Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-08 / 185. szám
ÉSZAK "pH la 1990. augusztus 8. Szerda Ara: 4,30 Ft POLITIKAI NAPILAP wmmmmm P ersze, hogy tudjuk: nyáron nyárnak kell lennie. Melegnek, sőt melegebbnek, hogy ennek energiájától növekedjék, mi növekedhet, erősödjön, gyarapodjon, mi erősödhet, gyarapodhat és ugyanez melegből raktározzon minden arra alkalmatos lény a hidegebb napokra. De, azért, ami sok, az sokl Mert a meleg már hetek óta forróságba csapott át, földet repesztö, gabonát, erdőt gyullasztó hőséggé, apadnak a folyók, tavak, a forrásokból szinte alig buggyan ki valamicske, a kiszáradt réten, sárgás-zörgő, valamikori gyep között hiába keresgél élelmet a kókadt szárnyú gólya, a városi aszfalton rezeg a hőség. Reménykeltőként viszont közreadjuk alábbi összeállításunkat a melegről, az igazán meleg munkahelyekről. Abban a hagyományunkban bízva, hogy ezeknek az összeállításoknak a napján általában enyhül a hőség, sőt, előfordult már eső isi Hátha...! HOSSZÚ, FORRÓ NYÁR... mmmmm A tűzoltóknak talán még egyik nyáron sem volt annyi tennivalójuk, mint az idein. A Nyersvas- és Acélgyártó Kft. konverterüzemében dolgozik Plósz József: — Tíz éve vagyok itt. Jól tudom, tapasztalom, eléggé megviseli a szervezetünket ez a kánikula. Főleg a dél- utános műszakban. Amikor kint 30—35 fokos a meleg, a kemencék előtt 50—60 fokos forróságban kell dolgoznunk. Egy műszak alatt megiszunk három-négy liter szódavizet is. Nyolc óra alatt öt-hat adagot csapolunk. A csapolások között 15—20 percünk van „szusszantásra”. Az üzemben megreked a hőség. Nagy a forróság, még éjszaka is. Nem mozog a levegő. A hajnali és a kora reggeli órákban elviselhetőbb a hőmérséklet. A gyár ezeket a körülményeket egyszeri juttatással honorálja. Mértéke az itt eltöltött évektől függően 3500—6700 forint között van: Ezért nem nagyon irigylik a kohászokat. Műszak után jólesik elfogyasztani egy-két üveg hideg sört. Aztán a családdal legszívesebben vízközeibe megyünk. Most már jut erre is időnk. Egy hónapja költöztünk új, háromszobás, összkomfortos családi házunkba, Alsózsolcán. A dél-kiliáni kenyérgyárban dolgozik tizennyolc esztendeje Mátrai Oszkár: — Nálunk a meleg szinte évszaktól függetlenül változatlan. A 40 fok körüli forróság főleg éjszaka viselhető el nehezen. Akkor, amikor teljes üzemben dolgozunk és állandó túlórázással: napi 10—12 órán keresztül. Nálunk nem sok lehetőség van a védekezésre. Forró teát, szódavizet fogyasztunk, hiszen jelentősen megnő a szervezet vízigénye. Főleg a nők körében fordul elő rosszullét. ök otthon is dolgoznak, s az ezutáni 10— 12 órás műszak érthetően jobban megviseli őket. Körülményeinken szellőzőberendezéssel talán javítani lehetne. Próbálkoznak vele, de kevés eredménnyel. Ez a sütőipar átka. A dolgozók csak fogyasztják a védőitalt, de nem használ. Nekivetkőznünk sem lehet: a fehér rövid nadrág, a fehér trikó, a sapka, akármilyen meleg van, kötelező. Ezt kívánja a higiéniai előírás is. A Miskolci Közlekedési Vállalat Avas-déli autóbusz végállomásán Mészáros Józseffel, a 34-es járattal közlekedő autóbuszvezetővel beszélgetünk : — Harmincnyolc éves vagyok, tizennyolc éve vezetek autóbuszt. Ebben a kánikulában a sört igen szeretem, de nem ihatom. Meg lassan nem is tudom miből megvenni. Elviselhetetlen már ez a hőség. Az utasok is ingerültebbek, türelmetlenebbek' és a közlekedésben résztvevő gépkocsivezetőket is megviseli a forróság. Szóval körültekintőbben kell vezetnünk, pedig nekünk is meleg van. A vezetőfülkében 40—50—60 fok. Két forduló .között pedig nincs időnk a felfrissülésre. Jó volna, szükség volna legalább 10—15 percre, hogy az ember ilyenkor lemosakodjon. A végállomáson a feltételek megvolnának, de 'három-négy perces várakozási idő alatt erre nincs lehetőség... Ne haragudjon, 10.55-kor indul a járat, már mennem kell. '* A tűzoltóság megyei parancsnoka, dr. Radványi László panaszkodik: — A kánikula időszakában sok gonddal küszködünk. Az egyik, hogy a tűzvédelmi fegyelmezetlenség a mezőgazdaság területén rendkívüli méreteket öltött. A tarlótü- zek egyre nagyobb károkat okoznak. Átterjednek erdőkre, lakóépületekre, haszon- növényekre. Gyakorlatilag a tűzgyújtási tilalom elrendelése semmi pozitív változást nem hozott. Elég ennek bizonyítására annyi, hogy 6-án az idei nyár legnagyobb riasztási napja volt számunkra. A megyében tűzesethez 46 esetben kellett kivonulnunk. A negyvenhatból hu(Folytatás a 8. oldalon) V/ZD/J Egyre drágább a víz. Sokan máris érzik bőrükön, no nem a víz kellemes, hűsítő ingereit, hanem a legutóbbi drasztikus vízáremelés hatását. Ami ellen a lakásfenntartó szövetkezetek is csak egyféleképpen védekezhettek: áremeléssel. S nem lévén a lakásokban vízóra, átalánydíj-emeléssel. Ami a mi lakásszövetkezetünk esetében — s gondolom, a többinél is — nem akármilyen grafikonemelkedést mutat: tavaly 15 forint, idén eddig 60 forint, most pedig augusztus 1-től 100 forint a lakásban lakók személyenkénti vízfogyasztási díja. Ez óriási áremelkedés, s ráadásul nem is igazságos. Mert, ha hárman laknak a lakásban, háromszáz for rint, ha öten, ötszáz forint a havi vízdíj. Ami első hallásra ésszerűnek tűnhet. Csakhogy, ahol két fiatal él egy babával, akit fürdetni kell, pelenkát mosni, nyilvánvalóan sokkalta több vizet fogyaszt, mint három idősebb, vagy akár több is. Aztán: van aki naponta kétszer is zuhanyozik, van aki hetente egyszer. És így sorolhatnám tovább a példákat, amelyek illusztrálják: ez a számítási mód egy kicsit sántít. Ez van, ezt kell szeretni — hallom sokaktól, s még hozzáteszik: találjon ki valaki jobbat. Csakhogy jobb nincs. Azért nincs, mert egyelőre nincsenek a lakásokban vízórák, amelyekkel mérhető lenne a lakásonkénti pontos fogyasztás. (S majd ha lesznek órák, akkor amiatt szólamlunk fel, mert az se lesz olcsó mulatság...) Tudomásom szerint mérhetők viszont az egyes bérházak együttes vízfogyasztásai. Ha valahol nem. elnézést kérek, ám ha igen, akkor viszont volna egy javaslatom. Mérjük a közös vízfogyasztást. Azt osszuk el annyifelé, ahányan a házban élnek, s kijön egy átlag, amit be kell szorozni adott esetben annyival, ahányan az adott lakásban laknak. így biztos, hogy mindenki a legjobban megközelíthető díjat fizeti saját vízfogyasztásáért, aminél szerintem már csak az egyéni vízóra lehet pontosabb. S ha netán valahol már most így csinálják, nézzék el nekem ebben a vízhiányos kánikulában, hogy netán feltaláltam a spanyolviaszt... — ny—s — A fenti anyag már „nyomdakész”, amikor egy ol- 0' vasó telefonál a szerkesztőségbe. Végső elszántságában, keserűségében, dühében. Mert telefonált már 1990. június 24-én is Miskolcon a vízműveknek. Bejelentette, hogy az Álmos u. 24. sz. alatti lakóépületben folyik a víz napok óta. A vízművek diszpécsere értesítette az ingatlankezelő vállalatot, kérve a hibaelhárítást. Telt-múlt az idő, a víz folyt továbbra is, a vízóra meg működött. Tegnap délután a vízművek ügyeletese kedvező fordulatról számolt be: az ingatlankezelő emberei megkezdték a hibaelhárítást. Tegnap 1990. augusztus 7-ét írtunk ... A szerencsi úton Tőkés László súlyos balesete Ha lapunk olvasói a második oldalt is megnézik, láthatják és olvashatják, hogy Tőkés László református püspök augusztus 7-én, délelőtt előadást tartott Sárospatakon, a „Keresztény újjáépítés 1990” elnevezésű nemzetközi konferencián. Hazautazván Sárospatakról, Szerencsen, a Dózsa György és a Gyár utca közötti szakaszon egy kerékpáros — K. János — hirtelen a Tőkés Lászlót és utasát szállító gépkocsi elé kanyarodott. A személygépkocsi egy villanyoszlopnak ütközött, aminek következtében Tőkés László nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérüléseket szenvedett. A mentők ügyeletén elmondták, hogy a személy- gépkocsi vezetője és harmadik utasa, valamint a kerékpáros is megsérült. Vala- mennyiüket a megyei kór(Folytatás a 2. oldalon) Haltetemek borították a Szinvát Mi leltet az oka? A miskolci Tiszai pályaudvarra igyekvők döbbenten nézték hétfő délután a Szin- va-hídról, az Augusztus 20. strand mögötti gyalogjárdáról a folyó sekély medrében lefelé sodródó haltetemeket. Sokan nem akartak hinni a szemüknek és csak akkor ocsúdtak fel igazán, amikor a vízben tapisikáló gyerekek egymás után dobálták a partra, vagy gyűjtötték szatyorba az arasznyi kárászokat, annál is nagyobb törpeharcsákat, keszegeket. A csodálkozástól „ ... ni, ihát hal van a Szinvában?” — csak a felháborodás volt nagyobb. Az itt mellékelt fotó mellett magnószalagon is megörökítettük a „spontán” megnyilvánulásokat, melyer két — tekintettel fiatalabb olvasóinkra és a nyomdafesték piruló voltára — szó szerint nem adhatunk közre... . A felháborodás érthető. Sok egyéb mellett az itt élők és a hozzánk látogatók a Szinvát, a valamikori kristálytiszta vizű patakot tartják városunk csúfjának. Mennyire örültünk, amikor az utóbbi időben tisztulni kezdett a vize; eltűntek az olajfoltok és a beleengedett fenol bűze. Nemrég szenzációként adták hírül a helyi lapok, hogy valaki halat látott benne és az esti órákban békakuruttyolásra figyeltek fel a Petőfi utca környékén lakók, ami a fülüknek valóságos „zene” volt... És most itt az újabb „szenzáció”: valahol, valakik megint elmulasztottak (elmulaszthattak) valamit. A gyerekek szerint a haltetemek, noha némelyik még az élet jeleit mutatta, kifejezetten büdösek, egyfajta gyógyszer hódító illatára emlékeztettek. A hitelesség érdekében nevüket is feljegyeztük: Csíkija Sándor és gyermekei, Éva, Piroska, valamint Ba- lagh Zoltán, Fehér Katalin, Setét Aladár, valamennyien (Folytatás a 2. oldalon) MPFSF3 ■MH
