Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

Miért becses annyira a Szent Jobb, s a több, mint 900 éves története folyamán milyen kalandos utat tett meg — hasonlóan a másik nagyrabecsült jelképünk, a koronához hasonlóan?

A Szent Jobb a magyar államiság egyik legősibb ereklyéje. „ Ez az egyetlen magyar vonatkozású ereklye, amely köré egy — szinte a világegyházban páratlanul álló — kultusz kapcsolódik a magyar földön. István király földi maradványai közül kiváló helyet foglal el épségben maradt Jobbja...” — állapítja meg Fábián János, a Szent Jobb hozzáértő tudós kutatója.

Az államalapító földi maradványait kétszer bolygatták meg. Először az István király uralkodását (1038) követő trónviszályok, másodszor az elevatió (István király földi maradványainak felemeltetése) idején.

Györffy György az István király és műve című munkájában írja le, hogy az elevatió 1083. augusztus 20-án történt — szentté avatásának alkalmából, a király halálának 45. évfordulóján —, amikor László király jelenlétében leemelték a koporsót fedő kőlapot és felbontották a sírt. A magas talajvíz a koporsót félig elborította. István király hamvait tiszta gyolcsba tették, ezüst ládában helyezték el, de nevezetes gyűrűjét, amellyel eltemették, hiába keresték. Később derült csak ki, hogy a Szent Jobb, a gyűrűvel együtt, már régebben a kincstartó klerikus Mercurius birtokába került, aki a Berettyó folyó mellett álló családi monostorában rejtette el. A már idézett könyvből tudhatjuk meg azt is, hogy a Szent Jobb épségben való fennmaradása csak a ketA parlament munkája és életviszonyaink gyökeres átalakulása között szoros az összefüggés, bár ezt a laikus állampolgár sokszor nem, vagy csak késleltetve érzékeli. Az elmúlt időszakban számos törvény, rendelet született, amely kiterjeszti állampolgári jogainkat, bővíti személyes szabadságunkat. Az ország viszont még nem mozdult el a gazdasági kátyúból, süllyed az életszínvonal, figyelmünket inkább napi gondjaink kötik le. Dr. Horváth Tibor professzort, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánját kértük meg: elemezze az elmúlt másfél esztendő törvénykezési gyakorlatát, segítsen eligazodni az új szabályok között, s választ vártunk arra a kérdésre is, hogy a jogi oktatás mennyiben képes követni a gyors, szinte robbanásszerű változásokat.

— A kérdések megválaszolásához vissza kell tekintenünk az időben. A nagy politikai változások éve Magyarországon 1988 volt. A tényleges változások a politikai intézmény- rendszer átalakulásában, a gazdasági élet átalakításában 1989-ben indultak meg. Az akkori parlament munkájának betetőzéseként foghatjuk fel a szabad választások alapján létrejött, többpártrendszerű új Országgyűlés létrejöttét. Véleményem szerint mindenképpen érdemes visszatekinteni az 1989. évi törvényalkotási folyamatra. Szembeötlő, hogy a régi parlament — amely a jelek szerint mégiscsak megértette az idők szavát — felgyorsította tevékenységét és munkáját a rendszer békés átalakításának szolgálatába állította. Ez az Országgyűlés az előző évek hagyományaival ellentétben 1989-ben összesen 36 törvényt alkotott. Ami az előző évek gyakorlatához képes nyolc, vagy tízszeres teljesítmény. A mennyiségtős eltemetés ismeretében indokolható. Amikor István királynak a szarkofágjában elhelyezett és mumifikálódott tetemét az országos zűrzavarok idején — azaz István király halála után, de még 10 83 előtt ■— kiemelték, hogy a székesfehérvári bazilika padozata alá rejtsék, akkor következett be a jobb kar leválasztása. A Szent Jobb ereklyeként a káptalani kincstárba került, amelynek őre a gazdag Bihar vármegyei családból származó Mercurius apát volt, aki a Szent Jobbot eltulajdonította.

László, amikor 1084-ben a Berettyó menti egyházhoz látogatott, Mercurius elmondta a királynak, hogy a kitiltása idején egy fehér ruhába öltözött ember összecsavart szövetet adott át neki és így szólt: „Rád bízom ezt megőrzésre, és ha eljön az idő, felfedésre!" Mercurius, amikor kibontotta, elképedt, majd egyedül őrizte tovább a kincset, és most elérkezett „a kinyilvánítás ideje”. László király meg- bocsájtott, hitt neki, és a Szent Jobb őrzésére a Berettyó partján kőmonostor építését rendelte el. A körülötte kialakult mezőváros neve pedig Szentjobb lett.

Mindez, ha hiteles, korabeli okmányokkal, leírásokkal nem is támasztható alá, nagyon valószínűnek látszik és elfogadható. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a már említett Fábián János 1940- ben a budai várplébánia sekrestyéjében rábukkant arra a pergamenlapra, amely még az Árpád-házi Kálmán királyunk idejében az ereklye hitelesítésére készült ezzel a felnél természetesen sokkal fontosabb az, miről szóltak ezek a törvények.

— Ügy is fogalmazhatunk tehát, hogy a rendszerváltozás előkészítése a régi parlamentnek köszönhető. Űj törvények születtek, ugyanakkor az alkotmányt csupán módosították. Vajon mi lehet ennek az oka?

— Már második éve látjuk azt, hogy újra és újra hozzá kell nyúlni az alkotmányhoz. Valamennyi politikai erő előtt nyilvánvaló volt, hogy a régi, úgynevezett „sztálini” típusú alkotmány helyett egy új, hosz- szú távra szóló, az új rendszer gazdasági és politikai értékeit magában foglaló alkotmányt kell állítani. Ugyanakkor az is világos, hogy a politikai pártok, a politikai erők egyetértve a távlati célokkal a mindenkori érdekeiknek megfelelően és a mindenkori erőviszonyok alapján ítélték meg az alkotmány megváltoztatásának szükségességét. Így lehetünk annak tanúi, hogy bár az elmúlt két esztendő alatt, ötször, vagy hatszor módosították az alkotmányt, még mindig nincs a kezünkben egy hosszú távra szóló, valóban ideálisnak tűnő alaptörvény, amely pontosan tükrözné a társadalmi, politikai célkitűzéseket. Ha csak vázlatosan áttekintem a parlament 1989. évi munkáját, akkor a következő csomópontokat látom a törvényalkotásban. 1989-ben az első helyen szerepelt az államélet demokratizálása, a többpártrendszer legális bevezetése, az állampolgári jogok kiterjesztése, ezzel párhuzamosan az addig működő államapparátus hatáskörének bizonyos csökkentése. A másik csomópont az egyesülési jog. a gyülekezési jog újjászabá- lyozása, a ki- és beutazásokról szóló rendeletek megalkotása, az új sztrájk- törvény. Ezek közvetlenül érintették az állampolgárt.

rálynak és dicsőséges hit- Stephani Regis et Confes- soris gloriosi”, azaz magyarul: „Boldog István királynak és dicsőséges. hitvallónak Jobbja".

Az ereklyét századokon át őrizték a Bihar megyei Szent jobb apátságban, míg 1590-ben a ma Dubrovnilc- nak nevezett szép, jugoszláviai városban, a régi Ra- guzában tűnt fel, ahol a domonkos szerzetesek ezüst ereklyetartót készítettek a számára. Hogy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a török hódoltság idején, 1541-ben került ki az országból az ereklye. Az viszont mindenesetre tény, hogy Raguzából a XVIII. század második felében Mária Terézia királynő szerezte vissza. Egyes források szerint a Szent Jobb Raguzában is „jó kezekbe” került, hiszen a ragu- zaiak a városállamban levő ereklyét olyannyira tisztelték és becsülték, hogy valahányszor — legtöbbször augusztus 20-án — közszemlére tették ki a város főterére, a város kapuit bezárták és az őrséget megkettőzték.

Miután a raguzaiak a Szent Jobbot Ausztriának adták át, az ereklye 1771. július 20-án Schönbrunn- ba került, majd Mária Terézia Budára hozatva, átadta azt a magyaroknak, és a Szent Jobb őrizetével a budavári udvari plébánost és az Angolkisasszonyok nevű női rend budapesti főnöknőjét bízta meg. Az Angolkisasszonyok két esztendőn át őrizték abban az üvegkoporsóban, amelynek eredetije napjainkban Esztergomban látható. II. József (1780—1790) a Szent Jobb őrzését a „vörös csillagos keresztes vitézek"-re bízta. A múlt

Vulgárisán úgy mondhatom: ami korábban tilos volt, az most szabad.

— A régi és az új Országgyűlés törvényeinek többsége a politikai szféra keretein belül mozognak, elmaradtak viszont a gazdasági élet átalakítását célzó törvények.

— Valóban így van. Megállapítása igaz az 1990. évi törvényalkotásra is, bár feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy az idén már lényegesen több új szabály készült el, amely a gazdasági élet átalakítását szolgálja. Ha csomópontot keresek az új gazdasági törvényalkotásban, akkor azt látom, hogy a piacgazdaság, az új gazdálkodási rend alapjait kívánják megteremteni. Ilyenek voltak a vállalkozásokkal, az értékpapír-rendszerrel összefüggő rendelkezések. Ilyennek tekinthető az egyéni vállalkozás kereteinek szabályozása, ezzel kapcsolatban a Polgári Törvény- könyv egyes fejezeteinek módosítása. Ebbe a kategóriába tartoznak a privatizációs folyamat elősegítésére alkotott új törvények, az állami vagyonügynökségről szóló szabályozás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Már 1989- ben napirenden volt, s az idén is hangsúlyosan szó volt a földdel kapcsolatos törvényi szabályozásról. Ezt a kérdést még nem sikerült megnyugtatóan rendezni. A megoldás csak őszre várható. E rövid és valóban csak vázlatos áttekintést azzal szeretném zárni, hogy bár egy egységes és a piacgazdálkodás, a plurális társadalom szabályait magában foglaló alkotmányt még nem sikerült elfogadni, de annak különböző elemei már létrejöttek.

— Az új törvények mennyiben felelnek meg az oly sokszor emlegetett európai követelményeknek?

—. Ezek a a törvények

században — 1882 óta _a

k

irály által kinevezett „budai királyi palotai plébános” vált a Szent Jobb egyedüli őrévé. Az őrző- hely pedig a budavári palota kápolnája.

'Ebben a korban már nagy, díszes, gótikus erek- lyetartóról beszélhetünk. Az ezüstből és üvegből készült, mai kettős ereklyetartót a magyar püspöki kar Lippert József prímá- si főépítész tervei nyomán Bécsben készítették 1862- ben. Az ereklyetartó ezüstből és csiszolt üvegből való belső tartójában, ebben az üveghengernek is nevezhető részben pihen a Szent Jobb. Ezt veszi körül a külső ereklyetartó, s ennek a kápolna alakú küsö résznek a tornyában Szent István szobra található.

1944-ben, a nyilas időszak idején Witz Béla volt a budapesti érseki helytartó, s mint „udvari plébános”, a Szent Jobb őre. Tőle csikarták ki az ereklyét, amit a belső ereklyetartóban Nyugatra vittek. 1945. augusztus 20-án ebben a henger alakú belső ereklyetartóban adta vissza Witz Bélának Pater Fabian Flynn passionista szerzetes, amerikai tábori lelkész az addig Salzburgban „tárolt” ereklyét.

A magyar államiság jelképeiről beszélünk, annak a magyar államiságnak, amelyet éppen Szent István teremtett meg. István király 1038. augusztus 15- én halt meg. Székesfehérvárott temették el. Szentté avatása 1083-ban politikai hatású volt. Ökölbe zárt jobb kezét, a Szent Jobbot a XI. századtól kezdve nemzeti ereklyeként tiszteljük, a koronázási együttes (korona, palást, jogar) mellett a hatalmi jelvényeknek is a részévé vált.

Molnár István

már megfelelnek az európai standard-nek. Az Európa Tanács úgy jelzi visz- sza ezt a folyamatot, hogy hajlandó teljes jogú tagként, partnerként elfogadni Magyarországot. Ez a reagálás természetesen örömünkre szolgál, ám nem hallgathatom el, hogy véleményem szerint lemaradás van a gazdasági törvények, a gazdaság alkotmár nyossága területén. Sok részletkérdést még nem szabályoztak. A privatizációs folyamat és a tulajdonlás kérdése teljes mértékben még mindig nem került tisztázásra, pedig ezeknek a törvényeknek a hiánya igen erős gátját képezik az ország felemelkedésének, a gazdasági fejlődésnek.

— A jogi oktatás képes-e lépést tartani a korábbiakhoz képest mérhetetlenül gyors változásokkal?

— A mostani törvénykezési folyamat természetesen óriási feladat elé állítja a jogi karokat, a jogi oktatást. Bizonyos tankönyveink, jegyzeteink már elavultak, ugyanakkor a képzésben naprakészen kell követni a változásokat. A most padban ülő generációt úgy keli oktatnunk; hogy megismerjék a ma érvényes szabályokat, de érezzék: változások következnek, s készüljenek fel az új befogadására. Végül még egy gondolat. A hazai jogi egyetemi oktatás jó színvonalon állt Kelet- Európában kiállja az ösz- szehasonlítás próbáját. Kétségtelen viszont, hogy mély szakadék tátong a nyugateurópai jogi oktatás és a miénk között. A szakadékot nagyon gyorsan át kell hidalnunk. Mi most olyan tárgyak bevezetésén gondolkodunk, amelyek világos képet nyújtanak a felnövekvő jogászgenerációnak a nyugat-európai jogintézményekről. Ezt annak érdekében tesszük, hogy fiatal jogászaink az egyetemről kikerülve képesek legyenek az európai folyamatokat megérteni, azokba bekapcsolódni.

Udvardy József

Törvényalkotás, állampolgári jogok

m

fi

✓ki.vsj

1,1 i í r „ tSSf ft.

! Va" ’ í—

De még mily régóta szenvedjük a balsors tépés^sink sokadalmától, kiknek kardja szüntelenül benyúlt óvó barlangunkba elveszejtésünkre. De mostanában fő^sarkodásunk balsors-tépését tapasztalhatjuk. Mi kegyetlenebb, pusztítóbb és főként védhetetlene bb mindégnél és gyalázatosabb is. Nagyon is ideje lenne az összefogásnak, a kéznyújtásnak, de hát mikor nem volánéit ideje a szépséges Kárpát-medencében? És mikor nyújtottuk egymásnak kezünket? Mikor?

Ismét itt ellenben a felülkerekedésünk le hetőség^indig mások, de sokadszor, számlálhatatlanul is magunk teremtette balsorson felülemelkedni. Itt van bizój"|i kell, kinek látó a szeme, hallani a szót, kinek halló a füle. Bírjuk-e erővel? Tisztességgel? Bírjuk-e erkölcsiem ingyen való a lehetőség, nem ingyen nyílik az út. Súlyos terhek emelése vár ránk, nehéz küzdel mek szóljányunkat vívásra. De hisz mindig is, ki tudja mily mesz- szi idők óta is ezt tettük-tesszükl Nemcsak az ezer év <™ia, Etelköz és a homályba vesző őshaza kényszerű elhagyása óta is.

Érdemelnénk már a víg esztendőt...

De eme víg esztendőt bizony nem várhatjuk mástól'

Sem innen, sem onnan. Nem, nem várhatjuk mástól, ónktól.

Mit végeztünk az újfent meglevő lehetőség birtok^ próbálunk gazdálkodni ismételten megkapott talentumainkkal? Alábbi összeállításunk szerény pillantás. Búinkra, másrészt mai munkánkra.

rí

mg

’M

ly KMPII n 1 w w# ü

fa

Negyven százalékkai menyes lesz

Szeptember végén — ebben az évben már harmadszor — ismét választ az ország. Ezúttal az ön- kormányzati képviselők és a polgármesterek személyéről döntünk. Veresné dr. Jakab Zsuzsanna, a megyei tanács vb-tit- kára, a megyei választási munkacsoport vezetője szinte már mindennapos riportalanyunk. Most megkérdeztük tőle: véleménye szerint a szeptember 30-i választás mennyiben járulhat hozzá az ország felemelkedéséhez, a jelenleginél kedvezőbb életviszonyók megteremtéséhez?

— A választásokat követően új típusú önkormányzatok kezébe kerül a települések életének irányítása. A tízezernél kevesebb embert számláló városokban és falvakban, a választópolgárok most először közvetlenül döntenek a polgármester személyéről.

— Kérem, nyújtson segítséget a választóknak, ön szerint kiből lesz az új követelményeknek megfelelő, a munkát eredményesen ellátó képviselő?

— .Nos, olya/n emberekre van szükség, akik szívükön viselik az az adott település sorsát, aggódnak jövőjéért. Ezenkívül köztiszteletben állnak, gondolataikat képesek pontosan megfogalmazni, emellett bármikor készek a cselekvésre.

Ha sokáig forgatjuk a szánkban, egyszercsak megédesedik. Évezredek óta fohászkodunk érte, évezredek óta tiszteljük. Nem is olyan régen még így tanították a családon belül: ha leesik, fel kell venni, megcsókolni.

Ha asztalhoz ültünk, édesanyánk - mielőtt megszegte volna - a késsel keresztet karcolt rá. Eszmék jönnek-mennek a világban, de így augusztus táján nemzetiszin szalag került, kerül rá. Hol őszintén, hol csak politikai fogásként.

Elkészülése azonban ma is: varázs. Mindegy, hogy az áldott Nap sugara perzseli a természeti népek keserves hétköznapjaiban, vagy világvárosok olaj-gáz, vagy mikrohullámú kemencéiben.

De amig készül, az ember fejében ott nyugtalankodik a drukk, hogy ez milyen lesz. Mert nincs két egyforma belőle soha. A mai sütésükén is az évtizedekkel ezelőtti izt, illatot keresem. Amilyet vagy harminc éve ettem — kemencebelit. A szétbontott cselédházból származó kemence kenyerét kutatom önkéntelenül is. Mert az a szín, az a párolgó kenyérbél megmarad, ha közben a kemence feleslegessé is válik, ha közben a falu pékje is gyönyörű kenyeret süt. Ahová már

Iák, vagy szelvények segítségével augusztus 27-től szeptember 12-ig lehet. Az ajánlásnak egyébként három formája van. A helyi tanácsoknál, vagy a társközségekben, az elöljáróságokon a hivatali helyiségekben ajánló íveket készítenek. Az ívet az állampolgár személyesen aláírhatja. Az ajánlócédulát a választójogosult postán is eljuttathatja az .illetékes tanácsra és létezik az ajánlásnak egy úgynevezett titkos módszere is.

— Július végén a választójogosultak felének kellett volna az urnákhoz járulnia, hogy érvényes legyen a népszavazás. Ez az arány most megmarad, vagy változik?

— Változik, mégpedig csökken. A választás sikeres lesz már akkor is, ha a jogosultak negyven százaléka elmegy a szavazóhe- lyiségbe és voksol. Az esetleges szűkített második fordulóban a részvételi arány már nincs meghatározva.

— A tanácsok „mandátuma” az új képviselőtestületek létrejöttével lejár. Nem feltételezhető, hogy az apparátusból mindenki a helyén marad. Logikus a következtetés, hogy a helyhatósági választások megszervezését könnyen félvállról vehetik, akadályozhatják.

— Ezt a feltételezést visszautasítom. Ismerem annyira az apparátust,- hogy nyugodtan kijelenthetem: mindenki a helyén lesz és teljesíti feladatát. Mi a törvények, rendelkezések végrehajtására esküdtünk fel, és a munkát elvégezzük.

(udvardy)

a lehelete, hogy már nemsokára hazaérek vele.

Hiszem, hogy ez a kenyérszeretet, kenyértisztelet most is él mindnyájunkban. Egyik fiatal barátom és munkatársam az aratás végén kiszámította, hogy az üzemben termelt búza mennyi érdekeset tud elmondani. Mert hétezeregyszáz tonna volt a termés az ezerháromszáz hektáron, és dicsekedett vele, hogy hétmillió kenyér készülhet belőle és a megrakott négyszáz guruló vasúti vagon öt kilométer lenne, ha egyszerre szállítanák.

Mi mindent lehetne még elmondani a mindennapi kenyérről. Hogy aki dolgozhat, azt kenyérkeresőnek mondjuk, aki pedig jószándékú, arra azt mondjuk, olyan mint egy falat kenyér. A munkahely — kenyéradó gazdánk, a mostohagyerek — keserű kenyeret eszik, megállapodáskor kenyértörésre kerül sor. At meg átszövi mindennapjainkat ez a kenyér, S hogy manapság többet émlegetjük a kelleténél, ki tudja, ki tehet róla. De a kenyér nimbuszát nem halványítja sem a most divatos áremelés, az ingyenkonyha, a munkanélküliség, mert félelmünkben is ott van a remény: csak a betevő falat meglegyen, (bekecsi)

— Ugyanezt a közéletiéig másfél hónap hátra van. búcsúzó tanácstagokról * arra kérem , hogy vázlato- hetett mondani. Vagy tév& l°9lalja össze az olvasók éra tanácstagok donto több* A tember végi valasz_

elmúlt ciklusban lelk»s^Sok [e‘..ntelben különbözik sen eleget tett feladatának. e hónap végéig,

nak ellenére ,s. hogy azjL . AlUtjáH össze a

talom alkalmanként mej Q valasztók ,nyilvan. gezte okét Ehhez termes (sát Hstát az eddigi szo. hozza kell tenni hogy kna| megfeielóen kifüggesz- ahampart árnyékában Ka valaki kimarad, vagy úgy tak. Nem volt illendő peld j valakit választójolyamatosan szembehelyezK |t *|lkül vettek feI a lis. hatalom képviselőivel, a iUetékes érveknél Ids'* egy bizonyos behso W « emeihet. A szeptemberi működésének eredme» sítás a júUus 29-i népsza- szulettek. Az uj helyha htú] annyiban különbözik,

nak semmi mást nem ’ a választói névjegyzékre gyelembe venni csakis a -tit felvételről az állampol- les, a választópolgárok e% értesítőcédulát, közúsmer- Ebből a szempon nevén kopogtatócédulát nyegteten melyik part l%k cédulán szerepel

tasaval kerülnek be a “ i, hogy mikor és hol tartják ,}e' .^asztást, s az adott válasz— így is lehet fogaim^ Sosultat milyen sorszám

képviselőtestület tagjainak vették fel a névjegyzékre, állása azonban jelentőség* “Dogtafócédulát augusztus 26. majd akkor, amikor a tíz* September 6-a között kapják kost meghaladó városoK1 >ez az állampolgárok. A cé- polgármestert választják, ^al együtt egy úgynevezett öt ugyanis a már létreJ1 dó szelvény is éljut a vá- helyi önkormányzatok válj ‘ópolgárokhoz. Az utóbbi cé- s ekkor 'természetesen makkal lehet majd ajánlást lesz mindegy, melyik párt"* a polgármesterek, illetve a mogat. '’•selőtestületi tagok szemé— A helyhatósági vál11*- Jelöltet ajánlani a céduhajnalok hajnalán elvittük, Anden hetében aratnak valóiét, vagy a szakajtó tésztd '"•agy liszt legyen, hogy kényéi forró kenyérrel köszöntsük , • Ki tudja, hányféle növényt redőket. .űztünk a világon, hogy legyen

Három-négy kilós kenyeiO2' ‘ejhez való. Hajdina, rizs, lünk, most igy emlékeimből ro2s«. kyk°"ca •; ■ M'"d-mind szinütlenül nagynak tfl/l"“k « »°- Lisxtjet hiaba gyúrókkor! kenyerek... és l^°St. oltos dagasztógépek, ne- ebbeknek. Mert „akkor" «"telem jut eszembe:

lun naponta kenyérért. '9. ke" dagasztani fiam am,- oz három nap után CSUr°g a padlaS' V°9yis

volt szalonnás, nyers, i. asi9'

égett. Ilyet nem is adotr!?jter - szükségből - ki is ki a mi falusi pékünk. *(, !™m a hófúvással befedett mennyi volt belőle az „el< Ze'' házban. Este bedagasztot- □bból tudtuk, hogy mondtv hajnalban a gázsütöbe tet- kenyér van, minden van’’- j«,1 kor kisült, hiába kóstoltam, magában, meleg tejjel, kÉz ?sett’ az emlékűit izeket, azt rsirt, törve babot, tört «; ke"yérillatot nem éreztem. Pá- Mártottuk vizbe, hogy a rgemmel ültem magányomban, kor rajta maradjon. Mártó1,, re9volt tél. régvolt kenyerét leibe, mézbe, pörkölt magamhoz. Amikor a

mint ahogy ma is. ["'tarban nekidőltem a szélnek,

A kenyér tulajdonképpen'ele9 kenyeret, mint egy karon tag. Mindennap lennie kelj 9yereket szorítottam magam- Mi már csak ilyenek vafljj és úgy is melegített, mint egy Európában. Egy régi koWn ü|ő ek Mé biltatott ls oan olvastam, hogy a fölav 3