Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-19 / 220. szám
1990. szeptember 19., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Gazdakör alakul Edelényben A rendszerváltás új, sokunk számára talán még ismeretlen egyéni érdekeltségen alapuló gazdálkodási formákat is magával hoz. Új szelek fújnak mindenfelé — így Edelényben is. A régi gazdák, az új vállalkozók elkezdték művelni az elhagyott földeiket, sok helyen tehénbőgéstől hangos az udvar, traktorok, munkagépek sorakoznak a gazdák szérűskertjében. Talán ismét új éllet 'kezdődik? Hosszú előkészítő és szervező munika eredményeképpen 1990. szeptember 21-én Edelényben Gazdakör alakuló közgyűlésre gyűlnek össze a gazdák, vállalkozók. Megalakul egy, elsősorban mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó gazdasági közösség, amely Edelény és környező falvainak gazdálkodóit kívánja termelési egységbe tömöríteni. A megalakuló szervezet, szektor — semleges lesz, tagjainak sorában mindenednek helye, van, aki gazdálkodni, mezőgazdasági vállalkozást kíván végezni — legyen az egyéni gazda, termelőszövetkezet, vagy termelőszövetkezet egy ágazata, bármilyen jogi személyiként működő társaság. Hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy pártoktól, politikától mentesen kívánunk ténykedni, közös érdekből fakadóan azonban a helyi pártok stgítségét igényeljük. Gazdakörünk célja az új helyzet elé állított mezőgazdaságban az egyéni privati- 1 zációban megvalósuló farmer típusú gazdálkodás ki- : alakítása, fejlesztése, a különböző gazdasági és kereskedelmi tevékenységek koordinálása, összehangolása. Terveink közül néhány: Szakmailag irányítani és szervezni tagjaink tevékenységét a termelés előkészítésétől a befejezésig. I . A termelésihez szükséges anyagok beszerzése: vetőmag, műtrágya, tenyészállat, abraktakarmány stib., a termelési folyamalok végzéséhez szükséges gépi kapacitás biztosítása, aimelv elsősorban saját géoeinkkel, szükség esetén bérbevétel — mind a működési körünkhöz tartozik. Intenzív piackutatást, kívánunk folytatni, és annak függvényében felvállalni a gazdák állal megtermelt termékek felvásárlásának és i értékesítésének lebonyolítá- j sát. Gazdatanfolyamot kívá- ; nunk szervezni új szakmai ismeretek bővítése érdekében, továbbá farmerképző tanfolyamokat kanadai és német farmerek előadássorozatában. Működési helyünkön meghatározott időszerű gazdasági munkavégzésben, de más szakmai kérdésekben is készséggel állunk bárki ren delkezésére. Saját, közös gépparkot kívánunk kialakítani kisüzemi géprendszerekből. Pályázat útján kedvező kamatfeltételekkel anyagi fedezetet kívánunk biztosítani közös gazdálkodásunk fedezésére. Szoros kapcsolatokra törekszünk és együttműködést kívánunk kialakítani más mezőgazda- sági területen dolgozó szervezetekkel bel- és külföldön egyaránt. Megszervezzük tagjaink érdekképviseletét a gazdálkodás minden területén. Jogainkat törvényesen is megvédjülk. A közösen képzett vagyoni alapból tagjaink részére kedvező 'kölcsönöket, hiteleket kívánunk biztosítani e,gy-egy új termelésfejlesztési beruházáshoz. Minden lehetséges módon népszerűsíteni kívánjuk a biotermesz- tést. Még sorolhatnánk feladatainkat, elképzeléseinket, de •ez csak papíron marad mindaddig, amíg eredményes működésűinket meghatározó gazdaságpolitikai feltételek ezt nem teszik lehetővé. Sajnos az új fö'd- és .a d ó tör vény elk meg j elenéséig életképtelenek leszünk, bár mások is nagy bizonytalanságban végzik az őszi munkákat. Már benne vagyunk bőven az őszben, az őszi munkák javában folynak — a valamit kezdeni akaró gazda pedig kesereg — az idei őszön újra mások vetik be földjét, pedig az ő vetőgépe is készen áll a „bevetésre”. A megalakuló Gazdakör területén mintegy 200 hektárnyi saját és bérelt területen kezdődött meg a gazdálkodás. A lehetőségek felszabadításával ez a 200 hektár gyorsan duplájára is emelkedhet. A minap hazafelé jövet Edelényben, a város szélében lévő kisüzemi parcelláik egyikén egy vadonatúj MTZ—50-es erőgép szintén új ekéjével nyílegyenes fekete sávot húzva maga mögött, húzott föl a domboldalon. Lassítottam. A földön vastagon terített szervestrágya. A gép oldalán formás betűkkel: Szász István gazdálkodó. Ő már elkezdte a jövő évet. Űj barázdát nyitott! Bízom benne, hogy a szeptember 21-1 alakuló közgyűlés után ezek a barázdák szaporodni fognak. Lukács László agrármérnök (Folytatás az 1. oldalról) és tervezési témakörben konkrét megállapodások kötésére. Mindez persze azon is múlik, hogy régiónk cégei fel tudják-e venni azt a tempót — pontosságban, időben, technológiában, szállítói fegyelemben —, ami a piacgazdaságban elengedhetetlen. De ami még ezt is megelőzi: halaszthatatlanul javítani kell térségünk és a nagyvilág közötti hírközlés, közlekedés feltételein. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Tanácsa felvállalta a borsodi és a különböző nyugati cégek közötti közeledés megkönnyítését. Erre a célra is kitűnően alkalmas a miskolci Tudomány és Technika Háza, ahol bemutatók, konferenciák, üzleti tárgyalások lebonyolításához minden lehetőség adott. Történtek is már erre különféle kezdeményezések, ugyanakkor a szervezők, rendezők keseregve mondják, hogy Észak-Magyarország nemcsak kilométerekben, de időben is nagyon messze esik az amúgy közeli Ausztriától ... Repülőterünk nem alkalmas korszerű gépek fogadására, autópálya Gyöngyöstől nincsen, a hírközlés rendkívül elmaradott. Konkrét eseteket említettek, amikor nyugatig cégek amiatt álltak el a már majdnem megkötött üzlettől, mert egv teljes napon át nem tudtak a központjukkal telefonkapcsolatot létesíteni. Az egvesületnél nyert információnk szerint most is van egy nyugati jelentkező, aki szívesen hozzáfogna a miskolci repülőtér fejlesztéséhez, de felbecsülhetetlen segítséget jelentene a ma még katonai objektumként működő kövesdi repülőtér civil szolgálatokra való átállítása is. A helyhatósági választások után a megye és a város vezetőinek ezekkel a kérdésekkel is foglalkozniuk kell, hiszen a tervezett ipar- fejlesztés, idegenforgalom stb. korszerű infrastruktúra nélkül csak jámbor óhaj marad. A jövő héten kezdődő és október végéig tartó rendezvénysorozat az anyag- és energiatakarékosság, a környezetvédelem mellett tehát ezeket az alternatívákat is célba veszi és a visszaigazolt külföldi jelentkezések alapján minden remény megvan rá, hogy konkrét megállapodások születnek, Ó. M. II megszelídített harckocsi A T—34-es harckocsi tulajdonképpen már nem is tank. Megfosztották lövegtor- nyától, tolólappal látták el, megszelídítették. A munkagéppé átlényegült masina a Dimag Rt. Nyei'svas- és Acélgyártó Kft.-jének udvarán áll, ha beindítják, a békés termelést szolgálja. Egyik kezelőjé Kobza János csoportvezető: — Katonaként is vezettem harckocsit, így nem okozott különösebb gondot ismét kezelni. Fantasztikus ereje van ennek a gépnek, még itt, nálunk sem lehet teljesen kihasználni. Nem, nem hallok bent semmi zajt, mert természetesen rajtam van a fülvédő, anélkül nem szabad beleülni. Azzal folytatja, hogy vontatásra, konverterek aljának kitolására használják. De jó a vashulladékok depózására is, egyszóval: kitűnő terület- takarító. A T—-34-es gázolajjal működik, ugyan meglehetősen terjedelmes, de fordulékony, remek hegymászó. „Kavar ez akár 80—90 kilométéres sebességgel is!” — mondja elismerően a férfi. Dudás István, a kft. gépi rakodóüzemének vezetője folytatja az ismertetést: lásson a vezető műszer nélkül is. A gépészmérnök szerint egy új dózer belekerül akár hárommillió forintba is, a felújítása pedig ugyanannyi, mint amennyiért ezt a tankot vették. Elég öreg lehet, de szinte nyúzhatatlan. A páncéllemezei 4 centiméter vastagok, így ellenálnak a korróziónak akár évtizedekig is. Arra is kevés esélye van a gépnek, hogy elromoljon, mert rendkívül masszív minden alkatrésze. Biztos ami biztos, azért a kohászok vettek azt is bőven a Megiter- től — ne hiányozzék Semmi a zavartalan működéshez. Megtudjuk azt is, hogy a páncélos erőgép 500 lóerőnyi teljesítményt ad le úgy, hogy nem eszik többet, mint gyengébb társai — fogfasztása az igénybevételtől függ. Az üzemvezető egyenesen fantasztikusnak találta, amikor például a martinkemencénél vasércet toltak vele. De nemcsak tolni, húzni is tud — ha például lerobban egy nagy teljesítményű gép, a tankkal bevontatható a szervizbe. Sok jót és hasznosat megtudtunk a szelíd harckocsiról. Mint mérnökember, tudna-e más felhasználási lehetőséget? — kérdeztük Dudás Istvánt. Természetes, hogy töprengett ezen, s leginkább olyan helyekre ajánlja, ahol nagy tömegű földet kell megmozgatni, nagv tömegeket vontatni. Tereprendezésre, akár meliorációs munkáknál is kitűnő és olcsó munkagép lehet. Hogy van ebben az írásban egy kis ajánlásjelleg? Tagadni kár, minden újságcikknek van ilyen hatása. A cél azonban nemes: a kivonuló szovjet csapatok itt hagyott harckocsijairól van szó, melyeket szétbontani, beolvasztani több mint bűn, ostobaság. Van végre aki ezzel foglalkozik, s reméljük, lesz, aki okosan használja is ezeket a civillé tett harci járműveket. (m. sz. zs.—f. m.) Anyagbörze — Maga az alapgép 400 ezer forintba került, ugyanennyibe a tolólap és az azt irányító hidraulika felszerelése. A Miskolci Megiter Kft.-től vettük a harckocsit, ők alakították át. A tolólap fel-, és a lövegtoronv leszerelése mellett még annyit tettek, hogy vágtak egy rést a gép elején és beüvegezték, A korábbi tapasztalatok alapján újabb anyagbörzét rendeznek szeptember 25. és 28. között Miskolcon a Tudomány és Technika Házában. A naponta reggel 8 óra és 16 óra között nyitva tartó börzén a vaskohászati, vegyipari és gépipari termékekből lesz kínálati, keresleti információcsere vállalatok és iparosok részvételével. A jelentkezéseket már most várják az egy hétig tartó börzére, ahol valószínű sok elfekvő áru sorsa dől el. Végtére is ez a szándéka a börzének, hogy a még termelésbe fogható anyagok, áruk mielőbb hasznosuljanak. Elkezdődött. .. Több mint száz éve dudál a gyár, hogy műszakba hívja állandó, vagy kampány-dolgozóit. Mert e héten beindult a három műszak, a Szerencsi Cukorgyár megkezdte a répafeldolgozó kampányt. Valaha még januárban is volt. répa, mostanában az a divat, hogy legalább a szilvesztert szerettei körében tölti a munkásember. A merészebb tervek pedig a két ünnep közötti időt is a szezonmunkások nélkül — egy műszakban remélik. Dudál a gyár... Sok ember kapja össze ; a gyomrát, ha a fél hatos, fél tízes, fél ket- I tes dudaszó valahol félúton éri. Szatyrokat, gyerekeket cipelő asszonyok, biciklivel érkezők, gyalogosok siető-futkosó emberek ... Mert menni kell, mert a környék egyik meghatározó üzeme hívja-vár- ja, sürgeti munkásait. Nem tudok úgy elmenni a gvár előtt, hogv ne gondoljak a dohogó gépekre, a diffuzőrre, a répaúsztatóra, a mészkemen- cére. Pedig én ott soha egv percet nem dolgoztam. Hanem a család többi tagja ; annál többet. Ma már tudom, hogy a gyári dinasztiák úgy alakulnak ki. hogy az első elmondja, mit. mennvit. hol és ho- j gvan dolgozott, milyen a főnök, mi a kereset. Igv megy ez napról napra, hónapról hónapra. Aztán addig-addig mondja a magáét, hogy a másik felveszi a kesztyűt. Vagy azért, mert érdekes a kiszerelő, a csomagoló vagy a mechanika ... Vagy azért, mert „jó banda” jött össze, vagy jó fizetést remél a jelentkező. Aztán a család már azon veszi észre magát, hogy férj és feleség együtt préselődik az átkozott buszon, együtt szidják a sofőrt, mert a teli busz meg sem állt. És évek, évtizedek múlva, már kinek- kinek fia vagy lánya is „bent van”. Nálunk is így volt: az ötvenes években először a családfő, később édesanyánk választotta ezt a kenyérkeresetet. Mert őszszel már más munkalehetőség nemigen adódott a környéken. Ősz felé a falvak elcsendesültek, a határból beljebb szorult az ember, megélhetést, munkát a gyár adott. Megmutatták, hol, mit kell csinálni, mire kell ügyelni, miből mennyi a norma. És járni, lótni-futni napról napra Szombat vasárnap nélkül. Nővérem és a sógor ketten összesen hatvanöt évet töltöttek el a gyárban állandó munkán. Ne* kik a kampány „csak” annyiban különbözött az év többi hónapjától, hogy beindul a három műszak és leállásig nincs se szombat, se vasárnap. Hatvanöt év egyetlen munkahelyen, normában. Aztán dolgozott a bátyám is ott éveket, már tizenöt éves korától. A mészkemencéből még egy gázálarcot is hozott haza, hogy azzal dicsekedjen a többiek előtt: ha be kell menni a kemencébe, ez van rajtam. Megmutatta, felvette és megijedtünk tőle. Dudál a gyár most is, mint akkor. Éjszaka egyedül bandukolok a főkapuig. Jön-megv a nép. Fél tizenegyre a késő vonattal érkezők is beesnek a gyárkapun Roskadásig tömött buszok cammognak Legyesbénye és Monok irányába. Egy-két megkésett délutános szalad a vasútállomás felé. Kit Tállyára, Mádra, kit Zomborra, Keresztúrba visz a vonat, Ki lehuppan a másodosztályú kocsiban, hogy pár percet szunyókáljon, ki szapulni kezd barátot, művezetőt, rendszert. Így megy ez már több, mint száz éve. újra és újra ... Hogy most kevés a répa. hogy most magas a digesztió, hogs’- karácsonyra már híre sem lesz a kampánynak, hogy a kabaiak nem adnak cukrot, vagy hogy sokat, adnak. Egyik az alacsony bért szidja, a másik a választásokat. Találgatnak, politizálnak, elfáradnak, és másnap újra kezdik az egészet, Mert a gyár dudál. Fél hatkor, hatkor, fél kettőkor, kettőkor, este fél tízkor és tízkor. És menni kell... És hiába nem kell már félnem, hogy mind a négyen arra ébredünk: téli sötétben egyedül maradunk, édesanyánkat délután háromig nem látjuk, mégis ösz- szeszorul a torkom, arra gondolok, hogy újabb gyerekek biztosan ugyanúgy rettegik át az éjszakákat, mint mi, vagy harmincöt évvel ezelőtt. Ugyanúgy kérdi az aggódó, „na az enyéim mi a frászt csinálnak, mire hazamegyek?” Most is lesznek anyák, akik a szülői értekezleten elbóbiskolnak, tudomásul veszik, hogy ez a gyerek kezelhetetlen, vagy hogy a szülői hajsza ellenére nagyon megállja a helyét. És ugvanúgy átkozza-áldja a gyárat a mai fiúk-lányok-szülők legtöbbje, mint az elmúlt száz év kampányai idején. Mert valamiből élni kell, mert valahol dolgozni kell. Ugvanúgy dudál a gyár. mint egy évszázaddal ezelőtt. (bckecsi) Energiatakarékosság, környezetvédelem Kampánykezdet ürügyén...
