Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-03 / 181. szám
1990. augusztus 3., péntek ESZAK-MAGYAROtSZAG 5 „Berlini fal” Újhelyben A közelmúlt évekig a trianoni határ által kettévágott Sátoraljaújhely város területén volt a gyalogos és közúti határátkelés. Azonban az átkelő szűk keresztmetszete — s az ott lévő vasúti kereszteződés — miatt már alkalmatlanná vált a megnövekedett közúti forgalom lebonyolítására. így épült meg a várostői pár kilométerre egy új Ronyva-híd és tágas, korszerű átkelő, amely zavartalanul lebonyolítja az átmenő közúti forgalmat. Ezzel szemben viszont megnehezítette, drágította és feleslegesen bonyolulttá tette a gyalogosforgalmat. Az új átkelő ünnepélyes megnyitásával egy időben a régi átkelőt lezárták, sőt egy lemezzel borított vasrácscsal le is hegesztették (!) olyan hermetikusan, mintha ott soha nem is létezett volna. A gyalogos átkelők — a lakosság szegényebb rétege — jármű hiányában kénytelen taxi igénybevételével megközelíteni az új határátkelőt, amely a mai megemelt taxi-tarifaárak miatt nem kevés többletkiadást jelent. Ezzel azonban a probléma még nem oldódott meg, mert az útlevél- és vámkezelés után az átkelőtől visszagyalogol a Szlovneszíké Nővé Mesztó (Kis Űjhely) vasútállomásra, lényegében tehát oda, ahonnan földrajzilag elindult. Csehszlovák oldalon nincs erre a célra külön autóbuszjárat. A helyi Volán a helyi járatát egy ideig a határátkelő végállomással üzemeltette, de a megemelkedett fenntartási költségek, valamint a rendszertelen és kevés utaslétszám miatt megszüntette azt. Az új átkelő megnyitásá- vagy egy időben leállították a MÁV-nak a két városrész közötti ingajáratát, amely naponta kétszer közlekedett. A város kérte legalább ennek a visszaállítását, azonban a csehszlovák fél akkor létszámhiányra (?) hivatkozva nem járult hozzá. Pár éve azonban újra közlekedik az ingajárat, amelyen menet közben történik a vám- és útlevélkezelés. A város területén lévő régi átkelő továbbra is hermetikusan lezárt állapotban van, mint a nemrég lebontott berlini fial. így a gyalogos ötször is meggondolja, hogy csomagjaival átgyalo- goljon-e a határátkelőn, kivéve, ha a túloldalon lévő rokonságában fontos családi esemény történik, amelyen részt kíván venni. A határ mindkét oldalán rokonságok élnek nemzetiségüktől függetlenül. A régi határátkelőnek a gyalogosforgalom számára való újbóli megnyitása hallatlan könnyítést jelentene mindkét oldali polgárok részére. Igaz, hogy ez a jelentőségét tekintve eltörpül a bős—nagymarosihoz képest. Nem hisszük, hogy az új demokratikus köztársaságoknak. amelyek kölcsönösen célul tűzték ki az Európához való felzárkózást, problémát jelentene egy meglévő átkelő újbóli megnyitása, mert ide csak mindkét fél részéről egy útlevélkezelő és egy vámos beállítása szükséges. Tudjuk, hogy az államhatárok nem kerülnek megváltoztatásra, de az országok közti forgalmat nem nehezíteni, hanem megkönnyíteni kell. B. Mltró István Csekély az érdeklődés... ...a légszennyezettséget mérő monitorok elhelyezésére A B.-A.-Z. Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás Miskolc levegőszennyezettségét mérő monitorokat kíván elhelyezni a város területén, amelyhez kérte a különböző közintézmények és a lakosság segítségét. Július elejéig minden párt helyi - szervezetéhez is eljuttatták segítségkérő levelüket, válasz, javaslat mindmáig nem érkezett. A beruházás mielőbbi megvalósítása mindannyiunk számára létkérdés, a környezetvédelem legfontosabb feladataink közé tartozik. A Köjál beszerezte az ellenőrző monitoring telepítéséhez szükséges műszereket. Az állomások műszerkészlete folyamatosan regisztrálná a szénmonoxid, kénmonoxid és a nitrogéndioxid koncentrációját. Jelenleg két stabil állomás üzemel, a Bacsó Béla u. 12. szám alatt (Köjál) és a megyei kórház területén. A mostani telepítéshez a szmogriadó kívánalmai szerint alacsonyabb szennyezettségű telephely szükséges. Egyetlen üzleti javaslat érkezett a Köjálhoz, ami az István-barlang elé javasolta a mérőállomás elhelyezését. Augusztus közepéig várják még a javaslatokat, azután eldöntik, hová is kerüljön a telephely. Az előzetes beszélgetések szerint a tapolcai Barlangfürdő mellett lesz a kontrollállomás. Elgondolkodtató momentum az is, hogy egyik párt sem reagált életképes javaslattal a Köjál felhívására. A választási kampány során pedig minden induló szervezet várhatóan jelentős változásokat sejtető környezet- védelmi programmal próbált szavazópolgárokat toborozni. (szász) Magyar tájak hímzései Ilyen címmel rendeztek kiállítást a mezőkövesdi művelődési központban. Augusztus 4-én, szombaton délelőtt 10 órakor ennek a kiállításnak a megnyitójával kezdődik a mezőkövesdi népművészeti napok rendezvénysorozata. Kiég a város szélén Ha foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a (volt) „tradicionális katonaváros” Miskolc hány laktanyával (objektummal) „büszkélkedhetett”, és ezekből mennyi marad (t) honvédségi tulajdonban, ugyancsak paradox helyzet alakul ki. Mondom ezt azért, mert bizony a B.-A.-Z. Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság — köznyelven a kiég —, most, 1990-ben (és már jó néhány éve) a város perifériáján, a tömeg- közlekedési eszközöktől 5—10 perc gyalogjárásra „kutatható” fel, (már aki megtalálja). Ez a parancsnokság az Álmos u. 26. szám alatt található, a városi tanács által kitelepített, deviáns-lumpen családok részére létesített „lakóteleppel” határos, és bejárata az állandó szeny- nyel borított közös járdán és úttesten közelíthető meg. Ezt a tényt már több állampolgár „észrevételezte”, mert köztudott, hogy nap mint nap sokan keresik fel a parancsnokságot honvédelmi igazgatással összefüggő, és egyéb ügyes-bajos dolgokkal. Ez a környezet a Ma-' gyár Honvédséghez méltatlan, és nemigen tükrözi a honvédség presztízsének helyreállítását, melyről — az utóbbi időben — annyit hallunk. A Magyar Honvédség érdekeit megyénkben — sok ezer hadköteles vonatkozásában — a B.-A.-Z. Megyei Hadkiegészítési és Terület- védelmi Parancsnokság hivatott képviselni, és ez a nagy felelősség ez év április 15-től a helyőrség-parancsnokság feladataival is kiegészült. Mint ahogy az már ismert, megyénk demi- litarizált területté vált, így a Magyar Honvédséget egyedül ez a parancsnokság képviseli szűkebb pátriánkban. — Vajon mi lesz a több felszabaduló katonai objektum sorsa? — Felfigyelnek-e az illetékesek a kiég mostoha elhelyezési körülményeire, netalán tudomásuk is van mindezekről? — Mit terveznek a megüresedő Bocskai laktanyával — amely korábban több éven keresztül — a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság elhelyezési körlete volt? (Ez a laktanya lenne legoptimálisabb a parancsnokság elhelyezésére.) Talán ez az írás gondolatokat ébreszt majd e témában. A kiég jobb környezetbe való elhelyezése már évek óta foglalkoztatja a parancsnoki vezetést is, de nekünk, állampolgároknak sem közömbös, hogy mikor és hová költözik el ebből a hozzá méltatlan környezetből megyénk nagy fontosságú parancsnoksága. (körömi) Az üzletek magánkézbe adásáról Elkészült az állami kiskereskedelem, vendéglátás és a fogyasztási szolgáltatóipar vagyonának privatizálásáról, azaz magánkézbe adásáról szóló törvénytervezet, amit hamarosan — minden bizonnyal — jóváhagy a parlament. Ez a tervezet komolyan veszélyezteti sok, kereskedelemben dolgozónak a megélhetését, korábbi jogait. IKét fontos szövegrészt ismertetek ebből. Az első lényege — amely a 2. szakaszban található — az, hogy a Virtlalatoknak az üzleteit — néhány kivétellel — az Állami Vagyonügynökség privatizáció céljából a vállalatoktól elvonja. Az elvonás időpontjától az állam tulajdonosi jogait a Vagyonügynökség gyakorolja. íMajd ezután maga a Vagyonügynökség értékesíti az üzleteket. Kiknek? Erre ad választ a 7. §: „A Vagyonügynökség, illetve a vagyonkezelő az üzletet annak a vállalkozónak értékesíti, illetve az üzemeltetésre azzal a vállalkozóval köt szerződést, aki a nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján közjegyző jelenlétében lefolytatott versenytárgyaláson a legkedvezőbb ajánlatot teszi.” Azaz: többet fizet, függetlenül attól, hogy várhatóan mit produkál később az üzlet. Tehát az üzleteken gyorsan és kötelezően kell túladni. Az új tulajdonosok valószínűleg nem a 6—8 ezer forint fizetésű szakemberek lesznek, hanem azok, akik rengeteg pénzzel rendelkeznek más területekről, és kísérleti jelleggel belevágnak — mégha netán szakképzet- lenek is — a kereskedelembe, vendéglátásba. Mi van, ha belebukik a vállalkozásba az eddig „kívülálló”? Nincs az országnak olyan tartaléka, hogy ilyen kísérletezgetéseket fedezhetnének az állampolgárok. A tulajdonjoggal kapcsolatban két igazság is létezik. Az egyik: tény, az eredeti tulajdonosoktól az államosítások idején valósággal elrabolták ezeket az üzleteket. Jog szerint visszajár nekik. A másik: tény, valamilyen részük van ezekben az üzletekben a kereskedelemben dolgozóknak, mivel az ő alacsonyan fizetett munkájukból gyarapodhatott ez az állami vagyon. Kell a kereskedelemben is a privatizáció. Ám a privatizációnak olyan módon kellene a kereskedelemben vég- bemennáe, hogy az ott dolgozók érdekei, korábbi jogai ne szenvedjenek csorbát. Mint Macsuga Imre, a Kereskedelmi Szakszervezetek Szövetsége B.-A.-Z. megyei titkára felháborodottan mondotta, a privatizációs törvénytervezet a kereskedelmi dolgozók számára nem teremt versenyhelyzetet. A kívánatos megoldás az lenne, ha a kormány nagyobb és kedvezőbb hitelek felvételének lehetőségével támogatná a vállalkozni szándékozó kereskedőket. AKSZSZ harcolni fog tagjai érdekeiért. Ha kell, át kell kelni a folyón, aRubiconon. De hiba embereket olyan helyzetbe hozni, hogy felhevült testtel ugorjának a vizbe. (setéi) Szabadság, Egyenlőség, Testvériség Jöhet a következő
