Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

1990. augusztus 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 ÉM sport Visszalépés Értesítést kapott a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Labdarúgó-szövetség, mely­nek értelmében Borsodiván- ka csapata anyagi nehézsé­gek miatt visszalép a me­gyei II. osztályban való sze­repléstől. A • szövetség vezetői vil­lámgyorsan cselekedtek, s elfogadták Ernőd jelentkezé­sét, amely korábban jelezte részvételi szándékát — üre­sedés esetén. A vasárnapra kisorsolt Mezőkeresztes— Borsodivánka találkozó he­lyett azonban nem kerül sor a Mezőkeresztes—Ernőd mérkőzésre, ezt egy későb­bi időpontban játsszák le. Az emődiek a jövő héten kapcsolódnak be a bajnoki pontvadászatba. Karosai „képeslap”, a megyei I. osztály ürügyén Kényelmes tempóban haj­tunk Karcsa felé. A táj egy­hangú, kicsi a forgalom már-már elbóbiskolunk. Pesti György, a Borsod Megyei Labdarúgó-szövetség elnöke szólal meg: — Nem is tudom, hogy mikor volt a Bodrogköznek megyei I. osztályú csapata. Régen vártak már erre az alkalomra. Az pedig külön öröm számomra, hogy a kar- csaiaknak adatik meg az al­kalom. Jó néhány Tokaj-Cer- la Kupa találkozót rendez­tek, apait-anyait beleadtak. Vajdácskánál a pilóta' kérdezzük: hány kilométer „köti össze” Miskolcot Kar­osával? Megtudjuk: vagy 110. —< Hát ez az! — emeli hangját a szövetség elnöke. —. Nem lesz könnyű. No. nem a többieknek, hiszen egy bajnokság során csak egyszer kell Karosára utaz­niuk. A Tsz SE csapatán^ viszont minden második hé­ten fel kell kerekednie. Még ha csak Miskolcra?! De Me- zőcsátra, Mezőkövesdre, Pu* nokra. Ez időben, kilomé­terben, pénzben is tetemes. ... és máris fékezünk a Dózsa Termelőszövetkezet központi épülete előtt. Pil­lanatokon belül előker Bük László, a sportklub ügy­vezető elnöke. Beljebbtes­sékel, egyenesen a társadal­mi elnök dr. Megay Oktáv szobájába. Ö egyben a ter­melőszövetkezet elnöke is. Kérés nélkül bemutatkozik. Húsz éve dirigálja a tsz-t, a Földesbe járt, a sport szere- tetére Ablonczy Bertalan ne­velte. Tornászott a DVTK- ban, Szőke István volt a mestere. — Büszkén mondom, hogy itt mindenki kedveli a spor­tot! — hangzik summázol' véleménye. — Ne higgyék, hogy csak a foci a szívünk csücske. Mi azokat támogat­juk, akik valamit csinálni akarnak. Tagjainkat, dolgo­zóinkat eddig mindenre be­neveztük, amire csak lehe­tett. Indultunk a TOT Ku­pákon, a falusi dolgozók spartakiádján, a termelőszö­vetkezetek közötti alapfokú, rendezvényeken. Sakkoztunk, asztaliteniszeztünk, fociztunk, kézilabdáztunk, röplabdáz- tunk. — Ha ilyen tehetősek . . — „szúrtuk” közbe. — A testkultúra művelése nem olcsó mulatság, de nem kerül többe nálunk sem, mint Mezőcsáton, avagy Sa- jópüspökiben. — A sikereket szállító megkülönböztetett bánás­módban részesülnek'? — Ki súgta ezt? A spor­tolóknak nem azért van a tsz-ben a munkahelyük, mert sportolnak. Becsületes munkát kérünk, követelünk mindegyiküktől. Ha szüksé­ges, kapjanak kedvezmény' de ne elvtelenül. — A labdarúgásra céloz — Arra is. Nézzék, hogy méltóképpen felkészüljenek a megyei I. osztályra, első al­kalommal járultunk hozzá az edzőtáborozásukhoz. Nyír­egyháza-Sóstón gyűjtötték az erőt, hisszük, hogy nem lazsáltak. Az elnökből árad a szó, kérdezni sem kell. Falun nehezebb megtartani a fia­talokat, megfékezni az el­vándorlást. Valamit kínálni kell a munkalehetőségen kí­vül is. Például sportolási al­kalmat. A tsz 18 vállalkozá­si egységből áll, közülük 6 „nagyon keményen” fizető­képes, a jövedelem, a nye­reség bizonyos része átcsu­rog a sport csatornájába. A minőségi és a szabadidős ágazatba egyaránt. Népsze­rűek az üzemrészék közötti kispályás bajnokságok is. A lényeg saját kezdeményező­készségükön van. Ezzel a szemléletükkel — állítja az elnök — sokkal több hívet szereztek, mint a rendele- tekikel, felülről indított ver­senysorozatokkal. — Manapság a klubokból, klubvezetőkből árad a pa­nasz. Jóleső érzéssel nyug­tázzuk, hogy Karcsa a kivé­telek közé tartozik — mond­juk szinte egyszerre Pesti Györggyel. — Megfogunk minden fo­rintot — vágja rá Megay Oktáv. — Segítséget kap­tunk a megyei tanácstól, a községi közös tanácstól, fi­gyeljük a pályázatokat, nem riadunk vissza a társadalmi munkától, persze valamit cserébe is várunk. Kiépítet­tük pártoló tagságunkat, nö­veljük saját bevételeinket és a tsz „nagy kalapjából” is jut a sportra. Sokszor és sokat támadtak minket az elmúlt években, személye­met sem kímélték. Azért szerencsére senkitől nem kap­tunk letolást, hogy a Dózsa Tsz SE-t úgy szeretjük, mint a kistestvérünket. Ez azért történt így, mert a vidéki mindig büszkébb arra, ha valamit elér, mint a váro­si... — És jobban összefog, megmozdul egy cél érdeké­ben! — így igaz. Ha adtunk ezret, a településen élők rögtön „fialtattak” hozzá kettőt, hármat. Hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, bejárás­ra invitál. Megnézzük a sporttelepet, nagyszerű a gyepszőnyeg és még nagy­szerűbb lesz az öltözőépület, melyre még lelátót is „ül­tetnek”. Körüljárjuk, itt is, ott is serény kezek szorgos- kodnak. Most következik a belső szerelés, a villany, a víz. Mondják, augusztus 20. tiszteletére avatják, ponto­sabban előző nap, az első hazai meccsükön. Nehéz el­hinni, de majd kiderül... Szóba hozzunk bajnoki esélyeiket. A megyei II. osztályban a szerencsiek-be- kecsiek mögött másodikok lettek, jogukat a visszalé­pések, átsorolások követ­keztében kapták. Élni akar­nak vele, komolyan készül­nek, a bentmaradásról meg­győző erővel beszélnek. Bók László ügyvezető elnök hangsúlyozza, hogy a felté­teleken semmi nem múlhat, a csapat irányításában Ba­ba János edző élvezi a bi­zalmat. A többi jövő nyárig elvá­lik ... Búcsúzunk. A kézfogás mellé kapunk egy tömböt Rajta a felirat: „Beszámoló az elmúlt öt évben végzett munkáról”. Nem kevesebb, mint 17 oldal... Közgyűlés­re készülnek. Még mondja valaki, hogy nem igényesek. Kolodzcy Tamás Ma Nyíregyházán, vasár­nap Miskolcon, hétfőn pedig Debrecenben ülnek gépeik nyergébe a salakmotorosok, hogy teljesítsék a „hármas­ugrást”, amelyet a hagyomá­nyos sorozat jelent a szú rnukra. A népkerti sporttelepen vasárnap délután 5 órakor kezdődik a viadal, amely csapatverseny formájában kerül lebonyolításra. Két magyar gárda mellett egy- egy szovjet és osztrák tár­sulat áll rajthoz. A külföl­diekről egyelőre keveset tu­dunk, az viszont biztos, hogy a hazai színeket Nyíregyhá­za és Miskolc legjobbjai kép­viselik. A Borsodi Építők Újhelyi (képeinken), de bi- Volánban tehát egészen biz- zonyíthatja tehetségét a fia- tosan helyet kap Hajdú és tál Böszörményi is. Nyitány a labdarúgó NB ll-ben tott az igényszintjük. Az valószínűsíthető, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyét képviselő NB ll-es együttesek igyekeznek híveiknek mi­nél több kellemes percet szerezni. A nem olyan régen osztályozót játszott Kazincbarcika ismételni szeretne, Diósgyőrött pedig egyértel­műen megfogalmazták: eljött az NB l-be való visszakerülés ideje. A nyitányon a KVSE Bajá­ra látogat, a DVTK hazai környezetben fogad­ja a DMTE legénységét. KSVE: támadó szellemben Végre! — sóhajtanak fel a labdarúgás leg­elszántabb hivei, a hét végén ismét érdemes felkeresni a stadionokat, megkezdődik a pont- vadászat. Valamennyi osztályban rajtol a küz­delem, megoszlik tehát a figyelem. Ebből ter­mészetesen minden játékos, csapat annyit kap majd, amennyit megérdemel. Ha javul a fut­ball minősége, bizonyára többen keresik fel a pályákat, ellenkező esetben természetes lesz a lemorzsolódás. A manyor drukkereknek viszony­lag könnyű a kedvükre tenni, alaposan leszálli­A Kazincbarcikai Vegyész együttese szeretné megismételni leg­utóbbi bajnoki teljesítményét. A jósok szerint, rendkívül nehéz feladatra vállalkoznak ... Fotó: Ökrös István — Lehet, hogy furcsán hangzik, de cseppet sem örülök, hogy a szerdai fő­próbán sziporkázó játékkal rukkolt elő csapatom — je­gyezte meg Varga Zoltán. — Ami azt illeti, valóban ritkaságszámba megy, hogy egy vezető edző azért ma­rasztalja el a gondjaira bí­zott társaságot, mert vette magának a bátorságot, és 9-2-re verte idegenben a Bél­apátfalvát — közöltem a KVSE mesterével vélemé­nyemet. — Ne értsen félre! Elma­rasztalásról, még kevésbé dorgálásról nincs szó, csak a futballista is ember, köny- nyen magára kaphat a kel­leténél nagyobb mellényt. A bajnoki főpróba csaknem tö­kéletesre sikerült, s éppen ezért tartok attól, nehogy baj legyen az előadáson. — Mit tud a Bajáról? — Meglehetősen keveset. Beszéltem Vígh Tiborral, a Békéscsaba szakvezetőjével, tőle értékes információkat kaptam. Meglehetősen nehéz és körülményes dolog feltér­képezni a bajaiakat, de ben­nünket semmiképpen sem befolyásolhat az, mit tu­dunk meg leendő 'ellenfele­inkről. — Ezek szerint a Vegyész függetleníti magát a vetély- társaktól? — Ez így nem teljesen pontos. Mi támadó szellem­ben, három csatárral aka­runk futballozni, s úgy vé­lem, igazodjanak hozzánk mások. — Mi a helyzet a rajt előtt az öltözőben? — Bizonytalanná vált De- szatnik játéka, ugyanis be­dagadt a térde. Ha nem játszhat, Gyenes kerül a tá­madósor bal oldalára. — Bizonyára kialakult már a kezdő tizenegye! — Nincs mit takargatni, elképzelésem szerint a Mo­jer — Szamosi, Szfahon, Or­lóczki, Asszony — Balogh, Kondás, Búza — Ternován, Csipke, Deszatnik (Gyenes) összetételű gárda fut ki a pályára. — Egy évre 0-0-ra vé­geztek Baján. Ezzel most is elégedett lenne? — Szeretnénk nyerni, de akkor sem leszek boldogta­lan, ha „csak” az egyik ponttal a tarsolyunkban tér­hetünk haza. DVTK: botlani nem szabad! Diósgyőrött az utóbbi na­pokban felerősödtek azok a hangok, amelyek egyértel­műen az NB I-be kerülést tűzték az együttes zászlajá­ra. Vajon mit szól ehhez Palicskó Tibor? — Véleményem változat­lan : meg kell kísérelnünk a magasabb osztályba jutást. Becsületesen felkészültünk, kifogástalan a harci szel­lem, de akad zavaró mo­mentum is, arról nem be­szélve, hogy senki nem lát a jövőbe, előre kifürkészhe- tetlenek a történések ... — Szerdán a Hejőcsabá- nak kereken tíz gólt lőttek. Milyen tapasztalatokat szer­zett a kispadon? — Az első félidőt nagyon meghajtotta az együttes, azt játszották, amit kértem. Sa­ját iramot mentünk, ez a tempó elég lehet a bajnoki mérkőzéseken is. — Milyen hangulatban ké­szül a nyitányra? — Bennem is nő a ver­senyláz. Az újrakezdés min­dig áthatja az embert. Aki nem közömbös a csapat iránt, az hasonlóan érez. Az izgalmat természetesen ne­kem palástolnom kell. Bí­zok a játékosokban, ők leg­inkább arra alapozhatnak, hogy derekasan dolgoztak a nyáron. — Megítélése szerint sike­res volt a felkészülés? — Ez mindig a bajnoki összecsapásokon dől el. Nem vagyunk még a csúcson, 30- szor 90 perc vár ránk, az út tehát hosszúnak és fáradsá­gosnak ígérkezik. Az együt­tes formája ugyanakkor megnyugtató. — Az előkészületi találko­zókon számolatlanul lőtték a Palicskó Tibor ritkán moso- iyog, igy a felvétel unikumnak számít. Diósgyőrött azt remé­lik, hogy a tapasztalt mester irányításával révbe ér az él­vonal felé kacsingató társa­ság. gólokat. Korábban nem ez volt a jellemző a DVTK-ra, tehát ebből is meríthető ke­vés önbizalom. — Engem soha nem té­vesztettek meg a próbamér­kőzések. Az eredmények sem érdekeltek különöseb­ben. Persze, nyerni sokkal kellemesebb, mint kikapni, de ebből ítélni, elhamarko­dott dolog lenne. Elértük, hogy labdarúgóink a táma­dásra koncentrálnak, s ez lé­nyeges, megnyugtató. — Gondolom, biztos győ­zelmet vár a DMTE ellen... — Szeretnénk jól rajtolni, de taktikailag nagyon ve­szélyes ellenféllel kerülünk szembe. Tavaly Diósgyőrött vezettek 2-0-ra, nehezen egyenlítettünk. Fejjel sem­miképpen sem szabad a fal­nak rontani, mert képesek a visszavágásra. — Milyen összetételben küldi pályára csapatát? — Várhatóan a Knotz — Csizi, Kertész, Varga, Danes — Bém, Huszák, Leskó — Tóth Gy., Kiser, Lakatos ti­zenegy kezd. Nagyon bízom abban, hogy Budaira is szá­míthatok, s készenlétben áll még Csiba, Molnár és Váczi is. — Engedjen meg még egy kérdést. Mióta segíti pálya- edzőként az ön munkáját Tatár György? — Egyáltalán nem dolgo­zik Diósgyőrött. Magam is meglepődtem az országos sportlapban megjelent valót­lan, tényeket nélkülöző állí­táson. Szeretném leszögezni, hogy fel sem vetődött alkal­mazása, tudomásom szerint egyébként is a labdarúgás­tól távol tevékenykedik. Doros László * Beharangozó írásunk elkészülte után, pénteken délután kap­tuk a hírt Fejedelem Györgytől, a KVSE elnökétől, mely szerint megegyezés jött létre a DVTK és a barcikai klub között. Ennek értelmében Budai Tibor a DVTK színeiben rúghatja a labdát, a vasgyári klub 1,7 millió forintot fizet érte. Vasárnap délután igy Budai erősítheti az NB l-be igyekvő gárdát. Vasárnap, 1T órától: Porzik a salak Kíváncsi szurkolók, fogadkozó csapatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom