „népgazdaság” minden eresztékében recsegett, ropogott, gondolt egyet a párt és a kormány: csináljunk vállalati tanácsokat. Ezzel egy időre legalább eltereljük az emberek figyelmét az igazi bajokról, gondokról, a feltartóztathatatlan gazdasági összeomlás rémétől. E szándékukat szőkébb körökben „bizalmas” beszélgetések során nem is titkolták. Aztán — sokak ellenére — megszületett egy felemás, kusza, ellentmondásokkal te. li rendelet. 1985-től — a rendelet nyomán — sorban alakultak a vállalati tanácsok, kemény, személyi harcok, egzisztenciális csatározások közepette. Az üzemekben folyó demokratikus szósszal leöntött ütközetek gyakorlatilag egyetlen témára, az első számú vezető, az igazgató, a vezérigazgató személyére; megválasztására, vagy menesztésére összpontosult. A többi jelentéktelen körítés volt. S hogy mindez mennyire így zajlott, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a vállalati tanácsok működése során a vállalatok életében, gazdálkodásában, enyhén fogalmazva, az égviA rooming-in szobában egész nap együtt van mama és baba. A magzati szivhangok jók, minden rendben. Hogy’ érzi magát doktor árt Több baba születik a Semmelweis Kórházban (Folytatás az 1. oldalról) Már majdnem elfelejtettem azokat a borzalmas éveket, ám most... — haragja el a mondat végét a 31 éves dr. Hajas Sándor. — Én csak egy évig dolgoztam az előző osztályvezetővel, akkor települtem át Erdélyből. Személyi konfliktusunk nem volt. Akkor azt hittem, mindenütt így van Magyarországon. Most látom, mit tud tenni egy menedzser típusú főnök az osztályáért, az orvosaiért. Ber- kő főorvos harcol műszerért, orvosért, nővérért — így hát természetesen a betegért — halljuk dr. Huszár Ernő főorvostól. — Megváltozott a szakmai önérzetem, a közérzetem! Az osztályunk rossz híre akkoriban szakmai körökben is terjedt. Ha mégis eljutottunk egy kongresszusra, szinte bujkáltunk, hogy ne kérdezzen tőlünk senki semmit. Szégyeliltük, hogy ennek az osztálynak az orvosai vagyunk. Most végigjárjuk az összes egyetemi klinikát, mindenünnen elhozzuk a legjobb módszereket. Tanulunk, tanulunk. Sőt, már tőlünk is tanulnak, osztályunkat oktató kórházi feladatokkal bízták meg, részt veszünk a medikusképzésben, az orvostovábbképzésben, valamint főiskolások, középiskolások oktatásában — mondja dr. Török Pál, majd így folytatja: — Berkő Péter főorvos úr nem szívesen beszól a dologról, elmondjuk helyette mi, az osztály többi orvosa. Egykori osztályvezetőnk két és fél év után egy országos napilapnak nyilatkozva megrágalmazta Berkő doktort. Állítása szerint az egészségügyi pártbizottság egykori titkára hatalmánál fogva túrta ki őt vezető állásából. Berkő Péter erkölcsi védelmet kért és kapott a főorvosi kartól, az Orvosi Kamarától. Mi jól tudjuk, nem úgy történt semmi, ahogyan azt most olvashatta ország-világ. (Erről egyébként az érdekelt lapot is informáltuk.) Végre sikerült az osztályunk becsületét visszaállítani, nagyon szép eredményeink vannak. Az idén már — becsléseink szerint — ezerhétszáz szülésünk lesz, az akkori ezerháromszázzal szemben és ez nem a szülési kedv növekedésének, hanem az osztály vonzerejének köszönhető. Hasonlóan növekszik a nőgyógyászati nagyműtétek száma is. Rend van, tisztaság és nagyon jó iégkör. Mint Hajas doktor említette, már majdnem sikerült elfelednünk a rossz éveket, kár, hogy egykori főorvosunk ismét az osztály békéjére tör és igyekszik lejáratni bennünket. — Milyen változások történtek az Ön vezetése alatt a szülészeti-nőgyógyászati osztályon? — kérdeztük dr. Berkő Péter osztályvezető főorvost. — Elsőként a higiénés rendszabályokat említem. Rendkívüli módon megszigorítottuk. Ez már csak azért is nagyon fontos, mivel az egész megyéből hozzánk irányítják szülésre a fertőző betegségben szenvedő kismamákat. Ök és csecsemőik teljesen elkülönített helyen vannak, a szülés is külön szülőszobában zajlik. A szigorítás egyébként az egész osztályra érvényes, ehhez a technikai feltételeket is megteremtettük. A terhesellátást átszerveztük, különleges szűréseket vezettünk be. Az országban valószínűleg csak nálunk van például szűrő- vizsgálat hepatitis vírus fer- tőzöttségre terhesek és újszülöttek körében. Későbbi súlyos májbetegségeket tudunk megelőzni ezáltal. Most pedig bevezettük a terhességi cukorbetegség szűrését. Nagy gondot fordítunk a szülésre való felkészítésre, mind kedveltebb a papás-mamás szülés, sőt, most már csá- szármetszéses műtéten is megengedjük, hogy részt vegyen a tanfolyamunkat elvégzett apa. Az együtt szülő kismamák és csecsemőik számára rooming-in gyermekágyas kórtermet rendeztünk be a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából. Itt egész nap együtt lehet az édesanya a kisbabájával. Nőgyógyászati ellátásunk is sokban változott, előkészítés alatt áll például a csontritkulást megelőző program bevezetése. — ön nemrég egy amerikai tanulmányúton vett részt. Milyen tapasztalatokkal tért haza? — Kíváncsi voltam, hogy a „rideg pénzvilágban” milyen az orvos-beteg kapcsolat. Mondhatom, kiváló. A műtőasztalon úgy alszik el a beteg, hogy az operátora fogja a kezét, miután jól kibeszélgették magukat. A szülő nőket, a műtéten átesetteket napokon belül hazaengedik és a sebész is házhoz megy látogatóba, az pedig általános, hogy a kórházi orvos naponta hívja telefonon a betegét. Műszereik, gyógyszereik kiválóak. Mivel mintegy húsz műtétnél asszisztáltam, így azt is módom volt megfigyelni, hog5r műtéti technikában, azaz szakmai fogásban nem tudnak többet, mint mi. Én is tanultam új „fogásokat”, de tőlem is tanultak. Az újra roppant fogékonyak. Tetszett az az előadásom, amelyet a most készülő kandidátusi disszertációm tárgyából tartottam, tehát az újszülöttek testi fejlettség szerinti osztályozásának kérdéseiről ... Osztályunkon mostanában hála Isten, jó a hangulat, az orvosok, nővérek, szülésznők képezik magukat. Rövidesen nyolc olyan orvosunk lesz, aki második tárgyból szakvizsgázik. Erkölcsi-etikai ügyeink nincsenek, és bár biztosított a szabad orvosválasztás, nem tiltott a paraszolvencia, mindenki előtt szentírás, hogy ugyanúgy, ha lehet, egy picit gondosabban lássa el azokat a betegeket, akiknek nincs „fogadott” orvosuk. Sajnálom, hogy személyemen keresztül támadás érte az osztályunkat. Mi az eredményeinkkel válaszolunk. Postásaink a gyógyult asszonyok, a boldog kismamák, kik ma már szép számmal, bizalommal kopogtatnak hozzánk. Lévay Györgyi Fotó: L>aczó József Vállalati tanácsolt a senki földjén lágon semmiféle pozitív lépés és haladás nem történt. Hacsak azt nem tartjuk „korszakos” változásnak, hogy alsó, vagy felső sugallatra egy-két igazgató ment, s helyettük pedig, pontosan behatárolt körből, újak jöttek. De elenyészően kevés ilyen példával lehet szolgálni, mert gyakorlatilag legtöbb helyen változás nem történt. Már csak azért sem, mert addig folyt a választás, amíg az igazgató személyét illetően a várt eredmény — a megerősítés — meg nem született. Erre csak egyetlen példa. A nyomdaiparban az alakuló vállalati tanácsüléseken hat vállalatnál a régi igazgatót nem választották újjá. A pár hét múlva megismételt választáson már kivétel nélkül valamennyiüket megválasztották. Ezek az emberek vajon néhány hét leforgása alatt változtak volna eny- nyit? Aligha hihető! Itt egészen másról van szó. Nem kell ahhoz nagy fantáziával rendelkezni, hogy kitaláljuk. De más iparágazatok területéről is említhetnénk számos, hasonló esetet. Elképesztő szubjektivizmus! Néhány vállalathoz már a vállalati tanács alakuló ülése előtt egy-két nappal megérkezett a minisztériumból az a gratuláló távirat, amely a megválasztott igazgatónak szól. Aztán később derült ki, hogy nem olvasható fel, mert az igazgatót kibuktatták. De a rendeletnek vegyük egy másik „demokratikus” passzusát. A felügyeleti alapító szerv leiratban kérte, illetve utasította a szakszervezetet és a vállalat vezetőit, záros határidőn belül terjesszék elő, hogy milyen szervezeti formában kívánnak a jövőben működni. Esetleg továbbra is az állam- igazgatási formát választ- jált-e. Holott ez már pontosan el volt döntve, hogy kiket sorolnak ide, vagy oda, kiket hagynak meg az állam- igazgatás irányításában. Ez ellen aztán fellebbezni sem lehetett. A rendelkezés anynyira drasztikus volt, hogy még a megyei tanács illetékes szerve sem tudott ezen változtatni. Voltak üzemek, ahol hetek, hónapok teltek el személyi torzsalkodásban, a vállalat pedig közben rohadt és csődbe jutott. Egyik vezérigazgató elmondta, hogy érdemben szinte sohasem döntöttek, csak részletkérdéseken civódtak. Erre a következő példát említi. A vállalati tanács öt napirendje — a vállalati mérleg elfogadása, a szervezeti működési szabályzat megállapítása, az éves terv jóváhagyása, a vállalati tevékenységi kör módosítása, a vállalat által felhasznált jövedelem elosztásának meghatározása — közül az első négyet fél óra alatt lepörgették, az utolsóra (személyi jövedelmek elosztására) hét és fél órát szántak, ennyi ideig civódtak, személyeskedtek e kérdésben. Az igazgatók javadalmazásának megállapítása szintén a kedvenc témák közé tartozott, míg végül sok-sok órás vita után százalékban kifejezve (vagyonarányos stb., stb.) megszavazták, aztán csak egy év múlva tudták meg, amikor néhány vezető háromnégymillió forint prémiumot vett fel, hogy a százalék mögött mit is szavaztak meg. Sok vezetőt és munkást kérdeztem, amióta vállalati tanács formában éldegélnek, működnek, jobban sajátjuknak érzik-e a vállalatot, erősödött-e a tulajdonosi szemlélet? A válasz: Ugyan már, mitől! Éppen ezért teljesen érthetetlen, hogy ezt a születése pillanatában elavult, aggastyánná vált, mankón járó rendszert miért kell „megújítani”, egyáltalán fenntartani, például a most folyó igazgatók megerősítésével vagy felmentésével. Azért, hogy a vezetés legitimmé váljon? Na és akkor mi van? — kérdezhetné bárki. A szegénység, a szervezetlenség, a bizonytalanság, az eladósodás megszüntetéséhez a legitimitás önmagában aligha elég. A vállalati tanácsoktól pedig a jelenlegi helyzetben többet várni illúzió, délibábkergetés a nagy magyar rónán. Wirth Lajos
