Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-13 / 163. szám
1990. július 13., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megcsappant a termelési kedv, megfakult a hírnév I. Á szőlő ma már csak piaci áru Beszélgetés tőkeközeiben Annyi illetékes és nem illetékes szólalt meg már a hegyaljai szőlő (és a hegyaljai emberek) sorsáról, hogy végképp elbizonytalanodik az itt élő, vajon melyik az igaz út a kiút ebből a termelő számára már-már haszontalan szőlőtermelésből. Egy itt élő és három évtizede egyetlen szakszövetkezetben dolgozó főkönyvelő és szőlőtulajdonos, Németny Lászlóné, egy személyben érezhette a szőlőtermelő és a gazdasági vezető minden gondját-ba- ját (s talán sikerét is). Öt kérdeztem meg, hogyan Ítéli meg, mint szakszövetkezeti főkönyvelő a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát törekvését, miszerint külföldi töke bevonásával kívánja megalapítani részvénytársaságát. — A választ rövid helyzet- elemzéssel kezdem, természetesen a teljesség igénye nélkül. A tokaj-hegyaljai térségben körülbelül 6500 hektáron termelnek szőlőt. Ennek húsz százalékán a borkombinát termel, 80 százalék szakszövetkezeti és kistermelői kezelésben van. To- kaj-Hegyalja nagy részén a hegyközségek, majd a jogutódként működő szakszóvetkezetek létrehozásával az egyéni érdek-, és tulajdon- viszonyt nem zúzták szét teljesen a hatvanas évek elején. A nagyobb gondot a kialakult termelési, felvásárlási és értékesítési rendszer elkülönültségében látom. Ez a jelenlegi helyzet mindenre jó, csak a piacgazdaság kialakítására nem. Az elmúlt negyven év ideológiája az állami tulajdon mindenhatóságát alakította ki, az alapanyag-termelést a termelő-, szakszövetkezetek és egyéni termelők körében. A felvásárlásra és értékesítésre állami vállalatok szerveződtek, így teljesen elkülönült a termelői, felvásárlói és értékesítő szervezetek érdek- és felelősségi rendszere. Az elkülönültség és a borkombinát monopolhelvzete a térségben a termelők kiszolgáltatottságát eredményezte. Az effajta elkülönülést és téves ideológiát szolgálta a pénzügyi és támogatási szabályozó rendszer is. A borkombinát, mint integrátor szerepel a térségben. így a tároláshoz, felvásárláshoz e térség egészében szükséges támogatásokat is ennek megfelelően ítélték oda. A borkombinát álltai jelenleg kezelt pincéket és egyéb gazdasági épületrendszert drasztikusan elszakították a termeléstől. Például Mád község határában 1000 hektár szőlőterület van, de sem a szakszövetkezet, sem tagjai, egyetlen egy állami pince kezelői jogával nem rendelkeznek. A gazdálkodásból származó vagyongyarapodás a borkombináti dolgozók teljesítményéből, továbbá a monopolhelyzetből adódó pozícióból, a termelő szférából való átsepregetésből, a fel- vásárlási árak leszorításából jöhetett létre. A TÁG Borkombinát értékesítésének meghatározó részét államközi szerződések alapján a szovjet piacra alapozta. Ennek megfelelően alakította borászatának technológiáját, sőt, a termelési technológiát is (mennyiségi szemlélet), az árrendszeren keresztül. A szovjet piac elbizonytalanodása, az állam kivonulása a gazdálkodásból, a piacgazdaság kialakulása, a nehezedő közgazdasági környezet, a felvásárlási szerződési kötelezettség, stb. a TÁG Borkombinátból is kikényszeríti az új út keresését. Érthető, hogy be akar jutni a világpiacra, és ez könnyebb, gyorsabb egy már kiépített kereskedelmi hálózaton, illetve egy ilyen hálózattal rendelkező nyugati partneren keresztül. Különösen, ha az a továbbéléshez hiányzó tőkével is belép. Egyetértek, hogy az új piacokra való bejutás lehetőségét, feltételrendszerét sürgősen meg kell teremteni. Azonban a jelenlegi erőviszonyok átrendező-, dése nélkül részvénytársasággá való átalakulás nem jelent változást. A TÁG 49 százalékos, a nyugati partner 51 százalékos részvételével megalakul a részvénytársaság. Hol van itt a termelő? Ez esetben nem történik ténvleges tulaidon-szerkezet- változás, csak a ielenleei erőviszonyok továbbélése úi formában. Ezért a nyugati tőkével megalakuló részvénytársaság létrehozása előtt, vagy azzal egvidőben: az eddig drasztikusan elkülönített felvásárlószervezet és eszközeinek a termeléshez való rendelését kell megteremteni. Az erőviszonyok átrendeződése titán olvan szervezet (részvénytársasági létrehozása szükséges, ahol a termeléstől az értékesítésig minden fázisban az érdekeltségi és felelősségi viszonyok azonosak. Az erőviszonyok átrendeződése megvalósulhat a drasztikusan termelőtől elszakított pincék, épületek, stb.. másrészt, mint térségi integrátorok, a térség egész szolgálata érdekében felhalmozott vagyon kezelői jogának terület- (termelés)- arányos részvényesítésével. így a termelő közvetlenül, termelésarányosan részt vesz a döntésekben. Helyt kell továbbá, hogy kapjanak az effajta részvény- társaság létrehozásában a TÁG Borkombinát dolgozói is, a részvényhez jutásban. Így a tulajdonszerkezet átalakul, az állami tulajdon olyan szervezet kezelésébe kerül, ahol a tulajdonosi (kezelői, bérlői) jogai révén és osztalékszerzési, tőkegyarapítási érdekéből hajtva javítják a tulajdon hasznosulását. Az így, vagy hasonló rendező elv alapján létrehozott részvénytársaság működésében a termelők részt vesznek az érdemi döntésekben, de nagyobb lesz a termelői felelősség is. Olyan helyzetet kell teremteni a részvénytársaságon belül, hogy a termelő, felvásárló, feldolgozó, értékesítő feladatokat ellátó szervezetek csak egy irányba, a minél nagyobb jövedelem elérése érdekében hassanak. Tokaj-Hegyalja térségében az effajta átrendeződés elkerülhetetlen. A termelők nagyon kis hányadánál képzelhető el, hogy egyik napról a másikra vállalkozóvá válik. A jelenlegi alapanyag- (szőilő)- termelők nagyrésze viszont hosszú távon nem kíván, vagy nincs lehetősége egyedi terméket előállítani. Tehát, hogj' a piacon termelési és értékesítési biztonság legyen, a megtermelt termékben a reális termelési költségek és elfogadható jövedelem a termék árában megjelenjen, a jelenleg meglevő szervezeteket e feladatok ellátására alkalmassá teszi. Az állami tulajdon privatizálásával bekövetkezett és várható változásokhoz, a megváltozott közgazdasági és politikai környezethez azonban úgy kell alkalmazkodni, hogy az átmenetben is megmaradjon a folyamatosság, az 1990. évi felvásárlásra a nénzügvi garanciák biztosítottak legyenek. (Folytatjuk) Bekecs! Szabó László Bocsi válasz egy névtelen levélre „Az Észak-Magyaiország Című napilap 1990. május 9-én a harmadik oldalon: Ki kit vádol, fenyeget címmel jelent meg újságcikk, amely névtelen levelet közöl és amely termelőszövetkezetünket, s dolgozóit tisztességében, becsületében sérti. Az aláíró »bekecsé' újságíró etöbb minden információadástól elzárkózott. A közölt újságcikk ellenőrizhetetlen, hamis állításokat tartalmaz, s eltér az eredetileg a szövetkezet elnökének megküldött névtelen levéltől. Az eltérés tendenciózusan a szövetkezet volt elnökét próbálja meg kedvezőbb színben feltüntetni, a mostani vezetést befeketíteni. Termelőszövetkezetünk és az újságcikkben érintett szövetkezeti tagok, dolgozók elvárjuk, hogy mind az újság, mind »bekecsé' újságíró az etikátlan, ízléstelen újságcikkért nyilvánosan kövesse meg szövetkezetünket és annok dolgozóit.” Haladás Mgtsz, Bocs. * Lapunk a fenti kérelem közlését természetesen nem tagadja meg, sőt a békesség és a cikkben érintettekkel a jáviszony megtartását tartjuk szem előtt. Ezért az említett cikkre annyiban visszatérünk, hogy annak csak első felére vonatkozik a fent kért szöveg, mivel annak csillag alatti része egy másik közösségre vonatkozott, és ahonnon negativ kritikát nem kaptunk, mert a szándékunk megértésre talált. A helyreigazításra visszatérve csak annyit, hogy sem a volt, sem a jelenlegi elnököt személyesen nem ismerte az újságíró, tekintettel arra, hogy alig másfél éve dolgozik o lapnál. így nem lehet érdeke egyiket sem befeketíteni. Az etikátlan ságról annyit, hogy a levélben név szerint senkit nem említett, éppen a személyiségvédelem miatt. Ha pedig a szövetkezet falvaiban valakire ráismertek és emiatt kellemetlensége volt, attól e lap hasábjain kér bocsánatot és megbékélést a levelek közlője: bekecsi Villamossín fektetése Miskolcon. Nem szabad elmenni egyetlen munka mellett sem. A muszáj nagy úr (Folytatás az 1. oldalról) — Egyébként miért kérdezett vissza? — Merthogy máshol most ist jelenleg is építkezünk. Százhalombattán petrolkémiai üzemet, Ráckevén HÉV végállomást, javítóbázist. Budapesti építőipari cégeket előztünk meg a versenytárgyalásokon. Az a helyzet, hogy szerintem Borsodban csak beszélünk a szerkezet- váltásról, de jóformán egyhelyben topogunk. Nem teszünk érte semmit... Mert mi jut eszébe Borsodról az ország más tájékán élőknek? A kohászat, a gépgyártás, amely rangját, tekintélyét vesztette, meg a vegyipar. Nincs olyan iparág, amely a mát, mi több. a jövőt jelentené. És ha ilyen iparágak nincsenek, akkor mi sem tudunk építeni helyben új üzemcsarnokokat. — Akkorhát marad a templom... — Meg egyebek. Sok apróbb munka. Végezetül a kőműves, az ács, a vasbeton- szerelő, ha megtanulta a szakmáját, egyként tud építeni bármit. Lett légyen az templom, vagy kombinált acélmű. Nem szabad, nem engedhetjük meg magunknak, hogy elmenjünk egy munka mellett. Mondanom sem kell, hogy Miskolcon, Sátoraljaújhelyben, vagy Encsen sokkal kifizetődőbb lenne dolgoznunk, mint Budapesten, vagy Százhalombattán. Nem kellene az embereket. a gépeket utaztatni. de hát meg kell tennünk, mert különben elkerülhetetlen lenne a csőd... — Tessék mondani: meg lehet élni ezekből a munkákból? — Meg, de sokkal nehezebben. Volt olyan évünk, hogy nyolcvan millió forint nyereséget produkáltunk, most 10 milliót terveztünk. De ez is elmehet... Mi is hasonló cipőben járunk mint a magyar ipar többi vállalata. Tartoznak nekünk, mi is tartozunk másoknak. Sorban állunk. Csak nehogy a dominóelv érvényesüljön.. Különben visszatérve a megélhetésre : néhány éve az a tendencia, ha nincs pénz újra, újítsuk fel a régit. Nos, mi is specializálódtunk a karbantartásokra, mondván, ha fel tudtuk építeni — teszem azt — a hejőcsabai cementgyárat, akkor reparál- ni is tudjuk. Amíg korábban éves munkánknak a kétharmadát tette ki új gyár, csarnok építése, most talán egyharmadát. De ne panaszkodjunk. Aki az ÉÁÉV-nél dolgozik, annak még biztos a kenyere... És hát bízom benne, a jövőben is az lesz, mert, hogy számítunk rá: Özdon, a kohászatban részt vehetünk az új acélmű építésében, a Dimag Rt.-ben izzítókemencét készítünk, szóval egy kicsit azért még maradtunk gyárépítők. Itt is... I. S. Lezárult egy korszak... Csatlakozás az MTISZ-liez Az elmúlt héten tartották meg a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei küldött- értekezletét a szövetség miskolci székházéban, melyet — rendhagyó módon — a megyei vezetőségi ülés előzött meg, melynek mandátuma ezzel egyidejűleg megszűnt. A vezetőségi ülést követően Éles Gábor ezredes, megyei titkár tájékoztatójában elmondta, hogy a Minisztertanács határozata egyértelműen megszüntette a jogutód szervezet állami feladatait és az új szervezet már társadalmi szervezetként került bejegyzésre, és megkezdődött az alulról felfelé való építkezés. Azt is elmondta, hogy a korábbi 476 szakági és honvédelmi klub közül 374 csatlakozott az MTTSZ-hez, 35 klub megszűnt, 42 pedig fuzionált, illetve 20 klub — még ez ideig — nem jelezte szándékát. Azt is jelentős változásként említette, hogy Miskolcon a hét nagyüzemi vezetőségből csak három nagyüzemi területi elnökség alakult meg. Az átalakulás végrehajtását — többek között — az is nehezítette, hogy az utódszervezet már nem számíthat olyan méntékű állami támogatásra, mint amilyet — a HM költségvetésén keresztül — az MHSZ élvezett. A tájékoztatóból az is kiderült, hogy a szövetség szeptember 30-ig csak egy erősen leszűkített költségvetéssel rendelkezik, a jogutódnak pedig önmaga finanszírozásáról kell gondoskodni. Arról is beszélt, hogy a tömegsport területén, részben a költségek hiánya, rész. ben a megnyilvánuló érdektelenség miatt, egyes rendezvények elmaradták. A klubközgyűléseken és városi küldöttértekezleteken egyaránt megái lapítható volt, hogy a tagság nem megszüntetni, hanem saját érdeklődési körének kielégítésére átalakítani kívánja a klubot. Ezt követően az alapszabály-tervezetre hangzottak el javaslatok, majd a vita után megválasztották az utódszervezet testül ebének megyei tisztségviselőit, a 15 fős elnökséget. Társadalmi elnöknek Éles Gábort választották, ügyvezető elnöknek pedig Kerékgyártó Jánost. Az országos választmány tagjának Fehérvári Istvánt választották meg, országos jelölőto'izottsági tagnak pedig Kosa Józsefet, és megerősítettek funkciójukban a delegált választmányi tagokat. A küldöttértekezletet követően az újonnan megválasztott MTTSZ Borsod megyei társadalmi elnökével készítettünk interjút: — Ezredes Úr! Lehet, ez a bizalom váratlanul érte, de nem véletlen volt, hiszen ön egyike volt az MHSZ reformer vezetőinek. Most, az új társadalmi funkciójában hogyan képzeli el a megújult szövetség előtt álló — mondjuk meg őszintén — nem könnyűnek látszó feladatok megoldását? — Annak, hogy a küldöttértekezlet. engem „szemelt” ki erre a társadalmi tisztségre és ellenszavazat nélkül megválasztottak, nagyon örülök, és köszönöm a bizalmat. Igyekezni fogok, hogy erre a bizalomra rászolgáljak. Valóban nehéz feladatok előtt állunk, de közös erővel és akarattal mindent megteszünk a kitűzött célok elérése érdekében. — Az MTTSZ — az átalakult MHSZ-szel ellentétben — társadalmi szervezet lesz, állami támogatásra nemigen számíthat. Költségvetési fedezet hiányában képes lesz-e — saját erőből — működni? — Meggyőződésem, hogy az ország honvédelmi politikája senkinek sem lehet közömbös, bízom abban, hogy a hazafiságra és hazaszeretetre való nevelés kérdése a figyelem középpontjába kerül, és az új társadalmi szervezet is előibb- utóbb kiérdemli majd a támogatást. Természetesen, mi is mindent megteszünk, hogy bevételi forrásainkat — a lehetőségekhez mérten bővítsük, és saját erőnkből is hozzájárulunk működő- képességünk biztosításához Körömi Miklós