Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
1990. augusztus 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Horváth Gyula versei: Hazám gyermekei Hazám gyermekei, nézzetek szét. .. ! az öreg nénik felhőkendőt viselnek, gyászolják a holtakat, az élőket, tyúkvógyuk csak az udvarukon jár, szőr-tövises sündisznó-gyermekük kitúrják őket az édes otthonból, óhajukat galambvágyuk szájába teszik: vigye a halálnak, hogy jöjjön már értük, mert a keserű Árvaházból elvágynak a sírba. Minden elmúláshoz s'" -'MyíS.vI,v s § , Mónikának Megöszült csillagokkal megyek a szemedhez, a kezedhez, a hajadhoz, a szádhoz, hogy adj egy csókkal erőt minden elmúláshoz. Élők és Holtak Szólnak az Élők: magunk vagyunk, szólnak a Holtak: magunk vagyunk, milyen isteni szerencse, hogy így összetartozunk. „A fejlődés valamikor azt ff jelentette, hogy az ember vá- ff laszt kapott minden kételyé- lg re. Ma viszont azt jelenti, ff hogy kételkedünk minden ff válaszban.” f| Los Angeles Times „A fürdőszobamérleg az a ff műszer, amely adott esetben ff az akaraterőt jelzi.” „A boldogság végül is a ff bátorság megnyilvánulási ff formája.” ff „A jóbarát: olyasféle, mint fi a pénz. Könnyebb megsze- ff rezni, mint megtartani.” A Reader’s Digest ff. definíciói „Ha nem hiszitek, hogy || egy fémdoboz összezsugoro- fi dik a nedvesség hatására, ff próbáljatok meg három egy- ff mást követő esős napon ff együtt élni egy lakókocsiban ff: négy gyerekkel, feleséggel, ff meg egy kutyával.” G. R. francia újságíró If „Számos asszony bizonyít- ff hatja, hogy a kíváncsiság |ff férfi tulajdonság. Szép szám- ifff mai vannak ugyanis olyan Iff férjek, akik ebéd után el Iff nem múló kíváncsisággal tu- ff dakolják, hogy mit ettek.” Annabella „A férfiak két kategóriába |f sorolhatók. Vannak, akik a ff szerencséjüknek köszönhetik ff a feleségüket, és vannak, ifff akik a feleségük révén sze- 11 rencsések.” lei Paris 11 Művészportrék i I I iiifi 1 iíi Balogh Edina: A magányos tölgy ili i| I ü 1 1 H I n 1 1 A Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Osztálya a Megyei Módszertani Központtal együtt folytatja azt-a sikeres sorozatát, melyben a táj képzőművészeit mutatja be video-portréfilmeken. Tenkács Tibor Tokajban élő festőművészről. Kunt Ernőről, Mazsaroff Miklósról már láthatta a közönség az elkészült filmeket a Miskolci Városi Tv műsorában, a Múzeumi Hónap rendezvényein. A Miskolcon élő két művészről, Seres Jánosról és Tóth Imréről is befejeződött már az izgalmas beszélgetéseket tartalmazó portré. A világot értve-figyelő művészek szóbeli megnyilatkozásai, alkotásaik válogatott bemutatása a kortársak számára is izgalmas, hiszen a műfaj adta 16—18 percbe sűrítve emberi karaktereket, művészi hitvallásokat — néhány esetben alkotási folyamatokat is láthatnak. A sorozatot tervező intézmények és munkatársak bíznak abban, hogy a technika jóvoltából a jövő nemzedékeinek is lesz lehetősége művészeinket emberközelből megismernie. Jelenleg Csabai Kálmán, Munkácsy-díjas festőművészről forgatnák filmet. Az igen népszerű művész kiállítási darabjai oly hamar kerültek magántulajdonba, hogy munkájukat azzal kell kezdeniük, fel kell kutatni a művész meghitt tájképeit. Szívesen vennék mindazok jelentkezését, akik képeiket a filmbeli szerepeltetésre rendelkezésükre bocsátják — s ezzel segítik a művész életútjának mind hitelesebb bemutatását. mmmammmmmm Mamutok tömegsírja Az Egyesült Államok Dél- Dakota államában a hőforrásairól híres Hot Springs határában egy 26 ezer éves mamuttemetőt fedeztek fel. Ebben a Mammuthus colum- bi negyvenhárom példányának maradványai kerültek elő, s a régészek remélik, hogy ugyanott még legalább félszáz mamutnak a csontjait sikerül kiásniuk. A mamutokat minden bizonnyal a még a jégkorszak leghidegebb időszakában is feltörő hőforrások vonzották arra a helyre. Ám a jó tíztonnás állatok — a környező magaslatokról a forrás gödrének aljáig lejutva — nem bírtak a meredek és csúszós hegyoldalon újra felkapaszkodni. Ezért vagy belefulladtak a forrás vizébe, vagy éhen pusztultak, s végül be- letemetődtek az üledékbe. Az ott elpusztult mamutok főképp a fiatalabb korosztályokhoz tartozó hímek: valószínűleg elcsatangoltak szüleiktől, s a meleg víztől vonzva, és tapasztalatlanságukban a veszélyt nem ismerve estek a forrás gödrének fogságába. Füzes László ■Ilii! jN« V; *•%.-'v\ Gyári reggel A hamu-szürke reggel mocskos rongyként terült a tájra. Erőlködött fenn vétna fény, de lent nem talált társra. A tócsák önmagukba néitek. A busiokról, mint átmos árnyak gomolyogtak or emberek. Pillájuk őrzi még ar álmot, a táskájukban só, retek. Indul a nap. Szürke, monoton. i^pss ma Ifi Elállt oz eső. Pára lengett. A megmosdatott tiszta lombok között ébredtek mar a fészkek. Ot óra volt, és folsikoltott élesen a gyár szirénája. Ijill jjjPMlpiÉ \\ •í-':. ’s js lÉIIÉill A szerelem olyan, hogy csuda. Minden áldozatra képes, aki érzi. Képes korán felkelni, messze utazni, s — ha vannak — még a gyerekeket is magával cipelni a hosszú útra. Különösen, ha a gyerekeket nincs kire hagyni, ha viszonzott és közösen érzett szerelem gyümölcsei, vagy teszem azt, ők is látni szeretnék az apjukat. Illetve, hát fordítva, mert ebben az esetben, a gyerekek életkora után ítélve, — egyik lehet vagy kétéves, a másik meg alig félannyi, mindenesetre karonülő — szóval ebben az esetben a második feltételezés lehet a valószínűbb. Ilyen korban ugyanis aligha hihető, hogy a gyerek — különösen a kisebbik — verné magát a földhöz, ha egy ideig nem látja az apját. Egy ideig — gondolom, de az idejét se tudnám megmondani annak, hogy mióta. Mert hát, hogy nem tartozik rám az egész. Rám csak any- nyi tartozik, hogy vélem: az asszony igen-igen szerelmes lehet, talán éppen a fent említett hosszú távoliét miatt, a férfi nemkülönben, hiszen viszontlátás örömekor nem minden férfi szokott dalra fakadni. Ez viszont fakadt. Dajdá- zott, laj lázott, összeütögette a tenyerét, jó hangosan, hogy az asszony hallja, hogy a hangja, jókedve még a régi és ugye, közös ritmusaikat se felejtette még el. Tehát a férfi énekelt, verte a ritmust, a nő meg — karján a kisebbik gyerekkel — pörgött, forgott, illegette magát, s a nyomaték kedvéért, — ha találkozott a tekintetük — még a tenyerét is összeverte a gyerek háta mögött, akinek szemmel láthatóan ugyancsak tetszett, hogy a mama meg a papa jól érzi magát, s ennyire egyetértenek a dalban és táncban, ami ugyebár mindenképpen az öröm, a jókedv kifejezője. Ez a kettő dolog pedig — egyesek szerint nem jár nagyon messze a boldogságtól. Boldogság? Hát igen, lehet manapság boldog embereket is látni. Nincsenek ugyan sokan, de íme a példa, azért vannak. Szeretik egymást, élnek, emberek, fiatalok és boldogok. Szemmel láthatóan, füllel hallhatóan — majd azt írtam tapinthatóan — boldogok, bár ha ez az utóbbi megtörténne idegen részéről, minden bizonnyal nagy baj lenne belőle. De hát nem történik semmi, csak csodálkozás van — egyfelől, másik részről meg a szerelem és a viszontlátás öröme, ami most egy kis vidámságot is kölcsönöz a tikkadt bámészkodóknak e forró nyárban. Csak hát a szerelem ilyenfajta kinyilvánítása sem tarthat örökké. Egyszer vége szakad a dalnak, táncnak, s jönnek a gondok, akár egy olyan kérdés formájában, hogy „egy kis cigarettát hoz- tál-e?” A válasz e koppanó, örömsorvasztó kérdésre hirtelen az, hogy „nem!” — de rögtön azt is hozzáfűzi az asz- szonyka, hogy „de megyek veszek...!” s csak hogy nincs rá se durva szó, se szemrehányás, néz körül riadtan, hogy most hova fusson azért a fránya cigarettáért, amelynek mostanra úgy felfutott az értéke, hogy az ember alig tudja előkeríteni. De hát ha az ő kedves ura cigarettát akar — a dalt nem számítva — az első szavával, hát akkor azt fog neki hozni, a föld alól is, a város másik végéről is, mert hát ez is a szerelem jele lenne, annak kimutatása pedig most igen-igen fontos. Igen, repülni fog, szaladni, hozza a cigarettát az ő emberének, aki ugye most is minden bút, bánatot el tudott vele feledtetni pillanatok alatt. Menne, repülne, de mit csináljon a gyerekekkel? Hova tegye addig ezt a két sónehéz kölyköt, akik közül az egyik — a nagyobbacska — már akár az autó kerekei alá is befuthat, ha nem fogja, óvja a gondos anyai kéz. És ekkor az asszonykának mentő ötlete támad, Odakiált az urának — „megyek, veszek neked cigarettát, addig ide teszem ezt a két kölyköt a fűre! Nézz rájuk, nehogy bajuk essék.” — ”Jó, menj csak nyugodtan!” — hangzik az apa hangja kissé fojtottan és bizonytalanul, de azért megnyugtatóan. Azért fojtottan és bizonytalanul, mert a hang a megyei fogház harmadik emeletének bedeszkázott ablaka mögül jön, a gyerekek meg lent vannak az anyjukkal az utcán! A .-ad Gyöngyösi Gábor SzenszÉlt igazság
