Észak-Magyarország, 1990. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-14 / 138. szám
1990. június 14., csütörtök ÉSZAK-MAG YARORSZAG 5 Forródrót A minap elromlott a mosógépem. Leszaladtam hát a közeli nyilvános telefonfül- kéhez, markomban négy darab kétforintossal, hogy telefonáljak a szerelőnek. Leemelem a kagylót, megvárom a búgó hangot, majd bedobom a pénzt. Az érme azonban nem akad meg, hanem alul kiesik. Bedobom a másodikat, a harmadikat, de hiába. Végre a negyediket elfogadná a masina, ám addigra a városi vonal helyett foglalt jelzést kapok. Sebaj, újra próbálkozom. Néhány perc elteltével örömmel könyvelhetem el, hogy a készülék hajlandó az érmét elfogadni és a vonalam sem vész el. Tárcsázom a tudakozót, de egy-két perc elteltével foglalt jelzést kapok. Azért se adom fel, biztatom magam, s közben nagvot nyelek, mert ugrott a kétforintosom. Üjabb kettes és végre kicseng. „Távírda kettes” — szól hozzám egy kedves hang. Elnézést, téves — mentegetőzöm és leteszem a kagylót. Bár a Távközlési Vállalat e szolgáltatása ingyenes, de nekem újabb pénzbe kerül. Fogok még egy érmét, és tovább próbálkozom. Ám a készülék egy csengés után újra elnyeli a pénzt. Veszem az utolsó kettest és reménykedve ismét tárcsázok. Most már se csengés, se foglalt jelzés, csak a süket kagylót szorongatom. Visszarakom, kezemben az izgalomtói megforrósodott telefont, s már nem is reménykedem, hogy visz- szakapom a negyedik kettest.. Kinyitom a fülkeajtót, és bosszús pillantást vetek a készülékre, mely felett nagy betűkkel ez áll: „Ne tedd tönkre, életet menthet!" Még szerencse, hogy nem a mentőket akartam hívni. Vona Ildikó Miskolc Szülők kontra Volán Válasz a válaszra Május 10-i rovatösszeállításunkban „Féltjük gyermekeinket” címmel közöltük Dubicsány község elöljárójának, dr. Csikász Zoltánnak a Borsod Volánhoz írt válaszát, melyben a dubicsányi iskolások utaztatásának módját kifogásolta. írásában az elöljáró utalt arra is, hogy e témában már levelet váltott iPutnok tanácselnöke és a Volán igazgatója, ám a válasz — az utasszámlúlás eredményétől függetlenül — nem nyugtatta meg a zsúfolt utazási körülmények miatt gyermekeikért aggódókat. Mire e sorok megjelennek, a panasz átmenetileg aktualitását veszti, de miután alig három hónap elteltével az iskolák újra kitárják kapuikat, a témára nem érdemtelen visszatérni. Mindemellett tesszük ezt azért is, mert úgy tartjuk korrektnek, ha a másik fél válaszának — melyet június elején kaptunk — is helyet adunk. íme a Borsod Volán igazgatójának, dr. Juhász Györgynek a levele: „A tanulószállítást március utolsó napjaiban több alkalommal is ellenőriztük, mely alapján megállapítottuk, hogy nincs túlzsúfoltság a járatot végző autóbuszon. Erről levélben tájékoztattam Putnok város tanácselnökét. Dr. Csikász Zoltán külön nem keresett meg a problémával. de azon állításával nem tudok egyetérteni, hogy a járati autóbuszon a megengedett utaslétszám kétszeresét utaztatjuk. Az autóbusz férőhelyére vonatkozó információja tévedésen alapul. hiszen a buszon -15 db ülőhely van. s a férőholvek száma összesen 110. A reggeli csúcsidőszakban jelentkező 64—67 fős utaslétszám nem jelent elviselhetetlen zsúfoltságot. Vállalatunk kiemelt feladatként kezeli a tanulószállítást. Arra törekszünk, hogy balesetmentesen utaztassuk a diákokat és a dolgozókat az iskolákba, illetve a munkahelyekre. A Dubi- csányból bejáró gyerekeket a putnoki 2. Számú Általános Iskola kapujáig szállítjuk. Arra nincs lehetőség, hogy az utasokat lerakva. Puliinkról üresen térjen vissza a járat a diákokért, miután a községben nincs biztosítva az autóbuszok tolulásmentes megfordulása. A lanulószál- lítúsl így csak a községen áthaladó járatra tudtuk megszervezni." A vita a zsúfoltság kérdésében — mint az a levélváltásokból is kiderült — aligha csendesedik le, hacsak nem a vakáció idejére. A 64—67 fős utasszámot érthetően másként ítéli meg a minél nagyobb járati kihasználtságra törekvő, s az ebből befolyó bevételekre építő vállalat, amely — mindezek ellenére — egyre nehezebben tartja fenn önmagát, s kényszerül emiatt mind népszerűtlenebb utaztatási megszorításokra (járatritkítás, -elhagyás, stb.). A másik oldalon viszont érthető a szülők aggodalma, akik ilyen utasszám mellett (valljuk be, nem kevés) féltik csemetéiket. Mert a gyermek végül is gyermek, aki már csak termeténél fogva is kevésbé tud magára vigyázni a nem kevés felnőtt mellett, között, mögött. . Csak az égiekben bízhatunk? „Mostanság jobb napok járnak ránk, nem csalatkozunk Medárdban. De mi volt eddig és mi lesz ezután? Bizony nem könnyű a sorsunk itt, a miskolci Csabai kapui fasorban. Azoknak a növény-társainknak, akik nem élnek állandó kipufogógázban, valamelyest könnyebb a helyzetük. De a szárazság őket is kínozza. De hát hiába a szakemberek intelme — mint például a tévében Bálint gazdáé —, hogy nem elég elültetni minket, de gondozásra is szorulunk, illetve szorulnánk. A kutya se törődik velünk. Csak az égiektő'l kapunk imitt-amott egy kis jót. Amit itt mi a sűrű közlekedés miatt lenyelünk, még egy alkoholistának is elég volna, természetesen i tókából. Nagyon sok gallyunk kezd élszáradni víz hiányában, no meg a környezeti ártalmaktól. Ha legalább a szomjúságtól nem kellene szenvednünk. Sokan csodálkoznak, hogy még létezünk. Ezrek és ezrek járnak el mellettünk, legtöbben a kórházba sietve istápolói hozzátartozóikat. Milyen jó lenne, ha nekünk is lennének istápolóink, hogy létezni tudjunk, — nem magunkért!” Nos, én meghallgattam a sirámot és közreadtam. Hátha valaki „veszi a lapot”. Nyíri Kálmán Miskolc Ha kell, lapátot ragadnának Miskolcon, az Arany János, az Uitz Béla 0 és a Korvin Ottó utcák által határolt ,,U" alakú épületegyüttes egy jókora szabad (?) teret zár magába. Előszeretettel parkolnak itt á négyemeletes bérházak lakói, de jut itt hely azoknak is, akik a közelben intézik ügyeiket. A parkolási lehetőséggel nem is lenne gond, nem úgy a területtel. Aszfaltozott rész édeskevés, de annál több a hepehupás „földút", amely egy-egy kiadósabb eső után sokáig őrzi mélyedéseiben a csapadék nyomát. így parkolni bizony már kellemetlen, hiszen a kocsiból kilépve kénytelenek az arra járók a sarat dagasztani. Hallottunk arról is, hogy jó néhány ott lakó a terület csinosítására is vállalkozna, na de ehhez hivatali segítség kell. Íme a szándék és egyben kérés, mély hátha meghallgatásra talál. Fotó: F. L. A nagyi, a dédi viszi az üzeneteket Találós kérdések Bizonyára mindenki előtt ismeretes, hogy a MÁV rövid időn belül két ízben is drasztikusnak nevezhető díjszabás-emeléssel „örvendeztette” meg a lakosságot. Egy évvel ezelőtt azonban kormányzatunk a szociális védőhálóra hivatkozva kiterjesztette a díjmentes utazási kedvezményt a 70 éven felüliek számára valamennyi távolsági közlekedési eszközre. Korábbi pénzügyminiszterünk egy Népszavában közölt cikkben ki is jelentette, hogy az időskorúak megbecsülésén kívül ez a gesztus azt is jelenti, hogy az idős, beteges, többnyire már rokkant öregeknek ne kelljen sorakozni a pénztárak előtt. Küldjön egy érdekes fotót! Elegendő a személyi igazolvány felmutatása. Igen ám, de nem így gondolkodott az exminiszterből lett MÁV- vezérigazgató, ugyanis mi, 70 éven felüliek is kötelesek vagyunk sorban állni és megváltani a gondolom, nem kis költséggel előállított in- gyenjegyet. Ezzel szemben a Volán országszerte, csupán a személyi igazolvány felmutatása mellett szállít figyelmes készséggel. Június 1-től a MÁV ismét meglepett bennünket. Átszervezte a díjkedvezményeket. Magyarul megszüntette a balatoni helyi és a SZOT-üdülőkedvezményt, a nagycsaládosokét, illetve a rokkant és korkedvezményesekét. A Népszabadság június 2-i cikkében Perger Imre, a MÁV személyfuvarozási és díjszabási osztályvezeA szóbeszédben (néha a sajtóban) gyakran hallani penetrans kifejezések kíséretében a „vörös bárók”-ról. Ha sorba vesszük a báró generációkat, csakugyan mindegyiknek volt kiváltságos színe. Mint például: sárga-fekete, piros-fehér-zöld, sárga csillagos, fasisztazöld, legutóbb a vörös. Ennek épp most áldozott le a szezonja. Vajon mi lesz a következő „hajtószín”? Mert „bárók” lesznek. A demokrácia csak addig demokrácia, amíg van együtt munkáspárt és Lordok Háza. Olvasom, hogy minden jogtalanul szerzett vagyont vissza kell juttatni a dolgozó népnek. Ha egy gonosz manó olyan varázslatot tenne, hogy minden tégla, minden forint.. „ ami nem szerződéses munkabérből származik, kerüljön vissza korábbi helyére, bizony földindulás lenne. Falak, tetők tűnnének el, forintok röpködnének, mint szúnyog- rajok. Mert hányféle úton jöhet a pénz a munkabéren kívül? Etikusan, vagy ellencsön, szerencsejáték és még hosszasan sorolhatnánk. Mi jogos, mi nem? Isten a megmondhatója. De vajon kinek kell szétosztani az így szerzett (összességében óriási) vagyont? És mitől jogosultak a jutalmazottak? A rendőrség szóvivője elmondja: terjed a banditiz- mus, növekszik a fegyveres rablótámadások, gyilkosságok száma. A belügyminiszter a televízióban nyilatkozik: bevonják az önvédelmi fegyvereket, miután ilyeneket az utóbbi 15 évben vizsgálatuk alapján sohasem használtak. (Mily szerencse!) De melyik fiókban van a logika? Ha nő a bűnözés, szűkíteni kell a védekezés lehetőségét? A Parlamentben felállással emlékeztek meg a trianoni békeszerződés évfordulójáról. A FIDESZ kivonult a teremből megokolva, hogy velük ezt előzetesen nem Hatalmas darázsfészket talált a közelmúltban lakása padlásán Szilágyi Sándor királdi lakos. Mivel a darazsak a házba is behatoltak és esetenként támadólag léptek fel, a házigazda véget vetett a különös albérletnek. A képen a darázsfészek látható, miután lakóit eltávoiitották. Beküldte; Kerékgyártó Mihály, Özd tője úgy nyilatkozott, hogy ezek a kedvezmények a kalkulált 100 milliós keretbe nem férnek bele. A 70 éven felüliek díjmentességével kapcsolatban pedig arról szólt, hogy azt az állam a továbbiakban is támogatja, a belföldi menet jegybevételek 4,2 százalékát adja erre a célra. Ez azonban nem fedezi a költségeket, vannak ugyanis viszonylatok, ahol az utasok 10 százaléka 70 éven felüli. Az egyre dráguló postai költségek miatt sok család a nagyival, vagy a dód ivei küldi az üzeneteket, hiszen az ingyen van. Javasolom, hogy a MÁV újabb antiszociális intézkedését ne kenje — az amúgy is sokszor jogtalanul szidott — Postára. Inkább menjen el a Volán Vállalathoz egy kis tapasztalatcserére. H. D. kezőleg. Lopás, csalás, sikkasztás, korrupció, preferencia „jatt", borravaló, hálapénz, túlszámlázás, súlycsonkítás, minőségrontás, káló, revanzsált prémium, fiktív állás, behajthatatlan kölKénytelen voltam írni Önöknek, mivel olvastam az Észak-Magyarország június 6-i számában „A rablás csak mese volt" című cikket. Jómagam gyakran járok a Zsarnai piacra ás sajnos szemtanúja voltam egy ilyen esetnek. Többszói láttam már, hogy „itt a piros, hol a piros” játékot játszanak ott kétes elemek. Egyik alkalommal éppen akkor álltam meg mellettük, amikor egy fiatalember próbált szerencséi és 10 ezer beszélték meg. Melyik érzés a magasabb rendű? A nemzet tragédiájának gyásza, vagy a mellőzés tudata, sértődöttsége? Csapó András Miskolc forintot érő arany nyakláncára fogadott. Még meg is jegyeztem: de bolond egy ember, hogy aranyát áldozza egy csaló játékra. A környéken rendőrt nem láttam, pedig az ilyen szemfényvesztőket el kellene kapniuk és megbüntetniük Meg- bünhödött viszont a fiatalember, aki bizonyára azóta már tanult saját kárán. Egy ónodi o vasó (Név és cím a szerkesztőségben) Összeállította: Bodncv Ildikó Aranylánca bánja
