Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-18 / 141. szám
1990. június 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ne halassza el! A BUBIV ABAÜJ BÚTOR KFT. bútorvásáriási akció! rendez, 1990. június 30-ig. Szekrénysorok, hálószobák, ebédlők, kárpitozott ülő- és fekvőgarnitúrák 15%-40°/o-os KEDVEZMÉNNYEL KAPHATÓK! Vásárlás a gyár telephelyén. (Encs, Ipartelep.) (Hitellevélre is.) Munkanapokon: 7.30-tól 15 óráig, szombaton: 8-tól 12 óráig. 50 E Ft-os vásárlás esetén, 40 km-es körzetben ingyenes házhoz szállítás. VÍV m A VILLANYSZERELŐ-IPARI VALLALAT 4. SZ. SZERELŐIPARI ÜZEME FELVESZ Borsod megyei, elsősorban kazincbarcikai munkavégzésre:- villanyszerelő,- csőszerelő,- műszerész szakmunkásokat. JELENTKEZÉS: BVK - VÍV Kirendeltség, Farkas Ferenc, vagy Kiss Lajos vezető szerelőnél. TELEFON: 48-10-211/1774 mellék, vagy 48-11-211/2990 mellék. AZ UNIÓ ÁFÉSZ és a Tokaj Bank Takarékszövetkezet közös hitelakciót hirdet miskolci tagjai részére. 50 000 Ft értékhatárig vásárolhat hitelben a Szerelvényáruházban (Miskolc, Vándor S. u. 1—3. sz. alatt.) Kérjen részletes felvilágosítást a boltban, vagy a Tokaj Banknál (Miskolc, Bajcsy-Zs. út). A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára, mely rövidesen külföldi magyar vegyes tulajdonú vállalattá, önálló jogi személyiségű gyárrá alakul, pályázatot hirdet vállalkozási osztályvezető munkakör betöltésére — kiemelt bérrel. A munkakör betöltésének feltételei: # műszaki, vagy közgazdasági egyetemi végzettség, # 5 éves vezetői gyakorlat, tárgyalókészség, # angol, vagy német nyelvismeret. A pályázatokat a gyár személyzeti osztályvezetőjének kell benyújtani. A döntésről a pályázók Írásos értesítést kapnak. Továbbá felvételt hirdetünk vállalkozási csoportvezető munkakör betöltésére, melynek feltétele: # műszaki főiskolai végzettség, # 5 éves vezetői gyakorlat, tárgyalókészség, # idegen nyelvismeret. Jelentkezni lehet a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára, Tünde út 2., személyzeti osztályvezetőnél. Volt egyszer egy út az Avasra Már kiveri a verejték 9 a miskolcit, ha csak az Avasra felvezető Hidegh-sorra gondol. Nem más ez az út, mint a város szégyene, hiszen szinte hihetetlen, hogy hosszú évek óta nem tucfták (tudják) baját orvosolni. Az út — amely az avasi lakótelepet köti (kötné) ösz- sze a Nagyváthy utcával, s így végezetül, közvetlenül Diósgyőrrel — kálváriája a nyolcvanas évek elejétől íródik. ámbátor úgy hírlik: a hetvenes évek közepétől már vita tárgya. És semmi egyéb ... Eleinte szó volt arról, hogy a helyi közlekedési vállalat erre közlekedtetné autóbuszait az Avasról, a Diósgyőri Gépgyár felé. Kiszélesítették — már ameny- nyire lehetett — az utat, megépítették az autóbusz- megállókat, és maradt minden a régiben. Ugyanis hogy-hogy nem, egy-két présház olyannyira belógott az útkanyarba, hogy két busz egymás mellett már nem fért volna el. (Az más kérdés, hogy ezek a házak nem éppen szabályos körülmények közepette épültek így ide, de hát a tanács itt is, most is tehetetlennek bizonyult.) Ettől függetlenül azonban a közúti közlekedés zavartalanul folyt, szinte mindenki erre rövidítette le útját. Benzint lehetett megtakarítani, és a belvárost is tehermentesítette ez az út. Így, sajnos múlt időben. Mert mit tesz Isten, úgy három évvel ezelőtt, az út alatt húzódó egyik pince lejárata megroggyant, s nem lévén más megoldás: gyorsan le is zárták az utat. Biztos, ami biztos... És elkezdődött a vizsgálat. (Csak úgy mellesleg: Egerben és Pécsett jóformán nem múlik el év, hogy ne lenne útbeszakadás feltáratlan pincék miatt. Ám ezekben a városokban nem beszélnek, nincs vizsgálat hónapokon A HIDEGH-SOR KÁLVÁRIÁJA keresztül, hanem cselekszenek. Betömik a pincéket, helyreállítják a burkolatot, és mehet a forgalom tovább. A város érdeke előrébb való, mint az egyéné ...) Két cég vizsgálódott a miskolci helyszínen, s megállapították : a kritikus, mintegy 150 méter hosszú szakasz alatt 15 pince található, s mivel egyiket sem hasznosítják tulajdonosai, tanulmányaikban azt tanácsolták: tömjék be a pincéket. Ez, cirka nettó 11—12 millió forintjába kerülne a városnak, és a forgalom — igaz, csak személygépkocsikkal — újból zavartalan lehetne. Lehetne ... Mert hát tanulmány ide, tanács oda — a helyzet azóta is változatlan. Napjában több tucatnyi idegen autós veszi erre útját, hiszen térkép jelzi ezen utat, mi több, a kilátóhoz, a haditechnikai parkhoz, az avasi ifjúsági és sportparkhoz jól látható táblák mutatják a felvezetést. És hát csak közvetlenül a lezárt szakasz előtt derül ki: nincs tovább, rükverc ... Mindettől függetlenül lenne egy szerény javaslatunk: nyissák meg az utat! Ha csak félszélességben is, a forgalmat pedig irányítsa közlekedési jelzőlámpa, hasonlóan, mint ahogy teszi azt a gesztelyi Hernád-hídnál. Az út ezt a forgalmat, ily módon — információink szerint — elbírná, elviselné. És mellette tovább lehetne gondolkodni ... Vagy elmenni tapasztalatcserére Egerbe, Pécsre. Látni, megtudni: ott, ők, miképp oldják meg ezt a problémát. És így talán az autósok sem bosszankodnának. Drága a benzin .. . (illésy—laczó) Tíz év alatt itták Pofákról A városi rang visszanyerésének huszadik évfordulója alkalmából a Sárospataki Városi Könyvtár igazgatója, Halász Magdolna „testes” kötetben összeállította a nagy múltú városról az utóbbi tíz év alatt megjelent tanulmányok, irodalmi és tudományos írások, cikkek, riportok, hosszabb-rövidebb tudósítások gyűjteményét. A 363 oldalas kötet 3859 tételt tartalmaz, s az egyes tételek utalnak a szerzőre, a cikk és a folyóirat, napilap címére, a megjelenés idejére, és rövid tartalmi ismertetést is adnak. Igen gazdag, sokrétű az a témakör, amelynek feldolgozásával a kötetben szereplő 491 szerző bemutatja Sárospatak történelmi, művelődéstörténeti, irodalmi, gazdasági szerepét a letűnt századokban csakúgy, mint a mi korunkban. Különösen sok írás foglalkozik a Rá- kóczi-várral, a református kollégiummal, a Rákóczi Gimnáziummal, a Comenius Tanítóképző Főiskolával, a régi és mai diákélettel, a népfőiskolával, a tanács munkájával, a műemlékvédelemmel, az idegenforgalommal, a Művelődés Házával, a pataki kerámiával és a malomkőgyártás múltjával, nemkülönben a költők, írók, tudósok pataki kapcsolataival. A feldolgozott 41 napilapban és folyóiratban megjelent tanulmányok, írások szerzői közt találjuk például Benda Kálmán, Czine Mihály, Gulyás Mihály, Gyur- kó László, Kabdebó Lóránt, Képes Géza, Lázár István, Nemeskürty István, R. Vár- konyi Ágnes írók, tudósok nevét. Az országos napilapok mellett természetesen leggyakrabban az Észak-Ma- gyarország és a Déli Hírlap munkatársai: Benedek Miklós, Csutorás Annamária, Hajdú Imre, Horpácsi Sándor. Nagy József. Priska Tibor, Ténagy József, Udvar- dy József írtak az elmúlt tíz évben Sárospatakról. Méltatlankodik a miskolci Avason élők némelyike. Amiatt méltatlankodik, hogy az amúgy kellemetes, vonzó lakótelepen valamely renitens egyén korcsmát akar létesíteni, holott ilyesmiből a szóban forgó környéken már van néhány, nincs viszont egyéb bolt, példának okáért gombolyagot, tűt, gyűszűt meg ilyesmit árusító egység. A méltatlankodók persze ezzel egyben azt is elárulták magukról, hogy nem veszik figyelembe az idők szavát, nevezetesen, hogy a vállalkozások korát éljük, mert ezzel menthetjük meg az ország gazdaságát. Írnak hát egy levelet a városi tanácsnak, hogy nekik italbolt nem kell, intézkedjenek, ne engedjék! A tanács pedig somolyogva mondja, hogy megérti ő ezt, már hogyne értené, de nem tehet semmit, mivel neki már csupán az marad, hogy a bejelentést, mármint a korcsma megnyitásának bejelentését tudomásul vegye, de ezt megakadályozni bizony nem tudja, nem is lenne ildomos, lévén a vállalkozások stb. Az avasiak persze azt is figyelembe vehetnék — de ezt már nem a tanács mondja —, hogy több évvel ezelőtt is megnyíltak a korcsmák, mégpedig leginkább ott és akkor, ahol és amikor a megnyitó akarta. ötletes emberek azt is összeszámolták, hogy Miskolcon több italbolt van, mint szépséges Balatonunk két partján együttesen! Ez pedig már valami! Ezzel azért nem sokan dicsekedhettek, vagy dicsekedhetnek! É sorok írója is részt vett több magasrangú értekezleten, melynek részesei eme különlegességről tárgyaltak, próbálva lelkiismeretre, hírnévre, széteső családokra, csavargó gyerekekre, emelkedő bűnözésre, meg a Magas- ságos Jó Istenre hivatkozva tenni valamit a korcsmák elképesztő burjánzása ellen, de... Hát az eredményt tetszenek látni. Pedig akkor a tanácsnak — úgy véljük — mégiscsak volt beleszólási joga. Hogy mennyi, azt szintén tetszenek tapasztalni. Az említett avasi népeket persze mindez nem érdekli. Ök azt szeretnék, ha a környékükön nem lenne lármázás, óbégatás és minden egyéb, ami az italbolttal együtt jár, de ráadásul még azt is szeretnék, ha inkább cérnát vásárolhatnának. Mert már fogytán a cérnájuk. Vagyis: elszakadás előtt a cérnájuk. De hát ugye a; vállalkozás, az vállalkozás ... Akárcsak a rend- számtáblás-ügy is jelzi. Mint tetszettek már olvasni róla a mi lapunkban is, de főként a Népszabiban, a gépkocsikra új rendszámtáblákat kell majd felszerelni. A rendszámtáblát az egyik vállalat úgy 300 forintokért tudná adni, de egy másik, egy ügyesebb már lekötötte az üzletet, a gyártási jogot, méghozzá öt évre előre. Tőle kell hát megvennie mindenkinek. Mennyiért? Ogy 2000 forint körüli árért. Hogy mit lehet tenni? Fizetni. Mint a köles. Mert a rendszám- táblák, ugye kötelezőek. Jó bolt ez, nagyon is jó! Már annak, akinek. iDe az sem lenne ildomos, ha az állambácsi közbeszólna, hogy „Nono, nem addig a’! Adja inkább a népeknek az a vállalat, amelyik kevesebbet kér érte!” Illetlenség lenne a közbeszólás, hiszen gátolná a piacgazdálkodás kialakulását! Ügy bizony! Márpedig éppen az a cél, hogy a piacgazdálkodás kialakuljon, szabadon, tisztán, szóda nélkül (a szóda nélkül az előbbi, avasi korcsmára értendő), méghozzá az ügyes, rátermett vállalkozókkal, mert csakis így lehetséges! Ellenben a Róka azt kérdezte a Kishercegtől. hogy az ő bolygóján, mármint a Kishercegén, vannak-e vadászok. Nincsenek. Mondta a Kisherceg. És tyúkok? Csillant fel a Róka szeme. Azok sincsenek. Így a Kisherceg. Semmi sem tökéletes a világon. Mondotta volt rezig- náltan a Róka. Priska Tibor A rókát hallgatva
