Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-09 / 134. szám
1990. június 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Észak-Magyarország interjúlánc Zeolittanulmány a kazánház előtt Di-. Mátyás Ernő geológus mérnököt, a földtudományok kandidátusát a megyei főorvosasszony azért ajánlotta az interjúlánc következő alanyának, mert szerinte a tudós geológus, a kutató, a gyógyászatban csodákra lesz képes a zeolit- jával. — Fűben-fában orvosság — mondják a természetgyógyászok. Nos, a zeolit nem fű, nem fa, hanem egy ásvány. Mérnök úr, mi az a csodálatos ásvány, ami egy gyakorló orvos szerint is nemcsak csodákra lesz képes, hanem már csodákat is tesz, a gyógyászatban? — Az élethez, a levegőn, a vízen kívül a föld szervetlen anyagainak legalább annyi köze van, mint az előző kettőnek. Ugye ismeretes az, hogy víz nélkül, levegő nélkül nincs élet. A föld ásványi anyagait a korszerű táplálkozás, meg a takarmányozás el szokta intézni azzal, hogy: ásványi sók. Nos, az ásványi sókat, az élet számára nagyon fontos elemeket a korszerű élelmiszertermelés elintézte azzal, hogy a Föld legkülsőbb szféráját, ahol az élő anyag kapcsolatban van az élettelennel, ezt a 40 centiméter vastag talajt a szó szoros értelmében agyon mű trágyázta, kilúgozta. Az elsavanyodott talajokból kiszorultak a mikroelemek. A Tokajihegységben ezek az anyagok megtalálhatók, de nem szétszóródva, hanem felhalmozódva. Több száz méter vastagságú olyan tufák vannak itt, amelyeknek a nyomritka- elem-tartalma figyelemre méltó. A Tokaji-hegységben termett szőlő például innen kapta sajátos aromáját. Összefoglalva tehát: a talajokból országszerte kiürültek a nyom- ritkaelemek, és jelentkezik egy növényi, állati, illetve humán nyom- ritkaelem-hiány. Az élő szervezet számára szükséges elemeket három csoportra osztjuk. Egyrészt főelemek, másrészt járulékos és végül nyomritkaelemek.. Ezt azért mondom el, hogy világos legyen a kép. Főelemek nélkül nincs élet. A járulékos elemek nélkül van ugyan élet, de komoly zökkenőkkel jár. A jódhiány például golyvát okoz, a fluorhiány fogszuvasodást. A nyomritkaelemek hiánya az nem az izomtónus, vagy a csontok, a szervezet makroműködésének zavaraiban tükröződik, hanem a szervezet legérzékenyebb része, az idegrendszer reagál ezekre a hiányokra. Mármost, hogy mérsékeljük húsz év műtrágyázásának következményeit, arra három lehetőségünk van. Beavatkozhatunk a talajnál, beavatkozhatunk a növénynél, illetve az állati takarmányozásnál. És marad még a negyedik lehetőség: beavatkozni magánál az embernél. A hegyaljai ásványok megfelelően feldolgozva, alkalmasak mind a négy beavatkozásra. Itt, Mádon, előállítottunk olyan anyagokat, amelyek talajjavítók, olyanokat, amelyek rápermetezve a növényekre, stabilizálják azok állapotát, fokozzák a fotoszintézist, erősebbé és ezzel ellenállóbbá teszik különböző megbetegedésekkel szemben. Van olyan adalékanyagunk, amelyet állatoknak kell adni, és van olyan anyag, amelyet emberi fogyasztásra a világon kizárólag a Geoprodukt Gazdasági munkaközösség állít elő. — Erre gondolhatott a főorvosasszony? — A nyomritkaelem-lhiánybeteg- ségek a humán gyógyászatban eléggé elmosódottan jelennek meg. Itt kapcsolódik egymáshoz az orvostudomány és a tokaj-hegyaljai ásvány, mint gyógyító ásvány. Tudniillik, .ha valakinek a gyomra fáj, ideges alapon, akkor utána kezelni kezdik a gyomorfekélyét, holott az okot kellene megszüntetni. Az ok az sokszor nem napjaink társadalmi feszültségeiben van, hanem például abban, hogy a táplálékláncból hiányoznak a már említett nyomelemek, és a szervezetben jelentkezik a hiányérzet. A felnőtt rágyújt, .vakaró !zik, meg kávét iszik, fokozza ezt az állapotot, és utána jö.n a nyugtatök sorozata, ma’jd az agresz- szivitás, olyan viselkedészavar, amely már az orvosi .pszichológia alapesete. Nem véletlen, hogy most, amikor úgymond egy materiális korból áttérünk egy kicsit a lelkiekre, kiderült, nagyon sok olyan megbetegedés van, amelynek nincs kimutatható oka. — Ön. úgyszólván egész életét a hegyaljai ásványbányászatra tette fel. Számos találmány, szabadalom kötődik nevéhez. Szerte az országban úgy emlegetik önt, mint a zeolit szülő atyját. Hol kötött ilyen szoros köteléket az ásványbányászattal? És elégedett-e a zeolit karrierjével? — Az egyetemen megszerettem az ásványtant, mert olyan kiváló tanáraim voltak, mint Szádeczky- Kardoss Elemér, akihez még most is visszajárok. Egy magatartásformát sajátítottunk el tőle a közvetlen tananyag mellett. A hivatástudat az én személyes sorsomat, munkámat végig irányította. Az egyetem után idejöttem Mádra. 1958 és 1978 között 13 olyan ásványi nyersanyagféleséget, olyan ásványi vagyont kutattunk fel, amiből ma is élünk. Ez egy kis terület a Tokaji- hegységben, ám mégis számottevő az ásványi anyagok tekintetében. És ami igen fontos, az itt előforduló ásványi anyagoknak igen alacsony a toxikus koncentrációja. A zeolit a 13 ásványi nyersanyag közül az egyik, és azért jelentős, mert nem tartalmaz a szervezetre káros, toxikus .nehézfémeket, úgy mint a csehszlovákok zeolitja, vagy a bolgárok zeolitja. Ezért tudjuk a zeolitot bevinni a táplálkozási, a biológiai láncba. Ami pedig a zeolit korrierjét illeti, a jelenlegi évi 20 ezer tonnás felhasználás a nullához képest sokat jelent. Tíz év alatt eddig eljutottunk, de eljuthattunk volna a 60—100 ezer tonnás szintre is. Hogy mégsem jutottunk el, ezért az a gazdasági struktúra a felelős, amiben benne éltünk. Az én energiámat is felemésztette. hogy nap, mint nap bizonyítanom, igazolnom kellett, hogy a zeolit jó, a zeolit használható, a Neolitot el lehet adni, a zeolitot el kell külföldön adni. És így tovább ... Mígnem egyfajta rebellis persona non gratavá váltam ezekben a napi kis csatározásokban. Szembe tudták fordítani velem a saját munkatársaimat is, mégpedig azzal, hogy hangoztatták: ha mi zacskóba, dobozokba csomagolt termékeket fogunk eladni, akkor elveszítjük bányászati karakterünket, és nem lesz hűségjutalom. — Most, amikor önt kerestük, magától értetődően munkahelyére, a mádi üzembe mentünk. Ott viszont nem kis iróniával közölték, hoay ön: „Lapátra lett téve”. Beszéljen eg ff kicsit személyes sorsáról, ha egyáltalán el lehet azt választani szakmájától, munkájától. — Személyes sorsomról ... Nyolcvanad magammal elküldték. Közölték, hogy most mindenki szedje ösz- sze a személyes cuccát, és két órakor adja le a szobája kulcsát, mert nem tartanak igényt munkánkra. Az indok: átszervezés. Elküldték a feleségemet is, igaz, őt kényszernyugdíjba. Elküldték a nagyobbik fiamat, a kisebbik fiamtól pedig megvonták egyetemi ösztöndíját. Megszűnt a kapcsolatom az iparággal. Sajnálom, mert a feleségemmel f§ erre a szakmára neveltük a gyere- 1| keket. A feleségem vegyész, a nagyobbik fiam geokémikus, a kiseb- §| bik fiam geológus. Nem hivatalt, meg beosztást, hanem két szakem- || bért akartunk adni a magyar ás- fg ványbányászatnak. Nem kellettünk. Sem mi, sem pedig azok, akiket velünk együtt elküldték. Geoprodukt fj néven alapítottunk hát egy kisvállalkozást, de a környezet, a pilla- §§ natnyi gazdasági-társadalmi környezet nem nagyon kedvez a hasonló kisvállalkozásoknak. De mi ehhez Ü értünk, nem akarjuk átképezni ma- || gunkat valami másra, amit eléggé nehezen tanul meg ilyen idős korban az ember. Másrészt pedig fölöslegessé válna az, amit megtanultunk, amit tudunk. — ön most egy kis közösséget irányít, s forgalmuk bizonyítja, hogy eredményesen. Ám, egész életét, képességét, energiáját a szomszédban lévő nagyvállalatra áldozta. Ezt nem lehet elfelejteni. Milyen most a kapcsolatuk? — A bányához pillanatnyilag, jogilag semmi nem köt. Megéltem, hogy azokba a bányákba, amelyeket megkutattam, azokba az üzemekbe, amelyek megalkotásában részt vettem, most nem mehetek be. mert megkérdezik: uram, mit keres itt? A szobám be van zárva, ott vannak a személyes holmijaim, még nem sikerült elhoznom, mert egy fél óra alatt nem tudtam összecsomagolni. Talán idekívánkozik egy számomra igen elkeserítő élmény: az egyik zeolit tanulmányomat a kazánház előtt találtam, szerencsére még nem a kazánházban. Egy szobába bezárva pedig ott van harminc esztendő munkája. Nemcsak az enyém, hanem például azoké a fúrómunkásoké is, akikkel együtt dolgoztam, azokban a hősi időszakokban. Mi azt mondtuk 1956-ban és utána is, hogy itt maradunk és megtesszük azt, amit lehet. És nem igaz, hogy megtagadtuk a rendszert, a szocializmust, hogy üldözöttek voltunk. Esküdtünk arra a rendszerre és tenni akartunk. A hatvanas években a magyar értelmiség, közöttük jómagam is akartuk a szocializmust és azt mondtuk azoknak, akik elmentek : jobb lett volna, ha itthon maradtok. — A mádi üzemmel tehát enyhén szólva sem rózsás a kapcsolat. Ám ahhoz, hogy a Geoprodukt megéljen, nyersanyag, például zeolit kell. Ad-e a mádi üzem. vagy sem? — Hogy biztonságban legyünk, bányásznunk kellene. Ám, a bánya- törvényt úgy értelmezik, ahogy akarják. Pillanatnyilag mi nem bányászhatunk, de mindent elkövetünk, hogy megszerezzük ezt a jogot, hiszen enélkiil nem tudunk megnyugtatóan megkötni egyetlen külföldi szerződési sem, mert a „csapot” valaki teljes személyes szeszélye alapján bármikor elzárhatja. Most ez nem azt jelenti, hogy nem adnak nyersanyagot, hanem azt, hogy nem akkor adják, és nem azt adják, és nem úgy adják, ahogy kell. — Mégis, milyen jövőt jósol a zeolitnak? Hiszen a zeolit jövője nemcsak az ön személyes ügye. Mit kellene tenni azért, hogy az ország számára is tétel, egy számottevő ipari, kereskedelmi tétel, üzlet legyen? — Ügy érzem, hogy mi most ezért dolgozunk, önállóan, saját erőnk- H bői, mert abban a pillanatban, ami- §| kor megjelenik egy költségvetési tá- §| mogatás a zeolitban, megjelennek a || keselyűk is és úgy felfalják, mint ahogy eddig felfalták ezt a témát. |§ Most úgy érzem, egyenesbe jött, É vagy jön a zeolit dolga, ha az állami struktúra kivonul belőle. ff — Sok sikert kívánunk Önnek és munkatársainak. Mérnök úr, kiről olvasna szívesen az Észak-Magyar- országban, kit ajánlana olvasóink figyelmébe? — Nagy Bozsóky Józsefről, a sátoraljaújhelyi kórház kórboncnokáról, aki sok mindennel foglalkozik, fát farag, arborétumot ültet és gondoz, tizenöt éve építi a házát, jelenleg országgyűlési képviselő és úgy szólítják: Jóska bácsi. Szarvas Dezső Fotó: Dobos Klára Miskolci beszélgetés Für Lajos honvédelmi miniszterrel Hétfő délután egy képző- művészeti kiállítás (Babos Ágnes festőművész tárlata) megnyitására érkezett — egyenest a Parlament üléséről — Für Lajos, a rendszerváltás utáni koalíciós kormány civil honvédelmi minisztere. Maga a megjelenés — egy korábbi, a magas közjogi funkció betöltése előtti ígéret magától értetődő beváltása — is több mint gesztusértékű, mert a személyiséget minősítő volt. S méginkább az, az a póz- talan közvetlenség, amely- lyel a hivatalos megnyitót követő kötetlen beszélgetésre vállalkozott. Kézen kínálkozott az első kérdés: Negyvenhárom évvel ezelőtt, az 1947-es koalíciós kormányban volt szintén civil elődje a honvédelmi miniszteri poszton, az író-politikus Veres Péter személyében. Mennyiben érzi hasonlónak, és miben különbözőnek a maga mostani szerepét a szokatlan feladatkörben? — Számomra megtisztelő ás felelősségtudat erősítő az összehasonlítás, hiszen Veres Péter korszakos értékű író és nagy gondolkodó volt, én viszont csak szerény történész vagyok. Annyiban hasonló a történelemtől ránk mért feladat, hogy egyáltalán nem valamiféle személyi ambícióból áhítottuk éppen ezt a miniszteri tisztséget, hanem olyan közszolgálatot vállaltunk vele, amelyről tudta jeles lelődöm, s tisztában vagyok vele én is, hogy korántsem könnyű megfelelni a hozzá fűzött várakozásoknak. A kettőnk közötti, Veres Péter javára szóló szellemi-értékbeli különbségen túl, s azon is túl, hogy ő csupán tizedesi sar- zsiig jutott a maga idején a katonaságnál, engem pedig tartalékos alhadnagyi rangtól fosztottak meg az ötvenhatos forradalmi közszereplésem miatt 1957-ben — talán én inkább tudok, alkatomnál fogva, koncentrálni a mindennapi hivatali tennivalókra, mert tudomásul veszem, hogy — különlegességével együtt — azért a Honvédelmi Minisztérium is hivatal, országos közhivatal, s hathatós működéséhez nélkülözhetetlen a szoros ügj'- rendhez igazodni. A jó értelemben vett katonai regula, fegyelem tiszteletben tartásával és tartatásával előfeltételként számolva, milyen érdemi változások szükségesek ahhoz, hogy honvédségünk a kiteljesedő politikai demokráciában teljes értékű védelmezője lehessen hazánknak? — Az első, a mindenek előtt való alapfeltétel, hogy igazi nemzeti szellem hassa át honvédségünk teljességét: a sorkatonaságot, a tiszteket, tiszthelyetteseket egyaránt. A sorkatonai kiképzésnek — a hadászati tudnivalók oktatásán túl — szerves része kell, hogy legyen a hazafias nevelés, mert itt kell pótolni azt is, amit a mostani sorköteles nemzedékeknek az életre való felkészítésében az iskola elmulasztott, a tantervek torzító politikai szemlélete miatt. Tudom, sokan aggályuknak adnak hangot amiatt, hogy vajon a jelenlegi, az örökölt hivatásos állomány, a tiszti, a tiszthelyettesi kar merőben más szellemben felkészített tagjai képesek-e, alkalmasak-e a gyökeres szemléletváltásra, hiszen beléjük a most kívánatossal igencsak ellenkező „hivatástudatot” sulykoltak az itthoni és a külhoni katonai oktatási intézményekben. Nemcsak újkeletű, de korábbi tapasztalataimból mondhatom, hogy az említettek jórésze a rájuk erőszakolt idegen, internacionalista ideológiát nem fogadta be, s különösen a fiatalabb évjáratú tisztek, tiszthelyettesek nagyon fogékonyak a nemzeti érzésre, és egyáltalán nem szer- vilizmusból készek az új követelményű szolgálatvállalásra. A mostani, s a leendő tiszti, tiszthelyettesi iskolások pedig eleve nemzeti szellemben készülnek fel hivatásukra. Másodsorban szükséges a katonai doktrina megváltoztatása is. A korábbi, az „imperialista ellenségképpel” való rémítgetés, az állandó sokkhatásra törekvés értelmetlenségét, kártékonyságát felismerve, kizárólag a védelmi feladatokra, az ország biztonságának a szavatolására kell felkészíteni honvédségünket Ehhez elegendő a mostaninál kisebb létszámú katonaság is. Ezért indokoltnak tartjuk és megvalósítjuk; a még az előző — a Németh Miklós irányította — kormány által bejelentett 30 százalékos haderőcsökkentést. Hogy azonban a kisebb létszámú honvédség hiánytalanul elláthassa nagy felelősségű feladatait, szükséges az új szemléletű védelmi doktrínának megfelelő katonai, műszaki felszerelések, berendezések korszerűsítése. Ehhez rendelkeznünk kell az elengedhetetlenül szükséges költségvetési fedezettel a mostani szűkös gazdasági viszonyaink között is, hogy onnét és olyan technikai rendszereket, eszközöket szerezhessünk be, s működtessünk hathatósan, amelyek alkalmasak legyenek köröskörül határaink sérthetetlenségének megvédelmezésére. Berecz József a
