Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

XLVI. évfolyam, 205. szám 1990. szeptember 1. Szombat Ára: 5,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Miskolci túszok a Fekete-tengeren Az alábbi, nem mindennapos és sok tanulsággal szol­gáló történet két főszereplője (egyikük vezető jogtaná­csos, másikuk egy 18 éves fiatalember) valódi személy. Miskolciak. Nevüket azonban megváltoztattuk. Azért, mert a közeljövőben szeretnének ismét Romániába utazni, s félnek az atrocitásoktól, a bosszútól. Cikkünkben a két személy E. T. és P. T. néven nyilatkozik. Észak-Magyarország: — Hogyan kerültek Önök a román tengerpartra, Ma­maiába? E. T.: — Szeretek utazni, jártam Európa szinte min­den • országában, némelyik- •ben többször is. Ezt az üdü­lést az IBUSZ hirdette meg, de mindenki egyedül uta­zott. Jómagam kíváncsi vol­tam, hogyan változott a helyzet Romániában a de­cemberi forradalom óta, s vagy harminc éve már jár­tam egyszer Mamaiában is. A marosvásárhelyi és a bu­karesti események ugyan óvatosságra intettek, s ezek miatt feleségem nem is vál­lalta az utazást, én azonban igen. öten indultunk el. Előtte néhány napot Szé­kelyföldön töltöttünk, s már ott is felfigyeltünk különbö­ző dolgokra. Ilyen volt pél­dául, hogy a H-felségjelzésű autónkra öklüket rázták ro­mánok, de mi mindennek nem tulajdonítottunk külö­nösebb jelentőséget. Nem­igen féltünk Mamaiába ér­kezve sem, noha az IBUSZ ottani képviselője figyelmez­tetett bennünket: mindent szedjünk ki az autóból, szedjük le még az ablaktör­lőt is, s lehetőleg ne igen hangoztassuk magunkról, hogy magyarok vagyunk. Egyébként szinte megdöb­bentettek bennünket az ot­tani állapotok. Külföldit szinte nem is láttunk, szenny és piszok volt min­denfelé. kétes kinézetű ala­kok figyeltek a szálloda halijában. Észak-Magyarország: — Mi történt megérkezésük után? E. T.: Az első reggel mi ketten a tenger felé vettük az irányt. Dicsekvés nélkül mondhatom, igen jó úszók vagyunk, így hát beljebb merészkedtünk. Elhagytuk a bóját, majd elértük a már több száz méterre bent lévő hullámtörő gátakat. Ekkor én azt javasoltam, hogy menjünk még beljebb, úsz- szunk még vagy száz tem­pót a nyílt tenger felé. P. T.: Már éppen akar­tunk visszafordulni, amikor valahonnan előkerült egy csónak, amelyben három, szemmel láthatóan részeg és nagyon rossz külsejű román ült. Egyikük tiszta sebhely volt, még sosem láttam ilyen borzalmas kinézetű embert. Valamit kiabáltak románul, s néhány szót an­golul. Mi mondtuk, nincs semmi baj, megyünk kifele. Ekkor a sebhelyes engem ütni kezdett az evezővel. Próbáltam kikerülni az üté­seket, de több eltalálta a vállamat. Közben teljes erő­ből úsztunk a hullámtörő betonok felé, amelyek igen csúszósak voltak, nagyon nehéz rájuk felkapaszkodni, a tetejükön igen nehéz köz­lekedni. Kisebb-nagyobb sé­rülések árán azonban felka­paszkodtunk. Jöttek ők is utánunk. Észak-Magyarország: — Ott egyedül voltak, vagy láttak másokat is? E. T.: Horgászott egy ugyancsak ittasnak látszó férfi, s a hullámtörő gát másik, part felőli oldalán állt egy csónak, ott is vol­tak négyen. S még két férfi volt a gáton, kicsit arrább. Rövid időn belül arra a meggyőződésre jutottunk, hogy mindannyian együvé tartoznak. Észak-Magyarország: — Mi lett az Önöket üldöző három férfival? E. T.: Feljöttek utánunk a gátra, s kérdezték, kik va­gyunk? Mondtuk, hogy an­golok. .Erre kijelentették, csak akkor jutunk ki a partra, ha 7000 lejt egyi­künk — akit ők kivisznek — megszerez, s átad nekik. Mondtam, hogy nincs pén­zünk, s ezért azonnal 700 lejre szállították le a vált­ságdíjat. Közben a sebhelyes szinte magánkívüli állapotba került, fröcskölt, fenyegető­zött. Szóltam társamnak, le­gyünk nyugodtak, ne mutas­sunk félelmet. De a sebhe­lyes fiatal társamhoz lépett, csavargatni kezdte a karját, tördelni az ujjait. Belemen­tünk a váltságdíjba. Ezután alkudozás következett, hogy ki menjen ki velük a vált­ságdíjért, s ki maradjon? Társam ekkor már igen félt, s erre ém azt mondtam, csak ő mehet velük, én ma­radok. Észak-Magyarország: — Nem próbáltak menekülni? E. T.: Reménytelen lett volna. A hullámtörő gáttól a part még igen messze van. A többi románra sem számíthattunk, hiszen lát­szott, hogy együtt vannak. A másik csónak a négy sze­méllyel egyébként kiment a part felé. Először naivan még azt hittük, nekünk hoznak majd segítséget, de ez csak álom volt. Észak-Magyarország: — Végül is ki ment a pénzért, pontosabban a váltságdíjért, s ki maradt? P. T.: Én szálltam be a csónakba a sebhelyessel, és egy nagyjából velem egyko­rú, fiatal fiúval. Közben megbeszéltük, hogy ha part­ra érek, megpróbálok segít­séget szerezni. Már majd­nem a bójához értünk, amikor ezek — talán arra gondolva, hogy társam köz­ben megszökik a gátról — vissza akartak fordulni. Előbb azonban arra akartak kényszeríteni, hogy vessem le a fürdőnadrágomat. Erre mór nem voltam hajlandó, s belevetettem magam a tengerbe. A fiatalabbik utá­nam ugrott, a sebhelyes pe­dig megfordult a csónakkal, s elindult oldalról ő is fe­lém. Már éreztem, hogy le­ér a lábam, amikor a csó­nak odaért, de én átbújtam alatta, s közben angolul se­gítségért kiáltoztam, s to­vább úsztam kifelé, mögöt­tem a fiatalabb románnal. Kiáltozásomra mindenki a partra rohant, mintha cápa jött volna. Egy férfi jött csak elém, de azt a sebhelyes a csónakból agyba-főbe verte az evezővel. így viszont nem tudott utánam jönni, s én kijutottam a partra. (Folytatás a 2. oldalon) Postakürt hirdette .. Kétszáz éves a miskolci posta Pontosan kétszáz eszten­deje, 1790. szeptember 1-jén hangzott el először a posta- kürt Miskolcon, a Zsolcai kapuban. Jelezve, tudtára adva mindenkinek: Kassá­ról megérkezett az első pos­takocsi, lóváltás kéretik ... Postakürt nyitotta meg tegnap délután a bicente- nárium alkalmából a Mis­kolci Postaigazgatóságon megrendezett központi ün­nepséget is. Először dr. Ka- mody Miklós postatörténész, az Indul a postakocsi ... cí­mű, az évforduló alkalmá­ból megjelent könyv szer­zője ismertette a miskolci posta kétszáz éves történe­tét. Elmondta: Miskolc pos­tájának megnyitását Mária Terézia és II. József mer­kantilista gazdaságpolitikája tette szükségessé. Ezáltal került sor a postaállomás felállítására, bekapcsolva Miskolcot az országos — azon keresztül az európai postahálózatba. Kertész István, a posta- igazgatóság vezetője a mai helyzetről szólt. Arról, hogy napjainkban a Miskolci Pos­taigazgatóság illetékessége Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyére terjedt ki. Január elsejétől önállóak lettek és az úgynevezett klasszikus postai szolgálta­tásokat látják el, szám sze­rint napjainkban 1400—1500 postai dolgozó. Az önálló­ság egyfajta kihívás is. Üj, korszerű szemlélet és gaz­dálkodás kialakítását is je­lenti. Ezt a gondolatmenetét foly­tatta dr. Oláh László, a Ma­gyar Posta Vállalat vezér­igazgató-helyettese, aki a kö­vetelményeket fogalmazta meg: a szegényes gazdasági körülmények között is nyújt­son színvonalas szolgáltatást a posta. Végezetül kitüntetéseket, jutaimákat adtak át, majd isimét megszólalt a posta- kürt. Emlékezve, emlékez­tetve és a tisztességes mun­ka folytatását ígérve. (faragó) Fotó: Farkas Maya Tanácsülés Szerencsen A Népház ékes épületé­ben csütörtökön ülést tar­tott a szerencsi városi ta­nács, amelyen két napiren­di pontot tárgyaltak meg: a városi tanács elmúlt ötévi munkáját, és a helyhatósá­gi választások előkészületeit. Magda Gábor tanácselnök eredményesnek értékelte el­végzett munkájukat, úgy érezte, sokat tettek azért, hogy Szerencs igazi várossá váljon, bár a romló gazda­sági helyzet akadályozta el­képzeléseik teljes megvalósí­tását. Az eredmények között említette a 333 darab építési telek kialakítását (igaz, 472-t terveztek), valamint a 12 darab, piaci értékesítésű lakás megépítését. Az ötéves tervben előirányzott 10 ta­nácsi bérlakás helyett, a rendelőintézethez kapcsoló­dóan, 10 orvosi szolgálati lakást kívánnak megépíteni 1989—91-ben. Ezek közül 5 lakás építése folyamatban van, a további öt lakás épí­tését 1991-ben fogják meg­kezdeni. Korszerű rendelőintézetet és szociális otthont létesí­tettek, amelyhez mosoda, kazánház, telefonközpont, portaépület, út, térvilágítás, széntároló építése jelenleg még tart. Űj iskolát és óvo­dát is létesítettek 1987-ben. Várhatóan ez évben befeje­ződik a várkomplexum fel­újítása. Az ivóvízhálózatot csak­nem a tervnek megfelelő teljeskörűséggel sikerült ki­építeni, ám a szennyvízhá­lózat bővítése jóval elma­radt az eredeti tervtől. Ezen­kívül elkészült a 37-es fő közlekedési út kereszteződé­sében a forgalomirányító lámpa. A Kassa út teljes felújítására előreláthatólag szeptember végén kerül sor, ami nagyban tehermentesít­heti a régi fürdő épületéig korszerűsített Rákóczi utat. Szerencset bekapcsolták a távhívóhálózatba. A kereskedelmi ellátás színvonalát fogja emelni az az általános áruház, amely­nél az építési munkák befe­jezését a kivitelezők szep­tember 30-ára ígérték. HORTHY MIKLÓS: Emlékirataim A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Hor­thy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezé­sét az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös ki­adásában, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. Kenderes (Szolnok megye, Magyarország) 1868. június 18. az induló és Estoril (Portugália), 1959. február 9. a befejező pontja annak a csaknem kilenc évtizedes élet­pályának, amelynek nyolc évtizedéről számol be, aki meg­tette: vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József szárnysegédje, flottaparancsnok, altenger- nagy, a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére. Magyarországnak 1920. március 1-jé- től 1944. október 16-áig kormányzója és „legfelsőbb had- ura”, a németek, majd az amerikaiak foglya, végül - ha­láláig — portugáliai emigráns. Emlékirataiból - melyet életének utolsó évtizedében ké­szített - tisztábban rajzolódik ki ellentmondásoktól sem mentes alakja. (Folytatás a 2. oldalon) mm Épül a Kővesdef Aki járt már Mezőkövesden azt nem kell különösebben győzködni arról, mennyire meg­keseríti a város életét az, hogy főutcája ma­ga a 3-as főközlekedési út. Nemcsak veszé­lyes a nagy forgalom miatt, hanem a közvet­len közelébe épült házakat, középületeket át­járja a füst és a por, a lakók idegeit megté­pázza a szinte folyamatos gépkocsi-dübör­gés. Régi vágyuk teljesült a kövesdieknek, ami­kor annak idején a KOHÉM-ben úgy dön­töttek, a minisztérium útalapja terhére meg­építik végre a várost elkerülő útszakaszt. A teljes építési költség 210 millió forint, s ezt a minisztérium fedezi. A területbiztosításhoz a megyei tanács adott pénzt, magát a te­rületet pedig a városi tanács biztosítja az építőknek. A beruházó Miskolci Közúti Igaz­gatóság tervei szerint a 6 és fél kilométeres útszakaszt egyszerre, egy időben adjátc át, mégpedig: 1991. november 15-én. Az út maga három részre bontva épül. El­ső szakasza a budapesti elágazástól a szo- molyai úti csomópontig, második szakasza a szomolyai úti csomópont és a bogácsi csomó­pont, harmadik része pedig a bogácsi elága­zás-miskolci csomópont közötti részt tartal­mazza. (Folytatás a 3. oldalon) ’ WjRBOSKädSBHI nrT’TTTI ilHIIIJIIIHIIl I llllll I Hl III Ilii IITffTT-n

Next

/
Oldalképek
Tartalom