Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1990. szeptember 15., szombat Egerbe, a gazdag múltú városba bizonyára nemcsak a vár, a régi műemlékek vonzzák a turistákat, hanem a hosszú séták után kel­lemes felüdülést nyújtó ízletes borok is. De nemcsak emiatt érdemes újra vissza-vissza- térni közeli szomszédunkhoz. Újdonságokkal is szolgálnak, mint például a sétálóutcával, mely már készen teljes szépségében. Fotó: Farkas Maya Kalász László Próbálgatom a követ nem lelökni váliamról talpam alól az omlás elől sem takarom arcom nem szűröm ujjaim legyezőjén hulljon a hullnivaló üssön: edződöm járásomban a botladozás kevesebb nyelvem is megszokta a jajt próbálnom kell a követ formálni iszonyún pörölyözve szilánkok rajai közt állni a vérvevő madarak közt oda se hunyorítva csak a lényeg a végsőkig mérő húzza szűkebbre szememet azt tudom én már sut* í. A' SZENT HISTÓRIÁT, • it MAGVAK öRSZÁfiOT, W.ERilÓtV ORSZÁGOT, EftUJÉm., • Atí-ipATiivAr. fi Ktotunjt CYENOE Z L M XKiiBZ >.(KÁl 't.í/jf'HJ tiíUOUy A' NEMES TAHÖLÓ1NAC . nyxii**, o$ ü »-<> • A;'5j A 6 k R? - Mt?TA ¥J A. Öf-'IÄ >-<•* ««pír #** óöwat* $ < i*Őíií .v r S ;V, *,AlíöE&E& U4w*£o«>. vstwxieä, ^TTiJ Szlovák nyelven Borsod-Abaúj-Zemplén nem tartozik a kimondottan nemzetiségű megyék közé. Azokban a községekben, ahol túlnyomó- részt szlovák nemzetiségűek laknak, az il­letékesek sokoldalúan segítik, hogy műve­lődési-kulturális vonatkozásban is kitelje­síthessék nemzetiségi mivoltukat. Ennek egyik közvetlen módja a nemzetiségi könyv­tárak működtetése. Megyénkben tizenhárom szlovák nyelvű könyvtár működik. Ezekből 11 különböző településeken, kettő pedig Miskolcon. Az egyik a 7. Számú Általános Iskolában. A másikat a közelmúltban szervezték a Her­man Ottó Gimnáziumban, ahol szlovák nyelven is tanítanak, önálló könyvtára van a sátoraljaújhelyi szlovák tannyelvű álta­lános iskolának is. A szlovák nyelvű könyv eljut olyan kis­településekre is, mint a zsempléni részeken fekvő Háromhuta, Vágáshuta vagy Alsó- regnec. A szlovák nyelvű irodalom báziskönyvtá­ra a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár. Innen látják el a borsodi szlovák nyelvű településeken kívül a Heves me­gyében, valamint Szabolcsban működő nem­zetiségi könyvtárakat is. A szlovák nyelvű könyvek állománya megközelíti a 20 ezer kötetet, amelyből mintegy tízezer kötet ta­lálható a községi-intézményi letéti könyv­tárakban. Emellett most már rendszeresen ellátják hanglemezekkel is ezeket a helye­ket. A könyvek egy részét ajándékként kap­ják szlovákiai intézményektől, az évek so­rán kialakult baráti kapcsolatok révén. Ugyancsak a kassai könyvtárral kialakult kapcsolat révén szervezték meg az idei szlo­vák nyelvi tábort is az általános iskolá­soknak. Örvények szélén Honnan indul el a szélvihar? Es ki határozza meg, hogy hol, s meddig tomboljon? Milyen erő mozgat tengert? Tornádók útját ki szabja meg? Földünk kitől kap parancsot, hogy merre, s milyen fokban rendüljön meg városok, hegyek s mezők alatt? Miért van lázongás, forradalom? Emberek haragos indulatát mi tüzeli fel? Gyűlöletre, háborúba ki vezet egyént s népeket? örvények szélén táncol a világ — mégsem bírjuk felkutatni: hol, s mikor törnek ránk járványok — vészek — elemi erők, hamis barátok vagy bősz ellenségek. Belányi István Barátom, látva, hogy a megállóban a buszra várok, megállt hycomatjával, és kért szálljak be, elvisz egy darabon. Néhány mé­terrel később egy járőr állította meg autón­kat. — Milyen autó ez? — képedt el embe­rünk, valószínűleg először látva olyan Tra­bantot, melyben a lábbal végzendő műve­letek kézivezérlésre voltak átállítva. Képze­lem, milyen arcot vágott volna, ha törté­netesen — mondjuk — egy metálkék Hon­da ablakán tekintett volna be. Pedig, ha hinni lehet a statisztikának, általános jelenség lesz útjainkon, hogy a BMW-k, Fordok, magyarán a nyugati autók bal első ülésén olyan honfitársunk ül, aki csak üggyel-bajjal, esetleg segítséggel tud onnan kiszállni. Mondom, ha hinni lehet a statisztikának. Balogh György vezérőrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka elmond­ta, az elmúlt év első felében —, mint arról már beszámoltunk — 17 214 személyautót hoztak be magánforgalomba, s ezek közül csak 497-et mozgássérültek. Az idén az első fél évben 9703 személyautót hoztak be kül­földről a magyar állampolgárok. 4034 jár­mű vám- és áfamentesen érkezett, mert — az okmányok szerint — mozgássérültek vol­tak a vásárlók. A statisztika sokmindenre jó. A számok folyamatokat, tendenciákat jelölnek, mu­tatnak. Lassan hozzászokunk, ha magyar statisztikáról van szó; jobbára negatív kép rajzolódik ki belőle. A fenti számok egyértelműen jelzik: az elmúlt esztendőben titokzatos kór támadta meg népünk tehetősebb részének egy cso­portját. Az eddig ismeretlen kór következ­ményeként, tartós mozgáskárosodás érte a derék hadat. Legalábbis ez derül ki a sta­tisztikából. Tavaly, az első fél évben 497, az idei esz­tendő hasonló időszakában, már 4034 jármű érkezett mozgáskorlátozottságot igazoló or­vosi papírral, azaz vám- és áfamentesen. A növekedés óriási, semmi kétség, népbeteg­ségről van szó. Mégis azt javaslom, ne men­jünk most abba bele, hogy az elmúlt évek­ben, évtizedekben ki, hol, miért ütötte meg a bokáját, sántult le, szenvedett maradandó egészségkárosodást. Tartok tőle, ez messzi­re vezetne.. Furcsa módon, az elszenvedett mozgáskorlátozottság nem járt együtt a munkaképesség csökkenésével. Hiszen, ha így lenne, miből telne a méregdrága nyu­gati autóra. Az MTI-közlemény így folytatódik. A pa­rancsnok elmondta, hogy vizsgálatuk sze­rint a legtöbb mozgássérült még személy­autója színét sem tudja, nemhogy a típu­sát. Csak nevüket adják az ügylethez, ami­ért cserébe több tízezer forinthoz jutnak. A parancsnok figyelmét nyilván elkerül­te, hogy olyan emberekről van szó, akik­nek a kezük, vagy a lábuk sérült, nem pe­dig a fejük. Egy igazi mozgássérültnek meg­éri „elfelejteni saját autója” színét, vagy típusát. Ök nem ott és akkor ütötték meg bokájukat, mint az így „kölcsön kapott” autók gazdái. Különösen, ha erre a rende­let is lehetőséget ad. Persze, tudom nincs ez így rendjén. Ba­logh György is hangsúlyozta: nem akarnak gyanúsítottat csinálni több ezer szerencsét­len sorsú emberből, ezért inkább a kiska­puk megszüntetését szorgalmazzák. Nem lennék meglepve, ha ezzel a kiska­puzáró „orvosi” manőverrel hirtelen meg­gyógyulna a sok beteg. Ha igaz, hogy a fen­ti módon behozott autók jobbára nyugati gyártmányúak, akkor mindez nem vonat­kozik — mondjuk — a Honda kocsira. Az ugyanis keleti, sőt, távol-keleti autó .. . Soltész Zoltán Tankönyvkiadásunk históriája mászat”, vagy az „Egészség­tan, s rögtön esetek gyógy­tana”. 1850-től 1949-ig a tan­könyvkiadás magánvállalatok keretében történt. A mo­dern, európai szemléletmó­dot mi sem jelzi jobban, minthogy a múlt század vé­gén például „Sexualis peda­gógia” című könyv jelent meg. Egy-egy tantárgyból akár tízféle könyvváltozat is megjelent. Ma is megfogad­ható a Tankönyvügyi Bizott­ság javaslata (az 1930-as évekből): .Jelszavunk a vi­lágversenyben axiómaként elfogadott elv: Győzzön a jobb!” 1946-ban írták ki hazánk­ban az első tankönyvpályá­zatot. Ebben, elsőként je­lent meg Kosáry Domokos: Történelmi olvasmányok az V. osztály számára című munkája. Előfordult aztán az is, hogy a tankönyvszerzői kollektíva Kossuth-díjat ka­pott. A mai Tankönyvkiadó 1949-ben született meg, az­óta többmillió tankönyv, munkafüzet, programozott könyv került általa a diá­kok kezébe. S a jövő? Még Petró And­rás mondotta pár évvel ez­előtt: „A tankönyv csak esz­köz, összefoglalója annak az ismeretanyagnak, amit az if­júsággal közölni akarunk. És bármennyire a tankönyvírás, -kiadás a feladatom én még­is megfelelő helyen kívánom kezelni a tankönyvet. Azt vallom, hogy az iskola ne­vel a maga történelmi múlt­jával, jelenével, szellemisé­gével, pedagógus közösségé­vel és ifjúsági közösségével, s a tankönyv csak arra kell, hogy a tanár és a tanuló együttes, közös munkájában segédeszközük, segítségük le­gyen.” (Mészáros István, Petró András közreműködésével: A tankönyvkiadás története Magyarországon. Tankönyv- kiadó, Budapest, 1989.) Eszenyei Miklós Hazánkban, az iskolázott­ság — sajnos meg mindig alacsony — xoka kovetkezte- Den, sokan a Könyvvel csak tankönyv lormajaoan talál­koznak. A tankönyvek ugyanis jellegüknél es runk- ciojuknál íogva tóob kiadás­ban es igen magas peidany- szamoan jelennek meg. Így taian nincs is oiyan otthon, ahol ne bukkannánk tan­könyvekre. A mai tankönyveket en­nek ellenére sokan szidják, szapulják. A diákok például maximalista tartalma, érthe­tetlen szövegezése, vagy sa­látára széteső lapjai miatt, s így tovább. A tankönyveket azonban nemcsak jelenükben, hanem történetiségükben is lehet ./vizsgálni. Ezt teszi az ismert iieveléstörténész Mészáros István és • a városunkból el­származott Petró András, aki 1973 és 1989 között a Tan- könyvkiadó igazgatója volt. A tankönyvkiadás története Magyarországon című köny­vükben, amely öt fejezetre tagolódik, a középkori (XI— XV. század) tankönyvekről szerény terjedelemben szá­modnak be, lévén, hogy ek­kor még hazánkban nem ho­nosodott meg a tankönyv­írás. A tanulók külföldi könyvekből, vagy azok át­dolgozásából szerezhettek is­meretet. De már ekkor szé­les körben elterjedt mondás volt: „Szitával merít vizet az, aki tankönyv nélkül akar tanulni.” Megismerhetjük a kiadványból a humanizmus és a felvilágosodás korának (XV—XVIII. sz.) tankönyv­ügyét is. Ez időben már minden — magára valamit adó- könyvkereskedő foglal­kozott tankönyvterjesztéssel is. Egyes nyomdák (például a nagyszombati) pedig már tankönyvkiadásra specializá­lódtak. Olyan könyveket használtak, melyeknek szer­zői — többek között — Ba­lassi Bálint, Rimái János, Gyöngyösi István. Tankönyv­különlegességek is napvilá­Egyik legtöbb kiadásban meg­jelent tankönyvünk, Losontzi István Hármas kis tükör című tankönyvének címlapja. got látnak, így a különféle nyelvtankönyvek. Comenius új korszakot in­dított el e téren is. Nevé­hez fűződnek az első képes, illetve tematikus egységekre bontott tankönyvek. Világvi­szonylatban is rekordnak számít Losontzi István Hár­mas Kis Tükör című köny­vecskéje, mely kiemelkedő szerepet játszott a magyar nyelv, történelem és földrajz terjesztésében. 1773-tól 1868- ig hetvennél (!) több kiadást ért meg. Külön említést ér­demel az 1777-es és az 1806- os Ratio Educationis tan­könyve. Tankönyvkiadási privilégi­umot később az Egyetemi Nyomda kapott. A könyvek­nek szabott áruk volt, de ingyenes tankönyvakciókat is szerveztek már. E korban sem kisebb tankönyvszerzők­kel találkozunk, mint Horváth Mihály, Verseghy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Czuczor Gergely. Olyan speciális tan­könyvek is megjelentek, mint „Az életműtelen műipari vegytan alapismeretei”, „Bar-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom