Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-30 / 152. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1990. június 30., szombat A palota épülete az udvar felől, ahol valamikor a fürdő volt Az étterem patinás szépsége semmit sem halványult A szálló különleges díszei a színes ablakmozaikok A kiállítás és résztvevői K isemberek emlékeztek az elmúlt napokban a lillafüredi Palotaszállóban megnyitott kiállításon a második világháború előtti békeévek úri vendég körére, annak szokásaira. Kovács György harminc évig látta el a főpincéri munkát a most hatvanéves szállóban, és azokban az évtizedekben olyan vendégek körül tüsténkedett pincér társaival, akiket ma már újra nem kell szégyellni, letagadni. A portás, a pincér, az árus még a mai elbeszélésekben is olyan magasra helyezi önmaga fölé a koronaőr, a legnagyobb földbirtokos, a legműveltebb magyar főúr tisztét, amire napjainkban egyetlen kiemelkedő személyiség sem pályázhat honfitársaink előtt. Nos, ezek a kisemberek azokban az években, amikor havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccelt, majd' hetente összeszámolhattak ennyit a zsebükbe csúsztatott borravalókból. Az egyszerű, kétkezi alkalmazottak, a személyzet tagjai. Mert a vendégkör olyan volt, mert a Palotaszállóhoz fogható szépségű, kiállítású üdülő nem volt sem közel, sem távol és ezek a munkahelyek egyben bizalmi munkának is számítottak. Emiatt persze, akik itt munkához jutottak, igen megbecsülték magúkat, így aztán, ha mondjuk, mint 1941-ben, leruccant ide az egész kormány, kiemelkedőbbet kellett nyújtani a megszokottan kiemelkedőnél is. És persze ilyenkor nem maradtak el a kisebb vagyon- nyi borravalók sem. Szintúgy a jeles Anna-bálokon, amikor senki sem hiányzott, aki számított a környéken. Amikor nem volt elegendő melegvíz, külön kazán fűtötte a fürdővizet és bizony nem volt ritka az olyan család, aki három hónapig sem hagyta el Lillafüred fürdőjét, olyan jól érezte magát. (A kéthetes SZOT-beutalókat akkor még nem találták fel, az effajta leleményesség nem volt erős oldala az uralkodó rétegnek.) Hargitai László portás mondta a megnyitón, a hatvanéves, ám nem nyugdíjaskorú, hanem legszebb éveiben járó Palota jubileumi ünnepségén: a hajdani kollégának, a jónevű főportásnak alig adtak 20 pengőnél kisebb borravalót esetenkénti kicsi szívességekért. Így zajlott hát az élet a régi úri Magyarország legszebb szállójában ünnepeken és hétköznapokon, amiből finom morzsák azért hullottak a közvetlen környezetet alkotók közé is. Miért is jut mindez az ember eszébe, amikor sorra vehetnénk az étterem kazettás mennyezetét, a Mátyás-terem színes üvegmozaik ablakait, a míves kandallókat, az üdülő bővülő-gazda- godó programjait, mindazt, amit érdemes elmondani a patinás szépségű szállóról? Azért, mert ugyan a SZOT utóda ragaszkodik ahhoz, hogy az épület ezután is jelenlegi funkcióját töltse be, az elképzelések sokfélék és most a hazai privatizáció hajnalán dédelgetnek ennél merészebb álmokat is a Palota sorsának továbbgondo- lói. És ez a jövő ismét a gazdagságra, a pompára épülne. Nagy József Fotó: Laczó József Fontos a séfek- és jellemnevelés Egy református cserkésztábor néhány eseményét, hangulatát villantja fel Baranyai Katalin hozzánk küldött levelében. Ügy érzi, érdemes .róla beszámolni, hiszen — bár az új cserkészetnek is lassan önálló múltja lesz -, a többség képzeletében még mindig a nosztalgiázó öregurak képe jelenik meg a cserkészet hallatán. Ez a kép viszont hamis, e szervezet is egyre inkábbo fiataloké. Bizonyítja ezt az alábbiakban rövidítve közzétett levél is. „Három fáklyám ég: hit, haza, emberiség.” Erdélyi János Tíz kicsi gyertyaláng derengő fénye — a bevésett tíz cserkésztörvény világossága vezette el a hét új cserkészt az Erdélyi János cserkészcsapat nagy tábortüzéhez fogadalomtételre június 15-ének éjszakáján. Simán, az erdőbén.vei lelkész házának a kertjében ezúttal tíz, nemrég avatott kamaszkorú cserkésszel, így, a tűz átadásának szimbolikus gesztusával kezdte kiterjeszteni a tevékenységét a református cserkészet a zempléni tájra. Az Erdélyi János cserkész- csapat a fiatalok csapata. Szellemi és lelki gondozásra éhes falusi gyerekek hitta- nosaiból szerveződött először a kicsik, a farkaskölykök csapata ez év elején Alsó és Felsőberecki fenntartó gyülekezetében. Ennek az elnöke, Laczkó Gabriella lelkész-könyvtáros egy helybeli agilis, ifjú házaspár, Zám Péter és Siválc Andrea közreműködésével mára összetartó, ügyes és vidám közösséget formált belőlük. A simái tábor, az Erdélyi János cserkészcsapat első közös sátorverése a 17 kamaszcserkésszel jó bizonyíték volt arra, hogy mennyi hasznos és jó célra mozgósítha- tóak ezek az egykorúak közösségébe vágyó lányok és fiúk. Sőt, külön is igénylik azt a fajta egészséges és férfias életvitelt és rendet, aminek hiányát a családok válsága és a férfimintát nélkülöző nevelés miatt gyakran tapasztalni. A fiúk maguk-építette táborában már „cserkész- kunsztok” is voltak, de a lányok sem nyafoghattak. Mindegyikük dolgozott — nem úgy, mint otthon — mondogatták. Szellemi és fizikai terheléssel arányosan tervezett „program szerint folyt az élet. Isten — Haza — Embertárs, e hármas eszmerendszer jegyében előadásokat hallgattak a zöld nyak- kendős vidám srácok, aztán énekeltek-zenéltek, farigcsáltak, vagy az őrsi ebédfőzéshez készülődtek. Ha valaki látta volna, mennyi rejtett érték szabadult fel ezekből az otthon pátyolt, néha lusta, vagy tétlen kamaszokból, megértené, miért éreztük: úgy, hogy kovász válhat belőlük, s talán ővelük elkezdődött a ‘ magvetés az ősszel induló Sárospataki Református Kollégium számára. Köszönet jár mindenkinek, aki segítséget nyújtott Laczkó Gabriella lelkésznek „úttörő” vállalkozásához. B. K. Zeneoktatás bérházi lakásban Június első fele a zeneoktatási év beszámoló időszaka. Két hete járjuk a megye városait, községeit Nagy Jánossal, a Zeneoktatói Munkaközösség megyei igaz- gatójával, hogy részt vegyünk a szolfézs és hangszeres vizsgákon. A zenét tanuló gyermekek nagy létszáma alapján több bizottság végzi ezt a felmérő munkát. Június 19-én utunk Borsod- nádasdra vezetett Péntek Istvánná zenetanár lakására, ahová szívesen megyünk, mert munkájának eredményei önmagukért beszélnek. Ez a kedves kolléga 1962- ben települt át Kárpátaljáról, s Egerben megszerezve a diplomát, munkához látott a borsodnádasdi iskolában ének-zene tanításához. Szép eredményekről adott számot iskolai énektanítási, kórusvezetési szinten. Mivel Beregszászban, mint zeneiskolában dolgozó hangszeres tanárnő dolgozott, eljegyezte magát a zenetanítással, s ezen hivatásérzete megmaradt nyugdíjas korára is. Amint mondja, betölti életét a zene, s fiatalos lendülettel, örömmel plántálja kicsikbe és nagyokba a szolfézs és hangszeres ismereteket. A kis bérházi szoba hűvös csendjében megindul a szolfézs bemutató. Egy előképzős kislányka stílusosan a „Tente baba tente” gyermekdalt adja elő, miközben karjai közt szép babáját pontos mérő ritmussal ringatja. Ezután az ötös csoport (mert ennyien vannak) magnó- vagy videofelvételre kívánkozó szép műsorával gyönyörködtet bennünket. Népdalok, kánonok, a zenei korszakok minden területéről kiválogatott klasszikus anyag tölti be a szoba légterét a tanárnő kifinomult zongorakíséretével. Öröm a javából! Kiművelt lányhangokat, hangszeres műveket, ízléses kamaramuzsikát hallgatni egy bérház kis szobájában, öt gyermeket foglalkoztató mini zeneiskolában. Három év óta a vizsgát záró megbeszélésen a nagyszerű eredmények alapján az igazgatóval együtt javasoljuk: a zeneoktatást ki kell terjeszteni legalább 15—20 főre. „Szívesen vállalnám a művelődési otthonban, de nem jönnek, valahogy hiányzik az intézményes támogatás” — volt a válasz. Bor- sodnádasd megyénk tipikus patinás üzemi települése, ahol kultúrát támogató és élő szakmunkások, műszaki értelmiségiek, mérnökök élnek családjaikkal együtt. Zeneiskola hiányában nem igénylik gyermekeik zenei taníttatását, amit a kiváló lehetőség kínál? A tradicionális, nagyhírű lemezgyártás mellett a városias település országos hírnevet vívott ki magának dr. Nemesik Pál népdalgyűjtő, zenetudományi, néprajzi munkássága alapján. Ügy gondolom — csak alátámasztaná gyakorlatban az ügyA Szikadzima kenszecu japán építővállalat a dolgozóit érő stresszhatások csökkentésére ... virágillatot alkalmaz. A székház első emeletének előtermében reggel 8-tól este 6-ig, egyórás szünettel, egy speciális szerkezet segítségével frissítő citromfaillatot fújnak, a figyelem növelésére pedig rózsa, jázmin és liliom illatát juttatják a levegőbe. Ugyanilyen berendezések működnek a cég munkatársainak pihenőszobáiban is. A tágas tanácsteremben gyakran tartanak előadásokat, ezekre (mint másutt is) sokan csak aludni járnak. Ezért a munkatársak fólya- matosan figyelik a teremben történteket egy monitoron keresztül, és ha úgy kívánja a helyzet, édes citromillattal frissítik a levegőt, aminek élénkítő hatása van. Ha egy kérdés kapcsán feszültté válik a légkör, kellemes virágillatot engednek a terembe, ami a japánok szerint segít lecsillapítani az indulatokat. ben kért támogatás a kulturális folklórcentrum értékét. Mire gondolok? A közismerten kiváló oktatási és nevelési eredményeket reprezentáló általános iskola vezetése a nevelőkön keresztül fordítsa tekintetét volt kollégájuk, Péntek Istvánné önzetlen zeneoktatása felé. A nevelő életközösségben él gyermekeivel, tudja kiben van zenei fogékonyság, adjanak erre indíttatást a szülőkön keresztül. Sokkal kisebb településeken, kis falvakban háromszor annyi zenét tanulót vizsgáztattunk, mint Borsod- nádasdon. A zenetanár nem „kilincselhet”, mert tudásánál csak szerénysége nagyobb. Bakonyi Béla A cég munkatársai szerint az illatok valójában kifejtenek bizonyos hatást az ember idegrendszerére, következésképp a munkaképességére is. Az sem mellékes, hogy a cég mintegy ezer alkalmazottja közül még senki sem panaszkodott az illatok miatt rossz közérzetre vagy allergiás reakciókra. Az aeroterápiával Európában a harmincas években kezdtek el komolyan foglalkozni. Francia orvosok illatszereket és olajokat készítettek virágokból és ezeket az orvosi gyakorlatban is kipróbálták. Jelenleg Európában és az Egyesült Államokban hivatalosan is elismerik ezeknek a szereknek a gyógyító hatását és folyik a gyártásuk is. Mindannyian jól ismerjük ezeket a virág- ■ olajokat és fürdőkivonatokat. Japánban az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy az olyan növények, mint a bazsalikom növelik az agy aktivitását, a kamilla és a levendula viszont nyug- tatólag hat. — APN — Virágillattal a stressz ellen +■
