Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-09 / 134. szám

1990. június 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 sport Kosárlabda diákolimpia Országos döntő Miskolcon Hétfőtől Miskolcon, az egyetemi körcsarnokban ke­rül sor a kosárlabda diák­olimpia 4. korcsoportos ver­senyének országos döntőjé­re. A péntekig tartó küzde­lemsorozaton megyénket a fiúk mezőnyében a Földes Ferenc Gimnázium, a leá­nyokéban pedig a Kilián György Gimnázium képvi­seli. A leányok mérkőzései reg­gelente 8 óra 30-kor, a fiú­ké pedig 14 óra 30-kor kez­dődnek majd. A sorsolást vasárnap este tartja meg a versenybizottság, a miskolci csapatok találkozóinak idő­pontjait kedden közöljük. Lerakták egy tetszetős ház alapját Beszélgetés Palicskó Tiborral Mérlegen a DVTK T izenkét győzelem, tíz döntetlen, nyolc vereség. Negy­venhárom adott, harmincöt kapott gól, negyvenhat pont. Mindez egy esztendő mérlege, persze csak dióhéjban, a végletekig leegyszerűsítve. Mert a DVTK labdarúgócsapata igencsak mélyről indult. Egy évvel ez­előtt semmi ok nem volt az örömre, a gárda képtelen volt elkényeztetni a régóta sikerre szomjazó híveit. A nyá­ron új szakvezető érkezett Diósgyőrbe, s alaposan kicse­rélődött a játékosállomány is. Palicskó Tibor két évet kért a klub irányítóitól. Az elsőben olyan alapot akart lerak­ni, amelyre bátran építhette a képzeletbeli házat. Olyan együttest szeretett volna kialakítani, amely magában hor­dozza a majdani diadal zálogát. Nos, tizenkét hónap el­teltével megállapítható, hogy amit a szakvezető vállalt, azt teljesítette. A megszerzett 5. hely önmagáért beszél, s hosszú stagnálás után végre felcsillant valami biztató. Most még csak fürkésszük a jövő titkait, ám azt aligha­nem tényként kell elfogadni: lehetőség kínálkozik a szürke­ségből való kitörésre, ha úgy tetszik, az ígéret földjére való visszatérésre. Az út eddig megtett állomásairól, harminc ap­ró fejezet fontos történéseiről váltottunk szót Palicskó Ti­bor vezető edzővel. — Ha visszatekint az el­múlt időszakra, összegzés­képpen elmondhatja-e, hogy elégedett? — Igen, úgy gondolom, nyugodtan nézhetek bárki­nek a szemébe. Verejtékez­ve, kart karba öltve, de hoztuk az első évre terve­zett, maximum körüli ered­ményt. Ennél többet nem remélhettem. — A produkció azért fel­tűnő, mert jobbára alacso­nyabb osztályból érkezett, sehol nem jegyzett futbal­listákkal vágtak neki az idénynek... — Mindez minősíti az edzői munkát, a segítők és vezetők tevékenységét egy­aránt, akik közül Veréb György és Váradi Ottó iga­zi támaszom volt. A lab­darúgók igazolták, hogy te­hetséges, fejlődőképes játé­kosok. — A lentről érkezőkben nagyobb a tűz, könnyebb őket motiválni? — A kérdésben ott a vá­lasz is, de nekünk időre volt szükségünk, hogy a pályán gyakoroltakat fel­dolgozhassuk. Az őszt a 7. helyen zártuk, ami fejlődést jelzett. A bajnokság végén 5. lett a gárda, s közben 4 ponttal többet gyűjtött, mint ősszel. Ez is mutat valamit. — Augusztustól október elejéig nem sok babér ter­mett az együttesnek, ön en­nek ellenére soha nem tűnt kétségbeesett edzőnek. Hét mérkőzés után rosszul állt a csapat szénája, egyesek rosszat sejtettek. Miben bízott? — Nem tegnap kezdtem az edzői szakmát... Tisz­tában voltam azzal, hogy a befektetett munkának ka­matoznia kell. Fegyelem, morális egység és összetar­tás jellemezte az együttest, nálunk az öltözőben el sem hangozhatott az a szó, hogy kiesés. Akik Diós­győrbe jöttünk, másra szer­ződtünk! S hadd jegyez­zem meg: a nyári és a téli felkészüléshez ideális fel­tételeket teremtettek az egyesület vezetői. — ősszel első idegenbeli győzelmét Nyíregyházán aratta a gárda. Miért je­lentett ez a siker mérföld­követ? — — Azon a találkozón éb­redtek rá futballistáink, hogy lehet idegenben is nyerni, s felismerték, hogy nem dolgoztak hiába. Cse­pegtetheti játékosaiba az önbizalmat egy edző, ám a legtöbbet ennek érdekében egy pályán kiharcolt siker tehet. — Volt a tavaszi idény­nek egy olyan pillanata, amikor a vérmesebb szur­kolók már az osztályozóról álmodtak. Mennyire volt ez reális? — Erre a feladatra még nem teljesen felkészült a csapat. Ehhez összeszokott­ság szükségeltetik, s több, együtt töltött év. — Igazán nincs szándé­komban körüludvarolni, de az együttesen érződött a keze nyoma. Bírták erővel, sok mérkőzést nyertek a hajrában, s az élen állók­tól sem választotta el túl sok a DVTK-t. Ügy is fo­galmazhatok: leadták a névjegyüket, s rendkívül fontosnak ítélem, hogy a bajnokság második felében már senki nem mehetett biztosra Önök ellen ... — Jólesik, amit mond. Belülről egyébként mi is észleltük, hogy kezd nőni a respektünk. Valójában a rutin jelentett nálunk hi­ánycikket. — A DVTK a harmadik legtöbb gólt szerezte a me­zőnyben, ön gyakran mégis a helyzetek kihasználatlan­sága miatt korholta futbal­listáit ... — Jogosan, mert adódó lehetőségeinknek a felét sem értékesítettük! Ez rossz arány. De ebből adódik a feladat is, ezen a területen javulnunk kell. Nagyobb súlyt fogunk fektetni a tá­madójátékra. — Melyik csapatrésszel elégedett? — Az előbb elmondottak­ból az tűnik ki, hogy leg­inkább csatáraink tettek ki magukért, ám ez elképzel­hetetlen lett volna egy masszív védelem nélkül. Ügy fogalmaznék: legkevés­bé a védelmünk volt se­bezhető. — Kik fejlődtek a leg­többet? — Csizi és Lakatos, de Csiba is jól töltötte be fel­adatát, Knotz megbízható­sága pedig aranyat ért. — Ki lett a házi gólki­rály? — A listát Csiba vezeti 9 góllal, második a nyolc­gólos Tóth György, aki minden találatát tavasszal érte el, harmadik pedig az ötgólos Huszák. — Mit mutat a szakve­zető osztályozókönyve? — Az egyéni sorrend a következő: Knotz, Csizi, Bém, Tóth Gy., Leskó. — Válnak meg játéko­soktól? — Igen. Van, akinek le­jár a szerződése, mások­nak a teljesítményével va­gyok elégedetlen. — Csaknem minden klub, illetve szakosztály az anya­giak hiányára panaszkodik. Önök mit éreztek meg a pénzhiányból? — Annyiban hatott ki ránk, hogy csökkenteni kel­lett a létszámot, s az sem biztos, hogy újra külföldön tudunk felkészülni. Egyéb­ként amit a klub vezetői ígértek, azt be is tartották, nincs tartozásuk senki felé. — Ügy hírlik, hívják másfelé. A távozásra mód­ja nyílik, mert így kötött szerződést. Itt viszont el­kezdett egy munkát, s gon­dolom, szívesen be is fe­jezné. Mik a szándékai? — Amennyiben az álta­lam kért erősítéseket rea­lizálja az egyesület, gyü­mölcsöző lehet további együttműködésünk. Leírtam azoknak a nevét, akiket szí­vesen látnék Diósgyőrött. Egyelőre nem kaptam visz- szajelzést, igaz, még nem ég a ház. Biztató ered­ményt várok az átigazolási fronton, ugyanis most a DVTK jövője a tét. Mi azt. produkáltuk, amit vállal­tunk. A klub, a szakosz­tály sorsa pillanatnyilag nem a mi kezünkben van, meggyőződésem, hogy min­den a végrehajtáson múlik. Bűn lenne kihagyni a ked­vező pillanatot, mert elkép­zelni sem igen lehet, mikor adódik hasonló. Engedtessék meg néhány mondat a krónikásnak is. Di­ósgyőrött valami végre megpezsdült, a labdarúgócsapat jó irányba mozdult el a holtpontról. A helyi szurkolók hat éve várnak arra, amit korábban különféle utasítások, előírások „diktáltak” — így eleve bukásra volt ítélve a mindenkori klub-, illetve szakosztályvezetés. Egy év alatt nagyot változott a világ, benne a mi országunk is. És változott a diósgyőri öltöző hangulata, más lett a pá­lyán folyó munka. Minőségivé vált, a csapat pedig fok- ról-fokra lépdelt felfelé a lépcsőkön, önemésztő, gyötrel- mes útján. Ma már bizonyára látják, hogy van értelme tevékenységüknek. Lerakták egy mutatós ház alapját, kö­vetkezhet a csinosítás, a szépítés, ízlés szerint. Palicskó hangsúlyozta: másoktól függ, hogyan tervezhetnek, mi­lyen céllal vághatnak neki augusztusban a menetelésnek. Remélhető, hogy ezúttal valamennyi érintett átérzi a ki­alakult helyzet súlyát, jelentőségét. A mostani kép ked­vező, ám roppant feladatok tornyosulnak. Ezeket kizáró­lag együttes erővel lehet megoldani. És akkor.. . talán eljön a várva-várt pillanat. Doros László Osztályozó* Játszik a KVSE Varga szoros eredményt remél Ma délután különbuszok, személygépkocsik indulnak Kazincbarcikáról a főváros felé, s lesznek, akik vonatra ülnek. Nagy nap következik, a KVSE labdarúgói osztályo- zót játszhatnak az NB I-be jutásért. Volt már egy ha­sonló eset az együttes életé­ben, még a Szobonya, Gere- korszakban találkoztak az MTK-VM-mel, ám a hazai 0-2 után hiába nyertek a kék-sárgák 1-0-ra a Hungá­ria körúton, a feljutás elma­radt. Most sem sodort a sors könnyebb ellenfelet a bar- cikaiak útjába. A Bp. Hon­véd tavaly még bajnok volt, mára azonban .meglehetősen .mélyre süllyedt az együttes szekere. Ennek ellenére aligha vannak sokan az or­szágban, akik sok pénzzel fogadnának a KVSE sike­rére. Kétségtelen: a papírforma a kispestiek sikerét ígéri. Csakhogy olykor ez fejtető­re áll, s az esélytelennek ítélt együttes ér célba. A kazincbarcikaiak tervszerű­en készültek, mindent alá­rendeltek a két találkozónak. Tudják, hogyan vélekednek a sportág barátai esélyeik­ről, s szeretnének rájuk cá­folni. A legutóbbi, Baja el­leni találkozó után Varga Zoltán vezető edző együtt tartotta a társaságot, Má- lyinka adott otthont a mér­téktartó öröm pillanatainak, Szerdán a szakvezető útra kelt. Tatabányára utazott, ahol megtekintette a Magyar Kupa döntőjét. Milyen be­nyomásokat szerzett a Bp. Honvédről? — kérdeztük. — Semmiképpen sem sza­bad őket leírni — jegyezte meg a szakvezető. — Á Pé­csi MSC ellen az első 45 percben veszélyes kontraak­ciókat vezettek, gyors indí­tásokkal kísérleteztek. Jó erőkből álló gárda, számom­ra érthetetlen a gyenge baj­noki helyezésük. A hazai Balogh munkabírása sokat je. lenthet a középpályán. pálya ezúttal mellettük szól, de a tét nagysága esetleg béníthatja is őket. Az biz­tos, hogy semmiképpen sem lehet fejetlenül nekik ronta­ni. — Mi vezethet eredmény­re? — Szoros területvédeke­zést fogunk játszani, követő emberfogással viszont sen­kit nem bízok meg, mert a feladat miatt elveszíthetünk a játékból egy-két embert. Bennünket más felfogás jel­lemez, végzetes lenne, ha feladnánk azt a stílust, amely bajnoki sikerünket eredményezte. Arról semmi­képpen sem feledkezhetünk meg, hogy a Honvéd táma­dóit nem szabad a védők mögé engedni, mert ez vég­zetes lehet. Az elnöki irodában is csúcsforgalom volt tegnap, szünet nélkül csörgött a te­lefon. Fejedelem György készségesen válaszolgatott az érdeklődőknek, köszönte a buzdítást. — Több száz szurkoló kí­sér el bennünket Kispestre — mondta. — Szükség is lesz hangerejükre, sokat se­Búza kapu elé kanyarított lab­dái veszélyesek lehetnek. gíthetnek. Hadd szóljak ar­ról, hogy a BVK támogatása nélkül nem juthattunk vol­na ilyen messzire, most már a megye összefogására is számítunk. Házunk táján fokozódik a harci kedv, lab­darúgóink érzik, hogy éle­tükben fordulópontot jelent­het a Bp. Honvéd elleni 2x90 perc. A játékosok tegnap takti­kai megoldásokat gyakorol­tak, ma délelőtt is lesz egy könnyed átmozgatás, dél­után pedig elindulnak a Bo- zsik-stadion.ba. Nem fogad- koztak, de az öltöző hangu­latán érződött az elszántság. Valamennyien tudják: ez a csapat jelentős utat tett meg az elmúlt három év alatt. A koronát most kell(ene) feltenni a sorozat­ra, ám ez lesz az igazi ér­tékmérő. A KVSE valószínűleg az alábbi összetételben kezd Kispesten: Májer — Orlócz- ki, Sztahon, Lipcsei, Budai — Balogh, Kondás, Deszatnik, Búza — Csipke, Asszony. Az összecsapás ma este 20 óra­kor kezdődik, Varga S. bí­ráskodása mellett. Kamerun—Argentína Érdekességek Újabb angol szurkolót ítélt el a bíróság Cagliari- ban. Andrew Parry egy egyenruhás rendőr bántal­mazásáért kapott három hó­napos felfüggesztett bör­tönbüntetést. Parry volt a héten a negyedik angol fut­ballrajongó, akit a Szardí­nia szigeti városban bíróság elé állítottak. * A vb szervezőbizottságá­nak 'bejelentése szerint mind a 12, vb-találkozónak otthont adó olasz város el­fogadta az alkoholtilalomra vonatkozó javaslatot a mér­kőzések napjain. Nyolcán közülük már korábban csat­lakoztak a felhíváshoz, míg Róma, Genova, Nápoly és Udine szinte az utolsó pil­lanatban döntött a megelőző biztonsági intézkedésről. * Antonio Gava olasz bel­ügyminiszter megtartotta a vb-döntő előtti utolsó szem­léjét a stadionokban. Az el­lenőrzés során a miniszter a 38 ezres bolognai Dall’Ara- pályát nem tartotta megfe­lelően biztonságosnak, mivel a most felújított létesítmény vészkijáratait túl szűknek találta. A bolognai a hato­dik olyan helyszín, ahol utó­lagos módosításokra van szükség a zavartalan lebo­nyolítás érdekében. * A FIFA korábbi álláspont­ját felülvizsgálva úgy dön­tött, mégsem zárkózik el at­tól, hogy a mérkőzések szü­netében lassított felvétele­ket sugározzanak. A FIFA ugyanis úgy vélte, hogy a vitás esetek visszajátszása a játékvezetőket tenné ki kí­nos kritikának. A testület bejelentése után nem sok­kal a RAI olasz tévétársa­ság közölte, hogy a 15 per­ces szünetek időtartamát a félidő fontosabb eseményei­nek összefoglalójával tölti ki. Pénteken kora este a milánói Mcazza-stadionban telt ház, 70 ezer néző előtt, a francia Mi­chel Vautrot játékvezetésével megkezdődött a 14. labdarúgó­világbajnokság döntője. A ha­gyományoknak megfelelően a címvédő nemzeti válogatott, 1986 aranyérmese, Argentína mutat­kozott be, az ellenfél Kamerun válogatottja volt. És amire talán szinte senki nem számított: az afrikaiak 1-0 arányban diadalmaskodtak, s ezzel rögtön a nyitányon bom- bamcglepetés született- A fran­cia játékvezető a második fél­időben kiállított egy kameruni játékost, a „kiscsapat” 10 em­berrel szerezte meg győztes gól­ját. A hajrában újabb afrikait küldtek idő előtt zuhanyozni, az eredmény azonban már nem változott. A címvédő lassan, ötlettelenül futbaUozott, Kame­run pedig hatalmas akarattal! Ez egyébként az afrikaiak első győzelme a VB-döntők históriá­jában. II hét végi program Június 9., Bari, 17 óra: Szovjetunió—Románia. Bo­logna, 17 óra: Arab Emírsé­gek—Kolumbia, Róma, 21 óra: Olaszország—Ausztria. Június 10., Firenze, 17 óra ; Egyesült Államok—Cseh és Szlovák SzK, Milánó, 21 óra: NSZK—Jugoszlávia. Torinó, 21 óra: Brazília—Svédor­szág.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom