Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
XLVI. évfolyam, 205. szám 1990. szeptember 1. Szombat Ára: 5,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Miskolci túszok a Fekete-tengeren Az alábbi, nem mindennapos és sok tanulsággal szolgáló történet két főszereplője (egyikük vezető jogtanácsos, másikuk egy 18 éves fiatalember) valódi személy. Miskolciak. Nevüket azonban megváltoztattuk. Azért, mert a közeljövőben szeretnének ismét Romániába utazni, s félnek az atrocitásoktól, a bosszútól. Cikkünkben a két személy E. T. és P. T. néven nyilatkozik. Észak-Magyarország: — Hogyan kerültek Önök a román tengerpartra, Mamaiába? E. T.: — Szeretek utazni, jártam Európa szinte minden • országában, némelyik- •ben többször is. Ezt az üdülést az IBUSZ hirdette meg, de mindenki egyedül utazott. Jómagam kíváncsi voltam, hogyan változott a helyzet Romániában a decemberi forradalom óta, s vagy harminc éve már jártam egyszer Mamaiában is. A marosvásárhelyi és a bukaresti események ugyan óvatosságra intettek, s ezek miatt feleségem nem is vállalta az utazást, én azonban igen. öten indultunk el. Előtte néhány napot Székelyföldön töltöttünk, s már ott is felfigyeltünk különböző dolgokra. Ilyen volt például, hogy a H-felségjelzésű autónkra öklüket rázták románok, de mi mindennek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. Nemigen féltünk Mamaiába érkezve sem, noha az IBUSZ ottani képviselője figyelmeztetett bennünket: mindent szedjünk ki az autóból, szedjük le még az ablaktörlőt is, s lehetőleg ne igen hangoztassuk magunkról, hogy magyarok vagyunk. Egyébként szinte megdöbbentettek bennünket az ottani állapotok. Külföldit szinte nem is láttunk, szenny és piszok volt mindenfelé. kétes kinézetű alakok figyeltek a szálloda halijában. Észak-Magyarország: — Mi történt megérkezésük után? E. T.: Az első reggel mi ketten a tenger felé vettük az irányt. Dicsekvés nélkül mondhatom, igen jó úszók vagyunk, így hát beljebb merészkedtünk. Elhagytuk a bóját, majd elértük a már több száz méterre bent lévő hullámtörő gátakat. Ekkor én azt javasoltam, hogy menjünk még beljebb, úsz- szunk még vagy száz tempót a nyílt tenger felé. P. T.: Már éppen akartunk visszafordulni, amikor valahonnan előkerült egy csónak, amelyben három, szemmel láthatóan részeg és nagyon rossz külsejű román ült. Egyikük tiszta sebhely volt, még sosem láttam ilyen borzalmas kinézetű embert. Valamit kiabáltak románul, s néhány szót angolul. Mi mondtuk, nincs semmi baj, megyünk kifele. Ekkor a sebhelyes engem ütni kezdett az evezővel. Próbáltam kikerülni az ütéseket, de több eltalálta a vállamat. Közben teljes erőből úsztunk a hullámtörő betonok felé, amelyek igen csúszósak voltak, nagyon nehéz rájuk felkapaszkodni, a tetejükön igen nehéz közlekedni. Kisebb-nagyobb sérülések árán azonban felkapaszkodtunk. Jöttek ők is utánunk. Észak-Magyarország: — Ott egyedül voltak, vagy láttak másokat is? E. T.: Horgászott egy ugyancsak ittasnak látszó férfi, s a hullámtörő gát másik, part felőli oldalán állt egy csónak, ott is voltak négyen. S még két férfi volt a gáton, kicsit arrább. Rövid időn belül arra a meggyőződésre jutottunk, hogy mindannyian együvé tartoznak. Észak-Magyarország: — Mi lett az Önöket üldöző három férfival? E. T.: Feljöttek utánunk a gátra, s kérdezték, kik vagyunk? Mondtuk, hogy angolok. .Erre kijelentették, csak akkor jutunk ki a partra, ha 7000 lejt egyikünk — akit ők kivisznek — megszerez, s átad nekik. Mondtam, hogy nincs pénzünk, s ezért azonnal 700 lejre szállították le a váltságdíjat. Közben a sebhelyes szinte magánkívüli állapotba került, fröcskölt, fenyegetőzött. Szóltam társamnak, legyünk nyugodtak, ne mutassunk félelmet. De a sebhelyes fiatal társamhoz lépett, csavargatni kezdte a karját, tördelni az ujjait. Belementünk a váltságdíjba. Ezután alkudozás következett, hogy ki menjen ki velük a váltságdíjért, s ki maradjon? Társam ekkor már igen félt, s erre ém azt mondtam, csak ő mehet velük, én maradok. Észak-Magyarország: — Nem próbáltak menekülni? E. T.: Reménytelen lett volna. A hullámtörő gáttól a part még igen messze van. A többi románra sem számíthattunk, hiszen látszott, hogy együtt vannak. A másik csónak a négy személlyel egyébként kiment a part felé. Először naivan még azt hittük, nekünk hoznak majd segítséget, de ez csak álom volt. Észak-Magyarország: — Végül is ki ment a pénzért, pontosabban a váltságdíjért, s ki maradt? P. T.: Én szálltam be a csónakba a sebhelyessel, és egy nagyjából velem egykorú, fiatal fiúval. Közben megbeszéltük, hogy ha partra érek, megpróbálok segítséget szerezni. Már majdnem a bójához értünk, amikor ezek — talán arra gondolva, hogy társam közben megszökik a gátról — vissza akartak fordulni. Előbb azonban arra akartak kényszeríteni, hogy vessem le a fürdőnadrágomat. Erre mór nem voltam hajlandó, s belevetettem magam a tengerbe. A fiatalabbik utánam ugrott, a sebhelyes pedig megfordult a csónakkal, s elindult oldalról ő is felém. Már éreztem, hogy leér a lábam, amikor a csónak odaért, de én átbújtam alatta, s közben angolul segítségért kiáltoztam, s tovább úsztam kifelé, mögöttem a fiatalabb románnal. Kiáltozásomra mindenki a partra rohant, mintha cápa jött volna. Egy férfi jött csak elém, de azt a sebhelyes a csónakból agyba-főbe verte az evezővel. így viszont nem tudott utánam jönni, s én kijutottam a partra. (Folytatás a 2. oldalon) Postakürt hirdette .. Kétszáz éves a miskolci posta Pontosan kétszáz esztendeje, 1790. szeptember 1-jén hangzott el először a posta- kürt Miskolcon, a Zsolcai kapuban. Jelezve, tudtára adva mindenkinek: Kassáról megérkezett az első postakocsi, lóváltás kéretik ... Postakürt nyitotta meg tegnap délután a bicente- nárium alkalmából a Miskolci Postaigazgatóságon megrendezett központi ünnepséget is. Először dr. Ka- mody Miklós postatörténész, az Indul a postakocsi ... című, az évforduló alkalmából megjelent könyv szerzője ismertette a miskolci posta kétszáz éves történetét. Elmondta: Miskolc postájának megnyitását Mária Terézia és II. József merkantilista gazdaságpolitikája tette szükségessé. Ezáltal került sor a postaállomás felállítására, bekapcsolva Miskolcot az országos — azon keresztül az európai postahálózatba. Kertész István, a posta- igazgatóság vezetője a mai helyzetről szólt. Arról, hogy napjainkban a Miskolci Postaigazgatóság illetékessége Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyére terjedt ki. Január elsejétől önállóak lettek és az úgynevezett klasszikus postai szolgáltatásokat látják el, szám szerint napjainkban 1400—1500 postai dolgozó. Az önállóság egyfajta kihívás is. Üj, korszerű szemlélet és gazdálkodás kialakítását is jelenti. Ezt a gondolatmenetét folytatta dr. Oláh László, a Magyar Posta Vállalat vezérigazgató-helyettese, aki a követelményeket fogalmazta meg: a szegényes gazdasági körülmények között is nyújtson színvonalas szolgáltatást a posta. Végezetül kitüntetéseket, jutaimákat adtak át, majd isimét megszólalt a posta- kürt. Emlékezve, emlékeztetve és a tisztességes munka folytatását ígérve. (faragó) Fotó: Farkas Maya Tanácsülés Szerencsen A Népház ékes épületében csütörtökön ülést tartott a szerencsi városi tanács, amelyen két napirendi pontot tárgyaltak meg: a városi tanács elmúlt ötévi munkáját, és a helyhatósági választások előkészületeit. Magda Gábor tanácselnök eredményesnek értékelte elvégzett munkájukat, úgy érezte, sokat tettek azért, hogy Szerencs igazi várossá váljon, bár a romló gazdasági helyzet akadályozta elképzeléseik teljes megvalósítását. Az eredmények között említette a 333 darab építési telek kialakítását (igaz, 472-t terveztek), valamint a 12 darab, piaci értékesítésű lakás megépítését. Az ötéves tervben előirányzott 10 tanácsi bérlakás helyett, a rendelőintézethez kapcsolódóan, 10 orvosi szolgálati lakást kívánnak megépíteni 1989—91-ben. Ezek közül 5 lakás építése folyamatban van, a további öt lakás építését 1991-ben fogják megkezdeni. Korszerű rendelőintézetet és szociális otthont létesítettek, amelyhez mosoda, kazánház, telefonközpont, portaépület, út, térvilágítás, széntároló építése jelenleg még tart. Űj iskolát és óvodát is létesítettek 1987-ben. Várhatóan ez évben befejeződik a várkomplexum felújítása. Az ivóvízhálózatot csaknem a tervnek megfelelő teljeskörűséggel sikerült kiépíteni, ám a szennyvízhálózat bővítése jóval elmaradt az eredeti tervtől. Ezenkívül elkészült a 37-es fő közlekedési út kereszteződésében a forgalomirányító lámpa. A Kassa út teljes felújítására előreláthatólag szeptember végén kerül sor, ami nagyban tehermentesítheti a régi fürdő épületéig korszerűsített Rákóczi utat. Szerencset bekapcsolták a távhívóhálózatba. A kereskedelmi ellátás színvonalát fogja emelni az az általános áruház, amelynél az építési munkák befejezését a kivitelezők szeptember 30-ára ígérték. HORTHY MIKLÓS: Emlékirataim A magyar olvasó először veheti kézbe tiltás nélkül Horthy Miklós Emlékirataim címmel publikált visszaemlékezését az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös kiadásában, amely az ősszel jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. Kenderes (Szolnok megye, Magyarország) 1868. június 18. az induló és Estoril (Portugália), 1959. február 9. a befejező pontja annak a csaknem kilenc évtizedes életpályának, amelynek nyolc évtizedéről számol be, aki megtette: vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József szárnysegédje, flottaparancsnok, altenger- nagy, a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére. Magyarországnak 1920. március 1-jé- től 1944. október 16-áig kormányzója és „legfelsőbb had- ura”, a németek, majd az amerikaiak foglya, végül - haláláig — portugáliai emigráns. Emlékirataiból - melyet életének utolsó évtizedében készített - tisztábban rajzolódik ki ellentmondásoktól sem mentes alakja. (Folytatás a 2. oldalon) mm Épül a Kővesdef Aki járt már Mezőkövesden azt nem kell különösebben győzködni arról, mennyire megkeseríti a város életét az, hogy főutcája maga a 3-as főközlekedési út. Nemcsak veszélyes a nagy forgalom miatt, hanem a közvetlen közelébe épült házakat, középületeket átjárja a füst és a por, a lakók idegeit megtépázza a szinte folyamatos gépkocsi-dübörgés. Régi vágyuk teljesült a kövesdieknek, amikor annak idején a KOHÉM-ben úgy döntöttek, a minisztérium útalapja terhére megépítik végre a várost elkerülő útszakaszt. A teljes építési költség 210 millió forint, s ezt a minisztérium fedezi. A területbiztosításhoz a megyei tanács adott pénzt, magát a területet pedig a városi tanács biztosítja az építőknek. A beruházó Miskolci Közúti Igazgatóság tervei szerint a 6 és fél kilométeres útszakaszt egyszerre, egy időben adjátc át, mégpedig: 1991. november 15-én. Az út maga három részre bontva épül. Első szakasza a budapesti elágazástól a szo- molyai úti csomópontig, második szakasza a szomolyai úti csomópont és a bogácsi csomópont, harmadik része pedig a bogácsi elágazás-miskolci csomópont közötti részt tartalmazza. (Folytatás a 3. oldalon) ’ WjRBOSKädSBHI nrT’TTTI ilHIIIJIIIHIIl I llllll I Hl III Ilii IITffTT-n