Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-28 / 176. szám

1990. július 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 MDF kontra tanács? 1 TOffl imm OB összeütközések Szomorú rekordot tar­tunk mi, magyarok: a fej­lett országok között nálunk a legmagasabb a halandó­ság. Népesedési helyzetün­ket tovább rontja az a tény, hogy évről évre kevesebb gyerek születik. — Magyarországon 1981 óta nagyobb a halálozások száma, mint a születéseké — mondja a téma avatott ismerője, Andorka Rudolf egyetemi tanár, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szociológiai tan­székének vezetője. — Ennek következtében 1983 óta évente 20 ezerrel csökken az ország népessége. Figyel­meztető adat: az elmúlt hó­napokban az eddiginél is kevesebb gyerek jött világ­ra, s ha ez így megy to­vább, az idén saját negatív születési rekordunkat is megdöntjük! — Miikor kezdődött ez a folyamat? — A születések száma elő­ször 1958-ban esett az egy­szerű reprodukcióhoz szük­séges szint alá. Azóta csak négy kivételes évben — 1974 és *77 között — volt az évi termékenység és a halálo­zások száma között egyen­súly. — Ez magyar sajátosság lenne? Milyen tendenciáik figyelhetők meg az oly so­kat emlegetett fejlett Euró­pában ? — Az, hogy a szükséges­nél kevesebb gyerek szüle­tik, nemcsak nálunk gond. Szinte valamennyi európai ország hasonló helyzetben van. Talán csak Írország és Lengyelország termékenységi szintje jobb az átlagosnál. A probléma tehát azonos, de az egyes országokban más­más okokra vezethető vissza. — Miről lehet szó? — Nálunk az alapvető ok, hogy egyre kevesebb a há­rom- és többgyermekesek száma. A magyar csaladok többségében két gyermek születik. De vannak nők, akik életük végéig gyermek­telenek maradnak. Ez a hiány is pótlásra szorul. S álltkor még nem beszéltünk a csecsemő- és gyermekha­landóságról. Más szóval több három- és többgyermekes családra lenne szükség ah­hoz, hogy ezek a hiányok kiegyenlítődjenek, és a né­pesség fogyása megálljon. S ha már itt tartunk, •szólni kell a házasodás és a válás alakulásáról is, mert ezek is befolyásolják a né­pesedési helyzetet. Nyugat- Európában azt látjuk, na­gyon megcsappant a háza­sodási kedv, ugyanakkor je­lentősen megnőtt a válások száma. Egyes országokban újabban mind több gyerek születik házasságon kívül. Itthon, ha eltérő mérték­ben is, de hasonló jelek látszanak. A fiatalok házas­ságkötései csökkentek, míg a válások száma igen magas, Európában nálunk a legma­gasabb. Magyar sajátosság, hogy az elváltak közül egy­re kevesebben állnak újból az anyakönyvvezető elé. A házasságon kívüli születé­sek aránya itthon jóval ki­sebb, mint Európában, de emelkedett, és 1988-ban el­érte a 12 százalékot. — Mi az oka az Európa- szerte tapasztalt alacsony gyerekszámnak ? — A demográfiai szakiro­dalomban háromféle elmé­leti magyarázat olvasható. Az első és legegyszerűbb a gyerekszám csökkenését an­nak tulajdonítja, hogy lega­lizálták a művi abortuszt, és elterjedtek a modern fo­gamzásgátló szerek. A má­sodik azt mondja, az embe­rek egész gondolkodásmód­ja megváltozott. Más érté­kek lettek fontosabbak, mint a gyerek, s megszerzésüket nehezíti, ha több utódról kell közben gondoskodni. A harmadik vélekedés szerint az anyagi tényezőik a fele­lősek a kialakult helyzetért. Megegyezés ma még nincs, a szakemberek véleménye megoszlik. Gy. K. (Folytatás az 1. oldalról) A faluban tavaly október óta működik MDF-szervezet is, melynek tagjai koránt­sem annyira elégedettek a helyi élettel, pontosabban a helyi tanács működésével. Ügy érzik, — hogy bár ők jobbító szándékkal közeled­nek — nem érnek el ered­ményt, sőt, értelmetlen tá­madások érik őket. Észre­vételeikkel — ha úgy tet­szik panaszaikkal — felke­restük a helyi tanács elnö­két, Bodnár Tibort, aki előtt nem voltak ismeretlenek e témák. — Nagy port kavart, sőt felháborodást keltett a fa­luban az a hír, amely a legutóbbi szavazás után ka­pott lábra. Az MDF-esek szerint a szavazóbizottság italozott munka közben. Azt szeretnék, ha legközelebb nem ezek az emberek tölte­nék be ezt a posztot. — A bizottság munkájá­ban résztvevők 'korrekt, be­csületes, megbízható embe­rek — mondja a tanácsel­nök —, mélységesen sértve érezték magukat a rágalma­zásnak is beillő pletyka hal­latán. Az igazság az, hogy a munka végeztével, a jegy­zőkönyv elkészítése után valóban volt pezsgőbontás, mint • ahogyan az szinte va­lamennyi szavazókörben. De a szavazás ideje alatt min­den a legnagyobb rendben, a szabályoknak megfelelően zajlott. Egyébiránt, az MDF is jelen volt. Vajon miért nem akkor, melegében tet­ték ezt szóvá, vagy állítot­ták le az állítólagos italo­zást? — Mondják, egyre rosszabb a faluban a közrend, a köz- biztonság. Az MDF sérel­mezi, hogy az általuk kez­deményezett önkéntes jár­őrözésre a tanács nem biz­tosít anyagi fedezetet, akár­csak egy jelképes tisztelet- díj erejéig sem. Pedig sza­porodnak a vikendház-fel- törések, sőt már sírokat is megrongáltak. — A község közel sem fertőzött terület a közbiz­tonság szempontjából. Az elmúlt időszakban mind­össze egy betörés volt. Két sírt valóban megrongáltak, ittas, 12—13 (!) éves gyer­mekek. Egyébként az ön­kéntesek járőrözését én ve­tettem fel, — jobb idejében megelőzni a bajt —, sajnos azonban a kezdetekben nem lehetett igazán számítani rá­juk. A tanács pedig keresi a pénzügyi lehetőséget az erre vállalkozók dotálására. — Megszüntették a GA- MESZ-t, menesztették a ve­zetőjét, holott aláírások gyűjtésével tiltakoztak ez ellen. Ügy érzik, személyes­kedés miatt. Azt az ülést, ahol erről döntöttek, zárttá nyilvánították. — A GAMESZ költségve­tése, működtetése tanácsi fenntartás alá került. A ta­nács pedig nem rendelkezik az ehhez szükséges anyagi eszközökkel, így a GAMESZ helyett egy műszaki csopor­tot hoztunk létre, melynek vezetője azonban továbbra is ugyanaz aki a GAMESZ-é volt. Személyi kérdéseikben pedig el lehet rendelni a zárt ülést. — Az MDF sérelmezi azt is, hogy a tanács ingyen és bérmentve adott a postá­nak egy üdülőtelket. Ráadá­sul az itt felépült üdülő gondnoka éppen a vb-titkár felesége lett, holott több pályázó — talán rátermet­tebb, szakképzettebb — is volt. — A telket valóban „in­gyen” adtuk a postának, de nem fizettünk rá az „üz­letre.” ök ugyanis ennek fejében két nyilvános tele­font létesítették a helyi út­törőtáborban. Arról a cso­dálatos üdülőről nem is be­szélve, ami nemcsak a he­lyi munkalehetőséget növel­te, de vonzza ide a turistá­kat is. A godnoki állás pá­lyázati feltételeiről semmit nem tudunk, azt a posta adta ki, s ő is bírálta el. — Üj iskolaszárny épül a faluban. Az MDF-esek sze­rint túl nagy, s túl nagy a költsége is. Meggondolatlan pazarlásnak tartják ezt eb­ben a kis faluban. — Eddig három helyen, három különálló, egymástól távol lévő régi épületben folyt a tanítás. Ez nem csak pedagógiai szempontból volt egészségtelen, de a három épület rezsiköltsége, fenn­tartása is többe került, mint ennék az új, most már nyolc tantermes iskolának az üze­meltetése lesz. A bekerülési összeget egyébként — amely 16 millió forint — mem a helyi tanács kasszája „bán­ja”, a megyei tanács biz­tosított a számunkra. A fel­szabaduló épületeket pedig hasznosítani kívánjuk. Meg­jegyzem, ez legyen a legna­gyobb, legsúlyosabb vád, ami érhet bennünket. —kovács— Mégis Kossuthnak van szobra a Kapitoliumban A bádogosokban bízhatunk Ahogy dr. Száz Zoltán amerikai politológus látja — Hogy kerül Miskolcra, egy amerikai politológus? — Magyarország most nagy vonzerő. Azok is ellátogatnak ide mostanában, akik eleddig azt sem tudták, hol kell keresni a térképen. Hogy most tudják, az elsősor­ban ’56-nak köszönhető, meg annak, hogy ez az ország azóta mindig hallatott magá­ról. Még sikerületlen kísérleteivel is. Az utóbbi egy, két esztendő eseményei, pedig egyenesen felcsigázták az érdeklődést a vi­lágban Magyarország iránt. Ezt a állapo­tot kellene különben megtartani, mert ilyen helyzetbe kerülni mégegyszer, igen­csak nehéz lesz. Én különben születésem jogán vagyok itt, s azon a jogon, hogy ma­gyar vagyok, akinek a nagyapja a Kos- suth-pártban viselt vezető tisztségeket ezen a tájon. Jómagam az egykori Fráter György Gimnáziumba jártam, de már Nyu- gat-Európában érettségiztem és Washing­tonban doktoráltam 1956-ban. Éppen '56- ban! Ennek ellenére sem vagyok úgyneve­zett ’56-os magyar, mert mi még a máso­dik világháború után kerültünk ki Ameri­kába a szüleimmel. Ennek ellenére sem jártam hosszú ideig itthon, de gondolom, így érthető, hogy az utóbbi fél évtizedben már több, mint tízszer. — Mit csinál Amerikában, egy magyar > politológus? — Hát semmi esetre sem azt, amit itt­hon gondolnak — úgy általában. Ameriká­ban az ember elsősorban amerikai, füg­getlenül attól, hogy Európában, vagy a vi­lág, bármely részén minek született. Az amerikai magyar politológus tehát elsősor­ban amerikai politológiát művel, s csak azután magyart —, ha magyar és ha úgy gondolja, hogy az kötelessége. Mostanában minden esetre megéri a magyarság dolgai­val foglalkozni, mert mint mondtam, nagy az érdeklődés a magyar ügyek iránt. — Nem volt ez mindig így? — Nem. Még ’56 után sem. Az akkori események igen fontosak voltak ugyan, de voltak a fejlett világ számára fontosabbak is. És azok nagyon szerencsétlenül egybe­estek időben a magyar eseményekkel. Ilyen volt például a suezi válság. Aztán meg igen félrevezető módon Románia töltött® be azt a szerepet, amire az amerikai nép figyelni tudott. Mi, többedmagunkkal ki­adtuk a Szabad Világ Fórum című újsá­got, s bban is megpróbáltuk leoldani azt a kendőt, amelyet Ceausescu az amerikaiak szemére kötött. — Alig valamilyen ered­ménnyel. Pedig az erdélyi magyarságért már a ’60-as évek közepétől igen komoly . küzdelmet folytattunk. Magam is ekkor kapcsolódtam be ebbe a harcba. Dolgoz­tam az Amerikai Külpolitikai Intézetben, titkára voltam az Amerikai Magyarok Szö­vetségének, megírtam könyvemet Az erdé­lyi kérdés az első világháború alatt cím­mel, mégis azt kell mondanom, hogy úgy 68 és 73 között szinte semmi reményünk nem volt arra, hogy a világ figyelmét fel­ébresszük a magyar kérdések iránt. Az amerikaiak egyenesen féltek ettől a kér­déstől. A világ pedig arra figyel, amire Amerika/ Mi tudtuk ugyan, mi folyik Ro­mániában, de ezt Amerikában elhallgatták, hittek a drága pénzen kiadott román pro­paganda könyveknek, s igazában itthon sem akadt az ilyen kérdéseknek szószóló­ja. Miért hittek volna hát nekünk? A ro­mánok különben is értettek a félreveze­tésekhez. 1976-ban engem is elvittek Er­délybe többed magammal, s volt gondjuk arra, hogy mindent a legnagyobb rendben levőnek lássunk. A fordulat ezután is csak lassan következett be. A magyar lobby a kongresszusban, ekkor kezdte követelni, hogy a legnagyobb kedvezményért cserébe ismerjék el a magyarok önrendelkezési jo­gát. Akkor az egész ügy ezen a követelé­sen bukott meg. Az amerikaiak valójában nem szeretik az önrendelkezési jog fesze- getését. Nem is értik valószínűleg az egé­szet. Ott a kongresszusban a hit, az érdek és a pénz játsza a legnagyobb szerepet. Mi ezért 1983 és 1987 között, Tom Lantossal együtt nagy akcióba kezdtünk. Magunk mellé állítottuk a kongresszus nagyrészét. Végül is iskerült elérnünk, hogy ’87-ben felfüggesztették a legnagyobb kedvezmény elvét Romániával szemben. Illetve. Ceau­sescu maga mondott le erről, miután látta, hogy nincs már semmi esélye. A magyar lobby ettől új erőre kapott, s azt is elérte, hogy Kossuthnak szobrot állítsanak a Ka­pitoliumban. Igen nagy dolog ez, hiszen ott alig van hat-hét nem amerikai ember­nek történelmi nagyságnak szobra. Akinek van, az biztosan meg is érdemli! — Mi a szerepe a lobbyzásnak a kong­resszusban? — Ennek igen nagy a szerepe. Körülbe­lül olyan, mint nálunk a különböző pár­toknak, platformoknak, vagy frakcióknak. A meggyőzés, a különböző kérdések meg­világítása, a közös álláspontok kialakítása a lobbyk tevékenységének a következmé­nye. Itt szokott eldőlni, hogy valami meny­nyire amerikai érdek, mennyire érdemli meg az amerikaiak támogatását. Most a magyar lobby nagyon erős. A zsidó lobby után talán a legerősebb, ami azt jelenti, hogy igencsak előkelő helyen áll a külön­böző lobbyk sorában. Ezt a helyet a refor­merek, az új pártok képviselői egyaránt kedvezően befolyásolták. Most a magyar­ságnak igen tekintélyes szószólói vannak a kongresszusban. Sokan szeretnének segíte­ni! És még többen szeretnék, ha a hit, a magyarság megbízhatóságába vetett hit mellett, egyre nagyobb szerepet játszana mostmár az érdek. is. A közös érdek, amely a magyarságot, minél előbb kive­zetheti jelenlegi nem túl rózsás helyzeté­ből. Pénz, fog kerülni ehhez. Meggyőződé­sem, hogy a megfelelő feltételek biztosí­tása mellett nem is kevés. A lobby ugyan­is a hitet tudja befolyásolni, az érdeket meg tudja magyarázni, de a pénz a ma­ga külön útjain jár, a maga törvényeit követi és oda megy, ahol jól érzi magát. Meg kell teremteni minél gyorsabban az olyan feltételeket, hogy minél jobban érez­ze magát nálunk. — Van-e reményünk arra, hogy a ma­gyar lobbynak lesz utánpótlása, és a ma­gyarságnak megfelelő képviselete továbbra is Amerikában? — Minden jel szerint igen. A jelenlegi legbefolyásosabb társaság az ’56-os. A vi­lágháború utáni sajnos egyre fogy. Az az­előtti kivándorlóknak, pedig jószerével nyo­muk veszett. A két világháború között kivándoroltak fiai — őket nevezték parasztoknak, meg­tagadták a magyarságukat, illetve hát a fiák gyorsan assziminálódtak. A második generáció, a világháború utáni viszont, ép­pen erre volt képtelen. Ezek voltak a könyvtárosok. Ök nem akartak Ameriká­ba menni, a sors és az itthoni állapotok kényszerítették arra őket, hogy maradja­nak ott. Ezek úgy élték le az életüket, hogy egyszer talán még haza jöhetnek. Sajnos sokan ezt már nem érték meg. Azért hívják könyvtárosoknak őket, mert igen sokan töltöttek be ilyen állást közü­lük. Ezek jóformán a nyelvet sem tanul­ták meg. A harmadik generációból, az’56- osból kiváló szakember gárda nőtt ki, sok egyetemi tanár és igen megbecsült techni­kai értelmiség. Sokan közülük is beolvad­tak. ök nem igen foglalkozhattak a haza­térés gondolatával. Érdekük volt jó egzisz­tenciát kialakítani maguknak. Végül a ’60- as évek végétől kivándorlók érkeztek Ame­rikába, akik ma egyetemi tanárok, autó­szerelők, szerszámkészítők, pincérek és más polgári pályán tevékenykedők, akiket Gróf Teleki Béla nevezett el bádogosoknak. Ez a legmegbízhatóbb, magyarságát valló és ahhoz ragaszkodó réteg. Jó anyagi hely­zetben vannak és a különböző magyar szervezetek, egyesületek szövetségek tagsá­gát is ők adják. Ottani befolyásuk is egy­re nő. Rengeteg emberrel érintkeznek és igen eredményesen felvilágosító munkát végeznek magyarokként a más nemzetek­hez tartozó amerikai nép körében. Rájuk igen komolyan lehet számítani. Most ők a legeredményesebb lobbyzók.'' Nem tartozik ide szorosan, de az én élettársam is egy ilyen lobbyzó. Igaz, ő Erdélyből jött ki. Már csak miatta is érdekel engem az er­délyi magyarság sorsa. Szerencsére a ro­mánok teljesen elvesztették az amerikaiak rokonszenvét. A lobbyjuk szinte nulla. — És ön, dr. Száz Zoltán —, ha nem politizál mivel foglalkozik? — Én mindig politizálok, mint minden magyar. Különben van civil foglalkozásom is. Ügyvéd vagyok és a bevándorlók ügye­ire specializáltam magam. Ez Amerikában a bevándorlási törvények miatt igen fon­tos terület. Ott a bevándorló magyarokon igyekszem segíteni, itt az itthonmaradot- takon. Szeretném, ha nagyon sok jó és megbízható kapcsolat alakulna ki a ma­gyarok között, az egész világon. Ezt az amerikai magyarság tudja segíteni. Nem más népek kárára, de mindenképpen a mi­enk hasznára. Ügy hiszem ez semmikép­pen sem bűn, hanem nagyon is kívánatos szempont. Egyszer már nekünk is be kel­lene fejeznünk a széthúzást. Most akár ezen az úton is elindulhatunk. Gyöngyösi Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom