Észak-Magyarország, 1990. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
1990. augusztus 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A demokrácia ne csak vendég legyen Beszélgetés az Országgyűlés elnökével Az ember számos tevékenységét diktálhatja parancs. Utasításba adható, hogy mikor mit kell ünnepelni. A mostani nemzedék ily módon tanúja volt, hogy az ideológia zavarba került, amint a lélek naptára jelezte a történelmi emléknapot. Voltak tehát átértelmezett ünnepeink, mint például augusztus 20. Nevezhették azonban bárminek, az volt, amit a magyarság nemzedékről nemzedékre hagyományozott: a nagy király életműve nem foglalható aktuálpolitikai keretbe. Dr. Szabad György, az Országgyűlés augusztusban megválasztott elnöke, történész, ezt hangsúlyozta, az ünnep alkalmából adott interjúban. SZENT ISTVÁN ÜNNEPE KÖTELEZ — Augusztus húszadika az a nap, melyet Magyarországon tlegelőször nyilvánított ünneppé törvény. Ez a döntés közel 900 éves. Szent László király idejében, 1092- ben a szabolcsi zsinat — ez gyakorlatilag országgyűlést jelentett — tette kötelezővé a Szent Király ünnepének megtartását. 1222-ben pedig az Aranybulla arról a királyi kötelezettségről szód, hogy ezen a napon a király Székesfehérvárott ülje meg az ünnepet, ahová minden tisztségviselő, sőt minden nemes — hiszen ez még a kiváltságok világa volt — elébe járulhasson és vitás ügyeikben az uralkodó igazságot oszthasson. A törvény kimondta, hogy ha az uralkodó akadályoztatása folytán ezen nem vesz részt, akkor helyette a nádorispán tegye. Tehát olyan, kezdetben inkább egyházi jellegű, de hamarosan világi szerephez jutó, az állami életben nagy jelentőségű ünnepről van szó, melyet — legyünk büszkék rá! — 900 éve ül meg a magyarság. Mindehhez hozzáteszem, hogy jövőre lesz száz esztendeje, hogy a magyar Országgyűlés mun— Ügy gondolom, hogy az eufória, a mámor nem lehet olyan közeg, melyben a közélet tartósan létezhet. Természetesnek tartóin, hogy a hétköznapi figyelem alapján alakul ki a nép véleménye. Azt remélem, hogy népünk józanul fogja figyelni a fejleményeket. Nem a mámor visszatérésére gondolva, de nem is amiatt, mert olyan gyermeteg lenne, hogy föltételezné: a több, mint négy évtizedes diktatúra után azonnal teljesülhet minden demokratikus remény. Ha már azt elérjük, hogy ez a figyelem józan, sokat elértünk. Azt ugyanis követni fogja a gondos mérlegelés. Észre fogja venni, hogy a parlamenti viták, a politikai életet általában jellemző nézetkülönbségek, a szokatlan összecsapások döntően nemzetféltésből, jó szándékból erednek, és azt célozzák, hogy ne egymás legyőzése, hanem meggyőzése révén — A parlament az utolsó hosszúra nyúlt ülésén elfogadta az önkormányzati törvényt. A szeptember végi választásokon érvényesül majd a hatalom — a helyi hatalom — megszerzésének eddig nem gyakorolt módszere. ön az imént a demokrácia meggyökeresedéséröl beszélt, a parlament aspektusából; mit jelent mindez az önkormányzat helyi értelmezésében? — Az ország kormányzását a parlamentnek felelős kormány látja el. Vannak azonban olyan helyi igazgatási feladatok, amelyeket, ha kaszüneti nappá változtatta augusztus húszadikát. — Elnök úr, Ön történész, hogyan látja, mit tart fontosnak az elmúlt hónapok sorsdöntő változásaiból? — Államalapító királyunk ünnepe kapcsán én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a magyar állam életének a megújításáért folyik a küzdelem. Ennek a megújulásnak az a tartalma, hogy a parancsok kormányozta ország helyébe a törvények kormányozta ország lépjen, hogy Magyarország sorsát ne önkény határozza meg, hanem a népakaratot érvényesítő képviseleti rendszer, amely törvényes úton mindig megújítható, az alkotmányosság követelményei szerint. — A pártállam letűnésével eufórikus állapot volt tapasztalható. Ennek a szükségszerű elmúlásával, a hétköznapi gondok közepette lát-e lehetőséget, hogy a politizálásról leszoktatott nép követni tudja azokat a vitákat, amelyek itt a Házban zajlanak sorsunk jobbításának jegyében? szülessen a törvényhozói döntés. Ha a figyelem elvezeti a népet ahhoz, hogy a különféle álláspontokat mérlegelje, akkor remény van arra, hogy a döntések többségével a nép is egyetért. — Mi történik akkor, ha nem ért egyet? — Fennmarad a lehetősége, hogy korrigáljon a következő választáson, hisjen a demokrácia javításának-ez a békés, az alkotmányos útja ... A rendszer önmagát fogja igazolni: abban is, hogy az egyenes folytatást kínálja és abban is, hogy a változtatás lehetőségét biztosítja. A demokráciának azonban két fontos pillére van. Létezik a többség bizalmát élvező felelős kormány, amely az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Hiányzott azonban a harmadik pillér. És ez a helyi önkormányzatok demokratizálása. a központra bízzuk, olyan kockázatot vállalunk, hogy elszakítjuk attól a közegtől, ahol a szabályozásra ténylegesen szükség van és a környezetismeret is adott. A helyi jogszabályok alkotásához helyi önkormányzati szervek kellenek: megyei közgyűlés, városi elöljáróság, falusi-községi elöljáróság. S hogy legyenek olyan választott személyek, akik egyfelől e testületeknek felelősek a helyi rendelkezések érvényesítéséért, másfelől az országos kormányzati intézkedéseket érvényesítik. Két jellegzetességet tartok fontosnak: mindenekelőtt demokratikusan választott személyek legyenek. A második jellegzetesség: mint ahogy a kormányt felelősségre vonhatja az Országgyűlés, úgy vonhassa felelősségre a helyi önkormányzat képviselőit is a helyi, demokratikusan megválasztott önkormányzati testület. Hangsúlyozni kell azonban, hogy sem az országos, sem a helyi szinten választottakat politikai felelősségük mellett semmilyen választás sem menti fel a jogi felelősség alól. A politikai felelősség a kormány esetében azt jelenti, hogy az Országgyűlés előtt számol el, s ha magyarázatát a többség nem fogadja el, megbuktathatja a kormányt. Ilyen felelősséggel tartozik az önkormányzat minden tisztségviselője is. Jogrendszerünk, a magyar demokratikus igazságszolgáltatás gondoskodik arról, hogy a megtévedt köztisztviselő a polgármestertől a köztársasági elnökig védve legyen a zaklatásoktól, de arról is intézkedik, hogy indokolt esetben, bármelyikük bíróság elé állítható legyen. „A TÖBBSÉG, VELEM EGYÜTT, KEZDŐ” — Professzor úr, ön az egyetemi katedrát cserélte fel a parlament elnöki pulpitusával. Ott a. hallgatók szerették és tisztelték, nem tűnődött el azon, hogy voltaképpen hallgató korú honatyák érdes, netán tisztelet- len hangot ütnek meg? — Alakuló intézményben működünk, ahol a többség, velem együtt, kezdő. Ilyen körülmények között össze kell köszörülődnünk. Ez az egyik mozzanat. A másik: én tanárként sem álltam tekintélyelvi alapon, a Ház elnökeként sem. Amit biztosítani szeretnék, az egyedül az, hogy az Országgyűlés minél jobban ellássa jogszabályalkotó feladatát. S hogy segítsem azokat a képviselőtársaimat, akiknek talán lehetőségük van arra, hogy a jelenleginél többet tegyenek ennek érdekében. Ha azonban lenne olyasvalaki — és nincs okom feltételezni, hogy ilyen van —, aki fontosabbnak tartja a magamutogatást, az önreklámot, pártja céljainak a közcélok fölé emelését, azt megpróbálnám a házelnök számára adódó eszközökkel a jogszabályalkotás útjára terelni. — Végül egy személyes kérdést engedjen meg. ösz- sze tudja egyeztetni az itteni tevékenységét a történészkutató munkájával? Egyáltalán van ideje, hogy folytassa, amit kutatóként eddig végzett? — Nagyon nehéz pontot érintett, mert azt kell mondanom, hogy nem. Nem tudom folytatni, mert az ember életszakaszai sajnos, nem úgy váltják egymást — hogy volt tanárom mondatát idézzem —, mint az őrtálló katonák: az egyik jön, szalutál és átadja a helyét. A munkaidőm pillanatnyilag úgy oszlik meg, hogy 95 százalékot foglal le a parlamenti tevékenység és csak 5 százalék marad a vállalt, egyéb kötelezettségeim teljesítésére. Az egyetemen fizetés nélküli szabadságot kértem az Országgyűlés megalakulásának napján. Már csak néhány órát tartottam, elbúcsúztam hallgatóimtól, akiket nem hagyhattam cserben. Az említett 5 százalék ezt jelentette, részben meg azt a munkát, amit a nyomda vár. Király Ernő A RENDSZER ÖNMAGÁT FOGJA IGAZOLNI A HARMADIK PILLÉR: AZ ÖNKORMÁNYZAT MUHI T emplomszentelésről máskor is adtunk hírt e lap hasábjain. A mostani azonban okkal vált ki megkülönböztetett figyelmet, lévén, hogy a Sajó menti kis település neve — ahol holnap délután Seregély Ist- ván egri érsek felszenteli az új templomot — történelmet visszhangoz. A megkülönböztetett figyelem azért is indokolt, mert a közelmúlt évtizedekben tör- ténelemtudatuvkban a muhi pusztán lezajlott nemzeti tragédia nem került az öt megillető helyre. Amolyan tudathasadásos aggályoskodás lengte körül a csatavesztés emlékének ápolását. A táj embereiben régóta él az igény és törekvés, hogy történelmi horderejéhez méltó emlékhely figyelmeztesse a kései utódokat 1241 tanulságaira. Például az 1960-as években Muhi község és az akkori mezöcsáti járás vezetői szorgalmazták a 725-ik évforduló méltó megünneplését, ám a nacionalizmustól, a búsmagyarkodó pesszimizmustól való eltúlzott beteges félelem csupán nagyon szerény emlékezést tett lehetővé. Ez a ma már nehezen értelmezhető óvatosság bizony sebet ejtett magyarságtudatunkon, helyes történelemlátásunkon. Egy kis templom felépülése többnyire az adott település, legfeljebb a környék életében bír kiemelkedő jelentőséggel. A holnapi esemény azonban példaértékével jóval túlmutat a dél-borsodi térségen. Példás az a szép összefogás, amelynek eredményeként felépült Műhibán az Isten háza. A legtöbb segítséget a római katolikus egyház pénzbeli hozzájárulása mellett anyagiakban és kétkezi erejével természetesen a helyi lakosság adta. Anyaggal segített a helyieket is foglalkoztató nagycsécsi Sajómenti Tsz, de segítettek a környező települések, Önöd, Nagycsécs, Hejőke- resztúr hívő lakosai is. A szakmunkát egy szikszói munkabrigád, a tervezést az egri érsekség tervezőirodája végezte. Jellemző a segítőkészségre, hogy a mezőkövesdiek is jelentős anyagiakkal járultak hozzá a templom felépítéséhez. Kicsiben most végre létrejött az az összefogás, ami oly nagy mértékben hiányzott akkor — jövőre lesz 750 éve —, 1241-ben az országban ... összefogás és újrakezdés. Leginkább e két szóban fejezhető ki a muhi pusztai csatavesztés és következményének tanulsága. Mert ha a tatárdúlás után elmarad a IV. Béla királyunk nevével fémjelzett újrakezdés, lehet, ma nem magyar szó hangoznék a Sajó mentén. Jól tudjuk, a templomépítéshez építőanyagra, jó munkára van szükség. A jelen és a jövő építésében azonban ugyanilyen, ha még nem nagyobb a szerepe a tudati építőköveknek. Múlt és jelen ölelkezése így alakítja, formálja mindennapjainkat. A lexikonok 3—400 lakosú kisközségként jelzik a nevezetes dél-borsodi települést. Mára — nyilván a közeli vegyipari gyáróriás hatásaként is — duplázódni látszik a lakosság száma. A 10—20 évvel ezelőtt még elhaló település az utóbbi években mintha új erőre kapna. Közigazgatásilag eddig (jelenleg) Önöd társközsége volt, miközben a gazdasági vonzásközpont (Fotó: Laczó József) inkább Nagycsécs. Ez az ellentmondás remélhetőleg feloldódik a helyhatósági választásokat, az új önkormányzat megalakulását követően. Jövőre a tatárdúlás 750. évfordulóján Muhi újra hallat magáról. Végre elkészül a régóta remélt emlékmű és méltó megemlékezés keretében adózhatunk a sokat szenvedett hősök emlékének, tisztelegve a sorstragédiákon felülemelkedő élni akarásnak, az újrakezdés vállalásának is. Templom helyett eddig- csupán harangláb volt a faluban. Három harang — inkább csengettyű — jelezte az idő múlását, búcsúztatta a halottakat, hívott vasárnaponként az egyházi rendezvényekre, melyeket eddig az iskolában kényszerültek megtartani. A környékbeliek évődv e-tré- fálkozva fatornyos falunak mondták a kisközséget. Nos, holnaptól többé senki sem mondhatja Muhira, hogy fatornyos falu. (nz) Szabadegyetem Tokajban A Bethlen Gábor Alapítvány szellemében Királyhelmec, .Nagykaoos, Kőrösrév, Vlalhita, Arad, Nagyvárad, Beregszász, 'Munkács, Szabadka, Korvin, Bocej, Gelence, Bodok, Má- ramarossziget, Székelyudvarhely — olvasom a helységneveket az első tokaji nyári Szabadegyetem résztvevőinek neve mellett. A határainkon túli településekről érkeztek a vendégek a tíznapos kurzusra. Tokaj város a Bethlen Gábor Alapítvány Segíts magadon mozgalmához csatlakozva határozta el, hogy valamiképpen hozzájárulnak a határainkon kívül élő magyarság gondjainak enyhítéséhez. Ezzel a továbbképzési formával szeretnék segíteni, erősíteni az értelmiség kapcsolódását az anyaországhoz. Az eredeti elképzelések szerint csak erdélyi magyar szakos tanárokat hívtak volna Tokajiba, s csák később határoztak úgy, hogy a Kárpátalján, a Felvidéken és a Jugoszláviában élő tanárok számára is meghirdetik a tanfolyamot. A szabadegyetem megszervezését segítette a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola, a miskolci Hermán Ottó Múzeum, a Kazinczy Ferenc Társaság, anyagi támogatást is kaptak a megyei, a városi tanácstól, a Soros-alapítványtól. S ami talán mindennél fontosabb, nagyon sok magánember is csatlakozott a felihíváshoz, és kisehb-nagyobb összeg befizetésével támogatta a jó ügyet. Ki kell emelni azt is, hogy a szabadegyetem valamennyi előadója tiszteletdíj nélkül vállalta a közreműködést. De érdemes azt is megjegyezni, hogy a meghívott vendégek közül is többen tartanak előadást. Mivel a tokaji szabadegyetem foglalkoztatásai nyilvánosak, az itthon élő, dolgozó tanárok számára sem lenne haszontalan ( meghallgatni, hogy mások hogyan tanítanak. Ez a rendezvény jó alkalom tehát a tapasztalatcserére is. Az augusztus I6-i megnyitónap még az ismerkedéssel telt el, az ünnepség után Pap Miklós nyugalmazott múzeumigazgató a Tokaj-hegyaljai szőlő- és borkultúra címmel tartott előadást. A következő napokon szó esik — többek között — a verselemzés, az olvasástanítás módszereiről, a mai magyar líráról, filmművészetről, az iskolai színjátszásról. Több előadás is foglalkozik a népművészettel, helytörténettel. És természetesen szóba keiül Dácia — Erdély kérdése, a nemzettudat és a magyarság-kép problematikája is. Az első tokaji nyári szabadegyetem résztvevői nemcsak Tokajjal ismerkedhetnek meg, de ellátogathatnák Sárospatakra, Széphalomba, Füzérre, Telkibányára, Göncre, Boldogkőváraljára és Vizsolyba is. (fg)
