Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-05 / 156. szám

1990. július 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 : XIV. labdarúgó VB Gyászos csend Itáliában Már csak két mérkőzés- ' ■ mü üi ... A mikor ezeket a sorokat böngészgetik ol­vasóink, már tudják, hogy melyik válo­gatott lesz Argentína ellenfele a vasár­napi VB-fináléban. Lapzártánk sajnálatos mó­don nem teszi lehetővé a késő éjszakai órák­ba nyúló találkozók eredményeinek a „bevá­rását", így aztán a mondatok fogalmazásának időpontjában még rejtély: megismétlődik-e a négy évvel ezelőtti döntő? Tény, hogy Marado- náék gyászos csendbe borították Itáliát, a há­zigazdák nehezen viselik el a váratlan kudar­cot. Együttesüket a fináléba várták, s képte­lenek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy „csak” a harmadik helyért futhatnak ki szom­baton Bariban a stadion füvére. Aligha vitat­ható ugyanakkor, hogy a Vicini-legénység is- tenigazóból egyszer sem futballozott meggyő­ző módon. Nem tudta elhitetni magáról, hogy vitathatatlan helye a döntőben. Botladoztak, élvezték a bírók jóindulatát, s napról-napra előrébb kerültek. Most keserű az ébredés. Egyébként érdekes dolog ez a labdarúgás! Vegyük csak az argentinokat például! Kikap­tak Kameruntól, szerencséjük volt a szovjetek­kel szemben, 11-esekkel vették az akadályt a jugoszlávok és az olaszok ellen — s eddig job­bára csak gyúrták, gyömöszölték, farigcsálták a labdát, nívós teljesítményre nem voltak ké­pesek. Mégis a vasárnapi döntőbe kerültek. Ilyen a futball ... Jegyzőkönyv MolÉ-morZSák Elődöntő mérkőzés: Argen­tína—Olaszország 1-1 (0-1, 1-1, 1-1, tizenegyesekkel 4-3). Nápoly, 80 000 néző. Vezet­te: Vautrot (francia). G.: Caniggia, illetve Schillaci. A büntetőket értékesítette: Ser­Carlos Bilardo (Argentína): — Életem egyik legjobb cse­réje volt, amikor Trogliót behoztam, mert a középpá­lyán azonnal egyensúlyba kerültek az erőviszonyok. Caniggia újra bizonyított, Maradona pedig a második félidőben négy évvel ezelőtti formáját idézte. Azeglio Vicini (Olaszor­szág): — Nem tudok mit mondani, a mezőny egyik legjobbja, Donadoni büntetőt hibázott. Serena kihagyását sem tudom kommentálni a tizenegyes-párbajban ... Ta­lán túl sok bizalmat adtam Viallinak, aki jelentős kiha­gyás után nem tudta magát A Mondiale ’90 góllövőlis­tájának élcsoportja jelenleg így fest (a szerda esti NSZ.K —Anglia találkozó góljai természetesen nem szerepel­nek a felsorolásban). 5 gólos: Skuhravy (cseh­szlovák), Schillaci (olasz). 4 gólos: Michel (spanyol), Miíla (kameruni), Matthäus (nyugatnémet). rizuela, Burruchaga, Olarti- coechea, Maradona, illetve Baresi, Baggio, De Agostini. A büntetőket kihagyta: Do­nadoni, Serena. Kiállítva: Giusti (argentin) a 105. perc­ben. megértetni Schillacival, Bag- giót előbb kellett volna pá­lyára hoznom. Diego Maradona: — Ügy érzem, betartottuk három héttel ezelőtti ígéretünket, akkor ugyanis úgy láttuk, minél több mérkőzést ví­vunk, annál jobban magára talál a csapatunk. Most újra itt a nagy esély! Roberto Baggio: — Giusti akkor ütötte meg a bal ha­lántékomat, amikor a labda ott sem volt. Sajnálom, hogy nem tudtuk valóra váltani legnagyobb álmainkat, de re­mélem, legalább a bronzér­met kiharcoljuk. 3 gólos: Völler, Klinsmann (mindkettő nyugatnémet), Li­neker (angol). 2 gólos: Lacatus (román), Careca (brazil), Jozies (ju­goszláv), Bilek (csehszlovák), Bálint (román), Pancsev (ju­goszláv), Müller (brazil), Re- din (kolumbiai), Sztojkovics (jugoszláv), Platt (angol), Ca- niggia (argentin). Kellemetlen közjáték ron­totta el Buenos Airesben az argentin lakosság eufórikus örömét. Emberek ezrei kar­neváli hangulatban tódultak az utcákra, hogy megünne­peljék válogatottjuk döntő­be jutását. Ezt az alkalmat ragadta meg az argentin fő­városban huligánok egy cso­portja arra, hogy kirakato­kat törjenek be, autókat zúzzanak össze. A rendőrség végül könnygázzal és víz­ágyúkkal vetett véget az in­cidensnek, amelynek során a hírügynökség szerint 30, magán rádióállomások beje­lentése alapján mintegy 200 fiatalt tartóztattak le. * A szicíliai Messina lakói kétszeresen bosszankodhat­tak a kedd esti Olaszország —Argentína találkozó mi­att. Nem elég, hogy a házi­gazdák együttese drámai csa­tában elbúcsúzott a döntős álmoktól, ráadásul Messiná- ban — ahol egyébként az olaszok „gólvágója”, Salva­tore Schillaci játszott soká­ig a másodosztályú csapat­ban — áramkimaradás mi­att nem tudták nézni a mérkőzést. A műszaki hiba miatt egész este áram nél­kül maradtak a lakók, akik így csak az éteren keresztül lehettek tanúi Olaszország csalódásának. * Nyomasztó csend és gyász­hangulat telepedett a világ- bajnokságot rendező Olasz­országra. A házigazdák, akik szinte biztosra vették csapatuk döntőbe jutását, nehezen viselik el a várat­lan kudarcot. Ez némileg érthető is egy olyan ország­ban, ahol a labdarúgás nem csak egyike a sportágaknak, hanem szívügy. Bilardo előre tekint A világbajnokság hatodik hosszabbítását és harmadik tizenegyes-párbaját hozó drámai összecsapás után Carlos Bilardo már előre te­kintett. — Már a 11-esek előtt megnyerhettük volna a mér­kőzést — mondta. — Az olaszokat a középpályán múltuk felül és ez döntő­nek bizonyult. Nagy árat fizettünk azonban a tovább­jutásért, hiszen négy kulcs- iátékosunkat nehéz lesz pó­tolni a fináléban. így utólag már bevallhatom, a brazilok legyőzése után reményked­tem abban, hogy eljutunk a döntőig. SZABOLCS Húslpo'l váltakat A nyíregyházi Szabolcs Húsipari Vállalat kóstolóval egy­bekötött árubemutatót rendez július 5-én, #10 órától a Pátria ABC-ben (Széchenyi út), # 13 órától a Csemege ABC-ben (Győri kapu), # 16 órától a Péteri ABC-ben (Szentpéteri kapu). A bemutatott készítmények a helyszínen megvásárolhatók I Szeretettel várunk mindenkit. Nyilatkozatok Góllövők Csak röviden... ATLÉTIKA. Négyes ifjúsági válogatott atlétikai viadalra ke­rül sor a hét végén a főváros­ban. A DVTK sportolói közül Kiss Lászlót, Bartha Viktóriát, Draskóczy Gábori, Kovács Zsu­zsát és Dobay IVlarccllát hívták meg a magyar együttesbe. A Bp. Honvéd rendezte meg a Goldoványi-emlékversenyt, amelyen a diósgyőri Kazsimér a győztes szovjet sportoló mö­gött másodikként érkezett cél­ba az 1500 méteres síkfutásban. Ideje az idei legjobb hazai eredmény. 3:43.01 perc. JUBILEUMI KÖZGYŰLÉST rendez a Borsodnádasdi Kohász SE elnöksége július 14-én, dél­után 3 órától. A település mű­szaki klubjában emlékeznek meg az alapítás óta eltelt nyolcvan esztendő eredményei­ről. ADisz kupa elnevezéssel kispályás labdarúgótornát ren­dez a hét végén az Abaúji De­mokratikus Ifjúsági Szövetség. Az eseményre 10 csapat neve­zett, a mérkőzéseket július fi­án (selejtezők) és július 15-én (döntők) bonyolítják le. A se­lejtezőket 2X5-ÖS, a döntőt 2X3-as csoportokban rendezik meg az Encsi Sportcsarnokban. ■ EM sport „Sotiasem vagyok eléneriEtt” Párbeszéd Lakatos Istvánnal A dániai Aalborgban ren­dezték meg a 69. alkalom­mal kiírt súlyemelő Európa- bajnokságot, melyen a 60 kilósok mezőnyében Lakatos István, a DVTK sportolója képviselte a magyar színe­ket. Kellemes meglepetésre a negyedik helyet szerezte meg. összetettben 260 kg-ot ért el, szakításban 115-öt, lökésben pedig 145 kilót produkált. — Rácáfolt azokra, akik előre leírták... — Arról nincs és nem is volt szó, hogy leírtak, csu­pán a realitásokból indul­tak ki. Mert az tény, hogy az Európa-bajnoki rangsor­ban csak a tizedik helyen álltam. Sokan azt hitték, hogy pontot sem szerzek. — A szakvezetés is? _ Nem. Az volt az elvá­rás velem szemben, hogy harcoljam ki az első hat kö­zé jutást. Megtettem, sőt negyedikként a legjobb ma­gyar lettem. — Hogy alakult a ver­seny? — Szakításban megcsinál­tam a 110-et, majd a 115-öt, a 117,5 azonban már nem ment. Lökésben elsőre sike­rült a 140, másodikra pedig a 145 kiló. A 150-et azon­ban már nem tudtam fel­emelni, pedig ha megbirkó­zom vele, akkor ebben a fo­gásnemben az én nyakamba akasztják a bronzérmet. — összetettben messze állt a dobogós helyezéstől? — Tíz kilóra. Ez pedig nem kevés. A győztes 310- et, a második 287,5-et, a harmadik pedig 270-et tel­jesített. — Harmincadik esztende­jét tapossa, ebben az „em­berfogyasztó” sportágban öregnek számít. Gondolom, elégedett önmagával. — Egy sportoló sohase le­gyen elégedett. Ezt vallom. Mindig a többre, jobbra kel.l törekedni! A negyedik tűzze maga elé a harmadik, vagy a még jobb helyezést. — Igenám, de létezik egy határ, melyre azt szoktuk mondani, hogy „X. Y. eny- nyire képes, kihozta magá­ból a maximumot, többet már nem tud”. — Ezzel a megállapítással nem lehet vitatkozni. Azon­ban nem veszem magamra. Még nem koptam el, bár a bokámmal, a csuklómmal volt — és valószínűleg lesz — elég bajom. Szeretnék még többet elérni. — Mennyi az egyéni leg­jobbja? — 262,5 kiló. — Rá tud „fejelni”? — A 265-re képesnek tar­tom magam, rendkívüli kö­rülmények között pedig akár a 270-et is megcsinál­hatom. — Mire céloz? — Az ősszel Budapesten rendezik meg a világbaj­nokságot. A csapatban — úgy néz ki — biztos he­lyem van. Igazán szép len­ne, ha beleszólhatnék az ér­mekért folyó csatába. — Verseny súly át mindig hozza ? — Szerencsére igen. Ha rám is „ragad” egy-két kiló, alapvető fogyasztási gondja­im nincsenek. — Későn jutott fel a csúcsra, a kontinens „krém­jében” viszont már vitatha­tatlanul helye van. Kíván­csi lennék rá, hogy érez-e elégtételt? — Kissé kínos erről be­szélni. Mert nagyon hosszú ideig mellőztek. 1978-ban jártam az ifjúsági világbaj­nokságon, a folytatás sajnos elmaradt. Tizenegy eszten­dőt kellett várnom, amíg is­mét felfedeztek, tavaly el­jutottam a felnőtt világbaj­nokságra, az idén pedig az EB-re. Elégtétel? Hagyjuk. Örülök, hogy bizonyítottam, elsősorban magamnak, az­tán a szakvezetésnek. — Neheztel a volt kapi­tányokra? — Orvos Andrásnál egy rövid ideig „labdába” rúg­tam, Ambrus László azon­ban észre sem vett. Hanzlik János talált megint rám, csoda, ha őt kedvelem a leg­jobban, ha hálás vagyok neki? — Hogy áll a doppinggal? — Teljesen tiszta a lelki­ismeretem. Korábban is „üresen” emeltem, most is ez a helyzet. Nekem a már említett bokám és csuklóm az ellenfelem. Az eddig fel­emelt tíz-száz tonnák meg­tették hatásukat. Viselem a bélyeget. — Meddig akarja még csinálni? — Minden sportoló álma­vágya az olimpiai szereplés. Olyan csodálatos lenne, ha eljutnék. Barcelonába! Az ötkarikás fellépés számomra eddig elérhetetlennek tűnt, rendre irigykedve néztem azokra, akik megjárták Montreali, Moszkvát, vagy éppen Szöult. — 1992 kicsit odébb van ... — Ha törik, ha szakad, két esztendeig ki kell tarta­nom. Beszélgettem a kapi­tánnyal. Elmondtam neki, hogy minden mennyiségű munkára kész vagyok, bár­mit megteszek, tőlem olyat nem tud majd kérni, amit el ne végeznék. — Mit felelt? — Számomra a lehető leg­jobbat. Azt, hogy 1992-ig számol velem. K. T. Jó úton A z országos középisko­lás atlétikai bajnok­ságon jó néhány ér­tékes helyezést szereztek megyénk oktatási intéz­ményeinek fiataljai. Az ér­mek begyűjtése mellett történt egy olyan eset is, amelynek főszereplője mél­tán pályázhat Fair Play- díjra. A fiúk 3000 méteres dön­tőjét futották. A miskolci Imre Pétert két körrel a cél előtt a későbbi máso­dik helyezett fellökte. A Bláthy Ottó Erősáramú Szakközépiskola tanulója hozzávetőlegesen 30 méte­res hátrányt „szedett ösz- sze” — önhibáján kívül. A bronzérmet ennek elle­nére kiharcolta, ám so­kakban motoszkált a kis­ördög: mi lett volna, ha nincs a bonyodalom? Meg is kérdezték az első év­folyamot éppen csak befe­jezett atlétát, óv-e? — Mivel járhat mindez? — kérdezte. — Megítélik számodra az ezüstérmet. — Ilyen módon nem tar­tok igényt rá! — hangzott a lakonikus válasz. A bronzéremért itthon dicséret járt az osztályfő­nök-testnevelő tanártól (Tóth József egyengeti ta­nítványa útját), s az MVSC színeiben sportoló fiút Novák Pál edző is nyugodt szívvel állíthatta példaként a többiek elé. Mostanság világszerte az eredmények utáni harc je­gyében rendeznek verse­nyeket, s roppant kevés az olyan sportoló, aki tiszteli a többieket, elismeri tel­jesítményüket, s ember­ként is utat mutat A 15 esztendős Imre Péter a lehető legjobb módon in­dult el, s a kezdeti lépé­seit irányítókat ismerve, talán nem tűnik túlzásnak a megállapítás: ha a foly­tatás is így alakul, bizo­nyára hallunk még róla. D. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom