Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-29 / 202. szám
1990. augusztus 29., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mit sérelmez On, Torgyán József? „Engem politikai diliflepnisnek tartanak" Erősíteni a tulajdonosi szemléletet, mindenki tudja: mennyit ér a munkája. A fő cél: a piac rezdüléseire is reagálni. A Parlamentben dr. Torgyán József független kisgazdapárti képviselőt, az ellenzéki pártok körében nagy visszatetszést keltő soproni beszéde miatt kerestem meg. — Késik a földprogramjuknak a megvalósítása. — A földtörvény parlamenti megvitatásának már meg kellett volna történnie. Minden egyes nap késedelem komoly gazdasági károkat okoz az országnak, most van a naptári év vége, az emberek nyugtalanok, ki fognak menni az utcákra, feljönnek majd Pestre traktorokkal, eltorlaszolják az utakat, ha nem lesz meg a földtörvény. Erre nem én hívtam föl a lakosságot, hanem ezt érzékelem a sok telefonhívásból. — Kin múlik a földkérdés napirendre tűzése? — Nem lenne akadálya annak, hogy a kormány beterjessze a földtörvénytervezetet. Az ellenzék mégis elérte az Alkotmánybírósággal való fenyegetésével, hogy a földtörvény benyújtása elodázásra kerüljön. Azzal ijesztgeti az ellenzék a kormányt, hogy az Alkotmánybírósághoz fogja eljuttatni ezt a tervezetet, amely ennek megvitatását hosszú időre elhalasztaná. Ezért maga a kormány szorgalmazza, hogy a szóban forgó kérdések alkotmánybírósági ellenőrzés alá kerüljenek. Tehát az ellenzék okolható a késésért. A Kereszténydemokrata fijéppárt „főhadiszállásán” dr. Birkás János ügyvezető társelnök irányítja a párt választási kampányát. Arról kérdeztük: milyen szempontok szerint állítanak jelölteket? — Őszintén kijelenthetem, nem tartjuk mindenek felettinek a szorosan vett pártérdekeket. Csakis hiteles embereket, a nemzetnek elkötelezett politikusokat, szakembereket ajánlunk, ennek pedig nem lehet feltétele, hogy tagjai legyenek a Kereszténydemokrata Néppártnak. — Ha mindezt komolyan gondolják, akkor helyi szervezeteiknek aligha van szükségük központi irányításra, felülről történő köz- beavatkozásra a választási kampány idején. — Helyi szervezeteink valóban teljes önállósággal dolgoznak, s nemcsak szervezeti kérdésekben, hanem az alapelvekben is teljesen egységesek. Az országban négy kiemelt helyen indítunk jelöltfelkészítő programot. A megyék székhelyein pedig az adott megye jelöltjeit, kampányfőnökeit kívánjuk felvértezni a kampányt érintő ismeretekkel. Később, a már megválasztott polgármestereknek alkalmuk lesz arra, hogy majdani feladatuk elvégzéséhez külföldön szerezze— Valószínűleg nagy elkeseredettsége ösztönözte önt soproni beszédjére. Mi volt ennek a lényege? — Elmondtam, hogy a vidéki lakosság igen elkeseredett a földkérdés megoldatlansága miatt. Vidéken feszült a helyzet. A volt állampárti funkcionáriusok már sorozatban kezdik a kisgazdákat eltávolítani a munkahelyükről. A legelő- és itatási lehetőségeket elvonják. Tejüket nem veszik át. Azzal fenyegetőznek, hogy elveszítik nyugdíjukat, ha kilépnek a téeszből. Mindez csak azért történik, mert ők a kisgazdapárt emberei. Ezek az emberek nyugtalanságuk miatt feljönnek majd a fővárosba. — Ön lekommunistázta a Fideszt és az SZDSZ-t. — Én azt mondtam, hogy az SZDSZ és a Fidesz az MSZP szekértolóivá váltak, egyrészt a földkérdésben, másrészt a rendszerváltás elodázásában. Kitértem arra, hogy a rendszerváltás Magyarországon még nem következett be, mivel csak a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a miniszterek, a politikai államtitkárok és a parlamenti tagok kerültek a nép szabad választásával funkciójukba. Ezt meghaladóan azonban az összes kulcspozícióban az állampárt emberei ülnek. Épp ezért nagy veszélyeket rejt magában, ha az SZDSZ és a Fidesz az MSZP-vel karöltve, most akarja szétzúzni a kormánykoalíciót, hiszen változatlanul a kömnek tapasztalatokat. Elsősorban az NSZK-ból és Hollandiából kaptunk ajánlatokat több hetes tanulmányútokra. Érdekességként elmondom: több helyről jelezték, hogy azokkal a magyar városokkal, ahol keresztény- demokrata polgármester lesz, szívesen lépnének testvérvárosi kapcsolatra. — Erről még korai beszélni. Hallhatnánk arról, hogy mely pártokkal hajlandók választási szövetséget kötni? — Mint a kormánykoalíció tagja, a KDNP természetesen mindenütt támogatja a kormánypártok jelöltjeit, ott, ahol őket tartjuk a leghitelesebbeknek. Szóba jöhet azonban más pártok jelöltjének támogatása is, egyetlen megkötéssel : szélsőséges nézeteket valló párttal nem tárgyalunk szövetségről I Egyébként — ha a helyi érdekek azt indokolják — messzemenően nyitottak vagyunk. — Milyen anyagi háttérrel indult a párt választási kampánya? — Azt hiszem, valameny- nyi párt panaszkodhatna, ha ezt a kérdést felteszi nekik. Mi sem dúskálunk a forintokban, de mindenhová tudunk elégséges támogatást adni, ahol jelöltet állítotmunista erők maradtak hatalmon. — Mit sérelmez ön? — Azt, hogy ezért a kisgazdapártot és engem politikai „diliflepnisnek” neveztek. Ez megdöbbentő és elfogadhatatlan. Ilyen színvonalon a kisgyerekek szoktak egymással vitatkozni, hogy ráírják krétával a kerítésre: hülye vagy, Józsi! Ez a politikai diliflepni, aminek a pontos jó színvonal fele! meg. Nagyon veszedelmes dolog, mert a fasiszta vezetőknek — igy Sztálinnak is, és Hitlernek is — a politikai fegyvertárába tartozott, hogy a politikai ellenfeleit elmebeteggé nyilvánította, és elmeosztályokra záratta be. Ezért rendkívül rossz dolog ez. — Lapunk hétfői száma a párt miskolci főtitkárhelyettesével, Szabó Lászlóval közölt egy interjút, amelyben ö így minősítette az ön soproni beszédét: „ha voltak is a közvetlen hallgatóság soraiban, akiket lelkesített a beszéd, a széles közvélemény biztosan negatívan fogadta az ott elhangzottakat.” — Szabó főtitkárhelyettes úr kijelentéseit azért nem kívánom kommentálni, mert ez az én pártfőügyészi megbízatásommal összeegyeztethetetlen. És a tények ismeretének hiánya miatt nem is tudok nyilatkozni. Hogy mire célzok, rövidesen meg tunk. Természtesen a szórólapokat, plakátokat nem helyi szervezeteinknek kell elkészíteni, azokat központilag adjuk a kampányhoz. — Mi a kampány-menetrend? — Huszonhetedikén a csepeli Munkásotthonban tartunk nagyszabású — akár kampánynyitányként is felfogható — gyűlést. A későbbiekben szinte minden napra jut országos rendezvényünk, gyűlések lesznek. A zárónap túlmutat a kampány aktualitásán: a budai, Villányi úti gimnázium dísztermében nagyválasztmányunk egy évvel ezelőtti megalakulását ünnepeljük meg, szeptember 28-án. — Elégedettek lennének-e a tavaszi választási eredményükkel? — A KNDP-ben még óvatos esélylatolgatással, mérsékelt várakozással is 10 százalékot látok! Véleményemet arra alapozom, hogy tapasztaljuk: folyamatosan és jelentősen gyarapodik a taglétszámunk. Nem változtatjuk hétről hétre a nézeteinket, ma is azt a stabli alapelvekre, alapvető emberi értékekre épített nemzeti programot kínáljuk, amit megalakulásunkkor meghirdettünk. Tehát — úgy érzem — joggal számítunk jobb eredményre. S. J. Mondják volt: ha valami nem megy, akkor szervezzük át. Igaz, nem biztos, hogy utána klappolni fognak a dolgok, de legalább tettek valamit az ügy érdekében. Most, itt alább is egy átszervezésről lesz szó. A különbség mindössze annyi: a cég jelenlegi felállásában sincs semmi baj, de hogy ne is legyen - megelőzendő - az átszervezés mellett döntöttek. * A vaskohászati krízis idején jóformán csak egy cég' maradt igazán talpon a megyében: a miskolci December 4. Drótművek, és előkelő helyét ma is tartja. Selling Emil igazgató azonban azt mondja: — Nem vagyunk már spiccen, és elmúlt már az az idő, amikor válogathattunk a piacok, a megrendelések között. És hát ez, kicsit felkészületlenül ért bennünket, nem voltunk oly piacérzékenyek, mint amilyennek kellett volna lennünk. De azért — és ezt nem kis büszkeséggel jegyzem meg — viszonylag hamar túltettük magunkat a nehézségeken, és hát itt valamennyien azon vagyunk, hogy minél hamarabb visszakerüljünk az élre... Amikor ez év első negyedének végén a vállalati tanács megválasztotta az igazgatót, programot is adott a kezébe. Végrehajtásra, teljesítésre. És ebben új szervezeti struktúrára való áttérés is szerepel. — Adódik tehát a kérdés: a drótgyár gazdasági eredményeit, vagyonarányos nyereségét sok magyar vállalat megirigyelhetné. Miért kell akkor felbolygatni a megszokottat? — Válaszolhatnám erre azt: a megszokott általában kényelmessé teszi az embert. Mi is sokáig abban a hitben ringattuk magunkat: kelendőek termékeink, szinte korlátlan a felvevő piac. És rá kellett döbbennünk: nem egészen állja meg helyét ez az álláspont. Minden jel arra mutatott: vége annak az időszaknak, amelyben a kereslet jelentősen meghaladja a kínálatot, a vevő nem figyel az árra és a minőségre; csak kapja meg a kívánt árut. Számot kellett vetnünk azzal is, hogy jelentős piaci kapcsolatok egyik napról a másikra összeomolhatnak, a szabad kapacitásokat pedig sürgősen le kell kötni az életbemaradás érdekében. És az is igaz: nyereségünk évről évre csökkent, és bár nem adósodtunk el, tartozásunk sem jelentős, de a belföldi kintlévőségek és készletek megnövekedtek, és ez már likviditásunkat is veszélyezteti. Egyre fontosabbá vált számunkra: a lehetőségeket és a veszélyeket a vállalat minél hamarabb észrevegye, minél gyorsabban rámozduljunk arra, ami jó pénzt hoz, és minél előbb védekezzünk a veszteségek ellen. Ehhez olyan szervezeti,, működési rendre van szükség, amely az egyes részlegek és az egyes személyek probléma- érzékenységét és probléma- megoldó képességét számottevően javítja. — Magyarán: a ma oly divatos szóval élve, egy tulajdonosi szemlélet kialakítása vált fontossá ... — Végezetül igen, bár ez nem megy egyik napról a másikra. Itt és most mi egyelőre arra törekszünk, hogy a drótgyár termelő- részlegei minél közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a piaccal, az alapvető mérce a piac értékítélete legyen. Decentralizálunk, divíziókat alakítunk ki. Lényeges, hogy a piac játssza az integráló szerepet a termelés, a fejlesztés és az értékesítés összekapcsolásánál. — Piac, piac, piac... — Hát persze! Az diktál. És erre hamarabb rá kellett volna jönnie az egész magyar gazdaságnak. Az a jó, ha minden költségnek, minden bevételnek van felelőse, gazdája, ha az új szervezeti-működési rendszerben minden részleg igazolja saját létét, létezésének szükségességét. Az említett divíziók fő termékcsoportok .köré csoportosulnak, közvetlen kapcsolatot tartanak a piaccal, a vevőkkel önállóan tárgyalnak, önállóan értékesítenek. Sokkal inkább érzékenyek lesznek a piac rezdüléseire, mint a mostani központosított struktúra. — Mikortól? Mert eddig általában feltételes módban beszélt... — Megítélésünk szerint az új felállás már ebben az évben elvégezhető, januártól már így dolgozik a cég. És hát hiszem: sikeresen. Ez lesz az első lépcső a privatizáció felé, mert hogy a jövő egyértelműen ez. Számunkra is ... (ülésy) fogja tudni a közvélemény. Zelci Zoltán Kereszténydemokrata Néppárt Szélsőséges nézeteket valló párttal nem tárgyalunk! Megfordult a kocka, a piac diktál Váltás a drótgyárban
