Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-06 / 183. szám

1990. augusztus 6., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Lovas Lajos s

A TVK vállalkozott a kísérletre

Újdonságok a vámellenőrzésben

Az idén a Tiszai Vegyi Kombinát mintegy 200 millió dollár tőkés export elérését tűzte célul, ugyanakkor a nem rubelelszámolású behozatal is megközelíti a 100 millió dollárt. Eddig a dollárelszámolású áruforgalom vámkezelési feladatát döntően a leninvárosi pénzügyőri szakasz végezte.

— A vám- és pénzügyőrök munkájával messzemenően elégedettek vagyunk — mondta Vadász Zoltán, a TVK raktározási és szállítási főosztályának helyettes vezetője. — A dinamikusan fejlődő export vámkezelésének zökkenőmentes elvégzése érdekében már eddig is több kezdeményezést valósítottunk meg. Így például az elsők között jelentkeztünk a kísérleti, SUR elszámolású kiviteli ellenőrzés — vámmegbízotti rendszerben történő, önálló — elvégzésére. Ehhez felkészült, a követelményeknek megfelelően képzett szakembereink vannak. Ez a változtatás a vállalatnál jelentősen meggyorsította a kiviteli ellenőrzéseket, ily módon mentesítettük az egyébként is túlterhelt pénzügyőröket. A kísérlet eredményeként a SUR elszámolású kiviteli ellenőrzéseket azóta is önállóan végezzük.

— De hát létezik egy másik, az előbbinél lényegesen nagyobb exporttétel, azaz a dollárelszámolású kivitel vámkezelése.

— Tőkés exportra évente mintegy négy-ötezer darab 20-as, poliolefinekkel megrakott konténer hagyja el a kombinátot — újságolja a főosztályvezető-helyettes. — Meghonosítottuk egyebek között vállalatunknál, hogy a konténereket konszignáció alapján több szemlehelyen berakási ellenőrzésre bocsátjuk, majd a megfelelő szállítóeszközök birtokában egy szemlehelyen, a vasútüzemben végeztetjük el a kiviteli kontrollt.

— Bizonyára további elképzeléseik vannak a vámkezelési rendszer továbbfejlesztésében.

— Mint ismeretes, a Tiszai Vegyi Kombinát kollektívája folyamatos, négy műszakban dolgozik. Az exportáru rakodása, illetve az importáru fogadása gyakorlatilag a nap huszonnégy órájában folyamatosan történik. A pénzügyőri szakasz munkarendje sajnálatos módon ettől lényegesen eltér, ami időnként hátráltatja az export-import vámkezelést.

— A kezdeményezésünk lényege az, hogy szeptember 1-től a Tiszai Vegyi Kombinát 8 fős vámmegbízottai- nak csoportja zárja a közúti járműveket, konténereket, és vasúti kocsikat. A csoport tagjainak többsége középfokú vámvizsgával rendelkezik, ami feljogosítja őket arra, hogy szakszerűen ellenőrizzék a kivitelt.

— Milyen előnnyel jár az új ellenőrzési rendszernek a bevezetése?

— Több készáruraktár létezik a vállalatnál, ezért egyáltalán nem mellékes, hogy a vámkezelésre egy időben kerüljön sor. Kezdeményezésünk összhangban van a MÁV abbéli törekvésével is, hogy csökkenjen a vasúti kocsik állásideje. A MÁV leninvárosi részlege úevnevezett grafikon-kiszolgálási rendszer alapján biztosítja a vasúti kocsikat a TVK-nak. Ennek lényege, hogy nvolcóránként. azaz reggel hétkor, délután négy órakor, illetve éjszaka 24 órakor viszi el a MÁV a

vasúti kocsikat, és hozza vissza a kombinát rendező pályaudvarára az érkező szerelvényeket.

— A probléma abból adódik, hogy nem várhatjuk el a leninvárosi szakasz pénzügyőreitől, hogy az este nyolc óra után érkező, megrakott vagonokat, illetve az éjjel 12 órakor érkező vasúti kocsikat vámkezeljék.

— Az új rendszer bevezetése eredményeként várhatóan csökken majd a kocsiálláspénz?

— A vasúti kocsik állásidejének mérséklése nagymértékben hozzájárul a szállítási költségek csökkentéséhez. Több millió forint megtakarítása érhető el mindazonáltal, ha az exportáruk időben eljutnak a feladóhoz.

— A vámmegbízotti rendszer teljes körű kiterjesztése mit jelent majd a gyakorlatban?

— Lényege, hogy a tőkés behozatal és kivitel teljes ellenőrzésére mind vasúton, közúton, mind légi úton lehetőség nyílik. Ezt a lehetőséget a Vám- és Pénzügy- őrség Országos Parancsnokságától egy év időtartamra egyedül a TVK megkapta. Azt is várjuk ettől a kísérleti időszaktól, hogy a kocsiállásidő, illetve az állásidő után kivethető büntetés összege csökkenni fog, ily módon több millió forintot lehet megtakarítani.

— Bízom benne, hogy az egyéves kísérleti idő elegendő lesz ahhoz, hogy a. kellő gyakorlati ismeretek birtokában a parlament, felhasználva a TVK-s tapasztalatokat is, megalkossa majd az új, korszerűsített vámtörvényt.

Tilos a tűzrakás az erdőkben, mezőgazdasági területeken

Még a kijelölt helyeken is tilos az erdőkben a tűzrakás, ugyanígy a gyepeken, árokpartokon, utak mellett a tűzgyújtás, gazégetés, s természetesen a tarlóégetés is augusztus 4-étől, így szól a Földművelésügyi Minisztérium pénteken közreadott rendelkezése.

Az erdő- és mezőgazda- sági üzemek dolgozói, a kirándulók tegyenek meg mindent a tűzesetek elkerülése érdekében — szólít fel a minisztérium. Aki a megelőző tűzvédelmi rendelkezéseket megszegi, szabálysértést követ el. A tűzrakási tilalom elrendelése azért vált szükségessé, mert a csapadékmentes időjárás és az emberi gondatlanság következtében nagymértékben növekedett az erdei és mezőgazdasági tűzesetek száma. (MTI)

3 éves program - 84 milliárdból

A gazdasági rendszerváltozás részeként a tulajdon- viszonyok is alapvetően megváltoznak, s ez a közlekedés területére is nagymértékben hat. Azt azonban már most le lehet szögezni: nem arról van szó, hogy az állam kivonul a közlekedésből, és azt privatizálni kívánja. Az állam felelősségi körében mindenképpen megmarad a közlekedés alaplétesítményeinek (utak, vasutak, kikötők, repülőterek) biztosítása, az erre létrehozott alapok, a költségvetés, illetve a működő tőke bevonásával. Ugyancsak megmarad a felelőssége a menetrend szerinti tömegközlekedés fenntartásában. A teherfuvarozást viszont egyértelműen piaci körülmények közé kell helyezni, amelyen belül a közúti és a vízi fuvarozás alapvetően privatizálható.

Ami a környezetvédelem számára Bős-Nagymaros, az a közlekedési tárca számára a hírközlés. Napjainkban a hírközlés globalizációjának lehetünk tanúi, e nemzetközi folyamatból azonban Magyarország eddig kimaradt. Ahhoz, hogy a gazdaság normális működésének feltételeit megteremtsük, elengedhetetlen a postai és távközlési szolgáltatások nagymértékű fejlesztése. Ezt már az előző kormány jelenleg is érvényben lévő tízéves fejlesztési programja is szorgalmazta. E program szerint az ezredfordulóra

megháromszorozódik a telefonellátottság, és kiépül egy korszerű és gazdaságosan működtethető országos alaphálózat. Rövidebb távon, azaz az elkövetkezendő három évben 520 ezer fővonal kiépítését tervezik, amelyből 490 ezer az új vonalak és 30 ezer a felújított vonalak száma. A budapesti telefonínséget 139 ezer fővonal lesz hivatott enyhíteni.

A hároméves program az előzetes költségbecslések szerint 84 milliárd forintba kerül, s finanszírozása elsősorban világbanki hitelekből történik. A hírek, információk nemzetközi áramlásában részvételünket segíthetik azok a tervek is, amelyek az Intelsat-hoz és az Eutelsat-hoz kapcsolódó földi állomások építésével a nemzetközi hálózatokba való belépésünket jelentenék. A távközlés területén feltétlenül említést érdemel a rádió-telefonhálózat kiépítésének lehetősége, valamint a frekvencia moratórium jövőjének kérdése. A minisztérium rendkívüli jelentőséget tulajdonít annak, hogy a műsorszórásban minél nagyobb választék álljon a lakosság rendelkezésére. Tény ugyanakkor, hogy a rendelkezésre álló frekvenciák határokat szabnak a vágyaknak.

Mindennapok

A telefonáló erélyesen rendeli kagylóhoz az ügyeletes szerkesztőt, és kioktatja, számon kéri. Nemcsak úgy tes- sék-lássék, hanem keményen, bátran! Nem húzva az időt holmi köszönéssel, fölösleges udvariaskodással, hanem rögtön nekiesik. Minek? Annak, hogy miért éppen úgy ír a lap valamiről, ahogyan éppen ír, és miért nem másként? Hogy mi a másként? Az, ahogy ő jónak véli. És kinek a nevében beszél? Hogyhogy kinek? Természetesen ... és bemondja a pártot. Leginkább a vezető pártot. Hogy annak a nevében.

Képviselő jő. Azt kéri számon, hogy miért egy másik képviselővel készített beszélgetést közölt a lap előbb, és miért nem a vele készítettet.

Friss példa. Több aláírással ellátott levél közli a gyár igazgatójának leváltását, mint befejezett tényt. Több aláíró is feltünteti a vezető pártot, mint aki annak nevében cselekszik. Még a megjelenés napján kapjuk a cáfolatot másünnen: az igazgatót nem váltották le. (Más kérdés: előbb-utóbb sor kerülhet rá, de a levél közzétételekor egyértelműen ő igazgat.)

Zajlik az élet. Mondhatnék némi malíciával, esetleg hozzátéve, hogy az átmeneti időszaknak mindezek természetes velejárói. Essék mégis bővebben néhány szó eme jelenségekről. (Tehát: jelenségekről!)

Egyáltalán nem meglepő, hogy mind többen veszik föl a kagylót és elmondják véleményüket erről-arról. Lapunkról is természetesen, egy-egy eseményről szóló tudósításunkról is. Ki-ki saját vérmérséklete, beállítottsága, politikai nézete, hitvallása szerint. Nem is olyan régen az ilyen telefonálók rendszerint valamely üzem, nagy- vállalat párttitkáraként (mondani sem keli ugye, milyen párt titkáraként) mutatkoztak be, gyorsan hivatkoztak is néhány ismert vezetőre, akiknek majd mindezt szóvá teszik, akikkel amúgy is hamarosan találkoznak. Hát ehhez tartsák magukat, elvtársak! Ha maguk ott egyáltalán elvtársak!

Ügy tűnik, a módszer megmaradt (divatosan szólva: átmentődött), bár most már természetesen nem a régi pártra hivatkoznak a telefonálók, hanem valamely más pártra. Általában a legnagyobbra. Hadd közöljük velük, hogy a pártok képviselőivel szerkesztőségünk már többször találkozott, igyekszünk ezentúl' is minél gyakrabban szót váltani, szót érteni. (Egyáltalán nem nehéz.) Ennek a szót értésnek egyik módjaként megállapodtunk, hogy csakis a pártok által megbízott embertől fogadunk el, teszünk közzé híradást, információt, véleményt. Erre a pártoknak is, a szerkesztőségnek is megvan a jó okuk.

Viszont a képviselő méltatlankodása tökéletesen érthető. Miként a másiké is. Meg az előzőé is. Jó lenne egyszerre minél több véleményt, beszélgetést közzétenni, de sajnálatosan kevés a helyünk. Itt kérünk megértést azoktól a pártoktól, egyesületektől, szervezetektől is, melyek kétszer-há- romszor, vagy ennél is többször kérik egy-egy hírük közreadását. Egyelőre nem tudjuk vállalni. Talán majd később. Ha majd ezek a szervezetek is segítenek bennünket a megfelelő technikához, a több oldalszámhoz. (A magunk sem tudjuk, miért emelkedő, de ma már ismét 80—90 ezres példányA Kereskedelmi Szakszervezetek Szövetsége

II dolgozók érdekeinek szolgálatában

Az idők változnak, a gondok szaporodnak a társadalomban, ami a szakszervezeteket sem kerülte el. Remélhetőleg az új idők „kenyérharcában” előtérbe kerül a dolgozók érdekeinek megfelelőbb képviselete. Erről beszélgettünk Macsuga Imrével, a Kereskedelmi Szakszervezetek Szövetsége (KSZSZ) B.-A-Z. megyei titkárával.

— Ezt a szövetséget a Kereskedelmi, Pénzügyi, Vendéglátóipari Dolgozók ISzö- vetségének feloszlatásával öt szakmai szervezet hozta létre. Mekkora az önállóságuk a szövetségbe tömörült szak- szervezeteknek?

— Ezek önálló jogi személyek, egymással egyenrangúak. Ezt az önállóságot mutatja a teljes képviseleti döntési joguk, valamint a pénzügyeikben való szabad rendelkezés. Olyan fontos alapelveket fogadtunk el az 1989. december 2-i kongresz- szusunkon, mint a demokrácia, nyilvánosság, a szolidaritás, a konszenzus, a szakszerűség és a takarékosság. Szeretnénk, ha ezek az elvek megvalósulnának a mintegy 379 ezer tagot számláló szakszervezeti szövetségünkben.

KERESKEDŐK ORSZÁGA

— Vajon az olyan látszattevékenységek, mint az üdültetési és segélyezési tevékenységek elsődlegesek maradnak-e a szakszervezetben?

— Nem. Szeretnénk, ha teljes mértékű érdekképviseleti szervvé válnánk. Erre minden esélyünk megvan, és előnyben vagyunk ezen a téren az állammal és a munkáltatói érdekképviseletekkel szemben, mert nálunk megvalósult a szakmai tagozódás, azaz létrejött az érdekegyeztetési képesség. Mi az érdekvédelmi törvényre modern, alkalmas szervezettel rendelkezünk, csak szülessen meg ez a törvény.

— Mindenható szervezet a KSZSZ?

— Nem mindenható. Szövetségünk nem a tagszervezetek fölötti hatalmi központ, hanem szakértői, képviseleti segítséget adó, kis létszámú, szolgáltató szervezet.

— Mi a céljuk?

számunk elfogadható, és nyilván magasabbá is válik, de a nyolc oldal nekünk, az Északnak már évek óta kevés.)

Jelenlegi, kevéske oldalszámunknál fokozottan kellene ügyelnünk a hitelességre. Nemcsak nekünk, akik közzétesszük a pártokra hivatkozva, hozzánk juttatott közleményeket, hanem azoknak is — ez esetben főként azoknak — akik megírják, eljuttatják szerkesztőségünkbe ezeket. A kormány elnökének a parlamentben a sajtóval kapcsolatosan elmondott, legutóbbi felszólalását bizonyára minden érdekelt szívesen és örömmel hallgatta, olvasta.

De: mindahánvan érdekeltek vagyunk Nemcsak az újságírók, szerkesztőségek, hanem azok is, akik a szerkesztőségektől hol ezt, hol azt számon kérik, vagy — akár saját maguk nevével is — közzétesznek mondandókat.

Priska Tibor

— Hogy a kereskedelem európai színvonalú legyen hazánkban. Főtitkárunk szavaival élve, a „vas és acél” országából a kereskedők országává váljunk. Ehhez két dologra kell odafigyelni: az egyik, megakadályozni, hogy a szakszervezeti mozgalmat erőszakosan feloszlassák; a másik, a szociális piacgazdálkodás megteremtésén belül a kereskedelem privatizációja és ezzel a jelenlegi vállalati szerkezet, rendszer gyökeres átalakítása. A kormány számára mindig határozott, egyenes véleményünk lesz.

DOLGOZÓK ÉS A TULAJDONOSOK

— Hogyan tudják a dolgozók érdekeit képviselni?

— Az ő érdeküket minden új tulajdonossal szemben megvédjük. Ide tartozik az is, hogy a munkástanácsokat a munkaügyi kapcsolatok rendszerébe beletartozónak érzem és nem ellenszakszervezetnek. A teljes áttekintéshez meg kell várni a tulajdonreform kiteljesedését, ami a privatizáció alapja is kell, hogy legyen. Szükséges a privatizáció, de nem a felgyorsított, az értéken aluli vagyonátmentés- sel járó privatizáció szolgálja a dolgozók érdekeit.

— Rejt-e veszélyeket a privatizáció a kereskedelmi ágazatban?

— Igen, például, hogy bekerülnek a szakmába olyanok is, akiknek kevés a szakmai tudásuk, és ezt pénzük sokasága sem tudja ellensúlyozni.

KULCSKÉRDÉS A BÉREZÉS

— Az európai színvonalú kereskedelem kialakítása ilyen alacsony bérezés mellett nem megy. Kérem, mondjon néhány adatot erre vonatkozóan.

— A kereskedelemben 6896 forintos átlagbér alakult ki. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlag- keresete 7602 forint, de a fizikai munkásoké alig haladja meg a hatezer forintot. Emellett a kereskedelemben foglalkoztatottak létszáma az állami és a szövetkezeti szektorban mintegy 27 ezer fővel csökkent, tehát nőtt a leterheltségük. Igaz, a szolgáltató szférában nagymértékű létszámemelkedés tapasztalható. A bérezésben a lemaradást sürgősen be kell hozni, erre a kormány figyelmét nyomatékosan fel fogjuk hívni!

— A megyében létrejött alternatív szakszervezetekre hogyan tekintenek: mint szövetségesekre, vagy ellenfelekre?

— Mint ahogy hazánkban a többpártrendszer jobban szolgálja a politikai kultúra megteremtését, a politikai érdekek megjelenítését, úgy a szakszervezeti mozgalomban sem baj az alternatív szakszervezetek felbukkanása, megerősödése, mivel így még többoldalúan és teljes- körűbben képviselhetjük a munkavállalók érdekeit. Megyénkben ugyan, kialakultak már ilyen szakszervezeti csoportosulások, ám még csak most éledeznek. Szívesen működünk együtt velük a jövőben, mert a cél csak egy lehet: a dolgozók érdekeinek a minél erőteljesebb képviselete.

— zelei —