Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
1990. augusztus 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 „IMIIT»KIRAKATBAN” » A KIRAKATOK EGYÉNISÉGÉNEK MEGTEREMTÉSÉHEZ nyugati importból származó színvonalas figuratív es kellékek és egyék dekorációs elemek FORINTÉRT MEGTEKINTHETŐ: Miskolci Ipari Kiállítás és Vásár, edzőterem, 125. stand, 1990. augusztus 17-26., nyitva: 10-19 óráig MEGRENDELHETŐ: a helyszínen. SZÁLLÍTÁS: 3-4 héten belüli HELYSZÍNI SZAKTANACSADAS! BŐVEBB INFORMÁCIÓ: Budapest: 1 786-508 Veszprém: (06) 80-23-517 Miskolc: (06) 46-87-314 SZÍNVONALASABB MEGJELENÉS MAR AZ ŐSZI BNV-N ISI KFT. 1184 Budapest, XVIII. Jegenye fasor 1-3 Tel. Fax.: 1786-508 ÁLTALÁNOS , KERESKEDELEMFEJLESZTÉSI Áraink lesznek az érveink Diszkont Áruházát nyit a Vasvili A kereskedelemben mind jobban élesedik a versenyhelyzet, s ez a leginkább érezhető az iparcikkek területén. Számos új kft. nyitott új boltot, s természetesen valamennyi a nagyobb forgalomra, a vevők megnyerésére törekszik. Ez a tény változtatott-e a legtöbb iparcikket forgalmazó Vasvill Vállalat pozícióján, s ehhez igazodva kell-e új kereskedelmi taktikához nyúlni? A kérdésre Monostory Jenő vezérigazgató válaszol. — A versenyhelyzet valóban elvitathatatlan, de a vállalatunk hírneve szerencsére nem csökkent. Ezt bizonyítja, hogy a tervezett nyereség időarányos részénél sokkal — 25—30 százalékkal — többet sikerült elérni. Nyilvánvaló, hogy többlet- munkával, de ennek eredményeként a dolgozóink bérét is sikerült emelni. Természetesen a siker nem tehet bennünket kényelmessé, és valóban keresni kell azokat az új kereskedelmi formákat, lehetőségeket, amelyek elengedhetetlenek a vevőink megtartása érdekében, mert végül is a piaci versenyben a vevők által mérettetik meg a vállalat. S nem tagadjuk, hogy a versenyből mi is szeretnénk győztesen kikerülni. Ezért fogunk most egy olyan diszkont áruházat nyitni, amely nem lesz ugyan csillogó-villogó, de az áraival olyan csábítónak ígérkezik majd, amiért érdemes lesz rendszeresen felkeresni. Három cégtől vettük meg a Vágóhíd A—6. sz. alatti területet — amellyel egyéb távlati terveink is vannak — s ezen található az alsóvárosi malomépület, amelyet raktáráruházzá alakítunk át. Ezt nyitjuk meg augusztus 21-én a vásárló közönség számára. — Mi mindenért érdemes lesz felkeresni a Vasvill Diszkont Áruházat? Ez a kérdés már Hatvani Ernőnek, a Vasvill Borsod megyei kirendeltsége igazgatójának szól. — Elsősorban az árak miatt — válaszolja —, mert nem titkolt célunk, hogy a városban kialakult árakat mérsékeljük, s ezzel megnyerjük a lakosságot és a viszonteladókat, hiszen nagykereskedelmi áron hozzuk mi forgalomba az árukat. Az áraink lesznek tehát az érveink — így szól majd ennek az áruháznak a szlogenje is —, hiszen nagyobb tételek esetén többezer forintot, de kisebb vásárláskor is megtakaríthat néhány száz forintot a vevő. S amikor már érezhetően csökken a fizetőképes kereslet, s egyre több ember fontolja meg, hogy mire mennyit ad ki, az ilyen lehetőségnek a vevő lélektani hatása elvitathatatlan. — Az első lépcsőben a felújított malom földszinti részét nyitjuk meg, később majd a másodikat és a harmadikat is, s így lehetőség lesz szinte az egész nagykereskedelmi raktár kínálat bemutatására és forgalmazására. — Néhány cikket a mostani kínálatból már most a vevők figyelmébe szeretnénk ajánlani: a színes tévék gazdag választékát kínáljuk, — a kiskereskedelmi árnál 3—4 ezer forinttal olcsóbban. A házépítők megtalálhatják a betonkeverőt, a víz, a fűtés és a villamosszereléshez szükséges kellékeket, kazánokat. Jugoszláv fagyasztószekrénnyel, Suzuki és Luna kismotorral, valamint kerékpárokkal is tudunk szolgálni. Az aprócikkek kategóriájában szovjet és hazai edényeket, zárat, lakatot, vasalást és különféle szerszámokat kínálunk. Most a szezonban itt vehetik meg a legolcsóbban a szüretelőkádat. A felsorolás természetesen nem lehet teljes, hiszen a nagykereskedelmi raktárkészlet többezer cikke áll majd az áruház háta mögött. — A Miskolcon kevésbe ismerősöknek elmondjuk azt is, milyen útvonalakon közelíthető meg a Vasvill Diszkont Áruháza. A Gömöri felüljáróról már látható a malom déli falára felfestett cégjelzés. Ha a felüljárót elhagyják, a Villanyrendőrnél balra kanyarodva a Zsigmondi utcán végig, majd ismét balra a Vágóhíd utca végén található. A Zsarnai piac felöl jövet pedig a BÁÉV telephelyével szemben van, Zsolca felől a Gömöri felüljáró melletti útról jobbra kanyarodva találják meg az áruházat. Itt egyébként a saját területünkön parkolási lehetőséget is kialakítottunk, de a terjedelmesebb árukat Miskolc aglomerációs körzetében ingyen házhoz is szállítjuk. Abban a reményben nyitjuk tehát ezt az áruházat, hogy kölcsönösen előnyös lesz a vásárlóknak és nekünk kereskedőknek is, s a pénzéért többet vásárolhat mindenki, aki a Diszkont Áruháznak a vevője lesz. Eszak-Magyarország interjúlánc Tizenhárom szempárból sugárzik a szeretet Bajuszos, szakállas férfi jön üdvözölni bennünket: Sándor Endre református lelkész. Először a templomba invitál, ahol éppen egy asztalos szögezgeti a szegőlece- ket, mintegy befejezéséként a felújításnak. Üjak a padok, szépen ragyog a lerakott süttői márvány-padlóburkoló, figyelmeztetően „néznek ránk” a tízparancsolat nem szokványos fordítású mondatai. Később: a tisztelendő úr és a felesége szobájában minden oldalról, a padlótól a padlásig zsúfolásig megtöltött könyvespolcok vesznek körül bennünket. A háziasz- szony süteményt készített tiszteletünkre, a házigazda itallal kínál bennünket. Készségesen beszél: — Vámosújfalu mellett Sárazsadány még az enyém. A feleségem Bodrogolaszit látja el. Ő volt Zemplénben az első beiktatott női lelkész. Ez a parókia 1974-ben épült. Mi vagyunk az első lakói, 1975-ben kerültünk ide. Ebben négy szoba van, egy összkomfortos modern parókiának számít. Nekünk viszont kicsi volt, kicsi lett. Töprengtünk, majd arra jutottunk, hogy kénytelenek vagyunk mellé egy új, négy szoba, összkomfortos lakást építeni, amibe a gyermekeinket helyezzük el. Igénybe vettük a szociálpolitikai lehetőségeket, ami durván 750 ezer forintot jelentett. Most van egymillió 77 ezer forintos adósságunk, de van egy házunk. Az alapja a gyülekezeté, a felépítménye a miénk. — Ki találta ki, hogy összeszerelhető elemekből kell készíteni ezt az épületet? — Sóik töprengés után írtam az akkori Építési és Városfejlesztési Minisztériumnak, hogy létezik-e Magyarországon olyan technológia, amit a legkevesebb károsodással szét lehet szedni. Ajánlották a konténert és ezt. A konténert megköszöntük, és ezen a nyomon haladtunk tovább. A szombathelyi fakombinát építette fel bámulatos gyorsasággal az épületet. — Az első gyermekük mikor született? — Nekünk nem volt „egy” gyermekünk, csak egy negyedóráig. Ikrekkel „kezdtünk.” A tizenhárom gyermek közül hét fiunk és hat leányunk van. A legidősebbek, az ikrek negyedévesek a teológián Debrecenben. Őket követi egy fiú, aki Minszkben volt katonai főiskolán. Rakétamérnöknek tanult, de hazarendeltek. Közben megtanult oroszul tökéletesen, és megismerte az orosz kultúrát, ő is mindenképpen egyházi pályát akar választani. Aztán van két gimnazistánk, egyik Szerencsen, a másik Tokajban tanul. Taksony asztalostanuló Üjhelyben. Van egy nyolcadikos leányunk, egy hetedikes és egy hatodikos f iunk. őket követi egy negyedikes kislány. Egy kisfiú most elsős lesz, egy óvodás, és egy van itthon, mint más rendes embernek. Most, egy kivételével mind itthon vannak. Az új épületszámy- nak nagyon örülnek. Csodálatos előttük, hogy meg tudtuk csinálni. Negyvenezer forintot tudtunk összespórolni, kaptunk nyugatnémet barátainktól százezer forintot. Így tudtunk kezdeni. Aztán igazolnunk kellett az OTP-nél, hogy mi nagyon spórolósak vagyunk. — És tényleg nagyon spórolósak? — Nem tudjuk a pénzt beosztani. Most voltam Franciaországban a hat nagyobb gyerekkel. Családosok nemzetközi találkozóján, ahol együtt voltunk vagy háromszázan a világ minden részéről. Itt találkoztam több emberrel, akik elmondták: úgy osztják be a pénzüket, hogy 20 százalék kell élelemre, 20 százalék erre, arra, 20 százalék a nyári kirándulásokra ... Hát, mi ezt így nem tudjuk megcsinálni. Múltkor voltak itt erdélyiek, és akkor derült ki, hogy nem ismerem a magyar árakat. Azt tudom csak, hogy a mi családunknak szüksége van egy hétvégére háromféle kenyérre, húsz péksüteményre. Kell egy fél sertéscomb ... Ügy tudunk egy kis pénzt összeszedni, hogy négy sertést tartunk. Amikor a disznókat levágjuk, nem kell húst, zsírt venni. Akkortól spórolhatunk, hogy nyaranként elmehessünk valahová. — A sertéstartás mellett mivel gazdálkodik még? — Hát a sertéstartás, az szórakozás. Én mezőgazda- sági technikumban végeztem Abaújszántón. Van 65 baromfink, és kertünk is bőven. Hatalmas gyümölcsös a templom mögött, kert a parókiánál, ott van a bod- rogolaszi parókiákért, amit a hívek gondoznak,.. ott van a bodrogolaszi temetőkert. Emellett van Abaújszántón egy gyümölcsösünk, amit a szüléink hagytak ránk. Megterem a zöldségfélénk és a gyümölcsökért sem kell pénzt adnunk. A feleségem már többszáz üveg befőttet készített, száz üveg baracklekvárt. Amikor kezdődik a befőzés, akkor konzervgyár vagyunk. — Hogyan utaznak? — Nagyszerű volt az előző esztendőkben, hogy vettünk három vasúti féljegyet, és elegánsan mehettünk a Dunántúlra, vagy máshová. Ez a kedvezmény megszűnt. Évekkel ezelőtt ígértek a svájciak egy mikrobuszt ajándékba. Vártuk, vártuk, aztán a svájci segélyszervezettől közölték, hogy a mi püspöki hivatalunktól nem kapták meg az ehhez szükséges levelet. Egy Trabantunk van, amit az építkezés után visszafizetett áfa-ból vettünk. A gyülekezettel is utazunk. Szerveztünk utat Berlinbe, Potsdamba, Witten- bergbe, végiglátogattuk a cseh-morva templomokat. Kétszer voltunk az NSZK- ban. Először 1983-ban, akkor, amikor a püspököm azt mondta: nem vagyok normális, ezek az emberek nem fognak visszajönni. Mind visszajött. Az ottani gyülekezettel van kölcsönös kapcsolatunk. A nyugatnémeteket nálunk a családok látták vendégül. Ez rettenetesen tetszik nekik. Én csodálom a legjobban, hogyan értik meg egymást. — Nem érzik úgy, hogy gyermekeik a hasonló korú kortársaiktól kevesebbet kapnák? — Azt hiszem, hogy nem. Ők nem többet, nem kevesebbet, hanem mást kapnak. Most, hogy például el tudtunk menni Franciaországba, hogy ott találkozhattak a világ minden részéről gyerekekkel, már megvan a hatása. Itthon hiába mondtuk, hogy drága gyermekem tanuld a németet, nem csinálta. Most mindennap leül, és tanul. Nincs videó, nincs versenykerékpár, viszont gyermekeink nagyon boldogok, örülnek egymásnak. Beszélgetésünk során a tizenhárom gyermek édesanyja, Zemplénben az első beiktatott női lelkész ritkán, akkor is halkan szólalt meg: — Mindig ilyen vagyok. Kivéve a szószéken. Ha a gyerekek kiborítanak, rájuk szólok. Néha nehezebb velük. Attól függ, milyen napjuk van. Ha az apjuk nincs itthon, észreveszik. Ha ő rájuk szól, mindjárt rend van. Én meg kiabálhatok ... Búcsúzáskor kapunk egy- egy példányt Sándor Endre: Gondolatok az éltető szere- tetről című füzetéből. Már indulnánk kifelé, amikor az egész itt tartózkodásunkat jellemző csendet először töri meg gyermeksírás. Bo- tondka, a legkisebb gyermek türelme végképp elfogy. Nem érti, édesanyja miért nem veszi már kicsikét az ölébe. A kocsiban olvasni kezdem az ajándékba kapott füzetet: „Álmából ébredt egy pici gyermek. Az édesapja tehetetlenül tartotta a kezében, ijedten kérdezte édesanyját: — Mondd, mit lehet egy ilyen pici, síró gyerekkel kezdeni ? — Szeretni kell — mondta mosolyogva. S a pici látva az édesanyjáról sugárzó sze- retetet, azonnal elhagyta a sírást és visszanevetett.” * Házigazdánk az interjúlánc következő alanyának Verespev Miklósné vezető óvónőt ajánlja. Indokol is: — Verespeyné nem egy átlagember. Ügy neveli mások egészséges gyermekeit, hogy neki van egy beteg gyermeke is. Nem adja intézetbe. Meg tudja osztani a szere- tetét. Faragó Lajos Fotó: Farkas Maya
