Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-24 / 172. szám
1990. július 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Samsung-akció 1990. VII. 24. —1990. VIII. 2. a gala műszaki boltban Miskolc, Széchenyi út 94. (A Mese cukrászdával szemben) + Színes televízió, 32 500 forint 4- Videomagnó, 32 500 forint 4- Vidcolcjátszó, 19 900 forint 4- Kétkazettás, digitális, 12 900 forint 4- Mikrohullámú, 18 500 forint 4- Kétkazettás magnetofon, 5990 forint 4- Videokazetta E—180, 350 forint ELŐLEG BEFIZETÉSE NÉLKÜL! Nyitva: 9-től 17 óráig, szombaton: 9-től 12 óráig Figyelem! A TALLYAI DR. BÄRTFAI SZABÓ GYULA MEZŐGAZDASÁGI SZAKSZÖVETKEZET megnyitotta üzletét Tállya, Nyerges úti telephelyén, ahol ♦ személygépkocsi-akkumulátorokat ♦ tehergépkocsi-akkumulátorokat-V mezőgazdasági járművek akkumulátorait -4 csavarokat, anyákat, alátéteket 4 sasszegeket, secger-gyfirűket 4 személygépkocsihoz üléshuzatokat, 4 munkavédelmi ruhákat, kesztyűket, overallokat ♦ műanyag permetezőkhöz alkatrészeket 4 kötözőanyagokat, 4 locsolókannákat 4 műanyag vízvezető csöveket lehet kapni SZERETETTEL VARJUK KÖZÜLETEK ÉS MAGÁNSZEMÉLYEK VÁSÁRLÁSÁT Nyitva tartás: munkanapokon 8-tól 15 óráig A MISKOLCI BŰTORIPARI SZÖVETKEZET meghirdeti javítási szolgáltatását, amely értelmében vállaljuk felmérés után, megállapodás alapján, kárpitos- és asztalosbútorok javítását Lakosságnál, Miskolcon, 50 000 forintig, előleg befizetése nélkül, 18 havi részletre! Keressen bennünket, állunk rendelkezésére Miskolc, Déryné u. 7. sz., illetve Miskolc, Szinva u. 2—4. sz. (Tiszai pu. mellett) 7-től 14 óráig Telefon: 15-621, 89-622 LEHEL 290 literes, energiatakarékos fagyasztóláda 31 300 Ft helyett, 28 000 Ft. Amíg a készlet tart! Hitelvásárlási lehetőség ELŐLEG BEFIZETÉSE nélkül is! Keresse üzleteinket: MISKOLC, Vörösmarty u. 5—7. sz. MISKOLC, Széchenyi U. 92. sz. (Tulipán-tömb) MISKOLC, Uitz Béla u. 7. sz. (OTP mellett). v ____________________J 1 990. július 28-án l«w százéves Megay László, oki u miskolci Béke Szállón él, és a 2. Sz. Idősek Klubjának házigondozottjo. Bizonyára sokan emlékeznek még a miskolci Megay- cukrászdára, amely a Megay- sarok névadója lett. Az egykori híres-neves cukrász- mester egyik rokona, a cukrász testvérének, Oszkárnak a fia, Megay László, a mis- ikolci Béke Szálló lakótelepen él, s ez év július 28-án ünnepli századik születésnapját. Hogyan töltötte el ezt a „röpke” száz esztendőt? — A családunkból csak egy rokonom lett cukrász Kassán, de ő már nem él — emlékezik Megay László —, nekem mindig is más érdeklődési köröm volt. A REPÜLÉS ÉS AZ AUTÓ Két fő szenvedélyéről beszél Megay László: a repülésről és az autóról. Mindkettő végigkísérte életében, de ifjú korában még mást is szabott rá a sors. Ma is délcegnek, katonás termetű férfinek mondható ez a százesztendős ember, akit már az illendőség miatt is mindenki Laci bácsinak szólít, bár, ha titkolná a korát, bizonyára akadna, aki nem merné „lebácsizni”. Tehát folytassuk előbb a külsőségekkel: — A hosszú élet titka iránt kíváncsiskodók nyilván kérdezgetik: honnan a súly- felesleg nélküli termet, a szinte huszáros léptek? Laci bácsi mosolyog. — Részben születési adottság, hogy nem vagyok kövér, részben pedig ráhibázott —, s magyarázza: — 1915-ben az I. Magyar Huszárezredbe kerültem Budapestre, ahol pirosnadrágos huszárként szolgáltam 1917- ig. Innen kerültem a repülőkhöz ... És itt kezdődött a nagy repülő-szerelem. Félelmet nem ismerve, áldozatokat vállalva. MINDIG VÁLLALTA A VESZÉLYT Már maga sem tudja, hányszor kellett ejtőernyővel kiugrani a veszélybe került gépből, s arra is mond példákat, hogy mennyiszer mentett meg egy-egy gépet, élete kockáztatásával. A háborús — első világháborús — évek után bejárta a világot, mert magyar autókat vitt bejáratásra, eladásra külföldre. Az autóvezetést már nagyon fiatalon megtanulta. Hiszen alig 6 éves lehetett, amikor édesapja — aki minisztériumi alkalmazott volt —, bevitte egy garázsba, ahol ugyancsak megtetszettek a gyereknek az autók. — Amint mondtam, mindig vonzódtam a technikához, s amikor repülősként nem volt rám szükség, vittem az autókat először Koppenhágába, aztán Angliába, Franciaországba, Spanyolországba, Portugáliába, Törökországba, az egész Balkánra. — Nyelvtudás? — Gyermekkoromban francia és német nevelőnőm volt, az életben megtanultam spanyolul, meg ahol, mi kellett... BEJÁRTA A FÉL VILÁGOT 1926-ban megunta Európát és a Balkánt, elment hát Dél-Amerikába. Némi x megtakarított pénzecskéjével, poggyászában ruhaneműivel. Mindezt az első éjszaka ellopták tőle. Ahogyan ma mondjuk: nulláról kellett tehát indulnia. És az akkor 36 éves fiatalember — bár, jó ajánlólevelek voltak a zsebében — elindult a nulláról, nincstelenül, csak két kezére, saját magára számítva. Három évet töltött Dél-Ame- rikában. Halálos betegen tért haza. Az Európába hozó hajón búvópestisben szenvedő társai sorra meghaltak. — Milyen orvosságokat szed? — Semmit. Sohasem szedtem. — Altatót? — Azt sem. — Nyugtatót? — Pláne! — Akkor csak nyugodt élete volt? — Kivéve, amikor osztályidegenként 15 évre elítéltek, és ebből tíz évet leültem Mária-Nosztrán és a váci börtönben. Közben volt olyan 15 napos elzárásom, amikor csaknem minden csontomat összetörve (a Somogyi Béla- és Bacsó Béla-ügyben való részvétellel vádolva) belöktek egy olyan cellába, ahol hasig ért a víz. Akkor is elhalt mindenki mellőlem. HISZ A JÓSÁGBAN, DE... — És magában mi tartotta az életet? Hisz az Istenben? — Igen, bár nem bigottul. Inkább hiszek az emberek jóságában. És sajnos, a rosszaságukban is. — Akkor térjünk vissza ismét a földre. Már elég sok Szomszédolás Egy ma még ritka vállalkozást szeretnénk megismertetni az olvasóval: a Kocsis István rendőr hadnagy által vezetett szegedi Biztonsági Szolgálatot, amely akár magánrendőrségnek is nevezhető. — Sajnos, a rendőrök állóképessége, fizikuma sok kívánnivalót hagy maga után — mondja Kocsis István. Ha profi állami rendőrséget akarunk — és azt akarunk —, akkor a rendőröknek a küzdősportokban is helyt kell állniuk. Idén februárban hoztuk létre a Rendőr Testedző Egyletet. Egyesületünk nyit a város felé: Szeged új tömegsiporttámasza, központja szeretne lenni. Egyletünk önálló jogi személyként működik, s belefogtunk egy rendőri szolgáltató vállalkozásba. A szolgálatnak önálló bankszámlája van, erre fizetik megbízóink szolgáltatásaink ellenértékét. — Milyen leiadatokat vállalnak? — Szakmai jellegűeket. Hisz éppen az volt a célunk, hogy a rendőrök ne fóliázzanak, ne menjenek kőműves mellé segédmunkásnak, s ne kelljen a jó ég tudja, mivel küszködniük, mint manapság mindenkinek, hogy a fizetésüket kiegészíthessék. A szabad idejűikben váltólko. zók a szakmájukat gyakorolják, s olyan különleges feladatokat teljesítenek, amelyekre a rendőrség nem képes. — IMondana példákat? — 'Bankoknak, intézményeknek pénzőrzést, pénzkísérést vállalunk, ellátjuk különböző telephelyek, kiállítások, bemutatótermek, üdülőtársaságok védelmét. Előre megjósolható, hogy felértékelődik a vállalkozói titok, s védeni kell az üzleti tárgyalásokat. Ha majd jogszabály lehetővé teszi, megbízás alapján mi átvizsgáljuk a megbeszélés helyét: van-e „poloska”? Hozzá ugyan nem nyúlhatunk, még a helyét sem mondhatjuk meg, de tanácsot adhatunk az üzletembereknek, beszéljenek-e máshol, vagy maradhatnak. Más példa: manapság egyáltalán nem biztonságos tízez- rékkel, százezrekkel útnak indulni. Ha mégis rákényszerül valaki, kérheti személyi védelmét tőlünk. Védtelenek az otthonok. Fölkérésre megnézzük a lakást, megállapítjuk, melyik biztonsági rendszer működne ott a leghatásosabban, beszerezzük ezeket az eszközöket, fel is szereljük, s gondoskodunk a karbantartásról is. Tegyük föl, valaki hosszabb időre elutazik, s nincs kire hagyja lakását, házát. Ránk bízhatja. — A példáiban említett megbízások egy részét a rendőrségnek kellene elvégezni, külön fizetség nélkül. Mondja, nem az lesz ennek a vállalkozásnak a vége, hogy a rendőrök derekasan megdolgoznak a pluszpénzért, a főállásukban pedig pihengetnek? — Kizárt. A parancsnoka ugyanis egyszerűen nem engedd el, amíg a napi munkáját megnyugtatóan be nem fejezi. — S ha a parancsnok is vállalkozó rendőr? — A rendőrségen mindenkinek parancsolnak. Egy sorozatos kudarc, eredménytelenség pedig hamar észrevehető. Egyébként higgye el, aki a rendőrségen „megragad”, annak egy idő után hivatásává válik a munkája. — Igen ám, de a hivatásérzetét kiélheti a másodállásában is. Arra gondolok, hogy információkat birtokolnak, előre tudnak bizonyos dolgokat, amiket szépen, lassan átmenthetnek a szolgálatba. — Rosszindulatú megközelítés. Ugyanis most sem arról van szó, hogy az állami rendőrség nem akar jobb, eredményesebb lenni. Egyszerűen ennyi telik erejéből. Napi tíz óra mellett rengeteget túlóráznak. Látta a kocsikat? Szerintem változtarosszaságról beszéltünk. Szóljon most már a jókról. Mi volt élete legszebb, legkedvesebb élménye? Szerelem? — Negyvenéves koromban nősültem meg. 25 éve özvegy vagyok. Két leánygyermekem közül az egyik olyan beteg, hogy reá nem számíthatok. A másik 1956-ban elhagyta Magyarországot. Ma már családanya, Kanadában él, voltak nálunk látogatóban. — Tehát jelenleg magányosan él? Nem unatkozik? Hogyan biztosítja a létfenntartását? — Tíz munkásévemet (amit Kazincbarcikán töltöttem rabként, az újváros építésénél), beszámították a nyugdíjamba, s így a mintegy négyezer forintnyi nyugdíjamból gazdálkodom, viszont a városi tanács szociális gondozottja vagyok, a miskolci 2. Számú Idősek Klubjához tartozom, .tőlük hozzák mindennap autóval az ebédet és a hideg vacsorát, s gondozónőik takarítanak és mosnak rám. AZ UNALMAT NEM ISMERI . .. — Amint látom, sok szép festménye van a falon, klasszikus lemezei az asztalon ... — Nos, ezért nem ismerem az unalmat. Ugyanis, ha végképp nem tudok mit csinálni a ház körül, belekezdek egy festménybe (a festészetet egykor egy fogolytársamtól tanultam), a zene pedig egész életemben érdekelt. — Most százévesen, mi még az élete kívánsága, legnagyobb vágya? — Talán közhelyként hangzik: az emberiségért aggódom. Amint ugyanis a televízióban látom, a rádióban hallom: az erkölcs világszerte veszélyben van. Elromlanák az emberek. Erre hadd mondjak még a saját életemből egy apró példát. És Megay László, szinte röstellkedve említi meg, hogy lakásának kamrájából nemrég ellopták a kerékpárját. „A tettes ismeretlen.” Pedig ez a százéves emíber még mindig szívesen járna kerék, párral — mivelhogy szerencsére, még képes rá! Sajnos azonban új bicikli vásárlására már nincs pénze. Ügy érzi, hogy ez a kívánsága már nem teljesülhet, még részletfizetésre sem. Ruttkay Anna tásra vár a BM egész struktúrája. Ha az új kormány is annyit áldoz a rendőrségre, mint a régi, megnézhetjük magunkat. Visszatérve a kérdésére: miért ne hasznosíthatnánk a tapasztalatokat, az információkat? Egy valamire való nyomozó úgy ismeri a várost, mint a tenyerét. Ha mondjuk, utcán parkoló kocsikat véd a szolgálat néhány embere, s kiszúrnak egy éppen ott lődörgő, számukra már ismerős suhancot, világos, hogy minden lépését figyelik. Ha letör egy visszapillantó tükröt, vagy egy emblémát, biztosan elkapják. Az állami járőrök sosem lesznek képesek egyedi kívánalmak teljesítésére, de nem is profiljuk. Senki sosem várhatja tőlük, hogy például külön vigyázzanak a „csillaggarázsokra”. — Az áraik milyenek? — Minden szolgáltatásunknak hivatalos tarifája van, de nincs két egyforma megbízás, ezért mindig egyedi árajánlatot teszünk. Any- nyit mondhatok, igyekszünk olcsók lenni. — Kaptak-e már megbízást? — Pénzőrzésre, kísérésre szólót többet is. Bemutatkozó levelet küldtünk minden nagy, szegedi vállalatnak. Tudja, az az érzésem, még nem is igen akarják elhinni, van és létezik ilyen szolgáltatás Magyarországon. Ami pedig a konkrét tárgyalásokat illeti: valószínű, hogy mi biztosítjuk a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Szegedi Ipari Vásár helyszíneit. M. E.
