Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-27 / 149. szám
1990. június 27., szerda Majorettek Ózdon is ESZAÍÍ-MAGYARORSZAG «5 A Debreceni Ruhagyár Edelényi Gyára meghatározott létszámban felvesz kvalifikált tudással és legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkező varrónőket Jövedelem: egyéni teljesitménytől függően, munkakategó- riai bérek 49,30-72 Ft között. minőségellenőröket Jövedelem: végzettségtől és szakmai gyakorlattól függően, de minimum 8000 Ft/hónap. termelésirányítókat Jövedelem: végzettségtől és szakmai gyakorlattól függően, de minimum 13 000 Ft hónap-j-prémium. JELENTKEZÉS: Edelény, Tompa Mihály út 2. sz. Telefon: 41-411, 41-147 (Mátrai Béláné). Építkezők! Rövid határidővel vállaljuk, házhoz szállítva tetöcserép-szükségletének kielégítését: ♦ békéscsabai sajtolt 269., és holland mázas, ♦ tatai natúr, hornyolt és hódfarkú, ♦ csornai piros hódfarkú, ♦ bátaszéki natúr 269., sajtolt típusokból. MEGRENDELÉS: UNIVERSAL KFT., Miskolc, Baross G. u. 20. Az UNIÓ ÁFÉSZ Szerelvényáruház raktárában (Miskolc, Repülőtéri u. 10. sz.) jugoszláv 20x20-as mázas padlólap kapható, 40,30 Ft helyett 28,20 Ft-ért. Továbbá: ■ V* # öntöttvas oicsz import radiátor, • jugoszláv csaptelep, 0 csőösszekötö idomok, 0 fehér csempe vásárlása esetén 10 százalék engedményt adunk MISKOLCI VÍZMÜVEK, FÜRDŐK ÉS CSATORNÁZÁSI VÁLLALAT felajánlja megvételre- 2 db GTG—180 típusú hölégfúvó-berendezést,- 4 db 3 kW-os FALAX-ventilátort,- 1 db AKOR 50/0,5 típusú gőzkazánt. Megtekinthető: az Augusztus 20. strandfürdőben, illetve Miskolc, József A. u. 78. központi telephelyen. meghibásodásnál .kérjen a szerkezetek állapotáról müsze. rés diagnosztikai vizsgálaton alapuló szakértői véleményt CÍM: ÉM1 miskolci állomása, 3502 Miskolc, Zsigmondi u. 2. Pf.: 250. Telefon: 46-89-853. Öltözetként is jól ér- i# vényesül ez a flórom szín, ha olyan alakú lányokat takar, mint az újonnan alakult ózdi majo- rette-csoport. A lányok szépek, fiatalok, csinosak, most végzik az általános iskola utolsó osztályait, de máris sok bámulójuk akad az ózdi utcán, amerre csak járnak. Mert mór járnak. Piros kalapocskóban, fehér kabátkában, feszes fekete nadrágban és fehér egészcipőben, ahogy ezt a lábbelifajtát régen nevezték volt. Egyszóval felléptek. Figyelték a tamburmajort, lépegettek, meneteltek, táncoltak, különböző alakzatokra bomlottak és egyesültek ismét, úgy ahogy azt, ezek a mosolygós ifjú hölgyek igen nagy fegyelemmel tenni szokták. És mindezt Özdon, ahonnan nem éppen moso- lyogtató hírek szállnak világgá mostanság. Róluk viszont csak szépet és jót lehet mondani. Az ő lelkűk repül inkább, mint ózdi terhek alatt roskadozik. Ök az ózdi majorettek! Hosszú felkészülés után és ki tudná megmondani milyen messze hangzó sikerek előtt. Gazdájuk a Bükk Művelődési és Vendéglátó Ház, csoportjuk létrehozója Fo- renszki János a ház igazgatója, aki öltözetüket is megterveztette és megvarratta, szakmai vezetőjük, felkészítőjük pedig Perényi István testnevelő tanár. Első bemutatkozásuk után máris számos meghívást kaptak. A városban zajló rendezvények, események, ünnepségek igen-igen látványos résztvevői lesznek ők, akiknek szívesen tapsol majd a város.. (gy) Attila feje Niederrimsingen, NSZK: Kőkemény tekintettel néz a hunok rettenthetetlen királya, akinek emlékére a Rajna partján állították ezt a szobrot. Történelmi kutatások arra utalnak, hogy 451-ben véres csatát vívott Attila serege a város közelében, miután sikerült átkelniük a Rajna folyón. (MTI-PRESS) Délsziiet-koÉreú A Délsziget folyóirat szerkesztősége — a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom és a Hatvani Galéria támogatásával — június 23—24-én rendezte meg a Délsziget barátainak III. országos találkozóját. A résztvevők megtekintették a Hatvani Galériában megnyílt kiállításokat, majd Pozsgay Imre előadását hallgatták meg: „Kö- zép-Európa az ezredfordulón” címmel. Pomogáts Béla, Végvári Lajos és Kajetán Endre korreferátumai után a vendégek az erdélyi menekült művészekből alakult, világjáró Camerata Transyl- vanica zenekar hangversenyén vettek részt. Vasárnap pedig a Nógrád megyei Szé- csény műemlékeit, múzeumát tekintették meg a résztvevők. Moszkva egyik nagy kiállítótermében megnyitotta kapuit a Szovjetunió első panoptikuma. Egyelőre csak kilenc viaszfigura képviseli az orosz és a szovjet állam több évszázados történelmét. A látogatók találkozhatnak a panoptikumban Rettegett Ivánnal és kegyencével, Maijuta Szkuratovval, Puskinnal, a nagy költővel, az utolsó orosz cárral, II. Miklóssal, Sztálinnal . és Berijával, Leonyid Brezsnyevvel és Vlagyimir Viszockijjal... A sort a világhírű prima- balerina, Maja Pliszeckaja zárja. A gyűjtemény hamarosan négy újabb figurával bővül: elkészítik II. Katalin cárnő, Grigorij Raszpu- tyin, Nyikita Hruscsov és a népszerű újságíró, Alek- szandr Nyevzorov viaszmását. Utánuk Lenin következik. — A történelem spirális alakban fejlődik — mondta az APN tudósítójának Nyikolaj Zelenyeckij, a panoptikum létrehozója. — A történelem ciklikus, ezért némileg hasonlít a színházhoz, ahol különböző színészek, különböző időben, azonos szerepeket játszanak. A XVI. században például Rettegett Iván „játszotta” a zsarnok „szerepét”, a XX.-ban pedig Jo- szif Sztálin. A történelmi rétegződés bemutatásával azt szerettük volna, ha honfitársaink újra végiggondolják igaz- talanul elfeledett történelmünket és megpróbálnak elemző módon gondolkodni. A panoptikum megalkotói szeretnék elkészíttetni Mihail Gorbacsov viaszmását is, de ez egyelőre még bizonyos nehézségekbe ütközik: még nem tudni pontosan és egyértelműen, milyen helyet fog elfoglalni országunk történetében. — APN — EGY ELLOPOTT KISKUTYA ÜRÜGYÉN Egy erdész elkeseredetten tette szóvá lapunkban, hogy ismeretlen tettesek évről évre rendre szétszedik, ellopják a turistautak mentén épített esőbeállókat, s a szalonnasütés céljára mázsás kőtömböltből épített tűzhelyeknek éppúgy lába kel, mint a fából ácsolt padoknak Egyszóval, szép hazánkban mostanság elemeinek mindent, ami mozdítható, s teljesen mindegy, hol található a kiszemelt tárgy, a városban-e, avagy az erdőben. Köztéri padokat sörkertekből, kerti székeket, kőből faragott virágtartókat magától értetődően jobbára a városokban lopnak, míg esőbeállókat, szalonnasütőket az erdőkből; de ellopják a szőlőkarókat is a friss telepítésű ültetvényekből, s bizonyára ellopnák a toronyórát is, ha nem lenne magasan a toronyban, ámbár ki tudja... Ha lenne olyan hosszú létra, amelyik felér a toronyban ié- vő óráig, akkor ellopnák a létrát is, hogy hozzáférjenek az órához, s ha netán a toronyóra le lenne láncolva, akkor ellopnák a lánccal együtt. . Apropó, lánc ... Évekkel ezelőtt Miskolc egyik forgalmas pontján, valamilyen kideríthetetlen okból, két bazi nagy malomkövet állított ki valaki. Az eltulajdonítást megelőzendő. bölcs előrelátással a malomköveket összeláncolta, s biztonsági lakatokkal megerősítette. Igen. Ki tetszettek találni! Ellopták! No. nem a malomköveket, hanem a láncot és a lakatot. A malomkő túl nehéznek bizonyult. Mindez persze évekkel ezelőtt történt, s bizonyára most, hogy rohamléptekkel közeledünk Európába, magától értetődően a lopások tekintetében is változni fog a helyzet. Mindenesetre hiteles, könnyen áttekinthető képet kapnánk, ha bevezetnénk az iszlám törvénykezést, mely mint tudjuk, a lopást kézfejlevágással bünteti. Akkor csak mennénk az utcán és első pillantásra megtudnánk, kivel, kikkel állunk szemben. De addig is, amíg minderre sor kerül — ámbár az iszlám törvénykezés alkalmazása letérést jelentene az Európába vezető útról — együtt kell élnünk a lopással, számítanunk kell arra, hogy a nap bármelyik percében, órájában meglophatnak bennünket. Mint azt az öreg nénikét is, aki magányosan élt aprócska, törékeny, csivava kiskutyájával. Hűséges társa, az éjszakai órák szorongató félelmeinek előzője, játékos kedvence volt. Vigyázta is féltőén, nem az értékéért — mellesleg ötezer forintba került — nehogy baja essék. Ám a kiskutya egy délután kibújt a kerítésen, számára idegen világba, az utcára került. Néhány pillanatig tartott az egész. Csupáncsak addig, amíg a nénike kinyitotta a kaput, hogy visszahívja a kutyát. Puhán, szinte nesztelenül közeledett a kocsi, majd megállt a miskolci Pozsonjn utca 11. számú ház nyitott kapuja előtt, amelyen a hívó szóra bemenni készült a kiskutya. De nem volt rá ideje. A kocsiból ugyanis kilépett egy úr, megragadta a kicsiny állatot, majd beugrott a kocsiba, és gázt adott... A nénikét semmi és senki nem tudja megvigasztalni. Csak sírdogál és segítséget remél. Feladott egy hirdetést is, amelyben minden jószándékú emberrel közli, hogy neki ez a kiskutya a mindene volt, hogy segítsenek „eltűnt” kiskutyáját megkeresni. Jószándékú emberek! Segítsünk a néninek, mert azt a Csiccsi névre hallgató, fehér színű csivava kiskutyát az az ember, akinek most a kutya pillanatnyilag a tulajdonában van, nem vette, nem kapta, hanem lopta! Vegyük el tőle, illetve inkább kérjük meg rá: vigye vissza oda, ahonnan lopta. Szarvas Dezső Orosz panoptikum
