Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-09 / 134. szám

1990. június 9., szombat ÉSZAK - M AG YARORSZ AG 5 ,A törvényhozó munkáját nemcsak az teszi nehézzé, amit alkotni kell, hanem az is, amit a régiből le kell rombolni” ... (Rousseau) Borsodból a bársonyszékbe Dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter A mai parlamenti munkában túlsúlyban vannak a módosítások, hogy tevékenységével a törvényhozás elérhesse mindazt, amit a tár­sadalom egésze a rendszerváltástól remélhet. Alkotmány- és törvénymódosítások követik egymást és ebben a munkában nagy felelős­ség hárul a nemrég megválasztott Ország- gyűlésre. Dr. Kiss Gyula a miniszteri székből követi figyelemmel a honatyák törvényalkotó, -módosító tevékenységét. A tárca nélküli mi­nisztert a szünetekben gyakran veszik körül vitatkozó csoportok. Érthető, hiszen az ifjú­sággal kapcsolatban elhangzó észrevételek, megjegyzések többnyire jól körülírható fel­adatokat fogalmaznak meg. Akkor is, ha a napirend szerint látszólag ettől távoli témák kerülnek megvitatásra. A parlament életünk új kereteinek kialakításán fáradozik és ahol a jövőről van szó, ott minden fontos döntés kisebb-nagyobb mértékben az ifjúság hol­napját rajzolja fel. A tősgyökeres borsodi ügyvéd, aki ugyan­csak fiatal,közelről és alapossággal tud ké­pet alkotni magának a holnap nemzedéké­ről, az elkövetkező évek derékhadáról, nem kell közvetett módon informálódnia. — Szüleim, nagyszüleim, mindkét ágról Fel- sőzsolcán éltek, illetve most is ott élnek. Eb­ben a községben töltöttem a gyermekévei­met. A miskolci Zrínyi Gimnáziumban érett­ségiztem, majd a Kalocsán töltött 'katona­évek után a Szegedi József Attila Tudomány- egyetemen szereztem jogi diplomát. Clgyvéd- bojtársággal töltött éveim már ismét Mis- kolchoz kötöttek. Mindezt csak azért akartam elmondani magamról, hogy aláhúzzam: csa­ládom, a munkám, vagyis minden, ami egy ember életében fontos és meghatározó, az Borsodhoz, Miskolchoz kapcsolódik. — Volt meghatározó példaképe miskolci ügy­védkedése idején? — Nem egy ügyvéd keze alatt dolgoztam, és ez hozzájárult ahhoz, hogy a szakmához sokféleképpen közelíthettem, míg az okirat­szerkesztés, a tárgyalásokon való helyettesí­tés meghozta a maga gyümölcsét, a szak­mai jártasságot. — Hogyan érintette a jelenlegi megbízatás híre? Várható, hogy jelenlegi munkája miatt mégis megválni kényszerül a szeretett me­nyétől, a várostól? — Időben itt egy kicsit visszakanyarodnék. Hadd mondjam el, hogy 1980-ban megnő­sültem és házasságunkból egy szép kisfiú született, aki most hatéves. Miután én a csa­ládomat nagyon szeretem, ragaszkodom ah­hoz, hogy a napi feladatokból időm és erőm szerint otthon is kivehessem a részem, meg­oldást keresek és remélem találok is arra, hogy együtt legyünk az elkövetkező négy év­ben is. Am a lakáskérdés egyelőre még meg­oldhatatlannak látszik. Ami a kinevezés előz­ményeit illeti, az MDF és a Kisgazdapárt ve­zetői megbeszélések alapján igyekeztek tisz­tázni álláspontjukat a koalíció létrehozása érdekében, az elvi különbségek megtárgya­lása már a választási kampány idején meg­kezdődött. Amikorra aztán nyilvánvalóvá vált, hogy megtaláljuk a közös nevezőt, az érdemi tárgyalások következtek, szóba került a tár­cák felosztása is. Az irántam megnyilvánuló bizalmat nagy megtiszteltetésnek vettem. A tárgyalásokon egyébként a Kisgazdapárt bi­zottságában magam is részt vehettem. — Bizonyára gondolja, hogy a negyven- egynehány évig nem létező tisztség újraélesz­tése fokozott társadalmi, szakmai elváráso­kat is megfogalmaz.- Eljutottunk odáig, hogy napjainkra pon­tosan kirajzolódott, mi is lesz a feladatköröm, ami nemrég még nem is volt olyan egyértel­mű. Az ifjúsággal szemben a jövőben nagy követelmények fogalmazódnak meg. Olyanok, amelyek részei lesznek a kormányzati felada­toknak, ám konkrétan egyik tárca feladatkö­rébe sem sorolhatók be. Legsürgősebb fel­adatnak most a szervezeti egység megterem­tését tartom.- Hallhatnánk erről valami közelebbit?- Arra gondolok, hogy jelenleg az ifjúság­gal kapcsolatos kormánypolitika nehezen köt­hető meghatározott szervezethez, ámbár a kormánybiztossági, mint olyan létezik, de olyan furcsa megosztásban, hogy a kormánybiztos a kormányhoz tartozott, az alárendelt titkár­ság viszont a Művelődési Minisztériumhoz. Ez a szervezeti kettészakítottság lehetetlenné te­szi az érdemi munkát. Most első feladatunk az, hogy együtt, egységes szervezetként je­lenjen meg és valószínűleg ifjúság politikai titkárság elnevezéssel az irányításom alatt. Amíg ezt nem rendezzük, nem lehet a mun­kát megkezdeni. Ezen kívül a Nyugaton élő magyarsággal, valamint a határainkon belül élő nemzetiségiekkel való kapcsolattartás lesz a feladatom.- Kutató-, vagy politikusalkatnak érzi ma­gát? — Mostanában nagyon kevés az időm, ál­talában kora reggeltől este tízig, tizenegyig dolgozom. Bizonyos, hogy a kezdeti időszak után ez nem lesz végig így. Ami kevés sza­badidőm marad, azt most legszívesebben a családdal tölteném. Amennyiben a megbíza­tásomnak eleget tudok tenni —, amiben bí­zom, hiszen őszintén és hittel láttam hozzá — akkor folytatom a politikai munkát, amit most megkezdtem. Ám, ha úgy adódik, akkor az ügyvédi pályámhoz térek vissza, amit most fájdalom, szüneteltetni kényszerülök. — Mennyire marad borsodi, miskolci orszá­gos elfoglaltsága mellett? — A gyermek- és ifjúsági éveket nem le­het elfelejteni, meg aztán odakötnek családi, rokoni, baráti szálak is. Az elhivatottsággal végzett kormányzati feladat mellett remélem marad időm arra, hogy családi, baráti kap­csolataim, borsodi kötődésem szálai az idő múltával cseppet se halványuljanak. Nagy József Kelendők az IBUSZ-részvények Borsodban is Szerte az országban óriási feltűnést keltett, amikor az IBUSZ Rt. bejelentette, hogy belföldön és a bécsi tőzsdén 440 millió forint értékű részvényét piacra dobja. — Ebből 240 millió forint értékű részvény került kül­földre, döntő többségben a bécsi tőzsdére — mondja Kuszmann Ágota, az IBUSZ területi irodavezető-helyette­se. — A 200 millió forint értékű belföldi részvényből természetesen mi is kap­tunk, s már áruba is bocsá­tottuk. A megyén belül csak a miskolci Széchenyi utcai IBUSZ-központ foglalkozik a részvényekkel. Ennek elle­nére óriási az érdeklődés, húszasával, harmincasával viszik az ezer forint névér­tékű és 4900 forint jegyzé­sű részvényeket. Az IBUSZ Rt. részvényei június 15-ig vásárolhatók. Megszűnt a domaházi határőrőrs Sork aton ákl leli fett PRI IFII III 1 VÉGEKEN Most már eladó a domaházi őrs épülete A vaskaput körbefonta a lánc, a jó öreg Tutó-lakat egyet kattant, a parancsnok pedig visszanézett. Vissza, arra a mustársárga épület­re, ahonnan még a táblát is leszerelték — ne lássa, ne tudja senki idegen, hogy itt valamikor, valaha egy ha­tárőrőrs székelt. Volt, és nincs tovább. Hozzátartozott a tájékhoz, a községhez, most aztán el vele .. Domaházán, ebben az ezer- valahány lelket számláló községben nincs többé ha­tárőrség. * Nem elég, hogy Borsod- Abaúj-Zemplén megyében ezentúl már honvédek sem szolgálnak (a megye kato­naérett fiai lakóhelyüktől jó távol szolgálnak majd), de szépen, folyamatosan a ha­tárőr sorkatonák is elkö­szönnek a végektől. Egy kor­mánydöntés értelmében 1995- ig profi határőrök váltják fel a sorállományt, s miért ne: itt is, most is Borsodra (is) jutott az úttörőszerep. És úttörők között is úttörő lett ez a nógrádi megyehatár és a magyar—szlovák államha­tár csücskében levő telepü­lés, Domaháza. — A rendelkezések értel­mében megyénk államhatá­rát 1991. első negyedévének végétől már csakis hivatáso­sak őrzik, és a határállomá­sokon is tiszthelyettesekkel, tisztekkel találkozik majd a turista — mondja a miskol­ci határőrkerület-parancs- nokság parancsnokhelyettese, Dúzs József őrnagy. — Hoz­zánk már nem vonultatnak be sorállományú katonákat, megszűnik több, mint féltu­catnyi őrs. A felszámolást a domaházival kezdjük.. * Gyászos a hangulat, az kétségtelen. Az utolsó állo­mánygyűlés az ünnepi jelzőt viseli. Az asztalfőn ott ül a miskolci parancsnokhelyettes, a domaházi őrsparancsnok és helyettese, két önkéntes ha­tárőr és a volt parancsnok. És körülöttük nyolc határőr. Az őrs. Dúzs József azt mondja: — Köszönöm, köszönjük. A munkát, a kimagasló határ­őrizeti tevékenységet, azt, hogy a szolgálati és a kikép­zési feladatok teljesítésében élen jártak. Azt, hogy évti­zedeken keresztül nem for­dult itt elő büntetlen határ­sértés, azt, hogy a közrend és a közbiztonság fenntartá­sában is minden alkalommal kivették részüket... A határőrök talán akkor örülnének, ha ez a köszönet azt is jelentené: ez a szol­gálat utolsó napja, mehet­nek Isten hírével, leszerel­nek. De hát nem így van. Áthelyezik őket más őrsökre, csakúgy, mint a tiszteket, tiszthelyetteseket. Szóval, ők sem repdesnek, és a falube­liek sem. Elek József, az ön­kéntes határőrcsoport vezető­je magyarázza: ' — Csaknem negyven éve már, hogy hozzátartozott Domaházához, Kissikátorhoz a határőrség. Mindent segí­tettek, ha kellett. Ott voltak a társadalmi munkákon, az építkezéseken, meghívtuk őket ünnepjeinkre. Domahá­za és a határőrség egy volt. Olyannyira, hogy tucatszám­ra jelentkeztek a civilek kö­zül önkéntes határőrnek. Kölcsönös is volt ez a se­gítség. Egymásra voltunk utalva. Most magunkra ma­radtunk ... * Az épület faláról lekerült a tábla is. Lizik József, nyugállományú őrnagy, a volt parancsnok elmorzsolt egy könnycseppet szeme sar­kában, majd halkan megje­gyezte: — Fáj .. Tizenhat évig voltam itt parancsnok, ti­zenkétszer voltunk kiválóak, és állítom, valóban családias hangulat uralkodott nálunk. Kevés határőr szolgált itt. 12,8 kilométeres határsza­kaszt ellenőriztünk, s hogy hosszú-hosszú évekig nem fordult elő területünkön büntetlen határsértés, az a lakosságnak is köszönhető. Határőrközség címet kapott mind a két község, sőt, a kiváló elismerést is elérték.. Itt, a laktanya körül a bok­rok, a fák mind-mind ke­zünk nyomát viselik, ezeket az éveket nem lehet, nem szabad elfelejteni. A határőrség Domaházán 1990. június 4-én, délután öt órakor szűnt meg. A zárást a katonákon kívül két ku­tya, a 3 éves Gigel és a 2 éves Efta „nézte” még végig. Többet ők sem róják már itt a végeket... Kovács Lajos határőr mondatai: — Elmegyünk, mert így döntöttek, és a parancs, az parancs. Nem örömmel — az én időm egyébként jövő feb­ruárban jár le —, hiszen megszoktuk, megismertük a községet, a határt, de ha máshol van ránk szükség ... Az őrsparancsnok, Tóth László hadnagy Hangonyba, az ottani őrsre tart, pa­rancsnokhelyettesnek. Ö. a szó legszorosabb értelmében már profi határőr lesz: — A körzeti rendőri meg­bízotthoz hasonló lesz a munkám, tiszthelyettes tár­saimmal közösen portyázunk majd a határon. Kevesebben leszünk, mint a sorkatonák. Nekünk nemcsak feladatunk, hanem munkánk is lesz a határőrizet... Tllésy Sándor Fotó: Ádátn István Lekerült a falról a tábla is Lakat a kapura. Megszűnt a szolgálat. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom