Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-22 / 223. szám
1990. szeptember 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 At' X \ V-> *■" * n v >*•>;. \iv.. *ívv -w,-,.»* '• ; « vv^y: ' -"HVV VXiAA-r:'1'“■■•>■,.'■' ' • .. . ■ ■-vV.'-"'-‘- ' , '‘'''. ; ' | W'C u~0u..££ v t-v\ w v'. v -^^vi ^1^'' " ' ' C' X'- ' ! ~ ~ : ' ^':' '.v 'A; Ajánlása egy jótevőjének: mélyebb, magvasabb írásokat ígér ,0\UU>.: tp;» wvf:: Az álnéven irt kötet borítója A hírlapíró özvegye Aprófalvak Emlékezés egykori kollégánkra Nem konyoradomanyt várnak A Cserehát '90 tudományos tanácskozás elmeleti vitaindítóiról és a gyakorlati tapasztalatokról már tájékoztattuk olvasóinkat. A konferencia azonban nemcsak a tényfeltárás, hanem a cselekvés, illetve a cselekvéshez szükséges javaslatok kidolgozását tűzte ki célul. A helyzet alapos elemzése után megállapították, hogy a Csereháton jelentkező gazdasági, társadalmi és lermé- *s/.eti válság már a 24. órában jár, számottevő intézkedések hiányában a folyamatok visszafordíthatatlanná válnak. A hátrányos helyzetű térségek segítése a hátrányos helyzet csökkentése nem térségi, hanem országos probléma, amit az egész társadalomnak kell viselnie. Így a konferencia általános javaslatai között szerepel az elmaradott térségek felzárkóztatásának szándékát megfogalmazó 1905-ös kormány- program felelevenítése, s a nemzetgazdaságba szervesen illeszkedő akcióprogramon belüli területre szabott feladatok megfogalmazása. A mindenkit érintő gazdasági problémák mellett a területi egyenlőtlenségek mérséklésének szükségszerűsége sem szorulhat ki a közgondolkodásból. Véleményük szerint ezt a térséget jóvátétel illeti meg, mert a szürkeállományt, az emberi munka értékét jelentős részben e tájról kihordták, és az valahol nemzetgazdasági szinten jelenik most meg. Kérik, a parlament vállaljon kötelezettséget arra, hogy az éves költségvetésben támogatható célként fogalmazza meg a falugondnoki intézményt. Szükségesnek tartják a nemzeti környezetgazdálkodási, településfejlesztési kormányzat létrehozását, mert jelenleg ezen területek gondjai szétzilálódnak a különböző tárcák között. A Csereháti Településszövetség ugyanakkor mindent megtesz. annak érdekében, hogy a kormány az önállóság jegyében ne hagyja magára ezeket az elmaradott településeket, sem a Csereháton, sem az ország más részein. A gazdaság területén nem a terűdet támogatása a cél, hanem az ott élő és az odatelepülő, majd vállalkozó embereknek, mint vállalkozóknak a támogatása, nem valamiféle könyöradomány, hanem adózási preferenciák formájában, s ez ellensúlyozná a vállalkozások kedvezőtlen infrastrukturális, szellemi és egyéb feltételeit. Az infrastruktúra fejlesztésébe egyébként is szükséges állami pénzeket invesztálni. A kibontakozó önkormányzatoknak olyan privilégiumokat, jogokat, pénzügyi lehetőségeket kell kapni.uk, amelyekkel létalapjukat képesek megteremteni, a vállalkozókat koordinálni és számukra közösséget biztosítani. Számottevően javítani kell a piaci és egyéb információs hálózatot és a szak- tanácsadást is. A kulturális lehetőséget vizsgálva megállapították, hogy az elmaradott térség falvaiba mindenekelőtt információt keld bejuttatni. A kistelepüléseken hiányzó szakértelmet pótolni hivatott intézmények (könyvtárak, művelődési központok és egészségügyi intézmények) kapjanak támogatást, hogy missziós munkájukat folytatni tudják. A tanácskozás ajánlása szerint az önkormányzatok gazdasági alapjainak bizton- vsága érdekében sürgősen törvénnyel kell rendelkezni a vagyonátadó bizottságok felállításáról, melyek átvennék a jelenlegi Vagyonellen- őrzési Bizottság funkcióit is, és megkezdenék az állami tulajdon önkormányzatokhoz kerülő részének átadását. A parlament pedig minél gyorsabban, megalapozottabban, az újonnan megválasztott önkormányzatok, illetőleg az Országos önkormányzati Érdekszövetség bevonásával alkossa meg azokat a csatlakozó törvényeket, amelyek nélkül nem indulhat meg az önkormányzatiság a maga útján. A térség társadalmi, történelmi és természeti értékeit is az önkormányzatok rendelkezésére kell bocsátani. Mindezek érdekében javasolják, hogy a hátrányos helyzetű települések felzárkóztatásának egyik forrásaként az önkormányzatok vállalkozásával keletkezett jövedelem után fizetett nyereségadót a központi költségvetésben, egy elkülönített számlán kezeljék, és ebből a hátrányos helyzetű települések támogatását kötelezően finanszírozzák, a települési önkormányzatok országos szövetségeinek ellenőrzése mellett. (csörnük) Föld alatti gondok Nem hatott megnyugtató* an a termékforgalmazásról szóló jelentés, amely többek között egyes szénfajtákból esetleg mutatkozó hiányról is említést tesz. Megyénket - és a szomszédos területeket - zömében a Borsodi Szénbányákban termelt szénnel látják el. A vállalat az idén, év végéig megközelítőleg 1,3 millió tonna szenet tervezett lakossági ellátásra átadni. Ennyire tudtak vállalkozni - mert a termelést külső és belső okok egyaránt nehezítik. A belső okok között első helyen kell említeni, hogy geológiai okok miatt a nagytermelékenységű frontfejtések nem adják a vártmeny- nyiséget. A külső okok között pedig a vállalat helyzete játszik szerepet. Megalakult ugyanis a Szénbányászati Átalakítási Központ, amelynek feladata lesz az esetleges felszámolási eljárás lebonyolítása. Hogy ez mikor és milyen formában kövekezik be, azt ma még pontosan nem tudni. A rendezésnek ez ugyanis csak az első lépcsője. A bányászok várják ennek folytatását, amely a szénbányászat problémáinak rendezését is jelentené. így az Országgyűlés döntését ebben az ügyben, hogy megszűnjön a jelenlegi bizonytalanság. A Borsodi Szénbányáknál nincs gond a rendelésekkel, azokat ki tudják elégíteni. Ugyancsak folyamatosan szállítanak a Berentei Hőerőműnek is. Itt azonban esetenként az átvétellel van baj, mert nem a kívánt minőségű az eröművi szén. A szénbányászat jövőjéről a döntést nemcsak a bányászok várják, de a lakosság is. Ettől függ ugyanis nemcsak az idei, hanem a jövő évi ellátás is. gyakran beborult az ég Az ibolyától a fagytűrő rózsákig virágok nyílnak. Most kopog a dió, érik a körte, a szőlő, a zöldborsó is terem még annyit, amenv- nyi egy-egy ízletes leveshez elegendő. — Gyönyörű ez a kert, Erzsiké néni! — Örülök, ha mások i.s így látják. Nekem minden négyzetméteréhez emlékek fűződnek. Ezt a fát is ő ültette, amazt is, ide ilyen virágot terveztünk, amoda olyat... Itt üldögélt bénán, de tevékenyen és itt, ebben a kertben élte utolsó perceit is ... — Benn a házban is emlékek vesznek körül. Fényképek, levelek, az összes bútor, az ajándékba kapott festmények. Az emlékeim éltetnek most, 76 évesen, amikor már teljesen egyedül vagyak. Anyagi gondjaim nincsenek, postás nyugdíjas vagyok, a nyugdíjam 6000 forint és most már kapok havi 250 forint kiegészítést — kárpótlásul a férjem internálásáért. A házat haszonélvezőként lakom, a kert terméseiből eléldegélek. A szomszédaim rendes emberek, vesznek nékem tejet, kenyeret, amire szükségem van. Néha egy-egy képeslapot is hoz a postás. Amikor csak erőm engedi, kijárok a vasgyári temetőbe „elbeszélgetni” az én drágáimmal. Ígéretes fiunkat 1962 nyarán elnyelte a Balaton, az édesapja négy évvel élte túl. * Így él hát napjainkban Bella Sándor hírlapíró özvegye. Ám hogyan élt Bella Sándor, aki ma is élhetne, most lenne 85 esztendős. Szó,' ami szó, nem túl jól, mert a hírlapírók fölött minden korban gyakran beborul az ég. A jótollú újságírót éppen a szakmája betegítette meg, miután gyakran lakta a börtönöket. Horthyét is, Rákosiét is ... Rossz korban élt volna a földön? Szakmája szempontjából a legizgalmasabban. Olyankor, amikor az olvasó számára Bella Sándor sorai értékesek voltak: „Egy kis hóvirág a tél végén '..Írójuk számára azonban mérgezettek voltak ezek a hóvirágok. Bella Sándor Orosházán született 1905 októberében. Amikor felcseperedett, szárnyai alá vette egy kisgazda- párti képviselő, taníttatta, egyengette az útjait, hogy a fiatal ember vágyai valóra váljanak: újságíró lehessen. A Pesten élő fiatal hírlapíró új barátai között azonban egyre többen lettek a szocialisták, a kommunisták, mert szegénypárti volt és úgy vélte, a nyomoron csakis a proletárdiktatúra segíthet. Cikkeiért két év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után Miskolcra vetette a sorsa. Több újságot is szerkesztettek itt abban az időben, jól meg tudott volna élni, ha közben nem jelenik meg egy novel- láskötete... (özvegye tulajdonában nincs már sem kézirat, sem okirat, mindent átadott egykor „valakinek a múzeumtól", s kis kötetet is egykori barátai ajándékozták „visz- sza”.) Ez a címe: Mész az utcán. Irta: Kaszás Géza. Nyomtatta: Müller József Könyvnyomdája 1932-ben. A féltett példányt olvasgatva elszorul az ember szíve. Álnéven író hajdani kollégánk valódi tehetség volt. Stílusa szépirodalmi. Témaválasztása változatos. Természetesen a témaválasztása okozta ismét a vesztét. A két inkriminált novella Címe: Hitvallás, illetve A horgolótű. Az elsőben a kor üresfejű gazdagjainak társadalmi életét írja meg akként, hogy közben módja nyílik egy éles művészetkritikára is. A horgolótű pedig egy többgyermekes munkásasszony kétségbeesett és tragédiába fulladó „művi vetélését” rajzolja meg drámaian — egyszerűen. E két novella miatt — hiába az álnév — ismét börtönbe vetik. Már családos ember, megszületett a kisfiúk, Bence is, amikor megkapja a SAS-be- hívót. Nem vonul be, bujdo- kol. És szivrepesve várja a Vörös Hadsereget, pontosabban velük az egykori barátokat, akik a Szovjetunióba emigráltak. A Vörös Hadsereg eljött, a barátok soha. Ez szöget ütött a fejében, következtetett, kikövetkeztetett. Ekkor lépett rá Bella Sándor a damaszkuszi útra. Ott bírálta a visszásságokat, ahol csak tudta, és legtöbbször nem óvatosan. Mégis, egy látszólag bagatell cikkéért tartóztatták le. Történetesen azért, mert nehezményezte, hogy a vasgyári munkásokat megfosztották utazási kedvezményüktől, a múlt rendszerben szerzett joguktól. Hat hónap rendőrségi fogda után 18 hónapra internálták. Szabadulása után bárom évig volt rendőrségi felügyelet alatt. Újságíró soha többé nem lehetett! — Nagyon nehéz évek voltak az->k — mondja Erzsiké néni. — Varrtam éjjel-nappal, hogy valahogyan megéljünk a kisfiámmal. A férjemnek hetente küldtem a csomagot, mi pedig éheztünk itthon, Bencének nem volt cipője. A házkutatások mindennaposak voltak. De még. a varrásból szerzett pénzt is megirigyelték. A szomszédok jelentgettek, egy ávós család lakott akkor itt. — Jó emberek persze mindig vannak. Éjjeliőr állást szerzett valaki az uramnak, engem pedig elhelyeztek újságárusnak. Egy tífusz és egy epeműtét után álltam, nem volt könnyű a félmázsás űjságkötegeket cipelni, de az életösztön erőt ad. Jó újságárus voltam, minden értekezleten megdicsértek, mert senki sem adott el annyi újságot, mint én. Hogyan? Jöttek a barátok, és vették a legszörnyűségesebb Szovjet Híradót is. mert tudták, hogy a létünk függ tőle. Mulatságos volt, ahogyan a vasgyári piacon, az árushelyemen szóltak hozzám a régi ismerősök, barátok: Nagyságos asszony, kérek egy Szovjet Híradót! — A hortobágyi kitelepítések idején ismét nagy volt a félelmünk. Sándor viszonylagos békében volt, mert éjszaka nem tartózkodott otthon, elszólitotta az éjjeliőri munka, de nekünk, a fiammal egy nyugodt éjszakánk sem volt hosszú időn keresztül. Jártuk a Lyukóvölgyet, valaki mindig beeresztett a lakására éjjelente ... Ötvenhat őszén a fiunkat féltettük, főleg amikor egyszer megláttuk, hogy puskát hoz a hátán. Szerencsére akkor nem történt semmi baj. Az enyhülés nekünk is enyhet adott. Emlékszem, felkérték az uramat, hogy tartson irodalmi előadást a Szikra moziban. Az ógörög irodalomtól napjaink irodalmáig — ez volt a témája. Boldogok voltunk, mert nagy volt a sikere. Reménykedtünk, hogy eztán már nekünk is jobb lesz. Nem így történt. Agyvérzést kapott, és tíz éven keresztül éldegélt bénán ... Meg kellett érnie Bence halálát is. — Ilyen volt a mi életünk. A hírlapíró és családja élete. Így elmondva persze nem is olyan félelmetes, a mindennapok iszonyatait nem lehet — csak úgy — elmesélni. Gazdagok is lehettünk volna mi, ha hajlékony gerinccel születik az uram. Egyszer például, amikor a Miskolci Hírlap munkatársa volt, nagy összeget ajánlottak fö’ neki, ha hamis összeesküvést produkál: kitalál egy történetet, és közli néhány kollégája, no meg más, ártatlan ember nevét. Inkább vállalta az ávós pofonokat. De ez csak egyetlen epizód a sok közül. Szép is volt persze: opera, társasági élet, baráti kör. De ez olyan nagyon régen volt, és olyan kevés, szinte el sem hiszem, hogy én voltam az az ünnepelt fiatalasszony ... Lévay Györgyi Fotó: Farkas Maya
