Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-24 / 224. szám
XLVI. évfolyam, 224. szám 1990. szeptember 24, Hétfő Ára: 4,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Hogy’ érzi magái, doktor őr? Több baba születik a Semmelweis Kórházban A föld tulajdonreformja nem maradhat el Nemzeti egységet és megbékélést kívánnak a kisgazdák Választási nagygyűlést tartott tegnap Miskolcon a Független Kisgazda- és Polgári Párt. Rajkai Zsolt államtitkár, a párt megyei elnöke többek között a sokat szapult földtörvény-tervezet egyes kérdéseit világította meg. Mint mondotta, sokan félnek attól, hogy ha megszűnnek a téeszek, megszűnik a háztáji is, valamint attól, hogy veszélyben forognak a tsz- nyugdíjak. Sem egyiktől, sem másiktól nem kell tartani, hiszen a földek saját tulajdonba kerülnek, s a nyugdíjazást, a nyugdíjjogosultságot is biztosítani lehet és kell. Vagy önálló társadalombiztosítási rendszerrel, vagy azzal, hogy az új tulajdonosok adóalapjukkal teremtenék meg a nyugdíj- jogosultságot. Nagy valószínűséggel magasabb színvonalon, mint a mostani. Felvetődött az a kérdés is, hogy mi lesz a tsz-melléküzem- ágakban dolgozókkal, megszűnik-e a munkahelyük? Természetesen nem — hangsúlyozta —, tovább dolgozhatnak az önkormányzatok irányítása alatt, sőt a kisgazdák újabb üzemek, gyárak létesítésével kívánják a helybéli munkalehetőségeket megteremteni. Véleményük azonban továbbra is az, hogy Magyar- ország soha nem lesz fejlett ipari állam, itt a mezőgazdasággal kell megteremteni a gazdasági kibontakozást. Ez pedig a kisbirtokrend- szeren fog nyugodni, illetőleg holland vagy dán mintán alapuló szövetkezeti formán, amibe, azonban kizárólag önkéntes alapon léphetnek be a magántulajdonosok. Cseh Sándor országos al- elnök arról szólt, hogy a kisgazdapárt — amikor belépett a koalícióba — azt a feltételt szabta, hogy a számukra legfontosabb kérdést — a föld magántulajdonba való visszarendezését — támogassa a koalíció. Sajnos azonban egyre csak labdázgatnak ezzel. Mint mondta, eleget szolgált már a kisgazdapárt a koalíciónak, fizetséget azonban még nem kapott érte. A tagság azonban biztos lehet benne, hogy — az átmeneti belső pártviszályok ellenére is — rendelkeznek olyan erővel, hogy ez a törvény hamarosan megszülessen, illetve megszavazzák azt'. A szeptember 30-i választások után minél kevesebb politizálást, annál több munkát akarnak. Erre a nagy, közös feladatra szólítanak fel mindenkit, a koalícióval, az ellenzékkel és az egész magyar nemzettel együtt kívánják megteremteni a nemzeti egységet, a nemzeti megbékélést. (k. j.) Rossz idők jártak a ’80-as években a miskolci Semmelweis Kórház szülészetinőgyógyászati osztályára. A csecsemőáldozatokat is követelő, emlékezetes coli-fertőzés csak egy volt a sok baj közül. Szerencsétlenség bárhol megeshet, csakhogy itt valamivel nagyobbak voltak a baj esélyei. Részint állóvízként volt jellemezhető az osztály, ahol az orvosok számára nem kötelező a továbbképzés, ahol a minden úgy jó, ahogy van elv alapján becsuktak ajtót-ab- lakot az újszerű műtéti, szülészeti eljárások elől. Másrészt pedig forrongott a közösség (?): feljelentgetések, kirúgások, fölmondások, perpatvarok tették nyomorúságossá orvosok, nővérek mindennapjait. A kismamák és a beteg asszonyok előtt sem voltak ismeretlenek a történések, aki csak tehette, más kórházakba kéredzkedett... Egyre népszerűtlenebbé vált a városi kórház szülészete. 1988-ban belülről robbant a bomba. Az osztály orvosainak egy csoportja fellázadt, a helyzet normalizálásához kért segítséget kórházon belül és kórházon kívül. Nem azt kérték, hogy váltsák le az osztályvezető főorvost, de követelték, hogy valaki bírja jobb belátásra, győzze módszereinek megváltoztatására, mert ez beteg és orvos számára egyaránt elodázhatatlan. Mivel az osztályvezető főorvos jócskán túl volt már akkor a nyugdíjkorhatáron, a város és a kórház egészség- ügyi vezetői úgy látták, megfáradt már kissé, nem hosszabbították meg orvosvezetői beosztását. A főorvos úr nyugdíjba vonult. Az osztáilyvezető főorvosi állásra 1988 januárjában pályázatot hirdettek meg az Egészségügyi Közlönyben. E pályázat útján dr. Ber- kő Péter, a megyei kórház szülész-nőgyógyász főorvosa nyerte el az osztályvezetői állást. Több mint két év teltei azóta. Elég hosszú idő ahhoz, hogy azok az orvosok, akik altkor az osztály védelmét kérve elindították a „rendszerváltást”, véleményt alkossanak a mai viszonyokról, egészen pontosan a mai vezetésről. — Még csak 35 éves vagyok, van időm a felzárkózásra, mégis sajnálom azt a kilenc évet, amit „abban” a korszakban dolgoztam. Most látom, mit veszítettem. Konferenciákra járok külföldre is, nyelvet tanulok, nagyon sokat fejlődtem szakmailag az elmúlt két és fél év alatt — mondja dr. Pócsi Tamás. — Szakmai bizonytalanságban éltünk, az idegrendszerünk kezdett tönkremenni. Nekem mindennap remegett a gyomrom, amikor bejöttem. Mindennap kikaptam valamiért, olyan apróságokért például, hogy nem vonalzóval húztam alá valami fontosat a leírásomban. (Folytatás a 3. oldalon) Terjedő börtlnlázadás Kelet-Németországban A kereszténydemokraták választási gyűlése A megbékélés és az összefogás vezet a helyes útra A Kereszténydemokrata Néppárt szombaton, Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban tartotta meg választási nagygyűlését. A résztvevőket és a vendégeket dr. Isépy Tamás államtitkár, a KDNP országgyűlési képviselője köszöntötte, majd a szeptember végi ön- kormányzati választások jelentőségéről szólt. A választópolgárok felelősségét hangsúlyozva rámutatott, ha az önkormányzatokba nem kerülnek be hozzáértő és emberileg hiteles jelöltek, ajkkor hazánkban nem lesz teljes a rendszerváltozás. Az Antall-kormány munkáját elemezve az államtitkár az egyik hibának azt tartotta, hogy a Minisztertanács „nem csinált görögtüzes tamtamot tevékenysége körül”, azaz hiányzott a kellő propaganda. A szabadon választott parlament eddig 50 törvényt alkotott meg, korábban elképzelhetetlenül gyors tempóban. A közvélemény ezt figyelmen kívül hagyja. Inkább a mesterségesen keltett botrányok ragadják meg képzeletét. A rendszerváltozás — mondotta — drámával jár, annak pedig színpada van. A folyamatos televíziós közvetítés felerősíti a képviselők szereplési vágyát, semmi ok nincs tehát csodálkozni a korábban elképzelhetetlen parlamenti jeleneteken. A választási nagygyűlésen ezután bemutatták a KDNP miskolci jelöltjeit. A harminc körzetből huszonnyolcban indul kereszténydemokrata jelölt. A kiválasztásnál a szakértelem, és az emberi tulajdonságok domináltak. A KDNP elnöke, dr. Surján László népjóléti miniszter egyebek között arról beszélt, hogy hazánkban évszázadokon keresztül az volt a kérdés, miként álljunk ellent a fölébünk kerekedett hatalomnak. A sorskérdés lényege a rendszerváltozás, a szabad választások után más, mégpedig az, hogy merre haladjunk. A magyar kormányok évszázadokon keresztül nem voltak a szabad döntés birtokában, most végre megadatott a lehetőség, hogy önállóan rendelkezzünk sorsunkról. Soha egyetlen országban nem volt még példa arra, ami most hazánkban zajlik. Megmutathatjuk Európának, hogyan lehet egy öt évtizede fennálló diktatúrát demokráciává alakítani. Az út hosszú lesz, és soha nem jutunk a végére, ha minduntalan megállunk, összeveszünk azon, hogy merre ás tartsunk. A kereszténydemokraták ezért — ideológiájuknak megfelelően — az összefogás és a megbékélés mellett törnek lándzsát. <u. j.) A hét végén újabb keletnémet fegyintézetekre terjedt ki a szerdán Brandenburgban kezdődött börtönlázadás, miután az igazságügyi miniszter elutasította az általános amnesztiát célzó követeléseket. Vasárnap immár 17 börtön és két javító-nevelő intézet őrizetesei folytattak különböző tiltakozó akciót. Manfred Walther, ügyvezető igazságügyi miniszter szombat este úgy vélekedett, hogy az NDK-ban immár nincsenek politikai foglyok. Éppen ezért semmi sem indokol egy „hurrá-amnesztiát” (a német egyesülés alHa rövid időre is, megyénkben köszönthettük ismét Csilla von Boeselager asszonyt, a Máltai Szeretetszolgálat németországi vezetőjét. Ezúttal abból az alkalomból, hogy Tállyán is megalakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportja, s a római katolikus templom melletti iskolában egy szeretetotthont is avathattak. Szép templomukban, nagyszámú hívő és érdeklődő előtt köszöntötte a grófnőt Krózser István kanonokesperes plébános, s vele együtt Zachar Géza plébánost, a Máltai Szeretetszolgálat miskolci szervezetének képviselőjét. Nem kis megille'ődöttség- gel szólt a községbeliekhez halmából). Nézete szerint a börtönlakók egytől egyig köztörvényes bűncselekményeket követtek el, ám egyes esetekben szó lehet a büntetés mértékének csökkentéséről. Amnesztiát kizárólag a Bundestag mint az egységes Németország törvényhozó szerve hagyhat jóvá. Vasárnap a tiltakozó akciók, ülő-éhségsztrájkok kiterjedtek többek között a grünaui, a bützowi, a mag- deburgi, a bautzeni, a lipcsei, a waldheimi, a luckaui, a neubrandenburgi, a hallei, a meningeni és a suhli fegyintézetekre, valamint a stoll- bergi női börtönre. Csilla von Boeselager asz- szony, hiszen — mondotta — Németországban asz- szony nem beszélhet a néphez, a hívőkhöz templomban, s ez vele is most esett meg először. A szeretetszolgálat lényegéről beszélt, s arról, milyen nagyszerű, hogy Tállyán is egymásra találtak a lélek és a test gondozói. A kórus, Gál Marika meghatóan szép szavalata, az iskolások citerazenekará- nak számai után a tömeg az iskolába, a szeretetszolgálat új, helyi otthonába vonult. Itt az egybegyűlteket Zachar Géza miskolci plébános köszöntő1 te, majd megáldotta és felszentelte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tállyai bázisát. Máltai Szeretetszolgálat Megbízott vezérigazgató Tokaj-Hegyalián A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát vállalati tanácsa az elmúlt héten, pénteken megtartott ülésén nem erősítette meg tisztében Mitró László vezérigazgatót. A munkakör betöltésére rövidesen kiírásra kerülő pályázat elbírálásáig Bacsó Andrást, a vállalati tanács elnökét, a borászati osztály vezetőjét bízta meg a tanács a feladatok ellátásával. (Folytatás a 2. oldalon) Tegnap délután a II. # világháborúban elesett és deportált fiaira emlékezett Golop. Sziréna, templomi harangszó, majd a Himnusz hangjai után Kondráth József tanácselnök szólt a község közepén található kis parkban lévő korábbi I. világhá- boriís, s mostantól egyben II. világháborús emlékmű avatására összegyültekhez. Ezt követően Krózser István, kanonok-esperes vezetésével a római katolikus egyház gyászmiséje, majd Csőri Bertalan, tisztelendő vezetésével a református egyház gyászszertartása hirdette : nem feledkeztünk meg az országunkért életüket áldozó Balogh Istvánról, Czibik Jánosról, Kiss Lajosról és a többiekről, a deportált Kiss Ferencről, Láng Andrásról és társaikról. Ezentúl eszünkbe juttatja őket Golopon márványba vésett nevük, az emléktáblára helyezett koszorúk is. A Klapka-induló hangjai mellett zajló katonai tiszteletadással, díszsor- tűzzel, majd a Szózat hangjaival vettek tőlük ismét örök búcsút a golopiak. (Ny. I. — F. M.) ■ ii ■■ I a ■■ rr | r rr Lovoldozo kormcmyor A rendőrség szombaton hajnalban előállította Budai Gábor Attila kormányőr szakaszvezetőt. A szakaszvezető a 10-es számú országos főútvonalon személyszállító kisiparosokkal került öszszetűzésbe, és — eddig tisztázatlan körülmények között — önvédelmi fegyveréből öt lövést adott le. Személyi sérülés nem történt, az eset tisztázására eljárás indult. (MTI) Csilla von Boeselager asszony és Krózser István, tállyai kanonok esperes-plébános a tállyaiak élén, útban a templomból az iskolába.
