Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-02 / 180. szám

1990. augusztus 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 „Ilyen szép is leiéi?..." Üdülő-hotel a Bükkben A hangulatos étterem egy részlete a büfével. Itt, a „világtól elbújva", teljes nyugalomban tanácskozhat egy­szerre hatvan személy. A konferenciaterem. Valamikor az egykori ter­ményforgalmi vállalaté volt az a kis, négyszobás üdülő Bükkszentkereszt keleti, Bükkszentlászló felé eső ré­szén a hegyoldalban, amely­ből az elmúlt öt évben egy nagyszabású felújítás ered­ményeként a Bükk egyik legszebb üdülő-hotelje nőtte ki magát. A Gabonaforgal­mi Vállalat huszonkét vál­lalata fogott össze, hogy — nem kis pénzt áldozva — létrehozzanak itt, a tervező Agrober és a kivitelező sze­rencsi Lenin Mgtsz közre­működésével egy valóságos üdülőparadicsomot. S mind­ehhez a bevezetőhöz nyu­godtan hozzátehetjük azt is: a sikert eleve garantálta, hogy megnyerték maguknak Valent Lászlót, a jávorkúti üdülő, majd a hollóstetői turistaház volt vezetőjét, hogy csak két legutóbbi be­osztását említsük. Vele, a Gabona Üdülő-Hotel vezető­jével, a komplexumot mű­ködtető vállalkozás igazgató­jával járjuk körbe a parádés helyen fekvő, szép látványt nyújtó birodalmat. — Nyugodtan nevezhetjük annak — mondja nevetve a fiatal vezető, akinek az el­múlt évben inkább komor arcát ismerték itt meg, egé­szen a múlt héten befejező­dött műszaki átadásig. — Most 30 szobában egyszerre 80 vendéget tudok elhelyez­ni, sajat konyhánkról ké­nyelmesen étkeztetni. A szo­bák többnyire fürdőszobá­sak, s mindegyikben van rá­dió és televízió, a nagyob­bakban színes tévé, s az egész üdülőhöz videólánc. Két nagy parkolónk, szau­nánk, külső panorámás tera­szaink, játszóterünk pancso­lóval, két nagy teniszpá­lyánk, kézilabdapályánk, sa­ját szánkó- és sípályánk van — sorolja nem kis büszke­séggel. Végigjárjuk az ebédlőt, a szobákat, az összekötő folyo­sókat, megnézzük a 60 sze­mélyes konferenciatermet (!), s csak ámulunk és bámu­lunk, olyan szép minden. — Bizonyára megfigyelték — folytatja kísérőnk, — hogy a fa, a lambéria ural mindent. De hát itt végső soron a hegyekben vagyunk, alpesi környezetben. Néhány napja itt járt egy Kanadába szakadt gyerekkori ismerős, aki Montreálban saját uta­zási irodával bír, s látott már egyet, s mást a világ­ban, s feleségével együtt csak ennyit mondtak: „Ilyen szép is létezik?!...” Jövő­re már itt töltenek el öt napot... Igen, mert az üdülő egy­ben hotel is. A vendégek túl­nyomó része beutalt vendég, valamelyik gabonaforgalmi vállalat dolgozója, de ha akad üres szoba, kiadják. Tegyük hozzá: nekünk se túl drágán, a nyugatiak sze­rint pedig szinte nevetséges áron... Megint Valent László üdü­lővezetőt hallgatjuk: — Huszonkét fős személy­zetünkkel azon vagyunk — családtagok, s az itt munkát talált bükkszentkeresztiek —, hogy ebben a nagyon szép környezetben mindenki jól érezze magát. S mintha csak meghallot­ták volna beszélgetésünk tárgyát, egy szegedi üdülő házaspár, Török László, és babát váró gyönyörű fele­sége érkeznek a vadásztró­feákkal, hímzett térítőkkel ékesített ebédlőbe. — Egyszer már üdültünk a Bükkben — mondja a fia­tal férj, — Lillafüreden. De itt egyszerűen csodálatos. — S minden bizonnyal a babának is jót tesz majd — teszi hozzá a feleség —, hi­szen itt olyan nagy a nyu­galom, olyan szép a táj, olyan pompás a levegő, hogy ennél jobb nem is lehetne. Majdnem öt éve kezdődött el a Gabona Üdülő-Hotel felújítása, átépítése, bővíté­se, s már csak afféle apró munkák maradtak hátra: parkosítás, virágtelépítés, a nagy harcok árán megha­gyatott nagy fenyők, és az elültetett 150 darab kis fe­nyői!) mellé újak telepíté­se, a füvesítés ... Egy-két nap múlva már szaunázhat- nak is a vendégek. — Mindezért igen-igen ke­mény harc folyt — búcsú­zik az üdülővezető —, ám megérte. S ezt nem csupán mi, itt dolgozók mondjuk, hanem vendégeink is, s az ő szavuk a döntő, a mérv­adó. (Ny. I.—L. J.) Válaszol az illetékes Ismét van műszakos buszjárata Sajóecsegnek Hej, Adonisz... Miklós Árpád országgyűlé­si képviselő júniusban el­küldte szerkesztőségünkbe azt a levelet, amelyben vá­lasztói nevében egy Volán­buszjárat megszüntetése mi­att szólalt fel. Az alábbiak­ban közöljük a képviselő — 57 lakos által is aláírt — le­velét, majd a Borsod Volán válaszát. íme a panaszos levél: „Alulírottak Sajóecseg köz­ségben lakunk. 1990. május 27-ig a Boldván keresztül közlekedő edelényi busszal oldottuk meg a hárommű­szakos munkába járást Mis­kolcra és a BÉM Rt.-be. Mi­vel ezt a járatot a sajó- ecsegi híd lezárása után tel­jesen megszüntették, mun­kába járásunk teljesen, vagy részben megoldatlan lett, igen nagy akadályokba üt­között. Részünkre, a legmeg­felelőbb megoldás az lenne, ha a Sájószentpéteren át közlekedő edelényi járat, vagy a sajóbábonyi járat jönne be Sajóecsegre. Mind­ezekhez a feltételek (busz­megálló, buszforduló) bizto­sítottak a községben. így a Volán sem veszítené el uta­zóközönségét, s a mi gon­dunk is megoldást nyerne. Tudjuk, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben ez is pluszköltséget jelentene, mégis azt kérjük, járulja­nak hozzá kérésünk telje­sítéséhez. Legalább a mű­szakos járatok közlekedje­nek!” Szerkesztőségünk a levél­re Hajdú Lajostól és Papp Mariannától, a Borsod. Vo­lán termelési igazgatóhe­lyettesétől, illetve osztályve­zetőjétől az alábbi választ kapta: „A 2618. sz. Sajóecseg— Boldva összekötő út 2+400 km-szelvényében levő Sa- jó-hídon a Miskolci Közúti Igazgatóság május 27-től 2 tonnás súlykorlátozást veze­tett be. Ennek következtében menetrend szerinti autóbusz- járatainkat a 2617. szí, edelény —felsőzsolcai és a 2619. sz., szirmabesenyő—sajóvámosi úton közlekedtetjük Miskolc — Szirmabesenyő — Sajó- vámos — Boldva — Edelény útvonalon. A terelés követ­keztében a Miskolc—Edelény útvonalon közlekedő járatok Sajóecseget nem érintik. A bevezetett súlykorláto­zás jelentősen megnövelte az üzemeltetés költségeit: a te­relőútvonal miatt éves szin­ten 156 OOO km többlet adó­dik. Sajóecseg községből fo­lyamatosan biztosítottuk a háromműszakos munkásszál­lítást Sajóbábonyba és Ka­zincbarcikára, mivel az ott levő üzemekbe más eljutás! lehetőség nincs. Tekintettel arra, hogy a la­kosság továbbra is igényel­te a Miskolcra közlekedő autóbuszjáratokat is, tárgya­lásokat folytattunk a közsé­gi közös tanács képviselői­vel, aminek eredményekép­pen a helyi tanács vállalta, hogy veszteségeink csökken­tése érdekében havonta áta­lányt fizet vállalatunknak. Ennek fejében mi viszont azt vállaltuk, hogy 1990. augusztus 1-től kezdődően munkanapokon 12 db, szom­baton és munkaszüneti na­pokon pedig 7—7 db járatot sajóecsegi betöréssel közle­kedtetünk. A járatok az alábbi idő­pontokban közlekednek: Sajóecsegröl Miskolcra: munkanapokon: 4.53, 7.08. 12.53, 15.36, 20.28 óra; sza­badnapokon: 5.03, 12.53, 20.28 óra; munkaszüneti na­pokon: 12.53, 20.28 óra. Miskolcról \ Sajóecsegre: munkanapokon: 6.50, 10.20, 14.15, 16.06, 17.15, 22.45 óra; szabadnapokon: 6.50, 10.20, 14.45, 22.45 óra; munkaszü­neti napokon: 6.50, 10.20. 14.50, 16.00, 22.45 óra.” Még három hét, s is- # mét a vevők rendel­kezésére áll a Széche­nyi utca egyik régi, kedvelt boltja, az Adonisz férfi- ruhabolt. Az átalakítás mi­att bezárt üzlet augusztus 22-én, szerdán, 9 órától fo­gadja ismét a vásárlókat, feltételezhetően a korábbi­nál sokkalta szebb belső tér­rel. Ami rendben is volna. Csak az nincs rendben — mondta el telefonon egyik kedves olvasónk saját véle­Hegyközi vasút ményét —, hogy a miskolci sétálóutcán, ahol napközben a külföldiek ezrei időznek, vásárolnak, miért éppen a nyár kellős közepén (július 20-tól augusztus 22-ig) kell elcsúfítani egy patinás bolt kirakatát? Miért nem lehe­tett az átalakítást kora ta­vaszra, vagy késő őszre üte­mezni, amikor a vendégse­reg lényegesen kisebb, s nem szörnyülködnének any- nyian a látvány miatt ? ... (L. J. felvétele) A nyugdíjas főmérnök levele Találkozás-63 év után... Tisztelt Szerkesztőség! Ügy gondolom, nem min­dennapos eseményről tájé­koztatom Önöket. A közelmúltban találkoz­tunk, 1927-ben érettségizett öregdiákok, akik nyolc éven át készültünk a jövőre an­nak idején a Szinva part­ján lévő Lévay József Re­formátus Gimnáziumban. Galambősz fejjel, már ne­hezen járva indultunk a ta­lálkozóra, hogy 63 év után ismét lássuk egymást, meg­szorítsuk egymás kezét, át­öleljük az egykori barátot, diáktársat. Milyen szép volt és milyen szomorú ez a vi­szontlátás!... Hiszen a 41 érettségizett diákból ma már csak heten vagyunk ... Ki a Szerkesztői Paluch Jánosné (Miskolc, Árpád u. 8 IV/2.): Kérésü­ket, hogy a házuk előtt he­lyezzenek el több ülőpadot, szívesen adjuk közre. Ám hadd tegyük hozzá: máshol az önök háza előtt ott lévő, odaláncolt három padnak is örülnének talán ... Ami Bor­sod- Abaúj-Zemplén megye jövőjét illeti, még semmit nem lehet tudni. Vannak értesüléseink arról, Borsod­ban, Zemplénben és Abaúj - ban is „dolgoznak” bizo­nyos erők annak érdekében, hogy ismét visszakapják az önállóságot ezek a területek. háborúban, ki itthon, bete­gen hunyt el az évek során. Ám amikor legyőztük fáj­dalmunkat, azért csak fel­elevenedtek a régi emlékek, az olyan epizódok, mint amikor Pores Kálmán osz­tályfőnökünk a latinórán Löwy Sanyi zsebében meg­találta a cigarettát, vagy amikor a kedves-aranyos Bihary tanár úr eleresztett egy-egy jó viccet, hogy csak úgy dőlt az egész osztály a nevetéstől. Megfogadtuk: jövőre is összejövünk. Azt a találko­zót is dr. Várhegyi Miklós szervezi, s mint mondta, ugyanolyan szívvel-lélekkel, mint tette most. Török Géza Miskolc üzenetek Dr. Molnár Sándor (Mis­kolc , Clara Zetkin u. 5.): Köszönjük kedves, a forint évfordulója alkalmából írt sorait. Mi is őszintén re­méljük, hogy egyszer talán bekövetkezik az, amit ön tolmácsol születésnapját ün­neplő forintunknak: „...kí­vánok még a forintnak hosz- szú. leértékelés-mentes, vá­sárlóerőtől duzzadó, irigy- lésreméltóan keményvaluta életet!”. Mi pedig azt kíván­juk önnek, hogy erőben, egészségben érje meg a fo­rint konvertibilis fizetőesz­közzé válásának bejelenté­sét! Lapunkban 1990. május 17-én közöltük a budapesti Kovács Árpádnak a hegy­közi kisvasúttal kapcsola­tos levelét. A cikk minden bizonnyal csak a közelmúlt­ban jutott el Schlegel Osz­kárhoz (Budapest, Rudas L. u. 71.), nyugdíjas főmérnök­höz, s ezért válaszol most rá. Véleményének szívesen adunk helyet, hiszen ez is egy adalék a szomorú sorsú kisvasút történetéhez. Tisztelt Szerkesztőség! Kovács Árpád 1990. má­jus 17-én lapjukban megje­lent, a hegyközi kisvasúttal kapcsolatos cikkére vála­szolva az alábbiakat szeret­ném közölni: Gelejiek Szerkesztőségünk levelet kapott 38 geleji lakos alá­írásával, amelyet az alábbi­akban közlünk, s ajánlunk a helyi tanácsi elöljáró, il­letve a közös tanács veze­tőinek figyelmébe. Tisztelt Szerkesztőség! Három éve, 1987 nyarán kezdtek hozzá Gelejen, a Felszabadulás úti híd épí­téséhez. A munka befejező­dött, ám az utat járhatat­lanná téve hagyták. A főút és a híd közötti rész ugyan nagy nehezen tavaly elké­szült, a hídon túli, mintegy 150 méteres út azonban nem. Ez az a szakasz, ahol az ott lakóktól az udvarok mint­egy ötödét elvették az út építéséhez. De miért, s mi­nek az út, ha jóformán Amikor annak idején szó­ba került a hegyközi kisvas­út megszüntetése, a város akkori főmérnöke azt java­solta, hogy a vasutat ne szá­molják fel, hanem helyez­zék át Sátoraljaújhely főut­cájáról a város alatt húzó­dó Ronyva-csatorna mellé. A Miskolci Vízügyi Igazga­tóság az árapasztó csatorná­nál a földmunkákat úgy vé­gezte, hogy a mederből ki­emelt föld már a vasút töl­tése legyen. Ez igazolja, hogy a vízügyi igazgatóság tett valamit a vasút meg­maradása érdekében. Saj­nos, ez azonban kevésnek bizonyult. panasza használhatatlan?!... Két­szer is panaszkodtunk a mezőcsáti tanácsnál az út rossz állapota, a gépjármű­vek által tönkretett járda, a lassan, de biztosan tönkre- menő kerítések miatt, — sajnos eredménytelenül. Ugyanakkor tudjuk és lát­juk, hogy Mezőcsátra meny­nyit költenek, ott már a legkisebb utca is pormen­tes, nincs gond az ivóvízzel, miközben mi csak nitrátos vizet iszunk. Mi miért va­gyunk mostohagyerekek?! Tudjuk, hogy jönnek a hely- hatósági választások, ám úgy véljük, hogy ügyünk­ben ennek dacára még most kellene intézkednie a közös tanácsnak. összeállította: Nyikes Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom