Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-31 / 204. szám

1990. augusztus 31., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megismétlődhet, amit Rákosi elkövetett? Interjú Thürmer Gyulával, az MSZMP elnökével A Borsodi Vegyi Kombinát világbanki kölcsönből 25 000 tonna/év kapacitású MDI (metilén-di- fenil-diizocianát) - a poliuretán-termékek egyik fontos alapanyaga - üzemet épít. A beüzemelést - az üzem élesztését - majd pedig a garanciális méréseket a japán Mitsui Toatsu Company szakemberei végzik. (MTI-fotó) Szabad Demokraták Szövetsége ff Szakértőket az önkormányzatokba!" Kíváncsi voltam, mi a vé­leménye Thürmer Gyulának, az MSZMP elnökének né- nány időszerű kérdésről, s azt i,s meg akartam tudni, változott-e a párt irányvo­nala. — Hogyan értékeli ön a kormány gazdasági program­ját, mennyire tartja kidol­gozottnak? — Elismerem, hogy a kor­mány nehéz gazdasági hely­zetben végzi .tevékenységét. Ám az úgynevezett gazdasá­gi gyorsprogramja elnagyolt, elkapkodott, alig különbözik — pozitív ötleteit is tekintve — a ’87-es Grósz-program- tól. Különösen erős táma­dást érzünk a gazdaság alap­jait jelentő nagyvállalatok el­len. Ezt nem lehet egyszerű­en politikai indokokkal ma­gyarázni, és megismételni azt a hibát, amit egyszer már fíákosi elkövetett, azaz, hogy egyik napról a másikra le­tiltják a vállalati igazgató­politikai alapon és úja­tesznek oda. A leglát­ványosabb a Videoton vagy a Hungaroton esete volt... — A kormány inflációs po­litikája hosszú távon nem jó, mert állandóan lázban tart­ja a gazdaságot. Én első lé­pésként a spekulatív keres­kedelmet fognám vissza, mert az tarthatatlan dolog, hogy a zöldséget, amit fillé­rekért termelnék valahol az Alföldön, 20—40 forintért árulják Észa'k-Magyarorszá- gon. Ugyancsak helytelen, hogy olyan vállalatok is eme­lik a termékeik árát, ame­lyeket a legutóbbi áremelé­sek nem érintettek, tehát extraprofitra törekednek. Külön kell szólni a mező- gazdasági politikáról. Az a tény, hogy a kormány meg­vonja a mezőgazdaságtól a támogatást, rendkívül nehéz helyzetbe hozza az egyéb­ként is súlyos gondokkal küszködő mezőgazdasági nagyüzemeket. A mezőgaz­daságban bizonytalanság van: az áremelkedéseik a beruházási kedvet is vissza­fogják. Amihez még hozzá­jön az idei aszály. Indokolatlannak tartom egy nehéz helyzetben levő Ahol még nem következett be, ott is előbb-utóbb szá­mítani kell a technika, a technológia megújulására, mert enélkül nincs holnapja a ma üzemének. Még a kor­szerűnek sem. Aki ma bele­nyugszik a stagnálásba, az holnapra már lemarad, és ha évek telnek el komoly fejlesztések nélkül, a szaka­dék áthidalhatatlanná vál­hat, a termék olyan drágán készül, hogy azt az árban már nem fogadja el a vevő. Dekát napjainkban, ami­kor minden forintból több, mint ötven fillért elvonnak valamilyen ürüggyel, édes­kevés marad a fejlesztések­re. Az üzemek azonban fennmaradásuk érdekében mindent elkövetnek, és a to­vábbélés, a fennmaradás, a fejlődés első számú segítője a jól kidolgozott, megbízha­tó alapokon nyugvó privati­záció. Sokan féltik a hazai ipart ettől, illetve a további gé­pesítés, korszerűsítés követ­kezményeitől, mert a világ- színvonalú technika „kímé­li” a munkaerőt, munkanél­küliséget teremthet ott is, ahol most még nincs. Sokan emlegetik nosztalgiával, hogy eltűnik az olajos ove- rallban dolgozó, smicisapkás munkás alakja, mert a csil­logó tiszta műszer külsejű Pépek mellett nem lesz rá­juk szükség. .Azt is kérde- zik, ahol ez már bekövetke­országban, hogy milliókat költenek a honvédség új egyenruhájának varratására. Minden katonai egység új csapatzászlót kap koronás címerrel. Egy-egy ilyen csa­patzászló 50 000 forintba ke­rül. A rendőrtábornokok is új egyenruhát kapnak. Ezek a kiadások fölöslegesek. — Orbán Viktor a mi­niszterelnök beiktatásakor elsőként bírálta meg kemé­nyen a kormány gazdasági programját. Azóta több szak­mai kérdésben egyezik az MSZMP és a Fidesz állás­pontja. — Ügy érzem, a Fideszben sok tehetséges ember van. Meggyőződésem, hogy egy­szer a szervezet baloldali gondolkodású, jóérzésű em­bereivel mi közös úton fo­gunk haladni. A Fidesz te­vékenysége szimpatikus, és mi örülünk, hogy néhány kérdésben az álláspontunk azonos. Ez vonatkozik egyéb­ként az SZDSZ-re is, akik­kel mind a földkérdésben, mind a vállalatvezetők cse­réjében hasonló véleményen vagyunk. — A romániai forradalmi események idején és után, az MSZlVÍP-nek az volt az ál­láspontja, hogy a hazánkból odautazó magyarok izgató magatartásukkal mintegy adják a lovat a romániai ve­zetés alá. Mi erről most, utó­lag a véleménye? — Ügy gondolom, hogy a Ceausescu-rendszer összeom­lásával jelentős változások indultak el Romániában, és ezek jó irányú változások. Az Iliescu-vezetés baloldali politikát folytat, korszerű és demokratikus Romániát akar. Nem véletlen, hogy — érezhetően — a demokra­tikus erőkkel szemben szer­veződik a jobboldal, nem­csak politikailag, hanem fegyveresen is. Sajnos azt is látni kell, hogy a román kor­mány nem mentes a nacio­nalizmustól. A dolog másik oldala az, hogy a nacionaliz­musra nem lehet naciona­lizmussal válaszolni, mert ennek mindig a kisebbségek isszák meg a levét. A debreceni állásfoglalá­sunk a következőképpen ala­zett, hogy ki számít ma munkásnak? Csak a kétkezi, nehéz munkát végző szak­ember volt az, vagy a tech­nikus, a mérnök is munkás, ha a munkaköre olyan? Igen is, meg nem is. Mert a mérnök ugye végzettsége alapján értelmiségi kategó­riába sorolható, ám ha napi feladata a gépek szakmai irányítása, felügyelete, ne­vezhető munkásnak is. Mi lesz napjainkban azok­kal, akik — megyénkben is meglehetősen nagy a szá­muk — nem rendelkeznek semmiféle képesítéssel? Az utcára kerülés veszélye, mint ahogy azt most már tapasztalati tényezők is mu­tatják, őket érinti legin­kább. Mert egyre kevesebb az olyan munka, ahová elég a jó fizikum, az állóképes­ség. Ismert az is, hogy a szakmával nem rendelkezők között magas a cigányok aránya. Egyik nagyüzemünk kult: nem általában a ma­gyarok keltettek zajt kint Marosvásárhelyen, hanem bizonyos politikai erők. Járt nálam a L’Humanité tudósí­tója és elmondta, viszolyog- va fordult vissza Marosvá­sárhelyről, mert a januári, februári események után azt látta: március 15-én le­tépik a román zászlót és ki­teszik a magyart. Ez olyan, mintha Strasbourgban letép­nék a francia lobogót, és ki­tűznék a nyugatnémetet. Én azt sem bánnám, ha keve­sebb szlovákiai és romániai témájú adást közvetítene a Magyar Televízió. — Az MSZMP felvállalja a Szovjetunióval való kap­csolatokat, az SZKP-hoz fű­ződő erős viszonyt. Ez az országnak segítség lehet, vagy — esetleg — nem vál­hat-e idővel valamilyen kor­láttá? — Ügy vélem, az elmúlt évtizedek magyar külpoliti­kájának volt egy hibája: a túlzott egyoldalúság, a túl­zott kötődés a Varsói Szer­ződés tagállamaihoz és első­sorban a Szovjetunióhoz. A mai kormányzat viszont el­követi azt a hibát, hogy egy másik orientációt próbál be­vezetni, lemondva a koráb­bi előnyeiről. A magyar ipar termékeit nem lehet a kelet­európai piacon kívül se­hol sem eladni, örüljünk, hogy ezt a szovjetek leg­alább megvették. Ez most is biztos piacot ígér. Az országok közötti kap­csolattól el kell választani az MSZMP és az SZKP vi­szonyát. A két párt között sok a hasonlóság, ök is a bérből és fizetésből élő dol­gozók érdekeit képviselik. Mi is szocialista irányultsá­got akarunk és a jövőt is ilyen közösségű társadalom­ban képzeljük el. Ugyanak­kor az is igaz, hogy minél több ország szervezetével van a magyar szervezeteknek kapcsolata, annál jobb és szélesebb az emberek közöt­ti érintkezés. Ha ezért küz­dünk, akkor most ne vágjuk el ezeket a szálakat. gyárvezetőjétől hallottam a minap, a munkanélküliség bizonyos értelemben a mi­nőségi munka előtérbe ke­rülését szolgálja. Ha teheti, bizony ő technikust, vagy akár egy kezdő mérnököt alkalmaz ott, ahol a betaní­tott gépkezelő kevés, és a szakmunkás tudása elégsé­ges. Ugyanis okkal bízhat abban, hogy a magasan kvalifikált mérnök ugyanazt a feladatot a legjobban old­ja meg. így aztán hónapról hónapra egyre kedvezőbben alakul a szakemberek ará­nya a gyárban, viszont csök­ken a képzetlenek száma. Ezzel az élettől felkínált szűrési lehetőséggel nagyon szívesen élnek máshol is. De mi lesz a képzetlen munkások sorsa, és ezen be­lül mi lesz az utcára kerü­lő cigányokkal? Óhatatlan felmerül az emberben a kér­dés, nem tesznek-e különb­A Szabad Demokraták Szövetségének főhadiszál­lásán Büky Dorottya kam­pányfőnök adott tájékozta­tást a választási előkészüle­tekről. — Az SZDSZ azt szeretné — mondotta —, ha a hely- hatósági választásokat nem a pártérdekek határoznák meg. A fő cél az. hogy mi­nél több hiteles, a helyi la­kosok által elfogadott ember kerüljön be a helyi vezetés­be. Olyan liberális önkor­mányzatokat kell létrehozni, amelyek révén a lakosság ténylegesen saját kezébe ve­heti a település irányítását. séget ilyen esetekben a munkahelyi vezetők a ci­gány származásúak rovásá­ra? Az egészséges fluktuáció­nál — nyugtatott meg a gyárvezető — nem kerülhet­nek hátrányba a jól dolgozó cigányok. Példának hozta fel a hengerdét (a Dimag Rt.- ről lévén szó), ahol ugyan­olyan megbecsülésben része­sülnek a cigányok, mint a magyarok, szó sem lehet diszkriminációról. A váloga­tásnak, mert tagadhatatlanul létezik ilyen, egyetlen alap­ja van, az elvégzett munka színvonala. — De ugye, azt is elisme­ri, hogy mi a saját rová­sunkra, a kollektíva hátrá­nyára elvtelen engedménye­ket sem tehetünk. Ezzel együtt elismerem, nagyon nehéz a cigányság helyzete. Mert, ha abból indulok ki, hogy mi már képezzük át a betanítottak gárdáját, hadd tanuljanak, szakmailag fej­lődjenek, akkor megint csak azokra számíthatok, akik valamilyen képzettségi mini­mummal rendelkeznek, még ha az nyolc általános is adott esetben. A meglévő hátrányt itt már nehéz be­hozni. Kell hozzá kétségte­len sok jóakarat, a cigány munkavállalók részéről áldo­zat és szorgalom, mert csak így jutunk egymással vala­mire. Nagy József Az SZDSZ-es jelöltek kivá­lasztásánál az elsődleges szempont a megfelelő szak­értelem volt. Természetes szövetségesünk a Fidesz, bár a helyi csoportok ma­guk döntik el, hogy kivel kívánnak az adott települé­sen együttműködni. Ebben a szervezeteink teljesen szabad kezet kaptak. A szocialis­tákkal azonban kizárt min­denfajta együttműködés. — A gazdasági problémák, a növekvő létbizonytalanság, a csökkenő életszínvonal mellett lehet-e hiteles prog­rammal a választópolgárok elé állni? — Mivel helyhatósági vá­lasztásokról van szó, helyi programok készülnek — fi­gyelembe véve az adott te­rület, település sajátossá­gait. Fontosnak tartjuk, hogy a választópolgárok megismerjék az SZDSZ ál­láspontját számos kérdésben. Ilyen például a földtörvény, a privatizáció, az infláció. Ehhez összeállítottunk egy kis könyvet, a legfontosabb témaköröket az SZDSZ-es szakértők dolgozták fel. Tan­folyamokat is tartunk jelölt­jeink számára, hogy ezzel is segítsük felkészülésüket. Csakúgy, mint a parlamenti választások idején, most is olyan programot állítunk össze, amely nem kívánság- lista, nem titkolja az előt­tünk álló nehézségeket. Tisz­tességesen politizáló embe­rek csak ilyen programmal állhatnak a választópolgárok elé! — Tart-e az SZDSZ a vá­lasztási kampány eldurvulá­sától? — Sajnos igen, erre inte­nek bennünket az elmúlt kampány végének rossz ta­pasztalatai. Vannak már he­lyi jelzéseink is erre vonat­kozólag. Ettől függetlenül semmiféle „ellencsapást” nem tervezünk. — Mennyibe kerül az SZDSZ kampánya, és meny­nyire függetlenek a helyi szervezetek? — Pontos összeget nem tudok mondani, az biztos, hogy takarékosak leszünk. Ügy gondolom, hogy körül­belül annyi pénzt haszná­lunk majd fel, mint a par­lamenti képviselőválasztás­nál. Az SZDSZ körzetekre koncentrál, központi kam­pányirányítás nincs, a he­lyi sajátosságoknak megfe­lelően dolgozzák ki szerve­zeteink stratégiájukat. A központ szórólapokkal, pla­kátokkal, ismertető kiadvá­nyokkal segíti munkájukat. — Milyen eredményre számítanak? — Rendkívül nehéz jósol­ni, hiszen ezek a választá­sok — s ezt mutatják a nemzetközi tapasztalatok is — jóval kisebb érdeklődésre tartanak számot, mint a parlamenti választások. A másik pedig, hogy a parla­menti választások idején 300 SZDSZ-es csoport volt az országban, jelenleg pedig már több, mint 800 van. Ezért a szabaddemokraták most egészen másként áll­nak, mint a törvényhozási választások idején. Minden valószínűség szerint azokon a településeken, ahol a par­lamenti választásokon jól szerepeltünk, most is hason­ló eredményt érünk el. Más településeken azonban job­bak az esélyeink, mint már­ciusban. — Milyen rendezvényeik lesznek a kampány során? — Kampányunk nyitó rendezvényét Pannonhal­mán tartottuk. Ezt követően a Nemzeti Sportcsarnokban szeptember 2-án lesz orszá­gos rendezvénynük, amely a „101. nappal” kapcsolatos. Itt a szabaddemokraták a kormány 100. napjának le­telte után ismertetik legfon­tosabb politikai és gazdasá­gi elképzeléseiket. Ezen fe­lül a nagyobb vidéki váro­sokban — az úgynevezett régióközpontokban — tar­tunk helyi gyűléseket jelölt­jeink támogatására. Kötet­len programok keretében szeretnénk ismertetni a vá­lasztópolgárokkal a szabad- demokraták programját, ez­ért a szigorúan vett politi­ka mellett bőven jut idő a szórakozásra is ezeken a rendezvényeken. Sz. B. Zelei Zoltán Ki számít ma és holnap minkásnak?

Next

/
Oldalképek
Tartalom