Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-07 / 184. szám

1990. augusztus 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 II Zamat Kávé- és Ketszp helybéli, jó kereskedői érzékű, lehetőleg telefonnal rendelkező piacszervezőt KERES mellékállásba, gépkocsihasználattal, Miskolc és környéke tevékenységi területre. Jelentkezni lehet gyárunk kereskedelmi főosztályán, Kiss Gábor osztályvezetőnél személyesen, telefonon, vagy levélben. Címünk: 1117 Budapest, Budafoki út 64. Tel.: 161-3823, vagy 166-4411. Szállítás—luvarozás A BORSODI VEGYI KOMBINAT RT. és a BORSOD VOLÁN közös üzemeltetésében lévő új, korszerű (NSZK-s, KASSBOHRER gyártmányú), szigetelt, fűthető tartálykocsis szerelvényeivel átmeneti jelleggel FUVAROZÁST VALLAL. A szerelvény alkalmas folyékony élelmiszerek, élvezeti cikkek (bor, sör, étolaj, gyümölcslé stb.) és folyékony vegyiáruk állandó hőfokon történő szállítására. A tartály három önállóan funkcionáló résszel rendelkezik. Az egyszerre szállítható összmennyiség 20-26 tonna/szerelvény, az áru térfogatsúlyától függően. Bővebb felvilágosítást ad telefonon, vagy személyesen: BORSODI VEGYI KOMBINAT RT. 3702 Kazincbarcika, Bolyai tér 1. sz. Telefon: 48/10-211, 48/11-211, 14-45-ös mellék, Orosz Zsigmond főosztályvezető, 13-41-es mellék, Csikász Gábor üzemvezető. Marketing szemléletű f r AZ ÉSZAK-MAGYARORSZAGI GAZDASÁGI KAMARA kölni Carl Duisberg Társaság és a Budapesti Közgazdasági Egyetem közreműködésével KÉTHETES TANFOLYAMOT SZERVEZ NSZK-beli előadókkal. Főbb témák: ♦ Management módszerek. ♦ Vállalati, üzletági stratégia. ♦ Marketing és vezetés az EGK és az NSZK gyakorlatában. ♦ Üzleti vállalkozások. ♦ Esetpéldák az NSZK üzleti életéből. A tanfolyam nyelve: német (tolmácsolásról gondoskodunk). A tanfolyam helye, ideje: ÉMGK. Miskolc, Arany J. u. 4., 1990. szeptember 3-14. Részvételi díj: 20 000 Ft/fő. Jelentkezési határidő: 1990. augusztus 15. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás az ÉMGK miskolci irodájában. Nemcsak a nemzet va­gyonának, de a hazai épí­tési kultúrának is becses emlékeit jelentik azok a népi műemlékek, amelyek egy-egy tájegység jellegze­tes építési módját őrizték meg napjainkig, a maguk eredetiségében. Ilyen érté­kek közé tartoznak a mű­emléki, valamint a műem­léki jellegű lakóházak, gazdasági épületek, egyéb, a falusi életformához tar­tozó építmények csakúgy, mint azok az együttesek, amelyek a jellegzetes falu­képet adták. Ezekből' sokat átépítet­tek, „modernizáltak”, má­sokat elbontottak. Ám ami megmaradt, arról most a Borsod Megyei Tanács mű­szaki főosztálya, a Szent­endrei Szabadtéri Múze­ummal, illetve a Budapesti Műszaki Egyetem Építé­szettörténeti Intézetének munkatársaival közösen úgynevezett műemléki to­pográfiát készít. Tájház Önödön Fotó: Szarvas Mint Bernáth Mihály fő­előadótól megtudtuk, a fel­méréseket az ilyen építmé­nyekben különösen gazdag Tokaj-Hegyalján, valamint a megye zempléni részén kívánják elvégezni, amely­re a megyei tanács a szű­kös körülmények ellenére is biztosított pénzösszeget. Ezzel az újabb felméréssel a már meglévő dokumen­tumokat kiegészítik, hogy fenntartásukról, fennmara­dásukról gondoskodni tud­janak. A rendelkezésre álló ki­mutatások szerint jelenleg csaknem 100 népi műem­lék áll védelem alatt. Ezek közé tartozik többek között Mezőkövesden az ősi, úgy­nevezett hadas települése néhány épülete. Most leg­újabban pedig a német nemzetiségű Rátka község­ben egy falusi lakóház és környezete is. A már meg­lévőkről is gondoskodnak. Állagmegóvást végeznek például a tiszalúci és a komlóskai tájházon. Robog a kocsi trabanto- san. Mondjuk éppen Miskolc felé. Azonban hogy robogna másként? Ha nem Toyota, nem Mercedes, hanem. Is­merjük a járásáról. A vo­lánnál a gazdi. Nem Hűbele Balázs. Mellette egy utas. Nem Háry János. Hátul a gazdi felesége. Az anyuka. Mellet­te két kisgyerek: kisfiú, kis­lány. Barnák, mint anyuka meg apuka. Mögöttük, már a csomagtérben, tarka ku- tyus, korom cicus. Barátok. Na! És akkor mi van?... A gazdi s az utas alig vált szót. Anyuka is hallgatag le­hetne, azonban nem hagyják a gyerekek. Kérdezősköd­nek. Folyton-folyvást. A kis­fiú kérdezi: édesanyám, mi­ből nő ki a kutyus? Anyuka magyaráz. Türelmesen, szé­pen, anyukásan. Nem hantá­zik. Nem a gólyamesét adja elő, hanem igazat mond, mert tudja: mesét mondani ártatlan kérdésre, bűn. El­mondja hát, hogy miből nő ki a kutyus. Csak a kocsi ki a...? nem hallgat a magyarázat idején. Mert olyan ő! Szünet következik aztán? Nem. A kislány robban be kérdéssel. Azzal, hogy: édesanyám, mi­ből nő ki a cicus? Könnyű kérdés. Mert tulajdonkép­pen. Miből is nő ki a cicus? Olyasvalamiből, ugye, mint a kutyus. Anyuka békés. Szépen, anyukásan magya­ráz ismét. A kislányra mért magyarázatát érdeklődéssel hallgatja mindenki. Még a kutyus is felhagy állati nagy cicusszeretetével. A kisfiú az, ki idő előtt megszólal. Ki újabb kérdést röppint az utastérbe. Azonban milyent? No! Tessék! Édesanyám, mi­ből nő ki a rendőr? Erre a kérdésre, se több, se keve­sebb, megszeppen a kocsi. Anyuka is. Mintha szavát vágnák. Azonban hamar vált. Töpreng. Mert, Mert ugyanbiza, miből is nő ki a rendőr? ... Réthy István — Nohát! Kedves örzse nénnye, csakhogy ismét megtisztel látogatásá­val ! Hozta Isten... No, mi baj, még csalk nem is fogadja a köszönésemet? Amúgy mi van abban a hatalmas há- tyiban, amit alig bír cipelni? Hallja-e, ne legyen már úgy elkámpicsorodva, mint akinek nem jutott kenderföld! — A földet csak hagyja békén! — A földet? Hát persze, hogy ha­gyom. Ez a kenderföld csak amolyan mondás ... — Hát ez az! Mondanak itt éppen eleget mostanság nekünk a földről. Mondani mondanak. Abba nincs hi­ány... — Jó, jó itt nem beszélünk róla. De azt azért megmondhatná, hogy miért ennyire rosszkedvű .. . — Ezt éppen maga kérdi. És nem szégyelli? — Hogy-hogy nem szégyellem? Fejt­se már ki drága örzse nénnye, szépen, frissen, mint a babot a piacon mostan­ság egy bögrével harminc—negyvenért. — Hát ez az! Hogy maga is csak rög­tön számolgat. És ugye magának drá­ga .. . — Szó, ami szó... Bizony, ha bele­gondolok, hogy nékem, mennyi van a bugyellárisomba, mármint hogy meny­nyi volt benne, mert legutóbb a Zsar- nain ellopták, meg mennyi most ez a bab, mennyit emelkedik a fűtőolaj, vagy a gáz, a villany, amivel majd ezt a babot megfőzöm, meg a busz meny­nyi, amivel kimegyek ismételten a Zsarnaira beszerezni egy gyalut, né­hány deszkát, mert az asztalos nem és nem jön, hiába ígéri, magad uram, ha szolgád nincs, márpedig egy cipőtartót csak össze kéne eszkábálni még a tél beállta előtt, mert higgye el kedves örzse néném, az idén is eljön majd a tél, hiszen a kisgólyák már repülnek, elfele készülődnek, ami bizony rossz jel, bajt hoz ránk, mármint a telet, ah­hoz meg ugye, a cipősdobozhoz be kell szerezni ugyancsak a kágéestéről, már­mint a Zsarnairól egy cipőcskét is, ha nagyobb a család többet is, mert ugye, ha a hivatalos boltokba bemegy, hát káprázik a szeme az áraktól, azt hi­szi, hogy éppen most kapta a pofont a Széchenyi úton, pedig azt két napja kap­ta. Csak még most is cseng tőle a füle, mert azok, mármint a pofozók is pénzt kértek, de nem tudott nekik eleget ad­ni, hogy visszatérjek a fejtett babra, a nénike meg a Búza téren azt mondja, hogy nagyon is áron alul adja, hiszen ma már egy kapa háromszáz forintba kerül, hát még a drót a kerítésre, hogy el ne vigyék az egész kertet, meg a vegyszer, meg a ... — Állj! Állj!!! No, látja lelkecsíkém, itt van a nagy baj! Az a nagy baj, amit maga, meg a magához hasonlatos egyének, hírlapkészítők terjesztenek! Látja-látja leikecském mit csinál? El­kezdett a fejtett babról beszélni, és pil­lanatok alatt máris úgy elkedvetlení­tett, amennyire csak lehetséges... Min­denféle rossz hírt közölt velem, pedig én nem is kértem. Még azt is, hogy a kisgólyák már repülnek, tehát hamaro­san elmennek ... Hát az ilyesmi nem szép magától. Csak a rossz mindig. Ma­ga direkt elveszi az embernek a ked­vét.. És még azt kérdi, hogy miért va­gyok rosszkedvű ... ! — Dehát... a gólyák ... tényleg el­mennek majd... — El. Persze, hogy el, de miért kell erről beszélnie? Miért nem beszél ar­ról, hogy a verebek nem mennek el? Vagy arról, hogy majd tavasszal úgyis visszajönnek... — A verebek ... — A fenét a verebek! Mondom, hogy aztík nem mennek el! Már ugye ezt is félre magyarázza! Csak azért is! Di­rekt rossz hangulatot keltve! A gólyák jönnek vissza! — De előbb elmennek .. . — Már megint kezdi. Ugye, már megint kezdi. Hej, hej drága leikecs­kém, hát muszáj magának mindig olyas­mit mondani, amitől elmegy a ked­vem? Hallom, hogy maguk az okai an­nak, hogy az országban mindenkinek rossz a kedve. Mint nekem. Nem tud­na valahogy megnevettetni? No-no, mit akar? ... No ... lelkecském ... jaj! Jujuj! Huhu-haha-hehehe, jajajjaj, hogy a rossznyavalya ... Juj-jahaha, ezt haggya már, ne csiklandozzon, mit? Hogy? Lesznek külön csiklandozásra szerződtetett emberek? Akik csiklan­dozzák a népeket, hogy nevessenek? Jajj-jajaj — Huhu! Haggya már. És honnan szerződtetik Őket? Munka ... munkanélküliekből?! No, már megint kezdi ugye?! Nohát... No, itt a hátyi. Itt hagyom, ezt .magának hoztam. Hogy lássa, ki vagyok. — Ez igen! Könyvek! — Méghozzá nem akármilyenek! Vic­cek, nevetős történetek. Hát csak ol­vasgassák lelkecskéim, hátha jobb ked­vük lesz! És közöljék az újságba! Hadd nevessünk mi is __ P riska Tibor ■ f

Next

/
Oldalképek
Tartalom