Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-04 / 155. szám
1990. július 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hogy jusson kaszáló, és legyen tej! T ejszövetkezet alakult Mezőcsáton Szavannához hasonlatos a dél-borsodi legelők nagy része. A gyepterület felsül, és azt a megénekelt, tikkadt szöcskenyájat sem látni, hisz’ jószerivel az sem legelészik rajta semmit. A perzselő nap izzasztja a lusta teheneket, amelyek nagy része éhen tér haza, némelyek szomjan is. Több ablak kellene, ha bírnák a jószágtartók. Nem csoda, ha a fellendülőben levő jószágtartási kedv keserűséggel vegyül, ha nem ez utóbbiból van már több a tehenesgaz- dáknál. És egyszer csak úgy érzik: betelt a pohár. Mert ez a természeti csapás évek óta párosul emberi gyarlóságokkal. Olyanokkal, amelyek még normális időjárásban is próbára teszik a türelméről híres parasztember idegét. A fentebb említett pohár pedig több éve telik, és mostanra tán már ki is csapott. A mezőcsáti gazdák úgy határoztak, nem hallgatják tovább egymás panaszát, hisz’ mindegyiküket egyformán sanyargatják. Felülről az ég felől, oldalról pedig a helyi szövetkezet, amely semmi pénzért nem ad szénát, hogy javíthassák a kérődzők táplálását, de még a fűbérrel megváltott legelőt is lekaszálja a szövetkezet. így alig-alig tud valamit legelni a „maszek” jószág. Ez sem elég, még azt az állandóan csökkenő tejet is hol átveszik, hol nem, s ha átveszik is, csak később fizetnek, így a jószágtartók csak „majdra” viszik átadáskor a tejet. S hogy ezzel se legyen vége a bajnak, a tejpénzt is csak akkor kapják meg, amikor a kölcsön-visszafize- tés ijesztgetős határideje — a „minden hónap tizenötödike” — már elmúlt. Mert azt is el kell mondani, hogy a - háborgó gazdák némelyike három-négyszázezer forintos újrakezdési kölcsönt vett fel, hogy kiszorulva az iparból, környékbeli kisüzemből — magángazdálkodásba kezdjen. Panaszaikkal egyenként fordultak ide-oda, gyakran volt megértés, tanács is, de „kalácsot” nemigen akart nekik adni senki. Ezek után megfogalmaztak egy levelet a nagyközség tanácsának, hogy segítse őket egy olyan tanácskozás összehívásában, ahol a helyi Augusztus 20. Termelőszövetkezet, a Tejipari Vállalat, a gazdák és a pártatlan tanács találkozhatna. Hátha valami okosat, és főleg hasznosat tudnának kisütni közösen. Beadványukban elkeseredettségüket fogalmazták meg, mely orvoslására az érintettek segítségét kérték: A tehéntartók kérelemmel fordulnak a tanácshoz, hogy szíveskedjen segíteni. Jelen esetben képtelenek vagyunk gazdaságainkat fenntartani. Szükségesnek látjuk egy közgyűlés összehívását, az érdekeltek részvételével, illetve a tsz, a tejipar, a tanács illetékesei meghallhatnák a kistermelők panaszait. A kistermelők szándéka szakcsoportot létrehozni. így megoldódhatna a legelő gondja, valamint a téli takarmányozás, a tej átvétel, a tejszállítás. Tisztelettel kérjük a tanácsot, hogy segítő szándékkal, mielőbb szíveskedjen összehívni a fenti megbeszélést. Tisztelettel: a kistermelők. A tanács segített is a lebonyolításban, a szervezésben, így került sor a csáti jószágtartók, a tejipari vállalat és a helyi termelőszövetkezet tanácskozására a napokban. A házigazda a mezőcsáti tanács részéről Dómján László fáradozott azon, hogy ne csapjanak az égig a heves indulatok. A csitító figyelmeztetésre szükség is volt, mivel jó adag sérelmeiket a gazdák másfél órán át panaszolták. Régen hallhatott ennyi keserűséget Szabó Gyula, a termelőszövetkezet elnöke, mert több füzetlapot is teleírt. Bizonyára e gazdáktól értesült néhány beosztottjának a tehéntartókkal összefüggő véleményéről, s azt is belátta: a kaszálókkal, a földbérleményekkel kapcsolatban még egy elnök sem tudhat mindenről, ami a határban történik. Talán ezt is segített abbéli döntésében, hogy segíteni fog ezeken a kiszolgáltatott embereken, kivizsgálja, igaz-e a vád: a csáti legelőt, kaszálót néhány ember kisajátította, hatalmas laposokat bérelnek, kaszálnak olyanok, akik nem a jószágoknak, hanem eladásra vágják a rendet, s így a jószágtartók kiszorulnak az olcsó takarmányból is. Tekintettel a silány fűhozamra (meg arra, hogy a bérbe adásra szánt legelőt időközben a téesz lekaszálta), a fűért kért fizetséget, — amit 1100 forintban határozott meg a szövetkezet — csökkentik a jövőben. Az elnök megígérte, támogatja majd azt a lehetőséget, hogy a tejtermelők a harmadik kaszálóív lucernaterületeken gyűjtsenek negyedében vagy ötödében — a hozamtól függően. A másik nagy gond a tejiparral kapcsolatos. E panaszok orvoslására a tejipari vállalattól Oláh Bálint vállalkozott, már amennyiben az ígéreteket be tudja váltani. A gazdák elmondták, hogy a nagyközség szélén épített tejgyűjtő mindenkinek messze van. Mert volt itt valaha Mezőcsát kellős közepén, de hát azt a vállalat eladta, pedig az mindenben megfelelt a Köjál előírásainak is. a gazdáknak is. Oláh Bálint a tej felvásárlási áráról elmondta, hogy a sok panasz ellenére (téli— nvári idényár) sem tudnak addig azon változtatni, amíg a tejnek hatósági ára van. Remélte, hogv nemsokára a tejfelvásárlásban is áralku lesz, de ennek alapja a jó minőségű tej lehet. A tej átvételénél tapasztalható feszültség csökkentésére vásárolt a vállalat olyan műszereket, amelyekkel a helyszínen, objektív módon meg tudják vizsgálni a tej minőségét. Gyakran romlik el a tejhűtő is, ezért gyakorta nem tudták átvenni az összes mennyiséget. Ezért a hűtőberendezést úira a tejipar javítja a jövőben, és nem adják ki alvállalkozóknak. A gazdák inkább egy tartalék hűtő biztosítását szeretnék elérni, meg egy másik tejátvevő helyiséget akarnak és más tej átvevőt. Mert sok a panasz az ő személyére is. pedig saját lakását alakította át tejbegyűjtés céljára. Három órán át sorolta panaszait a harmincegy tehéntartó. Szó volt az öreg csdr- dásokról, akik talán már nem is tudják ellátni a mintegy kétszáz tehén szakszerű őrzését: emberi gyarlóságokról, aztán arról, hogy az újrakezdési kölcsön törlesztését a vállalkozók (jórészt fiatalok) nem tudják fizetni, ha ilyen bizonytalan ez a jószágtartás. Ezért rövid tanakodás után úgy határoztak, nem várnak arra, hogy más intézkedjen helyettük, vagy a hátuk mögött, és megszavazták: tej- szövetkezetet alakítanak, annak minden gondjával együtt. Vállalkozásuk sikeréről szeretnénk a jövőben hírt adni. Reméljük, ebben az antiszövetkezeti világban mégiscsak van jövője a szövetkezésnek is. (B. Sz. L.) MALM AKAR? Külkereskedni kötelező Négy évvel ezelőtt alig több, mint 40 külkereske- désre jogosult vállalat működött Magyarországon. Két éve 200, ma több, mint ötezer a külkereskedői joggal rendelkező vállalkozások száma. Pontos adatokkal nem rendelkezem a főváros—vidék arányáról, de bármibe lefogadom, a fővárosban működő külker, jogosítványok száma ezres nagyságrendű, míg néhány megyében a százat sem éri el. Ennek változni kell. Ha egy cég nem kíván rövid időn belül a Magyar Közlöny legfrissebb számának utolsó oldalán szerepelni (ahol a felszámolási eljárásokról tájékoztatják a nagyérdeműt), akkor megbízható külföldi partnert kell találnia a nyugat-(európai) piacon. Ha talált és létrejön az üzlet, akkor két dologban biztos lehet a magyar vállalkozó: piacképes árut vagy szolgáltatást forgalmaz, és nem a kifizetetlen számlái sokasodnak, hanem az árbevétele nő. A vidék gazdasági bajainak eme gyógyszerét sokan ismerik. Kevesen tudják viszont, hol íratható föl a recept, és hol váltják be a vényt? Milyen lehetőségei vannak a külkereskedelemre a vidéki kis- és egyéni vállalkozóknak, ha tökéjük „ezred”- vagy „tizezred-Petrenkó” nagyságrendű? Hová, kihez forduljon, ha drága idejét nem Budapesten kívánja eltölteni azzal, hogy különböző átalakulófélben levő hivatalokban meghallgatja, ki, miért nincs bent, mit, hol, miért nem tudnak még elintézni. Milyen esélye van annak a kisvállalkozásnak a külkereskedésre, amelyik valamilyen okból már nem fért Budapestre, ám nem hajlandó exportképes termékének 10—40 százalékát valamilyen „impex” vagy „eximp” vállalatnak aiándékozni, jutalék formájában? — A Külkereskedelmi Minisztérium már a ’80-as évek ■elején úgy vélte, a külkereskedelmi tevékenységet vidéken is meg kell honosítani — kezdte válaszát kérdés- özönömre Varga István úr, a Kereskedelmi Minisztérium megyei megbízottja. — 1982-ben vidéki hálózatot hozott létre. A hálózat munkatársai részben a minisztériumot informálták a megyékben történtekről, részben a megyékben folytattak és folytatnak a külkereskedelmet menedzselő tevékenységet, többek között azért is, hogy a Budapest-centrikus- ság mielőbb megszűnjön. — Mivel hálózat és menedzser lassanként több lesz, mint ügyrendi vita a parlamentben, ezért póri egyszerűséggel megkérdezem: W. Jani bácsi tájjellegű szarvasbőr tokokat csinál. Ezekből már negyven darabot feketén eladott Pécsben, jó áron, sőt, egy bécsi boltos rendelt tőle húszezer darabot. Ennyit már nem mer kicsempészni az öreg, mert egyrészt becsületes, másrészt fél, hogy elveszik tőle a határon. Hová forduljon? — Ha W. Jani bácsi Borsod megyében lakik, akkor hozzám. Megkeres itt, a megyei tanács épületében és elmondom neki, mi a legcélszerűbb megoldási lehetőség a problémájára. — Netán ebben gyakorlata is van, illetve előfordult már hasonló eset? — Nem is egy! Téeszek, kisvállalkozások, magánvállalkozók kértek már segítséget külkereskedelmi gondjaik megoldásához. — Milyen irányban? — Egyszerű exportjog . .. — ... nem így értettem, hanem kelet—nyugat? — Is-is. — Általános érvényű, azaz divatos szóval „példaértékű” tippet tudna most adni? — Csak olyanokat, amilyeneket feltehetőleg minden vállalkozó tud. A kifogástalan minőség, piacképes ár, a határidők betartása szükséges, de nem elégséges feltételek. Meg kell keresni ezekhez a fizetőképes vevőkört is. Be kell törni a piacra, jelen kell lenni a piacon, ami, ha nyugati irányba nézzük, nem kis távolságra van megyénktől. — Jani bácsi ezek szerint esélytelen?! — Nem esélytelen, ha ő a maga dolgát végzi, tehát szarvasbőrtokokat csinál, a piacfoglalást, reklámot, marketingmunkát pedig azokra bízza, akik ehhez értenek. Napfogyatkozás Ez a cikk nem égi, hanem nagyon is földi jelenségekkel foglalkozik. Arról van szó, hogy fogynak a napok. Az idő múlásával rövidül a türelmi idő, s a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő száz nap, amely egy új kormány védettségének jár az első időszakban, egyre fogy. Nőnek viszont a sorok, sokasodik a várakozók tömege. A televízió jóvoltából tudjuk, hogy Moszkvában .a mindennapiért állnak sorba, Berlinben — a pénzváltó helyek előtt — a Márkáért. Nálunk, a kilátásba helyezett áremelés előtt, s júliusban esedékes fizetés és nyugdíj után cigarettát, italt és benzint spájzolnak az emberek. A leghosszabb sor viszont a Tü- zép előjegyzési irodák előtt kanyarog. Miskolcon láttam, hétfőn, július második napján, hagy a hajdan szolgáltató háznak épült intézmény környékét több százan lepték el. Az egyik oldalon húsbolt, de kinek kell ma órákig dekkolni karajért, vagy bélszínért? A másik oldalon egy elektronikai cikkeket kínáló üzlet. Büszkén jelenthetem, hogy a márkás fényképezőgépekért, sokszorosító berendezésekért senkinek sem kell várakoznia egy percet sem. Mindkét helyen bő a választék és a rafinált igényeket is ki tudják elégíteni. Ma a magyar polgár szénért, illetve szénutalványért állt sorba. Emelik a fűtőanyag árát, s joggal remélik azt a kályhák tulajdonosai, hogy legalább egyszer megússzák az új kormány első, zsebbe vágó akcióját .. . De mit csináljon, miben reménykedjen az, akit balsorsa összkomfortos (?) bérházi lakásba kényszerí- tett? Fizeti majd a megemelt vízdíjat, a megemelt fűtési tarifát, a drágább elektromos áramot. A villanynyal még csak lehet takarékoskodni. De a hatósági jogokkal felruházott hőszolgáltató vállalat nem kukori- cázik. Fizetni kell. Fizet az ifjú házas és a vékony pénzű nyugdíjas, gyaníthatóan átlag-lakásonként kétezer forintot havonta, mert a szabályozhatatlan és mérhetetlen teljesítményű radiátor meleget ad . . . Nagyon fázom én ettől az akciótól. Az új kormány a bevált és legkézenfekvőbb megoldáshoz nyúlt, az államháztartás deficitjének csökkentése érdekében. A mostani áremelést nem klasszikus közgazdasági okok (a kereslet-kínálat alakulása, az értéktörvény működése) kényszerítették ki, hanem a tehetetlenség és az ellehetetlenülés. Nincs más megoldás? Fogynak a napok, fogy a türelem. A rendszerváltás békés átmenetét konfliktus-veszélyes felhők árnyékolják be. Az égi törvények szerint a napfogyatkozást a teljes világosság követi. A földi mechanizmus másként is működhet. Nem lennék boldog, ha száz nap után maradna a homály, s a teljes sötétség fenyegetne. Brackó István — Vannak már ilyen „értők” nálunk? Őrölnék, ha eloszlatna néhány rémképzetemet, nevezetesen: attól senki nem lesz menedzser, hogy azt mondják neki, holnaptól menedzser vagy, és nyomtatnak neki erről szóló névjegykártyát, vagy ha a legyártott hatmillió tűszelepet nem vette át az északbelga megrendelő (mert berozsdásodott bennük a lyuk), akkor rossz volt a marketing, illetve magasak voltak a logisztikai költségek. (A logisztika egyelőre még nem foglalta el az őt megillető helyet gazdasági fogalomzavaraink között, de már egyre több igényes tanfolyamon oktatják.) — „Részben-értők” már vannak. Ipari formatervezők, reklámszakemberek, piackutatók, akik kellő gyakorlattal, referenciákkal is rendelkeznek már. Konkrét példaként említhetem az AGORA Kft. kiállítótermét Stuttgartban, ahol több mint 200 négyzetméter terület áll rendelkezésére azoknak a vállalkozóknak, akik bemutatni, vagy eladni szándékoznak az NSZK-ban. — Jelentkező van már? — Hogyne volna. Borsod megyéből közel húsz vállalat, vállalkozás, de június hónapban Pécs város tart ott kiállítást és vásárt. — És ide befér Jani bácsi is? — Természetesen, de még további lehetőségei is vannak. Exportfejlesztő pályázaton vehet részt. — Jani bácsi? — Igen, ha exportképes termék előállítására képes, vagy exportképes szolgáltatást tud nyújtani. A külkereskedelmi tájékoztató részletesen ... — ... ha ehhez Jani bácsi hozzájut, akkor én megveszek tőle kétszázezer szarvasbör tokot . .. — ... nem jut hozzá, de befárad ide, a tanácsra, és kap belőle egy példányt, aminek segítségével elkészítheti a pályázatot, — Amennyiben úgy ír ügyiratot, mint Jókai, ha nem, akkor... — ... akkor ebben is segítséget kap, hiszen többek között ezért is vagyunk, ez is az egyik, sőt talán a legfontosabb feladatunk. A vidék külkereskedelmének életképessé tétele, beindítása, működtetése, a devizabevétel növelésére alkalmas exportképes tevékenység felkutatása. Tanácsadás, operatív- ügyintézés. — Történik mindez Miskolcon, a megyei tanács épületében, a Kereskedelmi Minisztérium megbízottjának irodájában. — Igen. — Akkor is, ha már nincs Kereskedelmi Minisztérium?! — Akkor is, mert ezek a formai, külsőségekben jelentkező változások a lényeget nem érintik. Nem változott és létezik az a hosszú távú és kiemelt cél, hogy az Európai Közösség minőségi elvárásainak megfelelő korszerű termékeket gyártsunk, szolgáltatásokat biztosítsunk. A megvalósításhoz ma még nélkülözhetetlen a tanácsadás, a konkrét ügyviteli segítségnyújtás. — Annak biztos tudatában köszönöm meg a tájékoztatást, hogy a tanács és segítség ráfér Jani bácsira is, és a megyére is. Bérezés József
