Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-10 / 187. szám

1990. augusztus 10., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az idén még tisztességgel learattunk Sok az eszkimó, kicsi a hitelkeret Szeptemberig hárommilliárd forint a vállalkozóknak A Grafol Kft. lépést tart Új kozmetikumok a nagybarcai üzemből Nem a legjobb hangulat­ban kezdődött meg a gabo­nafélék betakarítása a közös gazdaságokban. Mindenek­előtt a búza felvásárlási ára körüli huzavona kavarta föl a kedélyeket, olyannyira, hogy a legtöbb gazdaságban immár azt fontolgatják: ér­demes-e elvetni a kenyérnek valót. És nem csupán az ár­vita a rossz hangulat oko­zója, hiszen mind több jel. a fiskális intézkedések soka­sága, például az exporttá­mogatási kulcsok drasztikus, 30—40 százalékos csökkenté­se mutat arra: a kormány eltökélt szándéka, hogy szét­verje a jelenlegi agrárstruk­túrát, helyet, teret teremtve ezáltal a tulajdonreform fel- gyorsításának. Mert mivel magyarázható például az ár- kiegészítés nagyarányú csök- •! intése a kedvezőtlen adott­ságú térségekben, így me­gyénkben is, ahol emiatt a gazdaságok több mint 70 szá­zaléka került végveszélybe, zárja veszteséggel az évet. A gazdaságokban számolnak, mérleget készítenek, és saj­nos, megkeseredetten állanít- ják meg: ha már elhatáro­zott szándék a nagyüzemek mindenáron való tönkretéte­le, legalább a súlyos követ­kezményeket ne hárítsák majd a nagyüzemekre, a je­lenlegi termelőkre. Mert az exporttámogatások csökken­tése átmenetileg segíthet ugyan a költségvetésen, de magától értetődően vissza is fogja az agrártermékek ex­portját már az idei eszten­dőben is. Nem beszélve a jövő évről. Belátható ugyan­is, hogy a támogatások visz- szafogása visszafogja a terme­lést is, pontosan olyan drasz­tikusan csökken majd az ex­port árualap, mint amilyen drasztikusan csökkentették az export támogatását. És történik mindez egy olyan gazdaságban, amelynek mindeddig éltető eleme volt a mezőgazdaság, melynek termékei azért vevőre talál­tak a világpiacon. Miből lesz akkor valuta? Bizony, ez fo­gós, fogas kérdés. Jövőre ugyanis — mivel áttérünk a dollárelszámolásra, már nem termékekkel, hanem kemény pénzzel kell majd fizetni az olajért, a földgázért, az alapanyagok sokaságáért. S hogy mindezekért hogyan, miként, miből fizetünk majd ? Hát, ... Majd csak lesz valahogy — mondhatná az a kombáj- nos, akii az északi végeken látott hozzá az idén az ara­táshoz. És okkal lehetne elé­gedett, hiszen az idén az edelényi Alkotmány Tsz-ben rekordtermést hozott az ár­pa, amint az utolsó táblák­ról is levágták a búzát a ládbcs'enyői határban, kide­rült, az is jól fizetne, ha : tisztes áron vennék át. Min­denesetre az idei aratás gyakorlatilag itt is befejező­dött. Az idén tehát még tisztességgel learattunk. De hogy mi lesz jövőre?.. . (szarvas) A Vállalkozásfejlesztési Alapítványról mostanában mindenféle hírek keringenek. Állítólag fölfüggesztették a működését, mert elfogyott a hitelekre fordítható keret. A megalapításakor igen nagy érdeklődést kiváltó, nagy reményeket ébresztő alapítvány irodavezetőjétől, Marosán Györgytől kértünk tájékoztatást a jelenlegi helyzetről, a kedvezményes kölcsönre várók kilátásairól. — Csak félreértésről lehet szó, a hitelkérelemért folya­modók zöme nem tudja, hi­szen honnan is tudná, ho­gyan működik a Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány. Az alakulástól, március végétől egy hónap alatt négy bank­kal — a Magyar Hitel Bank­kal, a Postabankkal, a Du- nabankkal és az Országos Takarékpénztárral — kötöt­tünk szerződést, és 600 millió forintot helyeztünk el ná­luk. A bankok az első pályá­zók hitelkérelmeinek elbírá­lását befejezték, és alig egy hónap alatt a pénzt kiosz­tották. Az alapítást követő második hónapban, tehát májusban az illetékes pénz­intézetek az alapítvány for­rásaiból újabb 600 millió fo­rintot kaptak, azaz összesen 1 milliárd 200 millió forin­tot osztottak szét. Az alapít­vány kuratóriuma május vé­gén úgy döntött, hogy továb­bi négy bankot — a Taka­rékszövetkezeti Bankot, az Általános Vállalkozási Ban­kot, az Országos Kereskedel­mi és Hitelbankot, valamint az Innofinance-t — von be a munkába. Eddig a pályázatokat foga­dó és elbíráló pénzintézetek összesen 1 milliárd 500 mil­lió forintot kaptak hitelke­retként az alapítványtól, amelyhez természetesen hoz­záteszik saját pénzeiket. Szó van arról, hogy újabb bankok kapcsolódnak az alapítvány tevékenységéhez. Biztató lehet a vállalkozók számára, hogy júliustól szep­temberig mintegy 3 milliárd forint kedvezményes feltéte­lű hitelkeret áll a rendel­kezésükre. Sokan kérdezik, hogy gaz­daságilag mennyire megala­pozottak a pályázók üzleti tervei. Erre azt tudom vá­laszolni, hogy az alapítvány­nak nincs közvetlen kapcso­lata a vállalkozókkal. Hite­lért vagy tőkeemelésért a bankokhoz, illetve a befekte­tési társaságokhoz kell for­dulniuk. A hitelkérelmeket a pénzintézetek saját módsze­reiknek megfelelően bíráliák el. Szerintem ma az a hely­zet, hogy nem ,a sok rossz közül kell a jókat kiválasz­tani, hanem a sok jó közül azokat, amelyek a leginkább megérdemlik. Nem tudom, hányán for­dulnak hitelkérelemmel a bankokhoz. Azt hiszem, ne­héz megbízható számadattal szolgálni, mert sokan csu­pán érdeklődnek, többen pe­dig egyszerűen hitelt kérnek. Sok olyan megalapozott ötletről van ugyanakkor tu­domásom, amelynek megva­lósításában a Vállalkozásfej­lesztési Alapítvány nem tud segíteni. Forgóeszközre pél­dául — az alapítvány kiírá­sa szerint — a bankok nem adhatnak pénzt. Egy elfo­gadott pályázatra még így is legalább négy olyan jut, amelyek a hitelfeltételeknek megfelelnek ugyan, de ame­lyeket pénz hiányában egye­lőre sajnos el kell utasítani. G. R. Napjainkban a vásárlóerő egyre inkább szűkül, ugyan­akkor a gyártók, értékesítők kínálata olyannyira növek­szik, hogy például a kozme­tikai piac — a hazai rep­rezentánsok és az importból így, vagy úgy behozott ké­szítmények jóvoltából — szinte teljesen telített. Jogos a kérdés, hogyan tud létezni, megélni ilyen helyzetben egy megyei kis kft.? Ez esetben a vadnai székhelyű Grafol Kft. Nos, az ügyve­zető igazgató, Kriston Nán­dor a helyszínre, a kft. nagy­barcai üzemébe invitál. — Hagyományos készítmé­nyeink — függetlenül a nagy konkurenciától — állják a versenyt. Az Azalea csalá­dot: nappali és éjszakai kré­meket, habfürdőt és sam­pont a vásárlók kedvelik. Értékesítési gondokról nem beszélhetek. Ez a tény kész­tet bennünket arra, hogy új gyártmányokkal bővítsük a termékpalettát. Jelenleg há­rom olyan készítmény kerül ki a nagybarcai üzemünkből, amelyeket bizonyára meg­szeretnek a vásárlók. Elsőként említem a haj­szeszt, amely az eddig is­mert alapanyagoktól merő­ben eltér, mert természetes részekből állítjuk össze. Re- ceptúráját egy idős soproni Japánok finanszírozzák a Lengyelországot a Balti-ten­gertől a csehszlovák határig átszelő 560 kilométeres autó­sztráda építését. A hitel ösz- szege nem ismeretes, de mindössze évi 2 százalék kamatot kell fizetni utána, és hosszú idő, 35 év alatt törleszthető. A költségek au­tópálya-illetékből, valamint az út mentén létesítendő üz­leti vállalkozások hasznából térülnek majd meg. Az autó­pálya-használati illeték az adott útszakaszon elhasznált üzemanyag 20 százalékával lesz egyenértékű. (UPI) Megérkeztek külföldről a nagyértékű tenyészállatok a Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásárra (OMÉK). A szarvas- marhák, lovak, juhok egye­lőre még nincsenek a hely­színen, az állategészségügyi előírásoknak megfelelően, karanténban várják meg a szükséges 30 napot. Az első gyógyszerésztől vásároltuk meg. Ennek a hajszesznek alápvető tulajdonsága, hogy használatával regenerálódik a hajhagyma, azt erősíti, s így megakadályozza a további hajhullást. Az alapanyag be­szerzése nem okoz gondot, mert Magyarországon, sőt a környékünkön is föllelhető, nem igényel kemény valu­tát, biztonságossá teszi a fo­lyamatos gyártást. A második, a már közis­mert Cservit szájvíz, amely­ből nem tudtunk annyit gyártani, hogy el ne fogyjon. Határainkon túl is keresett árunak számít. Ezt szintén természetes gyógykivonatok- ból készítjük. Az eddig kül­földről beszerzett alapanya­got sikerült hazaival kivál­tani, ezzel gazdaságos a gyártása. Harmadik termé­künk a Tibolina szilikonos bőrápolókrém, amelyet első­sorban olyan ipari üzemek­ben dolgozók részére aján­lunk, ahol fokozottabban van igénybe véve a kézzel tör­ténő munkavégzés. Mindhárom termékünket kiállítjuk az augusztus 17- én nyíló Miskolci Helyiipari Vásáron és természetesen gondoskodunk a készítmé­nyek helyi eladásáról is. Mobil telefonokat szállít Magyarországnak az ameri­kai Motorolal cég egy most aláír-t hárommillió font ér­tékű szerződés értelmében. A kelet-európai piacra első íz­ben exportált berendezése­ket a Motorolal brit részlege szállítja le a Rádiótelefon Kft.-nek, amelyik a Magyar Posta utódvállalatának és az amerikai US West Internati­onal cégnek a közös vállal­kozása. A tervek szerint ősz­szel indul be a mobil, más néven celluláris telefon-szol­gáltatás rendszere - Magyar- országon. (Reuter) állatorvosi vizsgálatokon azonban túl vannak, és egy­től egyig kitűnő erőben várják a „föllépést”. Az állatok egy részét már meg is vásárolták a mező- gazdasági üzemek, ám több. nagy értékű szarvasmarhát és sertést a helyszínen ve­hetnek meg az érdeklődők. (MTI) Hamis ezres Régen sejtettük: baj van az ezressel. A magyar fo­rint többi nemével is baj van, de az ezressel kivált­képpen. Most aztán meg­tudhattuk. Valakik ugyanis hamisították. Külország- beliek tették, nem is vala­mi sikeresen, inkább úgy sebtiben. Az ezresről eltűn­tek a színek. Eltűnt a meg­felelő tapintás is. Ennek a hamis ezresnek már bizony nem olyan a tapintása. Meg nincsenek benne azok az anyagok sem, amelyek­nek egyébként benne kelle­ne lenniük. A zördülése, a súlya sem az igazi. Meg­változott. Más lett. Más lett bizony, de még ^ennyire más! Nem is kell különösebben figyelnünk, érezzük: nem a régi már az ezresünk . . . De még meny­nyire nem az! Bemegyünk a boltba, elhaladunk az ár- cédulázó dolgozók sokadal­ma, a cédulázó gépet nvomkodó besegítő nyug­díjasok, tanulók sorfala kö­zepette, vásárolunk, a pénz­tárnál elővesszük nem kül­országbéliek által eszkábált ezresünket, fizetünk. Fizet­nénk. És tapasztaljuk, hogy bár a színe hasonlatos az eredetihez, az egykori iga­zihoz, látszólag minden megvan rajt’, mi korábban is volt, mégis ... mégis a zörgése, de leginkább a súlya egészen más. Mintha súlytalanná vált volna. Va­lahol eltűnt a rangja, te­kintélye, könnyű kis papír­darabra hasonlatos, mintha ezt is csak úgy összeesz- kábálta volna valaki. Mintha nem is lenne mö­götte a mi munkánk. Egész országunk akarása, erőfesz! tése, nagyon is kemény ro­botolása. Többműszakok, mellékállások, erőn felüli teljesítések vállalása. Vala­hogy nincs benne büszke­ségünk sem, melyet alko­tásaink táplálnak. Szellemi alkotásaink is, melyeket — hirdetjük — világszerte ismernek, elismernek. Mint­ha hiányozna belőle a ma­gyar paraszt látástól vako­lásig tartó, konok munká­ja, mely munkával báimul- nivalóan nagy produktu­mokra képes csupán két keze által is. Mintha hiá­nyozna belőle örökös elé­gedetlenségünk, melynek igenis teljesítményekben, eredményekben is meg kell nyilvánulnia. Mintha nem lenne benne sok ezer éves tapasztalatunk, új iránti fogékonyságunk, minden tisztes szándék iránti nyi­tottságunk, mintha hiányoz­na belőle külországi bará­taink által már-már eltúl­zott jókedélyünk, vidámsá­gunk, vendégszeretetünk... Mintha .. . mintha meg­koptatták volna színét ön- gyilkosságaink, marako­dásaink, átkozódásaink, fel- türemkedő, eluralkodó rossz tulajdonságaink. Nem sze­retünk már kezet fogni, asztaltársaságtól bátorí­tást, meghívást kapva, előbb titkon érdeklődünk, kik azok, miért éppen azok, miért éppen olyanok, hogy ez alapján döntsünk oda, vagy nem oda letelepedé­sünkről. Gyanakvás, ve­szélyérzet növekszik ben­nünk, meg ... meg ... De- hát nem erről van ugye szó. Csupán a forintról. Ezresünkről. Melynek vala­miért nincs már olyan szí­ne, súlya, mint volt régen. Igazi ezreseink is hasonla­tosak a hamisítottakhoz. De emberek! Ki hamisít­ja az ezresünket? Az iga­zit!? És nem tehetnénk ér­te? Priska Tibor Fekete B. Hírek a világgazdaságból ÚHatparádé az OMÉK-en

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom