Észak-Magyarország, 1990. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-17 / 166. szám

1990. július 17., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Trágyából is lehet bank Kárt okoz a sok nitrogén Nemcsak Dániában bűzlik valami Hol dolgozik Raisza Gorbacsova? A Közös Piac brüsszeli bizottsága olyan törvényeket javasol elfogadásra, ame­lyek, hosszú távon korlátoz­nák a nitrogéntartalmú trá­gyák alkalmazását. Bebizo­nyosodott ugyanis, hogy ezek a hathatós termésho­zam-javító szerek károsít­ják a környezetet: elpusz­títják a vizek élővilágát, fo­kozatosan csökkentik az egészséges, nitrátmentes ivó­vízállományt, és savas esők kialakulásához vezetnek. A nitrátok, akár műtrá­gyából, akár hagyományos istállótrágyából származnak, nem bomlanak el, hanem beszívódnak a földbe, on­nan a talajvízbe, valamint a tengerbe. Azok növényvilá­gára pedig ugyanolyan ser­kentőleg hatnak, mint a ha­szonnövényekre. Ennek egyik, már ismert, kataszt­rofális következménye volt az olasz tengerpart algásodása az elmúlt nyáron. A Párizsi-medencében és Kelet-Angüában, ahol in­tenzív gabonatermesztés fo­Máis-fél év telt el az ör­mény földrengés óta, de a katasztrófa sújtotta terüle­ten nem sokat javul talk az életkörülményeik. Az embe­reknek ma két dolog fontos: a mim denn api betevő falat, és hogy fedél legyen a fe­jük fölött. Sztyepanavan lakói esős napokon térdig érő sárban járnak, száraz időben pedig a kavargó, sűrű porfelhők porát nyelik. Itt sem sokat változott az élet a földren­gés óta. Ma is életveszélyes házakban és vagonokban laknak. Idén május 27-én ismét 6-os erősségű földren­gés rázta meg a várost, amelynek során az 1988. de­cemberében megsérült lakó­házaik egy része romba dőlt. Áldozatok szerencsére nem voltak. Mii is történt a városban másfél év alatt? Elkészült néhány tucat kétszintes lá- ház, ahol 375 családot he­lyeztek el, egy 150 férőhe­lyes óvoda, két ideiglenes iskola és egy kórház. A lassú helyreállítási munkáknak számos oka van. Így például az elhúzódó geo­fizikai kutatások és terve­l.yik, a nitrát-túladagolás máris bekövetkezett. A fran­ciák ezért egyrészt kötelező­vé tették a gazdák számá­ra a téli talajvédő növény­zet termesztését — ez csök­kenti a nitrátok beszívódá- sát a földbe —, másrészt környezetvédelmi adó beve­zetését tervezik 1992-től. A britek a leginkább veszé­lyeztetett területeken kísér­letképpen pénzzel kívánják arra ösztönözni a termelő­ket, hogy eddigi módszerei­ken változtassanak. Bretagne-ban, Dániában, Hollandiában és Belgiumban, valamint az NSZK egyes ré­szein a fő gondot az inten­zív állattenyésztés és az eb­ből származó hatalmas trá­gyamennyiség okozza. Hollandiában, ahol az 1960 óta megötszöröződött ser­tésállomány ma 14 milliós­ra tehető, a helyzet rendkí­vül súlyos. 1987-ig a föl­dekre és a vizekbe szórták az évente keletkező 93 mil­lió tonna trágyát, ami 35 millió tonnával haladta meg zések, a köztársasági és he­lyi vezetés hozzá nem érté­se. az építőanyagok blokád miatti késedelmes szállítá­sa, az óriási hivatali hierar­chia, .amely számos esetben még a legegyszerűbb kérdé­sékben is megakadályozza a gyors döntést. A Sztyepana- vanban dolgozó NSZK-beli szakemberek például arra panaszkodtak, hogy rendkí­vül nehézkes a Szovjetunió­ba utazás. Az is gondot je­lenített, hogy az új város nagyobbik része a Dzonaget folyó túlsó partján épül, ahol a talaj sziklás. A kül­földieknek nem engedélye­zett a robbantás, a helyi szakembereik pedig rendkí­vül lassan végzilk ezt a mun­kát. Az építőanyag-hiány miatt a romba dőlt családi házak tulajdonosai nem tudnak hozzákezdeni az építéshez, vagy helyreállításhoz, A félj épített magämiházak száma nem több tíznél. Ilyen .kö­rülmények között már nem is érdemes említeni az ál­landó áramszolgáltatási gon­dokat, vagy a telefonfejlesz. tést. Komoly nehézségek az országban biztonságosan elhelyezhető mennyiséget. A trágyaszórást ma már tör­vény szabályozza, trágya­bankokat létesítettek, és egyes városokban a trágya tüzelőként való felhasználá­sával kísérleteznek. Dánia 1986-ban vezetett be trágyázást szabályozó tör­vényeket. A gazdák segélyt kapnak tárolók építéséhez, trágyaszórási kvótákat lép­tettek életbe. Hasonló in­tézkedések történtek az in­tenzív állattenyésztést foly­tató északnémet tartomá­nyokban is. Ez a súlyos állapot nem egyik napról a másikra kö­vetkezett be, hanem a 10— 20, sőt 30 évvel ezelőtt foly­tatott gazdálkodásra vezet­hető vissza — mondják az EK szakemberei. A trágyá­zás csökkentése hosszú tá­von nemcsak az EK törvé­nyei által szankcionált túl­termelés megoldásában se­gítene. hanem egyharmadá- val csökkentené a gazdák trágyázás! költségeit is. vannak a lakosság élelmi­szerellátásában is. A lakásépítéssel egy idő­ben a környezetrendezést is megoldják. Az amerikai cég előre gyártott elemeikből 625 házat, óvodát, iskolát, sport, létesítményt, üzleteket épí­tett. Az Egyesült Álíamdk- ban egy ilyen ház 100 ezer dóllárba kerül, az örmény .körülmények között mindez körülbelül. 200 ezer dollár. Az ehhez szükséges anyagi eszközöket az amerikai egy. ház jótékonysági akcióiból fedezik. Sztyepanavanwak az elsők 'között segített az 'NSZK. Különösen nagy segítséget jelentett az NSZK Vöröske­reszt ideiglenes kórháza, 150 kis kórteremmel és szülé­szeti osztállyal, a minden várakozásit felülmúló orvosi berendezés^ jól felszerelt mentőkocsik, rengeteg gyógy­szer, egyszer használatos injékcióstűk, élelmiszer, ru­hanemű stb. Jelenleg az NSZK-szakemberek 50 házat szerelnek össze előre gyár­tott elemekből. Ezekben 2 szobás, 45 négyzetméteres, berendezett lakásokat adnak át a rászorulóknak. (APN) Füzérradványban ma már csak mindössze ötszázan él­nek, jórészt idős emberek. A fiatalok elhagyják a falut, hi­szen helyben nemigen talál­nak munkát. A nyugodt, csen­des kisközség azonban hama­rosan újraéled, hiszen a hely­béli kastélyt turisztikai célok­ra kívánják hasznosítani. Azt beszélik, vadásztanya lesz be­lőle. Akkor talán megoldódik a falu ellátásának gondja is, s több lesz a munkalehetőség. A hegycsúcson már áll az új tv-erősitötorony, amely nem­csak a kastélybeli, de a falu­ban levő televíziók műsorvéte­lét is javítja. (Fotó: F. M.) Hol dolgozik a szovjet el­nök felesége? Kap-e fize­tést? G. Mjásznyikov, a Szovjet Kulturális Alap el­nökhelyettese válaszol kér­déseinkre, Ismeretes, hogy Raisza MaJkszimovna Gorbacsova aktívan részt vesz a Szovjet Kulturális Alap tevékeny­ségében, mint az elnökség társadalmi munkatársa. Munkáját társadalmi alapon, ingyenesen' végzi. Gorbacso. va sokat vállal magára. Va­lamennyi ülésünkön részt vesz. Jelenléte nem hivata­los formaság, gondosan ké­szül az összejövetelekre, ta­nulmányozza 'az iratokat, szakemberekkel konzultál, Sóik tekintetben' neki kö­szönhető, hogy az országban újjászül etében van a jószol­gálati, jótékony tevékeny­ség, ami nem is olyan egy­szerű dolog. Nem könnyű például megszervezni a ne­ves külföldi művészek in­gyenes vendégfellépését. Ért­hető okok miatt, Gorbacso- vának ez könnyebb, mint más munkatársunknak, ám mégis sok munkával jár. Köztudott, hogy háromne. gyed évszázad alatt számos nemzeti kincs került kül­földre. Gorbacsova aktív te­vékenységet folytat ezek ha. zahozatala érdekében. Ame­rikai útja során egy értékes novgorodi ikont és egy Aj- vazovszkij-képet kapott vissza a Rookefeller-család- tói. Kezdeményezésére, az uráli Ailapajev városban, a Szovjet Kulturális Alap se­gítségével, művészeti főis­kolát szerveznek. Nemrég kezdte meg munkáját Moszkvában a Harangszó Szövetség. Május 9-én, az elesették emlékére először szólaltak meg a Vörös téren a Vasziildj Blazsennij szé­kesegyház harangjai. (APN) Örményország a földrengés után Jm Almok - nyugdíjban Megtiszteltetés, élmény és kölcsönös tisztesség talál­kozni a Tisztelt Olvasóval. Véleményt cserélni, vitáz­ni, vagy csodálkozni, ér­velni, vagy megdöbbenni az élet adta helyzeteken, beszélni jelen és jövő gondjairól és hallgatni az emberi sorsokat. Mégis, a legérdekesebb az előlegezett bizalommal élni, és „látatlanból” olyan emberekről hallani, akik a személyes találkozás nélkül is megosztják velünk gond­jaikat, örömeiket, akik gyakran már azzal is elé­gedettek, ha néhány sor vagy pár oldalas levél for­májában legalább írhatnak, és csak remélhetik, hogy, valaki talán elolvassa a re­ménytelen S.O.S.-jeleket, az itt-ott elszenvedett meg­aláztatást, vagy régmúlt idők soha nem feledhető bánatait, szenvedéseit. Ez utóbbiak vagy két éve megszaporodtak. Vagyis a közlésük. Amiket sokszor ötven-hatvan éve őrzött az emlékezet, amit nem mond­hattak el senkinek, amikről nem csak nem illett, de nem is volt ajánlatos be­szélgetni. Különösen írni! Most pedig már napi- és hetilapokban közlik — sok­szor folytatásokban is. Oku­lásképpen, vagy csak egy- egy ember szenvedéseinek elismerése-tisztelete jeléül? Mindegy. A lényeg az, hogy így megismerjük a múlt, az évtizedek, az emberi sorsok egy-egy darabkáját. Ilyen szándék vezérelte talán Bartha Andrást is, hogy pár oldalas leveléből ismerjük meg a múlt ezer és ezer borzalma közül az éppen legújabbat, ami a több milliárd ember közül egyé, éppen azé, aki írta, ezért különbözik mindenki más sorsától, mert csak ve­le történhetett meg éppen úgy és éppen ott, ahogy és amikor az megtörtént, egy­szeri, utánozhatatlan és megismételhetetlen formá­ban. — özvegy lettem, egye­dül élek — tudatja levél­írónk keserű sorsát. — A földek körüli viták érinte­nek. szüleim mellett, majd családalapítás után is csak a föld és annak művelése biztosította kenyerünket. Most nem csak a kisgazda- pártot tartom a parasztság szószólójának, de a volt parasztpárt, vagyis a Ma­gyar Néppárt is az volna, ha az országgyűlési képvi­selőválasztáskor jobban a híveire figyel. Folyik a küzdelem a föl­dért — és amellett nem is a kenyérért, inkább megfogható, nagy darab ka­lácsért. azok között, akik­nek sikerült a tülekedés. Akik vissza akarják föld­jeiket, nem éppen spekula­tív elgondolásból teszik — a mindenkori megélhetési bizonytalanság az oka. Ugye, a tsz-be lépett föld­művesnek nyugdíjazáskor csak a leszolgált katona­időt, hadifogságot, azt az időt számolták el a tsz-ben ledolgozott ideje mellett. A magángazdálkodóként eltöl­tött éveket annak ellenére, hogy adót, beszolgáltatást teljesített, sehol figyelem­be nem vették. Ezért pél­dául a tsz-be lépett közép­korú emberek sokat vesz­tettek a nyugdíj megállapí­tásakor. ők egy jövedelem­ből — minden családi pót­lék nélkül — nevelték kis­korú gyermeküket és támo­gatták a 260 forintra érde­mesített. öreg szüleiket. Majd nyugdíjazás után többnyire egy nyugdíjból éltek feleségeikkel akkor is, ha a feleség saját föld­jét is a közösbe kellett ad­ni. A második világháború alatt tényleges katonai szol­gálatomat teljesítettem — és 1944 november elején haza­jöttem. Itthon vészeltem át a frontot. 1945 január ha­vában kellett az új nem­zeti hadseregbe jelentkezni. Márciusban vonultam be Bánrévére, a felállított ha­tárőrséghez. Az új hadse­regben teljesített katonai szolgálat jogán kaptam 1946 tavaszán 10 kát. hold juttatott földet, amely 1948 őszén a megalakított álla­mi gazdaság táblájába ke­rült. 1945 őszén házasodtam, feleségem örökölt 11 hold földet. Ez lett a családom létalapja. 1957-ben vásárol­tam 2 hold szántót és bé­reltem 3 hold állami tar­talékföldet. 1960 decemberében a tsz- be vittem a feleségem ösz- szes földjét (közben a fe­leségem kórházba került), valamint a vásárolt földet is. Mivel tanyán laktunk, földrendezéskor az ál­lami gazdaság kezelésébe kerültek a földjeink. A községben lakóházunk nem volt, a tanyai házért kár­talanításként kapott összeg­ből — Miskolcon — szüle­im háza mellé toldásként épült szoba-konyhás lakás költségeit egyenlítettem. Itt laktam hatodmagammal 1962 őszétől, most már csak egyedül. Innét járok a tsz- be dolgozni. És a sorsfor­duló ismét: 1964 szilveszter napján kórházba kerültem. Azután a kékestetői szana­tóriumba. Hazajöttem — a táppénzemmel bonyodal­mak voltak —, ekkor a tsz-tag nem kapott még táppénzt. Megszüntettem a tsz-tag súgom, akálmazott lettem a tsz-nél. Mit te­hettem volna? A legkisebb gyerek 6 éves, a harmadik 8, a második 11 éves, az első fiam 14 éves, és sem­mi jövedelemmel nem ren­delkezett a feleségem. 1967: az új földtörvény következ­tében feleségem összes földjéért 5 év alatt kifi­zettek 3974 forintot, a sajá­tomért 1360 forintot, kár­talanítás címén, amikor a család megélhetése biztosí­tása végett vásárolt 2 kát. holdért a vételár és költ­sége 7800 forintot tett ki! És hosszasan ír még Ol­vasónk az állami gazdasá­gok megalakításának mód­jairól, a jelen szövetkeze­teiről, gazdálkodásukról, ami nem minden földsze­rető embernek okoz örö­met. Ezért talán a javaslat, ami azért reményre ad okot levélírónknak is. mert így fejezi be levelét: — Véleményem szerint a sűrűn lakott, dombos-völ- gyes területeinken előnyös a családi földművelés, s az ország egyharmad része ilyen. Itt, a szarvasmarha-, juhtartás az előnyös. Jól díszük a szarvaskerep, vö­röshere stb. és a talajt jó karban hagyja. Búza, toiko- rica jól terem utána. A fiatalja ellátná a növény- termesztést, az idősebbjei állatok mellett dolgozhatná­nak, és nem utolsósorban emberibb életet lehetne megvalósítani — mint az állandó, embert pusztító utazgatással! — Az emberi józan ész­nek kell dönteni, úgy. hogy ne néptelenedjenek el fal- vaink. Tegyünk le lázál­mainkról, mert az, hogy ide meg amoda kölcsönből, ilyen meg amolyan mun­kahelyeket létesítünk, aho­vá öröm lesz belépni. Elő­ször a már meglevő iparun­kat tegyük rendbe! És olyan ipart létesítsünk, amit nyersanyaggal el tudunk látni! És ne az idegennek legyen előjoga, a kétesen csillogó aranyáért. Mire a levél végére ér Bartha András, már el is felejteti velünk saját sze­rencsétlen sorsát, ő is a naauobb család fejével gon­dolkodik, szövi a "Vidéki ál­mot, így, nyugdíjason is. B. Sz. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom