Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-05 / 156. szám
1990. július 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Benépesült a Tulipán-tömb földszintje K út hetiéi korábban, lapunk 4 részes sorozatban foglalkozott történelmi borvidékünk Tokaj- llogyalja sorsával, tervezett privatizációjával. Sorozatunkat —. mint jeleztük is — vitaindítónak szántuk, s kértük olvasóinkat, írják meg véleményüket az ügyről. illától közreadjuk, az azóta beérkezett hozzászólásokat. véleményeket, javaslatokat. A tokaji borvidék több évszázados élete során sok mindent látott. A borvidék harmadik rekonstrukciója a ’70-es évekkel befejeződött. Most úgy látom, hogy ismét rekonstrukció előtt áll, mert az 1985—87. évi fagyok a szőlő területét megcsappan- tották, és feljebb kellene araszolni a hegyoldalon is. A fagyok hatása abból a szempontból mértéknek tekinthető, hogy megmutatták mely területekre nem szabad szőlőt telepíteni a fagyveszély miatt. Ezt egyébként elődeink is tudták, mert az alacsonyabb területeken gabonaféléket és kapásnövényeket termelték. Von viszont közel 1500—2000 hektáros parlagterület, amelynek a betelepítése kívánatos lenne. Azért lehet ezt csak kívánatosnak nevezni, mert ezeknek a területeknek a betelepítése sok százmillió forint ráfordítást igényelne. A telepítéshez a legújabb rendelkezések szerint a nyereségadóból lehet visszatartani 40 százalékos telepítési támogatást. Azonban, akiknek nincsen nyeresége, vagy a nyereségéből nem fedezhető a támogatás összege, a különbözetet kiutalás formájában nem kapják meg a költségvetéstől. Eddig ezzel kapcsolatban ez az ismeretem. A jelenlegi szőlőállo- mány, amely 6000 hektár, folyamatos rekonstrukcióra szorul. Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején, telepített szőlők rekonstrukciója időszerűvé válik. Számításaink szerint, évi 300 hektár szőlő telepítése mellett, a 6000 hektár 20 év alatt valósítható meg. A jelenlegi árakat figyelembe véve, a rekonstrukció 4,4 milliárd forintba kerülne. Ha ennek 40 százalékát a nyereségből vissza is lehet tartani, a 60 százalék 2,6 milliárd forintot tesz ki. Ezt honnan tudják venni? A telepítéshez a jelenlegi támogatás mértéke mindezek ellenére kevés. Ha az infláció mértéke évi 25— 30 százalékot elér, utána kell gondolni, hogy az előbbiekben említett összeg többszöröződik. S még nem is került szóba a melioráció. amely hektáronként 1 —1,5 millió forintba számítható. A szőlőterület Cs a borban kifejezett termés a borviiieken az. alábbiak szerint változott a táblázatban szereplő éviizedben: fcv Terület Termes ha etil <920 400» too I9:m 1800 m 1910 iw 100 1930 Ifíiiü 4100 4700 120 1910 0600 14f. 1980 740» 28* 199« «000 (becsült) 3S0 (becsült) v- •' yss s \ 'V' ^ S ! A táblázatból megállapítható, hogy a termelékenység, illetve termésmennyiség többszöröse lett 1960 után az 1960 előttinek. A termés zömmel szocialista exporton és belföldön talált piacra. A tokaji borból a tőkés piacokon való értékesítés jelentős volument — 40—50 ezer hektolitert — soha nem ért el, a 70-es évek közepén volt 15—16 . ezer hektoliter körüli értékesítés, amelyet azóta sem sikerült megközelíteni sem. Néhány év alatt a tőkés exportra eladott borok árát sikerült 30—40 százalékkal emelni. Talán ez is valami. Olyan vámmal sújtották tőkés piacokon a tokajit (EGK-piac), amely nem hatott az értékesítési volumen növekedésére. Az 1989. év decemberében a tokaji bort a Közös Piacon belül más kategóriába sorolták, és megszűnt a megkülönböztető vámtétel. Az utóbbi időben 1985-től- a szovjet „száraz törvény” az alkoholos italok forgalmát mérsékelte, de nekünk ez a piac volt az értékesítés alapvető iránya. A borvidék bővített újratermelésének biztosítása érdekében a gyengébb minőségű borok pezsgővé és borpárlattá való feldolgozását alapoztuk, illetve alapozzuk meg. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy nem mindenütt és nem minden évben terem kiváló minőség nagyobb mennyiségben. A tokaji boroknál a kiváló minőségnek van igazi szerepe, -mert a szamorodni és aszúborok hordozták és hordozói a tokaji bor világhírnevének. Ezt kell elfogadtatni a piaccal, illetve annak értékítéletével. Annyiért kell eladni, amely biztosíthatja a bővített újratermelést. Megalapozatlanok és sokszor félrevezetőek, tévesek azok a megállapítások, amelyek különböző lapokban megjelenték a tokaji borra vonatkozóan, mert az ízlés eltérő a bort fogyasztók táborában, főképpen külföldön. Nem mindenki híve egy oxidotív technológiával készült bornak. Sokan hívei a reduktív (zárt) technológiával készült terméknek. Véleményem szerint a tokaji csúcsminőségű borokkal mint különlegességgel kell .foglalkozni és elfogadtatni. A tokaji borok versenyeken vesznek, illetve vettek részt. Eredményesen szerepelnek és valószínűnek tartom, hogy akik elbírálják mind hazai, mind nemzetközi versenyeken, talán valamit „értenek is a borhoz, legalább annyit, mint a magukat borszakértőnek kinevező” laikusok. A borvidéken megteremtődték a bővített újratermelésnek a feltételei. Olyan tárolótér-kapacitás is kiépült, amely az ország tárolótér-kapacitásának közel 10 százalékát teszi ki, 740 ezer hektoliterrel. Bár a szőlőterület az országos területnek csak 4—5 százalékát éri el. Ezek mind itt maradnak, ezzel a borvidék gazdagodott, mint állami tulajdonnak csak sáfái'ai voltunk és vagyunk. Ez tette lehetővé azt, hogy a világnak nem a legjobb technikai színvonala mellett olyan termelés alapozódott .meg, amely alkalmas arra, hogy folytatódjon Hegyalján, illetve alkalmas arra, hogy tovább fejlődjön. A továbbfejlesztéshez pénz kell. A népgazdaság kasszája, legjobb ismereteim szerint, nem teszi lehetővé azt, hogy több milliárd forintot a borvidék rekonstrukciójára, technikai színvonalának emelésére fordítsunk, s amellett megszabadulhassunk a 25—30 százalékos kamattal felvehető hitelektől. Az elmúlt évben közel 220 millió forint bankkamatot fizettünk, s ez ebben az évben 260 millió forint körül várható. Az adó, különféle címen befizetett összege 1988-ban 297, 8 millió forint. 1989-ben 308,7 millió forint volt, Támogatásokról azért nem szólok, mert az árszerkezet, illetve értékrend el volt, és jelenleg is el van térítve. A dolgozók keresetszínvonala elmarad a borvidéken létező üzemek dolgozóinak bérszínvonalától. Nem egyedül vagyunk a borvidéken 1986-tól, de a termelők biztonságos termelését meg tudtuk valósítani. A jövőben lehet, hogy ez változni fog. A piacszerzés lépett elő elsőrangú feladattá, a technikai, technológiai megújulási szükségesség mellett. Senki nem akarta, és nem akarja a borkombinát vagyonát elkótyavetyélni. A tárgyalás nem ennek szel lemében kezdődött és folyt. Sajnálom a jeles képviselőket, illetve jeles kép vise, lökké előlépett „patriótá. kát”, hogy olyan ellen hadakoznak, illetve hadakoztak, amely nincs, és nem is volt. Amikor a borkombiná- tot alapították, a teljes akkori vagyonának értéke 1971. január 1-jén 514 millió forint volt. A jelenlegi vagyon értéke legalább nyolcszorosa az induló vagyonnak. Nem éltük fel magunkat. Alapvető célunk a termőterület bővítése, korszerűsítése, a megtermelt termékek feldolgozása értékes termékké, piacbővítés, illetve -szerzés tőkés relációban is, amely nem „csak" 2—3 ezer hektoliter felvételére képes. Mindezekhez pénz kell, amely remélem, többszörösen fog visszatérülni, amelyből mind a termelő, mind a feldolgozó és mind a forgalmazó az őt megillető mértékben fog részesülni. Azt, hogy melyik szervezeti forma az életképesebb, az egyéni véleményenként változhat. Figyelembe leéli azt venni, hogy ha művelni, illetve termelni kell a szőlőt, az egyéni érdekeltség az alkalmasabb. Ha a terméket borrá kell átdolgozni, a korszerűbb, magasabb értékű berendezések a megbízhatóbbak. Az értékesítésnél a szervezettebb, jelentős hálózattal bírók az alkalmasabbak, még akkor is, ha azokat esetleg „monopóliumnak” nevezik. A lódenkabát példa a Kohinoor gyémánttal tanulságos, csupán azt kell figyelembe venni, hogy a gyémánt a csiszolás után lesz gyémánt, amely az értékét többszörösen növeli, így vagyunk a tokaji borral is, mert csak a „csiszolás”, kezelés, ászkolás után válik tokaji borrá. A kiválóan előkészített termék forgalmazásához szükséges az a kiváló piaci munka, amelyen keresztül realizálódhat a termék ára. Hiába a sok szóvirág, ha nincs pénz, amely mozgatja és bővítheti a gazdaságot. Szeretném, ha a bizalom, és nem a bizalmatlanság nyerne csatát. Jó dolog a féltés, ha valaki valakit, vagy valamit félt, csak vigyázni kell arra, hogy ne váljon a féltés egyoldalúvá. Kétségkívül, hogy Miskolc egyik legimpozánsabb épületévé lépett elő a felújított Tulipán-tömb az Ady hídnál. Akármerről is járjuk körbe, a földszinten most már minden területet betöltenek a különböző üzletek, intézmények. Legutolsóként adták át az Országos Kereskedelmi és Hitelbank impozáns helyiségeit, s ezzel ki is tehették a földszintekre a „Megtelt” táblát a bérbeadók. A bankfiók mellett a Vasvill Depó Belvárosi Kereskedelmi Kft. Vas-Műszaki Áruháza kapott helyet. Itt készült felvételünk, mintegy illusztrálva az árucikkekkel zsúfolásig megtelt üzlet hasznosságát. (Ny. 1.—F. L.) Évente 500 milliós kártérítés Borsodban Csendes, bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg a Hungária Biztosító Borsod Megyei Igazgatóságán arról, hogy négy éve alakult meg a Hungária Biztosító. — Bizony, szinte el sem hisszük, hogy már négy év telt el azóta — mondja dr. Gaál Zoltán, megyei igazgató. — Ma már egyértelmű, mennyire helyes volt az Állami Biztosító monopoluralmi helyzetének megszüntetése. az új biztosító létrehozása. Akkor még sokan azt is kételkedve fogadták, hogy versenyhelyzet alakulhat ki; nos, az élet ezt a feltételezést is igazolta. — Némely dolgok, pontosabban biztosítási formák mégis elkülönülnek . .. — Döntő többségében nálunk maradt és van a gépjárművek biztosítása, vagyis a casco és a felelősség- biztosítás, az állami vállalatok biztosítása és a nemzetközi biztosítások. Ezeket tekintve a HB az országos piacból 90 százalékban részesedik ma is. ami nem éppen kis dolog, ha konkurenciáról is beszélünk. — Az ügyfelek mindig azon mérik le egy biztosító „hasznát”, hogy ők mennyi kártérítést kapnak ... — Nem panaszkodhatnak a borsodi HB-ügyfelek, hiszen évente mintegy 500 millió kártérítést fizetünk! Ennek durván a fele a lakosság, másik fele a gazdálkodó szervezetek zsebébe vándorol. Ez évente 40—45 ezer kárrendezést jelent, aminek túlnyomó része gépjármű-biztosítási ügy. — A négy évnek minden bizonnyal volt egy-két emlékezetes biztosítási ügye ... — De mennyire! Emlékezetes például a DIMAG Rt. kábelalagút tüze, aminek kapcsán 100 millió forint kártérítést fizettünk. Hasonlóan a nagy ügyek közé sorolható a gesztelyi hídlesza- kadás, — itt 37 milliót fizettünk ... De volt néhány nagy jégverés, több más milliós tűzeset. Ám talán mindezeknél is elgondolkod- tatóbb, hogy évente 700— 800 totálkáros gépkocsi-biztosításával foglalkozunk csak itt, Borsodban .. . — Mi változott a négy év alatt? — Úgyszólván minden. Egy sereg új biztosítási forma lépett életbe, új HB- fiókok nyíltak a borsodi városokban, nagyobb településeken. Ezek révén javultak a mi munkavégzési lehetőségeink, ám ezzel együtt szolgáltatásaink színvonala, kulturáltsága is. Arról már nem is beszélve, hogy a vidékieknek nem kell Misolc- ra utazniuk egy-egy ügy kapcsán. Változtak a casco, a lakásbiztosítás, a vállalkozók vagyonbiztosítási feltételei, új életbiztosítási formák jöttek, részvénytársasággá alakultunk. — Jövőre következik az ötödik év ... — Nagy örömünkre a miskolci Ady hídnál jó ütemben épül új székházunk. Ha elkészül, a jelenleginél összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé kerülünk, s ezzel együtt javul majd tovább munkánk színvonala is. Ny. I. Dr. Gccse Ferenc, Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát A páncélszekrény legtöbb helyen különböző fizetőeszközök, értékpapírok, fontos iratok őrzésére szolgál. Nem így a Mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezetben, ahol a páncélszekrény más értékeket őriz: a mezőkövesdi és a városkörnyéken élő asszonyok és lányok dús fantáziája szülte népi motívumokat, himzéseket. — Olyan tárgyi értékek halmozódtak fel a hosszú évek során, amelyek hosszú időre meghatározzák szövetkezetünk munkáját — mondja Kolláthné Szabó Erzsébet, a mezőkövesdi Matyó HISZ elnöke. — Ezt a féltve őrzött kincset, a formagazdag, pompázatos színharmóniákban tündöklő hímzéseket kell továbbra is megbecsülnünk, hiszen a világhírű matyó hímzések szépsége vetekedik a Kelet mesevilágával. Hogy az elnökasszony szavai mennyire találóak, arra jó bizonyíték, hogy a bizonytalan piaci helyzet ellenére a vevők rendelése soha nem volt olyan magas, mint az elmúlt esztendőben. Mint az beigazolódott, a szövetkezet termelő kapacitása kevésnek bizonyult, tizenegymillió forintnak megfelelő rendelést kénytelenek voltak visszamondani, pedig még külső kooperációt is folytattak az igények kielégítése érdekében. Természetesen nem szorítkoznak csupán a hagyományos matyó darabok készítésére. A „tiszta forrásból” merítve, a hagyomány szellemében, a motívumok, színek, kompozíciós rend megőrzésével olyan népi ipar- művészeti tárgyakat készítenek a szövetkezetben, amelyek jól megállják helyüket a városi otthonban és a mai öltözködésben is. — A piac bizonytalansága miatt növelni kényszerültünk a textilruházati termékek gyártását, ugyanakkor fokoztuk a bérmunka arányát — újságolta az elnökasszony. — Ezzel együtt megváltozott az exporttermelés szerkezete, s ma már a dollárelszámolású kivitelünk háromszorosa a rubelexporténak. Nagy kérdés viszont, hogyan alakul a hazai piac? Vajon a nehezedő gazdasági körülmények közepette az emberek jövedelméből mennyi jut majd a különböző népművészeti termékek vásárlására. S mert a piac meglepetéseket is tartogathat, körültekintően igyekeznek eljárni a folyamatos termelés biztosítása érdekében. Gyakorlatilag ötszáz új termék előállításáról kell gondoskodniuk, másrészről a termelés bővítése is a napi tennivalók közé tartozik. Az idei mintegy száznegyvenmillió forint árbevétel elérése mellett a fő cél a dolgozók keresetének növelése. A számítások szerint a Matyó Szövetkezetben az átlagkereset az idén valamivel több mint húsz százalékkal emelkedik. Szükség is van arra, hogy a dolgozók érdekeltté váljanak a munka hatékonyságának fokozásában, amihez a bérek növelésén kívül elengedhetetlen, hogy a termelői részlegek nagyobb önállósággal, s jogokkal rendelkezzenek. Az igazi matyó asszonyok és lányok örömet találnak az általuk létrehozott alkotásokban, népművészeti termékekben. Hadd idézzünk Krúdy Gyulától: „ ... A női kézimunkáról már régen az a véleményem, hogy az olyasmi, mint a becsület- rend a rendjelek között. Sokat tudnék írni a női kézimunka szükségletéről, okosságáról, sőt boldogságáról is ... ” L. L.
