Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-09 / 134. szám
1990. június 9., szombat ÉSZAK - M AG YARORSZ AG 5 ,A törvényhozó munkáját nemcsak az teszi nehézzé, amit alkotni kell, hanem az is, amit a régiből le kell rombolni” ... (Rousseau) Borsodból a bársonyszékbe Dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter A mai parlamenti munkában túlsúlyban vannak a módosítások, hogy tevékenységével a törvényhozás elérhesse mindazt, amit a társadalom egésze a rendszerváltástól remélhet. Alkotmány- és törvénymódosítások követik egymást és ebben a munkában nagy felelősség hárul a nemrég megválasztott Ország- gyűlésre. Dr. Kiss Gyula a miniszteri székből követi figyelemmel a honatyák törvényalkotó, -módosító tevékenységét. A tárca nélküli minisztert a szünetekben gyakran veszik körül vitatkozó csoportok. Érthető, hiszen az ifjúsággal kapcsolatban elhangzó észrevételek, megjegyzések többnyire jól körülírható feladatokat fogalmaznak meg. Akkor is, ha a napirend szerint látszólag ettől távoli témák kerülnek megvitatásra. A parlament életünk új kereteinek kialakításán fáradozik és ahol a jövőről van szó, ott minden fontos döntés kisebb-nagyobb mértékben az ifjúság holnapját rajzolja fel. A tősgyökeres borsodi ügyvéd, aki ugyancsak fiatal,közelről és alapossággal tud képet alkotni magának a holnap nemzedékéről, az elkövetkező évek derékhadáról, nem kell közvetett módon informálódnia. — Szüleim, nagyszüleim, mindkét ágról Fel- sőzsolcán éltek, illetve most is ott élnek. Ebben a községben töltöttem a gyermekéveimet. A miskolci Zrínyi Gimnáziumban érettségiztem, majd a Kalocsán töltött 'katonaévek után a Szegedi József Attila Tudomány- egyetemen szereztem jogi diplomát. Clgyvéd- bojtársággal töltött éveim már ismét Mis- kolchoz kötöttek. Mindezt csak azért akartam elmondani magamról, hogy aláhúzzam: családom, a munkám, vagyis minden, ami egy ember életében fontos és meghatározó, az Borsodhoz, Miskolchoz kapcsolódik. — Volt meghatározó példaképe miskolci ügyvédkedése idején? — Nem egy ügyvéd keze alatt dolgoztam, és ez hozzájárult ahhoz, hogy a szakmához sokféleképpen közelíthettem, míg az okiratszerkesztés, a tárgyalásokon való helyettesítés meghozta a maga gyümölcsét, a szakmai jártasságot. — Hogyan érintette a jelenlegi megbízatás híre? Várható, hogy jelenlegi munkája miatt mégis megválni kényszerül a szeretett menyétől, a várostól? — Időben itt egy kicsit visszakanyarodnék. Hadd mondjam el, hogy 1980-ban megnősültem és házasságunkból egy szép kisfiú született, aki most hatéves. Miután én a családomat nagyon szeretem, ragaszkodom ahhoz, hogy a napi feladatokból időm és erőm szerint otthon is kivehessem a részem, megoldást keresek és remélem találok is arra, hogy együtt legyünk az elkövetkező négy évben is. Am a lakáskérdés egyelőre még megoldhatatlannak látszik. Ami a kinevezés előzményeit illeti, az MDF és a Kisgazdapárt vezetői megbeszélések alapján igyekeztek tisztázni álláspontjukat a koalíció létrehozása érdekében, az elvi különbségek megtárgyalása már a választási kampány idején megkezdődött. Amikorra aztán nyilvánvalóvá vált, hogy megtaláljuk a közös nevezőt, az érdemi tárgyalások következtek, szóba került a tárcák felosztása is. Az irántam megnyilvánuló bizalmat nagy megtiszteltetésnek vettem. A tárgyalásokon egyébként a Kisgazdapárt bizottságában magam is részt vehettem. — Bizonyára gondolja, hogy a negyven- egynehány évig nem létező tisztség újraélesztése fokozott társadalmi, szakmai elvárásokat is megfogalmaz.- Eljutottunk odáig, hogy napjainkra pontosan kirajzolódott, mi is lesz a feladatköröm, ami nemrég még nem is volt olyan egyértelmű. Az ifjúsággal szemben a jövőben nagy követelmények fogalmazódnak meg. Olyanok, amelyek részei lesznek a kormányzati feladatoknak, ám konkrétan egyik tárca feladatkörébe sem sorolhatók be. Legsürgősebb feladatnak most a szervezeti egység megteremtését tartom.- Hallhatnánk erről valami közelebbit?- Arra gondolok, hogy jelenleg az ifjúsággal kapcsolatos kormánypolitika nehezen köthető meghatározott szervezethez, ámbár a kormánybiztossági, mint olyan létezik, de olyan furcsa megosztásban, hogy a kormánybiztos a kormányhoz tartozott, az alárendelt titkárság viszont a Művelődési Minisztériumhoz. Ez a szervezeti kettészakítottság lehetetlenné teszi az érdemi munkát. Most első feladatunk az, hogy együtt, egységes szervezetként jelenjen meg és valószínűleg ifjúság politikai titkárság elnevezéssel az irányításom alatt. Amíg ezt nem rendezzük, nem lehet a munkát megkezdeni. Ezen kívül a Nyugaton élő magyarsággal, valamint a határainkon belül élő nemzetiségiekkel való kapcsolattartás lesz a feladatom.- Kutató-, vagy politikusalkatnak érzi magát? — Mostanában nagyon kevés az időm, általában kora reggeltől este tízig, tizenegyig dolgozom. Bizonyos, hogy a kezdeti időszak után ez nem lesz végig így. Ami kevés szabadidőm marad, azt most legszívesebben a családdal tölteném. Amennyiben a megbízatásomnak eleget tudok tenni —, amiben bízom, hiszen őszintén és hittel láttam hozzá — akkor folytatom a politikai munkát, amit most megkezdtem. Ám, ha úgy adódik, akkor az ügyvédi pályámhoz térek vissza, amit most fájdalom, szüneteltetni kényszerülök. — Mennyire marad borsodi, miskolci országos elfoglaltsága mellett? — A gyermek- és ifjúsági éveket nem lehet elfelejteni, meg aztán odakötnek családi, rokoni, baráti szálak is. Az elhivatottsággal végzett kormányzati feladat mellett remélem marad időm arra, hogy családi, baráti kapcsolataim, borsodi kötődésem szálai az idő múltával cseppet se halványuljanak. Nagy József Kelendők az IBUSZ-részvények Borsodban is Szerte az országban óriási feltűnést keltett, amikor az IBUSZ Rt. bejelentette, hogy belföldön és a bécsi tőzsdén 440 millió forint értékű részvényét piacra dobja. — Ebből 240 millió forint értékű részvény került külföldre, döntő többségben a bécsi tőzsdére — mondja Kuszmann Ágota, az IBUSZ területi irodavezető-helyettese. — A 200 millió forint értékű belföldi részvényből természetesen mi is kaptunk, s már áruba is bocsátottuk. A megyén belül csak a miskolci Széchenyi utcai IBUSZ-központ foglalkozik a részvényekkel. Ennek ellenére óriási az érdeklődés, húszasával, harmincasával viszik az ezer forint névértékű és 4900 forint jegyzésű részvényeket. Az IBUSZ Rt. részvényei június 15-ig vásárolhatók. Megszűnt a domaházi határőrőrs Sork aton ákl leli fett PRI IFII III 1 VÉGEKEN Most már eladó a domaházi őrs épülete A vaskaput körbefonta a lánc, a jó öreg Tutó-lakat egyet kattant, a parancsnok pedig visszanézett. Vissza, arra a mustársárga épületre, ahonnan még a táblát is leszerelték — ne lássa, ne tudja senki idegen, hogy itt valamikor, valaha egy határőrőrs székelt. Volt, és nincs tovább. Hozzátartozott a tájékhoz, a községhez, most aztán el vele .. Domaházán, ebben az ezer- valahány lelket számláló községben nincs többé határőrség. * Nem elég, hogy Borsod- Abaúj-Zemplén megyében ezentúl már honvédek sem szolgálnak (a megye katonaérett fiai lakóhelyüktől jó távol szolgálnak majd), de szépen, folyamatosan a határőr sorkatonák is elköszönnek a végektől. Egy kormánydöntés értelmében 1995- ig profi határőrök váltják fel a sorállományt, s miért ne: itt is, most is Borsodra (is) jutott az úttörőszerep. És úttörők között is úttörő lett ez a nógrádi megyehatár és a magyar—szlovák államhatár csücskében levő település, Domaháza. — A rendelkezések értelmében megyénk államhatárát 1991. első negyedévének végétől már csakis hivatásosak őrzik, és a határállomásokon is tiszthelyettesekkel, tisztekkel találkozik majd a turista — mondja a miskolci határőrkerület-parancs- nokság parancsnokhelyettese, Dúzs József őrnagy. — Hozzánk már nem vonultatnak be sorállományú katonákat, megszűnik több, mint féltucatnyi őrs. A felszámolást a domaházival kezdjük.. * Gyászos a hangulat, az kétségtelen. Az utolsó állománygyűlés az ünnepi jelzőt viseli. Az asztalfőn ott ül a miskolci parancsnokhelyettes, a domaházi őrsparancsnok és helyettese, két önkéntes határőr és a volt parancsnok. És körülöttük nyolc határőr. Az őrs. Dúzs József azt mondja: — Köszönöm, köszönjük. A munkát, a kimagasló határőrizeti tevékenységet, azt, hogy a szolgálati és a kiképzési feladatok teljesítésében élen jártak. Azt, hogy évtizedeken keresztül nem fordult itt elő büntetlen határsértés, azt, hogy a közrend és a közbiztonság fenntartásában is minden alkalommal kivették részüket... A határőrök talán akkor örülnének, ha ez a köszönet azt is jelentené: ez a szolgálat utolsó napja, mehetnek Isten hírével, leszerelnek. De hát nem így van. Áthelyezik őket más őrsökre, csakúgy, mint a tiszteket, tiszthelyetteseket. Szóval, ők sem repdesnek, és a falubeliek sem. Elek József, az önkéntes határőrcsoport vezetője magyarázza: ' — Csaknem negyven éve már, hogy hozzátartozott Domaházához, Kissikátorhoz a határőrség. Mindent segítettek, ha kellett. Ott voltak a társadalmi munkákon, az építkezéseken, meghívtuk őket ünnepjeinkre. Domaháza és a határőrség egy volt. Olyannyira, hogy tucatszámra jelentkeztek a civilek közül önkéntes határőrnek. Kölcsönös is volt ez a segítség. Egymásra voltunk utalva. Most magunkra maradtunk ... * Az épület faláról lekerült a tábla is. Lizik József, nyugállományú őrnagy, a volt parancsnok elmorzsolt egy könnycseppet szeme sarkában, majd halkan megjegyezte: — Fáj .. Tizenhat évig voltam itt parancsnok, tizenkétszer voltunk kiválóak, és állítom, valóban családias hangulat uralkodott nálunk. Kevés határőr szolgált itt. 12,8 kilométeres határszakaszt ellenőriztünk, s hogy hosszú-hosszú évekig nem fordult elő területünkön büntetlen határsértés, az a lakosságnak is köszönhető. Határőrközség címet kapott mind a két község, sőt, a kiváló elismerést is elérték.. Itt, a laktanya körül a bokrok, a fák mind-mind kezünk nyomát viselik, ezeket az éveket nem lehet, nem szabad elfelejteni. A határőrség Domaházán 1990. június 4-én, délután öt órakor szűnt meg. A zárást a katonákon kívül két kutya, a 3 éves Gigel és a 2 éves Efta „nézte” még végig. Többet ők sem róják már itt a végeket... Kovács Lajos határőr mondatai: — Elmegyünk, mert így döntöttek, és a parancs, az parancs. Nem örömmel — az én időm egyébként jövő februárban jár le —, hiszen megszoktuk, megismertük a községet, a határt, de ha máshol van ránk szükség ... Az őrsparancsnok, Tóth László hadnagy Hangonyba, az ottani őrsre tart, parancsnokhelyettesnek. Ö. a szó legszorosabb értelmében már profi határőr lesz: — A körzeti rendőri megbízotthoz hasonló lesz a munkám, tiszthelyettes társaimmal közösen portyázunk majd a határon. Kevesebben leszünk, mint a sorkatonák. Nekünk nemcsak feladatunk, hanem munkánk is lesz a határőrizet... Tllésy Sándor Fotó: Ádátn István Lekerült a falról a tábla is Lakat a kapura. Megszűnt a szolgálat. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter
